2013. március 31., vasárnap

Lesley Pearse: Remény

Ez már a többedik regény, amit Pearse-től olvastam, és maga a történet még jó is lenne, ha nem lennének benne túlzások, illetve nem lenne annyira drámai. Szórakozni, kikapcsolódni akartam, de ezzel a könyvvel valahogy nem sikerült, mert túlzottan nehéz, lehúz, pedig a szerző ezúttal kifejezetten hálás témát választott.
Adva van a történetben egy lány, akinek már a születési körülményei sem tiszták, ugyanis házasságon kívül jött a világra.
Az édesanyja egy vidéki földesúr elhanyagolt felesége, aki szeretőt tartott egy kapitány személyében. Hope (azaz remény) ebből a kapcsolatból születik, de érthető, hogy egyik szülő sem vállalhatja fel az ő nevelését a XIX. századi erkölcsös és prűd Angliában. Végül az asszony birtokán konyhalányként dolgozó Nell Renton fogadja magához kislányt, miután neki amúgy is nagyon sok testvére van, eggyel több, vagy kevesebb éhes száj már nem számít.
Így hát Hope ebben a családban nő fel szeretetben és biztonságban, ahol mindent megadnak neki, ami csak erejükből telik, tehát a kislánynak egyelőre fogalma sincsen a szegénységről, nyomorról, a parasztok valódi helyzetéről. Sőt, még a kastélyba is bejárhat, mint a földesúr gyermekének a játszópajtása. Közben egyik gyerek sem sejti, hogy ők valójában féltestvérek.
Eközben Nell férjhez megy Alberthez, a kertészlegényhez, aki akkoriban érkezik oda dolgozni. Valójában a két ember nem szerelemből házasodik össze, sokkal inkább érdekből. Nell azért mert ettől várja, hogy kiteljesedjék az élete, illetve gyereket akar, Albertet viszont sokkal sötétebb, gonoszabb szándék vezérli, amely a regény lapjain szépen lassan kiderül. Ő a regény intrikus figurája, aki agresszivitásával szépen lassan elszakítja Nellt a családjától.
Közben a Renton szülők váratlanul meghalnak, úgyhogy Hope biztonságos gyermekkora véget ér: új otthont és munkát kell találnia, ami sikerül is, ámde ez nem tart sokáig. A lány ugyanis véletlenül rájön Albert titkára, aki keményen megzsarolja, és arra kényszeríti, hogy tűnjön el a faluból, egy hamis üzenetet hagyva a többieknek.
A lány végül Bristolig, a közeli nagyvárosig menekül, úgyhogy se pénze, se holmija nincs. Végül barátokra talál a nagyvárosban, amely teljesen más, mint amit eddig megszokott. A lány megismeri az igazi nyomort, de mégis megőrzi a tisztaságát, és nem megy lopni, vagy a testét árulni, akár a befogadói.
Igazi hivatását és a szerelmet végül a városban kitörő kolerajárvány segítségével találja meg, amelynek köszönhetően ápolónői állást kap egy kórházban, majd végül a Krím-félszigeten zajló háborúban is találkozhatunk vele. Ámde a múltja elől nem menekülhet örökké, és előbb-utóbb haza kell térnie, hogy szembenézzen Alberttel, illetve a családjával. Közben otthon a faluban is gyökeres változások történnek, mind Nell, mind a földesúri család, mind a kapitány életében.
Az az igazság, hogy én nagyon drámainak, eltúlzottnak érzem a történetet onnantól kezdve, hogy Hope Bristolba menekült. Szerintem ugyanis fölösleges lett volna ez, hiszen a lány bármikor segítséget kérhetett volna a testvéreitől, akik eléggé sokan voltak ahhoz, hogy legyőzzék Albertet. Ámde akkor túl egyszerű lett volna a történet, és nem lett volna min izgulni.
Mondjuk szerintem amúgy is kiszámítható volt a történet, legalábbis én sejtettem, hogy a tékozló lány haza fog térni mindenképpen. Ámde addig is rengeteg aggodalmat és fájdalmat okozott a családjának, akikről úgy hitte, hogy nem tudják megvédeni őt, illetve Nellt. A két nő között amúgy is különleges volt a kapcsolat, hiszen Nell mentette meg Hope életét, akit nem sokkal a születése után a házvezetőnő meg akar fojtani, mert hát fattyú, és nincs joga az élethez.
A szoros kötelék ellenére azonban Hope mégsem kísérel meg legalább egy üzenetet hagyni a családjának, mert állítólag annyira retteg Alberttől. Szerintem meg csak szimplán önző, egocentrikus ember, aki már gyerekként is többre tartotta magát a családjánál. Mondjuk erre meg is van a magyarázat, hiszen nemesi családba született, még ha balkézről is, ezért a büszkeség a vérében van.
Ámde az élet megtöri a büszkeségét, mert a bristoli nyomorban visszább kell egy kicsit vennie magából. Amúgy a bristoli, meg a krími helyszínek leírása, bemutatása a könyv legdurvább része. Az írónő igazán nem spórol ki semmit ebből, ezért sokan úgy érezhetik, hogy ezeket a körülményeket ők nem tudnák elviselni, mert belehalnának. Pont ebben rejlik Pearse ereje, ezért olvassák a regényeit szívesen.
Egyébként úgy vettem észre, hogy mindegyik regényében megvan ez a momentum, vagyis a fiatal hősnő iszonyú pokoljáráson keresztül megtisztulva érkezik el egy jobb élethez. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy  hirtelen megnyeri a lottót és gazdag lesz, inkább egy normális, kiegyensúlyozott életet mutat be a szerző, ahol minden a helyére kerül. Még szerelem is van benne, de nem az a nyálas fajta, hanem olyan, mint ami az élet része. Hiszen sokak szerint ez az élet rendje: megszületünk, felnövünk, szerelmesek leszünk, megházasodunk, jön a gyerek, de válás ugyanakkor nincs mert együtt maradunk az öregségig, amikor is jönnek az unokák.
Szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne, de bonyolult az élet, és szerencsére nem olyan, mint Pearse regényeiben. Mindenesetre egyszer el lehetett olvasni.
Kiadja az Ulpius Ház Kiadó

2013. március 27., szerda

Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam - az írónő önéletrajza

Az írónő nevét hallva az embereknek leginkább a Nils Holgersson című regény jut eszébe, mert ezzel a könyvével vált világszerte ismertté. Ámde az írónő több regény is írt, amelyek elsősorban a svéd mondavilágból, illetve népszokásokból táplálkoznak, csak ezek nem kaptak akkora figyelmet.
Itt van például ez a kötet is, amely az írónő kamaszkorát mutatja be 10 és 14 éves kora között.
Selma gazdag és vallásos földbirtokosi családból származott, ahol minden férfi felmenő katonatiszt volt.
A Lagerlöf birtok Morbakka Közép-Svédországban található, Varmland tartományban mind a mai napig, de most már az írónő emlékmúzeuma található benne.
A Lagerlöf család meglehetősen népes volt, hiszen az írónőnek 2 bátyja, egy nővére és egy húga volt, ugyanakkor a szomszéd birtokon élt az édesanyja bátyja is az ő családjával. Volt tehát elvileg gyerektársaság bőven, de az a baj, hogy csak elvileg, mert az írónő gyakran érezte magát magányosnak, ami azért lehetett, mert mélyebb érzésű, és befelé fordulóbb volt a többieknél. Amúgy nem közösítették ki, nem bántották, nem éreztették vele, hogy más, pedig a kislánynak még egy gyermekbénulásból visszamaradt sántaság is nehezítette az életét. Szóval semmi ilyesmiről nincsen szó.
Az viszont érdekes, hogy a kislány már ilyen fiatalon is tisztában van az élete céljával: írni akar, méghozzá regényeket, amit végül valóra is váltott, de addig azért elég sok idő eltelik, hiszen elmúlt már 40 éves, amikor az irodalmi Nobel-díjat megkapta a Nils Holgerssonért.
Addig azonban ő a család krónikása, legalábbis ebben a regényben mindenképpen. Az amikor én kislány voltam ugyanis visszarepíti az olvasót az időben nagyjából az 1870-es évek elejére a morbakkai birtokra, ahol megtudjuk, hogyan is zajlik egy nemesi család élete.
Selma a szüleivel, a testvéreivel, az édesapja egyik lánytestvérével és a nevelőnőjükkel lakik egy fedél alatt. Ez is már elég szép létszám, de akkor még vegyük hozzá a vendégjárást, ugyanis az anya és apa testvérei, illetve azok családja is gyakran meglátogatja őket, vagy pedig ők mennek hozzájuk.
Selma részletesen bemutatja a családtagokat, illetve elmesél egy-két legendát, illetve népszokást is, de ezt olyan érzékletesen teszi, hogy az olvasó úgy érezheti, mintha ő is ott lenne az írónő mellett.
Ráadásul olyan színesen tud mesélni a családjáról, hogy szívesen megtudtam volna róluk többet is, hogy mi lett a sorsuk végül. Különösen Selma nővérének, a mindig komoly és megfontolt Annának a története érdekelt.
Egy Északi antológia nevű kötetben volt az írónőnek egy novellája, amelyben az egyik nagynénjéről, Nanáról beszélt, aki ebben a műben is szerepel, de már pontosan nem emlékszem a történetre, hogy miről szólt.
A Lagerlöf gyerekeket eléggé szigorúan, evangélikus hitben nevelték fel, de ez nem volt olyan rossz dolog, mert szeretetet is kaptak mellé bőven, szóval nem volt rideg a légkör. Ámde - mint ahogy az a könyvből is kiderül - voltak feladataik, kötelességeik a gyerekeknek, amiket meg kellett csinálni, úgyhogy volt rendszer az életükben. Manapság ez eléggé nehezen elképzelhető, de akkor működött.
Minden bizonnyal ennek köszönheti Selma is, hogy nem volt depis, meg nem sajnálta magát a mozgássérültsége miatt, de amúgy sem. Annak ellenére, hogy eléggé szelíd természetű hölgyről van szó, meglehetősen erős akarata van, ami átsegítette a különböző kihívásokon.
A regény végén ugyanis kiderül, hogy problémák vannak a családi birtokkal, amit sajnos később el kellett adni, szóval csődbe ment a család.
Ettől ők még nem lettek azért koldusszegények, csak másképpen kellett ezután élniük. Selma például tanítóképzőt végzett, majd utána tanítani kezdett. Innét emelkedett ki a Nils Holgersson című regényével, amely Nobel-díjat hozott neki. A hírnévvel járó sok pénznek köszönhetően sikerült neki visszavásárolnia a morbakkai birtokot, és onnantól kezdve ott élt a haláláig.
Érdekesség, hogy ehhez a kötethez egy Svédországban élő hazánkfia, Leffler Béla írt utószót, aki személyesen ismerte az írónőt, hiszen ő maga is meglátogatta többször morbakkai birtokán.

2013. március 25., hétfő

Georges Simenon: Maigret első nyomozása

Georges Simenon 1931-ben kezdte el írni a 75 regényből álló Maigret- sorozatot, amellyel világhírűvé vált. Jules Maigret az első nyomozása idején 26 éves mindössze, alig fél éve nős és szintén fél éve lépett a párizsi Saint Georges kerület rendőrségnek szolgálatába. Minden vágya, hogy átkerüljön a Párizsi Rendőrkapitányságra a szigeten, de mint rendőrségi titkárnak erre relatíve kicsi az esélye. A véletlen azonban egy nap a segítségére siet, amikor kétségbeesett férfi keresi fel a rendőrséget, hogy lövést és egy női sikolyt hallott az egyik előkelő ház ablakából. Maigret ekkor még nem is sejti, hogy ez lesz az első nyomozása, de a főnöke szabadságra küldi, ami alatt akár ezt az ügyet is kinyomozhatja.
A szálak egy dúsgazdag családhoz vezetnek, de a titkárnak nagyon nehéz dolga van velük, mert a család azt gondolja, hogy ennyi pénzzel bármit megtehetnek, ami akár egy bűntény megúszását is jelenti.
Jules Maigret képességei azonban már rendőrségi titkárként is megmutatkoznak: már ekkor képes órákig ücsörögni pipázgatva bizonyos vendéglátóegységekben, azért, hogy nyomra bukkanjon.
Szervezőkészségéről is megbizonyosodhatunk, amikor az őt felkereső férfit-aki zenész- is megbízza bizonyos feladatokkal, amelyeket az sikerrel meg is old.
A Maigret-krimikben nincsenek nagy feszültségek, és nem ér minket akkora meglepetésként a gyilkos személye, hiszen az már sokszor a regény közepén, vagy a háromnegyed részén kiderül. A felügyelőnek már csak annyi a dolga, hogy rábizonyítsa a tettesre a gyilkosságot, vagyis megtörje az illetőt. 
Módszereiben semmi durvaság nincs, ő csak egyszerűen beszélget az emberekkel, illetve próbálja beleélni magát az áldozat szerepébe, szóval a Maigret-regények inkább lélektani krimik. 
Simenon regénysorozata nemcsak egyszerű krimi, mert a szerző egyúttal Párizsról is elég részletesen ír, bár ez ebben a kötetben annyira erősen még nem nyilvánul meg, de a sorozat későbbi darabjaiban már igen. 
A könyvet mindenképpen olvassa el az, aki tanúja akar lenni egy legenda születésének. 
Jelen bejegyzésemet egy korábbi írásom alapján írtam.  Kiadja a Park Kiadó.

2013. március 24., vasárnap

Bikini: az első tíz év 1982-1992

A zenekarról 30 éves fennállása alatt összesen két könyv jelent meg: a fenti című, illetve a tavaly megjelent Bikini 30. Mind a két könyv egy-egy jeles évfordulót ünnepel meg, ráadásul a szerzőjük is ugyanaz: Maróthy György zenei újságíró.
Sajnos az utóbbi könyvet még nem olvastam, ezért a fenti című könyvről fogok beszélni, amit én könyvtárban olvastam el, de amúgy sehol sem beszéltek róla. Még a neten sincs fenn egyébként, pedig biztosan érdekelné a rajongókat.
A Bikini szinte kezdettől fogva az egyik legnépszerűbb rockzenekar, akinek a koncertjein mindenféle korosztály képviselteti magát. Még akinek nincs is sok köze a rockzenéhez, az is ismer pár Bikini-slágert a rádióból.


Sikerük titka abban áll, hogy komoly, elgondolkodtató szövegeiket dallamos, lendületes rockzenével ötvözik. A zenekart a szőke énekes, D. Nagy Lajos jellegzetes tenorhangjáról azonosítják az emberek, pedig ő csak később érkezett a zenekarba az alapító, Nagy Feró távozása után. Az Ős - Bikini zenéjére Feró korábbi zenekara, a Beatrice gyakorolt hatást, sőt a koncerteken is sok Ricse – nótát játszottak. Nagy Feró és Vedres Joe gitáros a Ricséből érkeztek, a Németh testvérek, Alajos és Gábor pedig a Dinamitból. Ebben a felállásban két lemez készült el, majd Feró távozott. Ezután érkezett D. Nagy Lajos a csapatba, amely nem sokkal később egy billentyűssel, Gallai Péterrel is kiegészült. Nem sokkal ezután az új felállású zenekar (D. Nagy Lajos ének, Vedres Joe gitár, Gallai Péter billentyűs hangszerek, Németh Alajos basszus, Németh Gábor dob) páratlan népszerűségre tett szert. Később Vedres távozott, és a helyére egy fiatal srác, bizony Daczi Zsolt érkezett, akit Nagy Feró ajánlott a zenekarba.
A Bendegúz becenevű gitáros hamar megszilárdította a helyét a zenekarban, ugyanis írt egy gitárszólót, a Temesvári vasárnapot, a romániai forradalom emlékére. A dal páratlan sikerre tett szert, nemcsak a magyar, hanem az erdélyi rajongók körében is.
Sajnos, a zenekar 1992-ben feloszlott, de 1997-ben újjáalakult, amit új lemezzel, koncertturnéval, illetve ezzel a könyvvel ünnepeltek meg, ami a zenekar legsikeresebb éveit foglalja magába.
A könyv jelentős részét a Bikini tagjainak visszaemlékezései adják, a szerző – aki egyébként újságíró – csak az átvezető szövegeket írta. Gyakorlatilag az összes zenész megszólal, akinek köze volt valaha a csapathoz. A tagok őszintén elmondják, mi vezetett az egyes tagcserékhez, illetve az 1992-es feloszláshoz, de mesélnek a zenekaron belüli életről is. A könyv lapjain időről időre széljegyzetszerűen megjelennek különböző vicces sztorik, amelyeket szintén a tagok mesélnek el. Miután a könyv a rajongóknak készült, ezért megtalálhatók benne az akkori időszak legnagyobb slágereinek dalszövegei, illetve a zenekar tagjainak rövid bemutatkozása is.
A bejegyzésemet egy korábbi írásom alapján készítettem el.

Akiket a Bikini 30 című könyv érdekel, azoknak javaslom ezt a blogot, mert van róla pár bejegyzés.

A Blikk pedig indított egy cikksorozatot a Bikini 30 című könyv alapján, ami szerintem egész igényes lett.

Vagont rakodtak gitárért a Bikini tagjai
Nagy Feró: A pénz miatt váltunk szét
Négyen vettek jegyet a Bikini első koncertjére
Finneknek adták ki magukat a Bikini tagjai
A rádióból tudták meg a Bikini tagjai, hogy feloszlanak
Részegen lépett fel a Bikini

A Bikini 30 című könyvet egyenesen a zenekar honlapjáról is megrendelhetitek. Sajnos én még nem tudtam hozzájutni anyagiak híján, illetve még könyvtárban sem láttam felbukkanni, de ha sikerül megszereznem, akkor írók majd erről  könyvről is. 

Ha érdekelnek Maróthy György korább interjúi, cikkei, akkor nézd meg a honlapját, illetve a blogját. A jó hír az, hogy ezeken az oldalakon gagyi zenészekkel, illetve megagigasztáros tehetségkutatósokkal nem fogsz találkozik, csak valódi zenével. 

Ha nem bánjátok, akkor szerző oldaláról belinkelem a zenekarról készül korábbi írásokat is, hogy képet kapjatok a szerző stílusáról. 

Bikini: Angyali üdvözlet
Bikini: Öröm a színpadon - beszélgetés a fellépésekről
Turnén a megújult Bikini: Bóta és Peta
Bikini: Őrzöm a lángot - a 25. év
Bikini 30
Közeli helyeken: Bikini 30



2013. március 23., szombat

Kánya Kata: Társtaláló

Nekem Kánya Kata már a Kupidó nevű társkereső műsorban is szimpatikus volt a Juventus Rádióban. Igaz, én akkor még eléggé kamasz voltam, amikor ez ment, de valamiért szerettem a hangját, az egyéniségét, az empátiáját a másik ember felé.
Eredetileg színésznő a szakmája, de akkora nagy hivatástudata, meg tehetsége nemigen lehetett, ha otthagyta a művészvilágot és inkább társkereső irodát nyitott. Végül is igaza van, mert ma a társkeresés komoly üzlet, miután nem egy pofonegyszerű dologról van szó.
Manapság már az embereknek nem a szülei keresnek párt, (elvileg) nem érdekből kerülnek össze, nem a házasság az egyetlen alternatíva az együttéléshez, illetve ma már nem kötelező benne maradni egy rossz házasságban, mint 100 évvel ezelőtt.
Ez azt jelenti, hogy megváltoztak az emberek életvezetési szokásai, kitágult a tér, manapság már  gyakorlatilag bármi lehet bárkiből, ha nagyon el akarja érni.
Azt hihetnénk, hogy ez a szabadság megkönnyíti a társkeresést is, de ez nem így van, inkább az ellenkezője következik be, vagyis jóval nehezebb már eleve az ismerkedés is, nemhogy egy kapcsolat megtartása.
Nem véletlenül kongatják meg a vészharangot a különböző magazinok, hogy jaj mi lesz így a társadalommal, ki fogunk halni, stb. Szerencsére ennyire azért nem tragikus a helyzet, én azt gondolom, de hát ezeket a cikkeket, mag az újságokat is el kell adni valahogyan, hogy minél többen olvassák.
Mindenesetre az tényleg nem jó, hogy az emberek rengeteget dolgoznak (már akinek van munkája), és emiatt az ismerkedés háttérbe szorul, mint ahogy az sem jó, hogy kevés olyan hely van manapság, ahol lehet ismerkedni.
Ezért is jöttek létre az online társkereső portálok és a társkereső irodák, amelyeknek a segítségével az emberek találkozni tudnak.
Kánya Katának is van egy ilyen irodája a fővárosban, amelynek a tagsági díja 50 000 forint, viszont itt kizárólag komoly szándékú társkeresőkkel lehet találkozni, tehát a hölgy a foglalt, csak szexre, szeretői kapcsolatra utazókat kiszűri. Aki szexet akar, az menjen egy olyan típusú társkeresőbe.
A könyv is azért íródott, mert nagyon sok embernek problémája akad az ismerkedéssel és a társkereséssel, például önbizalomhiánya van, illetve azt sem tudja mit/kit akar az életben. Tehát az embereknek segítségre van szükségük ezen a téren, mert nagyon könnyű elrontani, márpedig itt is vannak szabályok, amiket érdemes betartani.
A könyvben ezek a következők:
-Döntsd el, hogy tényleg akarsz-e partnerkapcsolatot!
-Ha akarsz, akkor vállald fel, hogy társkereső vagy (pl. ismerősök, szűkebb család)!
-Ebből következik, hogy ha már akarsz, akkor milyen legyen az a másik ember, kivel tudnál élni?
-Ismerd meg önmagad minden téren, például milyen céljaid vannak az életben, hogyan gondolkodsz a világról, mi az amiben engedsz, miben nem, felvállalod, vagy kerülöd a konfliktusokat, stb.
-Legyen összhangban a külsőd a személyiségeddel! Erre Kata több példát is hoz a könyvben.
-Zárd le a múltat!
-Legyél nyitott a többi ember megismerésére, tehát randizz azokkal is, akik nem tetszenek annyira, vagy ellenszenvesek! Kata szerint ugyanis ezeken az embereken keresztül gyakorolhatod a randizási, flörtölési képességeidet. Ráadásul soha nem lehet tudni kiből lesz a cserebogár.
A könyv igazából olyan rettentően nagy újdonságokat már nem mond, hiszen a különböző női magazinok, már bőségesen kimerítették ezt a témát, viszont a Társtaláló ezekkel a cikkekkel szemben nem gagyi, és nem a szórakozás, kikapcsolódás céljából íródott, hanem mert tényleg segíteni szeretne.
A könyv elsősorban nők számára íródott, ugyanis elsősorban ők azok, akik önfejlesztéssel, önismerettel foglalkoznak, pedig a férfiaknak is hasznos lenne ez, hiszen ők is hibáznak. Csak az a baj, hogy a férfiak ezt nem ismerik be, mert ők mindig tökéletesnek akarnak mutatkozni, mert hibázni, illetve ezt beismerni a gyengeség jele, ezért nem férfias. Persze Katánál azért férfi ügyfelek is előfordulnak, nem kis számban.
Akit érdekel az iroda, nézze meg a honlapját A könyvet kiadja a Jaffa Kiadó

Kánya Kata: Társtaláló

Nekem Kánya Kata már a Kupidó nevű társkereső műsorban is szimpatikus volt a Juventus Rádióban. Igaz, én akkor még eléggé kamasz voltam, amikor ez ment, de valamiért szerettem a hangját, az egyéniségét, az empátiáját a másik ember felé.
Eredetileg színésznő a szakmája, de akkora nagy hivatástudata, meg tehetsége nemigen lehetett, ha otthagyta a művészvilágot és inkább társkereső irodát nyitott. Végül is igaza van, mert ma a társkeresés komoly üzlet, miután nem egy pofonegyszerű dologról van szó.
Manapság már az embereknek nem a szülei keresnek párt, (elvileg) nem érdekből kerülnek össze, nem a házasság az egyetlen alternatíva az együttéléshez, illetve ma már nem kötelező benne maradni egy rossz házasságban, mint 100 évvel ezelőtt.
Ez azt jelenti, hogy megváltoztak az emberek életvezetési szokásai, kitágult a tér, manapság már  gyakorlatilag bármi lehet bárkiből, ha nagyon el akarja érni.
Azt hihetnénk, hogy ez a szabadság megkönnyíti a társkeresést is, de ez nem így van, inkább az ellenkezője következik be, vagyis jóval nehezebb már eleve az ismerkedés is, nemhogy egy kapcsolat megtartása.
Nem véletlenül kongatják meg a vészharangot a különböző magazinok, hogy jaj mi lesz így a társadalommal, ki fogunk halni, stb. Szerencsére ennyire azért nem tragikus a helyzet, én azt gondolom, de hát ezeket a cikkeket, mag az újságokat is el kell adni valahogyan, hogy minél többen olvassák.
Mindenesetre az tényleg nem jó, hogy az emberek rengeteget dolgoznak (már akinek van munkája), és emiatt az ismerkedés háttérbe szorul, mint ahogy az sem jó, hogy kevés olyan hely van manapság, ahol lehet ismerkedni.
Ezért is jöttek létre az online társkereső portálok és a társkereső irodák, amelyeknek a segítségével az emberek találkozni tudnak.
Kánya Katának is van egy ilyen irodája a fővárosban, amelynek a tagsági díja 50 000 forint, viszont itt kizárólag komoly szándékú társkeresőkkel lehet találkozni, tehát a hölgy a foglalt, csak szexre, szeretői kapcsolatra utazókat kiszűri. Aki szexet akar, az menjen egy olyan típusú társkeresőbe.
A könyv is azért íródott, mert nagyon sok embernek problémája akad az ismerkedéssel és a társkereséssel, például önbizalomhiánya van, illetve azt sem tudja mit/kit akar az életben. Tehát az embereknek segítségre van szükségük ezen a téren, mert nagyon könnyű elrontani, márpedig itt is vannak szabályok, amiket érdemes betartani.
A könyvben ezek a következők:
-Döntsd el, hogy tényleg akarsz-e partnerkapcsolatot!
-Ha akarsz, akkor vállald fel, hogy társkereső vagy (pl. ismerősök, szűkebb család)!
-Ebből következik, hogy ha már akarsz, akkor milyen legyen az a másik ember, kivel tudnál élni?
-Ismerd meg önmagad minden téren, például milyen céljaid vannak az életben, hogyan gondolkodsz a világról, mi az amiben engedsz, miben nem, felvállalod, vagy kerülöd a konfliktusokat, stb.
-Legyen összhangban a külsőd a személyiségeddel! Erre Kata több példát is hoz a könyvben.
-Zárd le a múltat!
-Legyél nyitott a többi ember megismerésére, tehát randizz azokkal is, akik nem tetszenek annyira, vagy ellenszenvesek! Kata szerint ugyanis ezeken az embereken keresztül gyakorolhatod a randizási, flörtölési képességeidet. Ráadásul soha nem lehet tudni kiből lesz a cserebogár.
A könyv igazából olyan rettentően nagy újdonságokat már nem mond, hiszen a különböző női magazinok, már bőségesen kimerítették ezt a témát, viszont a Társtaláló ezekkel a cikkekkel szemben nem gagyi, és nem a szórakozás, kikapcsolódás céljából íródott, hanem mert tényleg segíteni szeretne.
A könyv elsősorban nők számára íródott, ugyanis elsősorban ők azok, akik önfejlesztéssel, önismerettel foglalkoznak, pedig a férfiaknak is hasznos lenne ez, hiszen ők is hibáznak. Csak az a baj, hogy a férfiak ezt nem ismerik be, mert ők mindig tökéletesnek akarnak mutatkozni, mert hibázni, illetve ezt beismerni a gyengeség jele, ezért nem férfias. Persze Katánál azért férfi ügyfelek is előfordulnak, nem kis számban.
Akit érdekel az iroda, nézze meg a honlapját A könyvet kiadja a Jaffa Kiadó

2013. március 21., csütörtök

Jeffrey Archer: Légvonalban

Ez az első könyv, amit Archertől olvastam, és ha nem is lesz a kedvencem, de fogok tőle még olvasni, az biztos. Utánanézve az író munkásságának, láttam, hogy meglehetősen termékeny szerző, akinek sok könyve magyarul is megjelent.
Ahogy elolvastam, a könyveinek a fülszövegeit, észrevettem, hogy a szerzőt erőteljesen foglalkoztatja a politika, a gazdasági élet, és a hatalom, de ez nem meglepő, hiszen a szerző maga is politikus volt, a brit parlament Alsóházának a tagja. Ezenkívül még bárói címmel is rendelkezik, de a brit Konzervatív Pártnak is elnöke volt. Végül a politikai karrierjének börtönbüntetés vetett véget (ha jól értelmeztem az angol szöveget, valamilyen jogsértés miatt zárták be), de csak két évet ült, ráadásul ez idő alatt sem az átlag köztörvényes bűnözők életét élte. Ez azt jelenti, hogy bennfentesről van szó, aki a regényeit a saját élményei alapján írta.
A Légvonalban témája ugyancsak a hatalom és vagyon megszerzése, nem számít, hogy milyen áron.
Ebben a regényben a politikai vonal nem olyan erős, viszont a gazdasági annál inkább!
A könyv főhősének, Charlie Trumpernek ugyanis az a célja, hogy minél jobb kereskedő legyen, amit ő úgy képzel el, hogy megveszi a Chelsea Terrace nevű utca összes üzlethelyiségét, amikben  a saját üzleteit akarja működtetni. Miután többféle üzlet is működik ebben az utcában, ezért ez meglehetősen komoly ambíciónak ígérkezik, pláne, hogy az üzleteket megtartaná eredeti formájukban, tehát ő mindenfélét árulna.
Mindez azért érdekes, mert a fickó London legszegényebb negyedében, az East Enden, azon is belül Whitechapelben látta meg a napvilágot, ahonnét azért a XX. század elején nagyon nehéz volt kitörni.
Charlie ráadásul még a szerencsésebbek közé tartozott, ugyanis nem éheztek, és a családi életük sem volt annyira zűrös, mint a többi East Endi családé.
Igaz, hogy az édesanyja meghalt, az édesapja meg inkább a kocsmákba járt, mint dolgozni, de a zöldségkereskedő nagyapa mellett nagyon sokat tanult a hagyományos értékekről. Ráadásul az öreg kiváló kereskedő volt, akitől a fiú megtanulta a szakmát is. Hamar kiderült, hogy van érzéke a kereskedelemhez, így hamarosan ő maga is árulni kezdett. A fiúnak volt még három nővére is, de ők a történet alakulásában nem játszanak különösebben szerepet, mert nem kifejezetten családregényről van szó. Ennek ellenére mégiscsak ebbe a műfajba soroltam a könyvet, mert végül is egy életrajzi regényről, egy karriertörténetről van szó.
Úgy láttam, a könyvei alapján, hogy Archernél elég erős ez a vonal, amiben Sidney Sheldonra emlékeztet a szerző, csak éppen Sheldon műveiben szenvedélyes érzelmek csapnak össze.
Archer nyelvezete ezzel szemben mérhetetlenül egyszerű, szinte már érzéketlen. Úgy láttam, hogy a Légvonalban hőseit gyakorlatilag a hatalom, a profitszerzés érdekli, ezzel szemben a családi élet nem nagyon kap helyet a történetben, legalábbis nem ez a főszál. A könyv gerincén, ugyanis két család ellenségeskedése vonul végig: a Trumper és a Trentham családé, akik mind a ketten a Chelsea Terrace összes üzlethelyiségét akarják megszerezni. Jobban mondva Trenthaméknak nem ez a céljuk: ők csak Trumperékat akarják megakadályozni a céljaik elérésében. A cél ugyanis az lenne, hogy a nevezett utcában épüljön egy 12 emeletes áruház amerikai mintára, ami egyszerűen mindent árul. Ámde addig még hosszú az út.
Charlie részben a szerencsének, részben pedig egy East Endi pék lányának, Rebecca Salmonnak köszönhetően tudta megvenni az első üzletét Chelsea-ban, ami egy eléggé felkapott negyede Londonnak.
A két ember előbb a munkában, később az életben is társa lesz egymásnak. Az asszony diplomás művészettörténész, aki később az általuk megszerzett galériát működteti. Ennek köszönhetően a szerző segítségével többször is részt vehet az olvasó képzeletben egy aukción, illetve később, amikor részvénytársasággá alakulnak, majd közgyűléseken is. Mindezt eléggé részletesen mutatja be az olvasóknak a szerző.
Trumperék és Trenthamék ellentéte Rebeccának köszönhető, ugyanis a két család rokonságba keveredik egymással, de Lady Trentham igyekszik ezt a viszont letagadni, akár csalás árán is. Ez adja a regény másik fő szálát.
A könyv nagy részében közepes tempóban zajlanak az események, de a vége felé a szerző komolyan felpörgeti a cselekményt, szóval izgulhat az olvasó, hogy sikerül-e megmenteni Charlie cégét.
A főhősről azt gondolom, hogy egy igazi garabonciás diák maradt még milliomosként is, aki zseniális húzásokat eszel ki és végre is hajtja azokat. A többiek csak statisztálhatnak mögötte, bár a felesége is okos és szorgalmas nő, akivel egyenrangú társak a munkában és a magánéletben is, bár ez utóbbiról csak kevés szó esik.
A könyv érdekessége, hogy ugyanazokat az eseményeket több szereplő szemszögéből is elmeséli. Ezt úgy oldja meg, hogy mindegyik rész elején az adott szereplő egyes szám első személyben mondja el a történteket, majd utána a szerző még azon a részen belül átvált egyes szám harmadik személyre, és úgy mesél tovább. Engem ez nem zavar, sőt én kifejezetten jónak találom ezt a megoldást, de vannak akiknek ez nem fog annyira bejönni. A könyv meglehetősen vastag, úgyhogy elég sokáig tartott elolvasni, de nekem megérte.
Kiadja a General Press Kiadó

2013. március 19., kedd

In Memoriam Bódi László Cipő

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz, ugyanis nem egy könyvről lesz szó, jobban mondva de szó lesz a zenekarról megjelent könyvről is, de erről majd később, mert nem ez a lényeg.
Most hogy meghalt a Republic énekese, elárasztják az internetet, meg a nyomtatott újságokat a különböző megemlékezések, szóval szinte divat lett őt emlegetni.
Állítom, a Republic 23 éves pályafutása alatt nem beszéltek az énekesről, meg a zenekarról ennyit, mint most, bár ezt Cipő akarta így. A zárkózott énekes ugyanis csak nagyon ritkán adott interjút.
Én nem divatból írom ezt a bejegyzést, és nem ezzel akarok kitűnni. Én ugyanis a Repül a bálna című daltól kezdve kedvelem a zenéjüket.
Emlékszem 11 éves voltam akkor, és éppen angoltáborban voltam az idő tájt, amikor felhangzott ez a sláger. Kábé a fél tábor ezt a dalt énekelte. Először nem tudtam mi ez, aztán kiderült, hogy ez egy egészen új zenekar egyéni stílussal. Én mindig is kedveltem a rockzenét, úgyhogy azonnal rokonszenvesek lettek a fiúk. Eleinte csak a rádióban hallgattam őket, aztán amikor megjelent a Tüzet viszek című albumuk, akkor beszereztem belőle egy példányt, egyúttal a Disco című albumukat is megvettem. Aztán szépen lassan beszereztem a legtöbb 90-es évekbeli lemezüket. Abból a korszakból csak az Indul a Mandula és a Hahó Öcsi nincs meg, viszont a számítógépre letöltve szinte az összes albumuk megvan.
Ha már említem a 90-es éveket, az akkori lemezeik gyakorlatilag hibátlanok, legalábbis a számomra. Viszont a 2000 után megjelent lemezeik éppen ellenkezőleg: lemezenként csak alig egy-két szám az, ami igazán bejön, a többi már nem tetszik annyira. Egyetlen kivétel van: a Tiszta udvar, rendes ház című lemezük, ami már majdnem közelíti a hibátlant számomra.
A csapat 1990-ben alakult, és azóta folyamatosan játszanak. Tagcserékről nem tudok: talán az elején voltak, de amióta én ismerem őket mindig ugyanaz az öt ember játszott a csapatban. Sőt, a menedzserük is ugyanaz mind a mai napig.
A csapat titka az egyéni stílusában rejlik, ugyanis soha nem lehetett őket beskatulyázni sehová. Jó, persze, rockzenét játszanak, de ma már a rock egy gyűjtőfogalom, hiszen annyiféle stílus létezik a műfajon belül.
A zenekart azonban egyikbe sem lehet igazából besorolni, mert annyiféle hatást egyesít magában.
A csapa merített a punkból, a beat-ből és a népzenéből is, továbbá hatott rájuk Bródy János, Koncz Zsuzsa és Cseh Tamás is.
Annak ellenére, hogy rockzenét játszottak, soha nem voltak lázadók, nem akarták megdönteni a rendszert, nem káromkodtak, nem voltak látványos show elemek a koncertjeiken, egyszerűen csak adták azt, ami a szívükből jött. Éppen ezért a koncertjeiken mindegyik korosztály képviseltette magát a gyerektől a nagymamáig.
A szövegek döntő többségét Cipő írta, míg a zenék közül sok témát az egyik gitáros, Tóth Zoltán szerzett.
2010-ben ünnepelte a zenekar a 20 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból megjelent egy könyv Republic 20 címmel, amely a csapat életrajzát, a velük készült interjúkat, illetve számos fotót tartalmaz. A könyvben nemcsak a zenekar kap teret, hanem a munkájukat segítő emberek is, illetve ismert zenészek véleménye a Republicról, illetve Cipőről.
Sajnos nem olvastam a könyvet, ezért részletesebben nem tudok róla beszámolni, de megígérem, hogyha sikerül megszereznem, akkor írni fogok még róla. Mindenesetre a szerző, Zoltán János neve garancia a minőségre, hiszen talán ő a legismertebb és legjobb zenei újságíró, aki több közismert zenei magazinnál is dolgozott már.
Mindenesetre anno a Borsonline indított egy négyrészes sorozatot Cipőről, amelynek a forrása pont az említett könyv volt Úgy gondolom, hogy az lesz a legjobb, ha ezeket belinkelem. A könyvet egyébként az Alexandra Kiadó adta ki, tehát akit érdekel a könyv, az náluk érdeklődjön, hátha megrendelhető még.

Cipő tudta, hogy sikeres lesz
Szigeti: Cipő egy helyes kisvárdai szövegíró gyerek volt
Cipő megbecsülte a pénzt
Csak haladékot kapott a sorstól Cipő

Közben a Blikk is indított egy sorozatot a Republic 20 című könyv alapján, ami egy kifejezetten igényes cikksorozat lett. Tudnak ők, ha akarnak! :)))

Cipő a zenét választotta a futball helyett
Cipő elkényeztetett gyerek volt
Cipő nem akart énekes lenni
Újságkihordóból lett rocksztár Cipő
Három néző előtt debütált a Republic
Cipő elkapkodott két házasságot
Megfázással kezdődött Cipő tragédiája

2013. március 17., vasárnap

Martina Cole: A madám

Ez volt az első könyv, amit elolvastam az írónőtől, és azóta valósággal vadászom a műveire. Magát a madámot is többször olvastam, és valahogy nem tudom megunni.
Az egyik dolog, amiért szeretem, az az, hogy a valóságról ír, és nem a felső tízezer problémáiról. Félreértés ne essék, én kedvelem a felső tízezer világáról szóló regényeket is, mert szórakoztató, de nem tudom átérezni a gondjaikat, mert semmi közöm hozzájuk.
Mondjuk a nyomorhoz sincs, de szerintem ez sokkal közelebb áll a valósághoz, hiszen a legtöbb ember benne van a mókuskerékben, és fizetéstől fizetésig él. Cole hősei is ilyenek sok esetben, bár a fizetés nem mindig munkabérből származik, inkább segélyből, vagy prostitúcióból, esetleg piti bűnözésből.
A másik dolog az, hogy a szerző igyekszik ledöntögetni a tabukat, és írni azokról a társadalmi problémákról, amelyeket a társadalom igyekszik elhallgatni az emberek elől, így aztán azok nincsenek tisztában a dolgokkal. Ez azt jelenti tehát, hogy sokan burokban élnek, ami megvédi őket a mocsoktól.
Vannak azonban, akik nem ilyen szerencsések. Martina Cole az ő sorsukat tárja fel regényes formában, ahol azért minden jó, ha a vége jó. Teljesen mindegy, hogy mekkora drámai helyzetet ábrázol a szerző a könyveiben, az valahogy mindig jól végződik.
A madám egy viszonylag kellemesebb regénye az írónőnek, vagyis nem olyan durva, de így is vannak olyan jelenetek benne, amelyeket ajánlott az érzékenyebb idegzetű olvasónak átlapozni.
Végül is a könyv a londoni szegénynegyedben, az East Enden játszódik, és az ottani alvilágot mutatja be, akárcsak az írónő minden könyve.
A címszereplő madám, Briony Cavanagh 60 éves korára az East End legnagyobb bordélyhálózatának a tulajdonosa, amiben elég sok mulató és kaszinó is benne foglaltatik, ahol szintén dolgoznak kurvák, illetve táncoslányok is.
Mindez azért óriási dolog, mert Briony egy nagyon szegény családban született, és onnét csinálta meg a szerencséjét, amiben azért rengeteg munka is volt.
A szegénység alatt persze ne a mostani helyzetet képzeljük el, hanem az 1920-as éveket, merthogy a történet onnét kezdődik. Ekkoriban még nem volt vezetékes víz, villany, gáz és fűtés, ráadásul a fogamzásgátlást sem találták még fel akkoriban. Az embernek született annyi gyereke amennyi (Brionynak pl. 4 lánytestvére volt), de ezekről mind gondoskodni kellett, ami tovább nehezítette a családok helyzetét. Az abortuszt a Királyságban törvény tiltotta egészen az 1960-as évekig, tehát akinek ilyen problémája volt, az elmehetett egy angyalcsinálóhoz, aztán vagy túlélte, vagy nem. Szóval ilyen volt a világ akkoriban és az emberek úgy segítettek magukon, ahogy tudtak.
Briony apja például inkább a kocsmákat járta, mintsem dolgozni menjen, de arra azért volt esze, hogy a legidősebb lányát (Briony nővérét) eladja egy nemesúr számára gyermekprostituáltnak, amiből azért elég jól profitál a család.
Később Briony is ezt az utat választotta, de ő önként. A nővérével szemben azonban ő egy igazi karizmatikus személyiség, aki egy ügyes húzással meg tudta venni az első vállalkozását. Onnantól kezdve aztán nincs megállás: a nő egyre sikeresebb lesz, és egyre több támogatót szerez maga mellé, de ugyanakkor ellenségeket is.
Első látásra egy törékeny aprócska nőnek tűnik, ámde nagyon veszélyes tud lenni az ellenségeivel, viszont a családjáról gondoskodik. Még az elhunyt nővérének az ikerfiait is ő nevelte fel, ami azért nem semmi.  Az is érdekes, hogy hosszú élete alatt egyetlen férfit szeretett csak, Tommyt, a gengsztert, akit még gyermekprostituáltként ismert meg. A srác akkor még pitiáner zsebtolvajként dolgozott, de aztán Briony munkatársa-később élettársa lett.Ő maga is elismert gengszterré válik, akárcsak Briony.
A könyv nemcsak Brionynak, hanem a testvéreinek a sorsát is bemutatja, tehát egy sokszereplős könyvről van szó, emiatt nincs értelme leírni a cselekményt. egyen elég, hogy ez egy életrajz, ami Briony időskorával kezdődik, utána viszont már folyamatosan meséli el a hősnő történetét a szerző.
Bevallom őszintén, hogy először azt hittem, a könyv írója valójában férfi, aki női művésznéven ír. A regény nyelvezete (például a kifejezetten trágár szavak használata, a brutális kínzások, illetve gyilkosságok részletes megjelenítése, a romantika teljes hiánya, illetve a sokszor személytelen szexuális aktusok bemutatása) ugyanis kifejezetten férfira vall, mert ők szoktak ilyeneket írni.
Ezek után alaposan pofára estem: a szerző ugyanis nő, méghozzá egy vonzó szőke hölgy, akinek tényleg ez a neve, tehát semmi művészkedés.
Olyan hitelesen ír a londoni East Endről, hogy azt gondoltam ott született és/vagy ott él, illetve ő maga is gengszter, de egyik sem igaz. Sőt a hölgy még csak nem is volt londoni soha! A gengszterekhez meg csak annyi köze volt, hogy az első fiúja bankot rabolt. Mindenesetre a Madám egy nagyon korrekt és izgalmas családregény.
Kiadja az Alexandra Kiadó.

2013. március 13., szerda

Kertész Erzsébet: Elizabeth - a költő Elizabeth Barrett-Browning életrajza

Elizabeth Barrett-Browning eléggé kilóg ebből a sorból, ő ugyanis nem volt az a harcos feminista, és nem is talált fel semmit, sőt életének a jelentős részét ágyban fekvő betegként töltötte, mégis fontos az ő nevét megemlíteni.
Először is költőnek lenni alapvetően férfifoglalkozás volt, akkoriban csak nagyon kevés nő foglalkozott vers, vagy prózaírással. Ráadásul költőnek lenni amolyan úri huncutság volt, amit csak az igazán gazdagok engedhettek meg maguknak, miután ebből nem lehetett megélni.
Szerencsére sem Elizabethnek, sem a férjének, Robert Browningnak nem kellett nélkülöznie az anyagiakat, miután mind a ketten pénzes családból származtak.
Az is példátlan volt, hogy a költőnő kislányként együtt tanulhatott fiútestvéreivel, ennek köszönhetően az ógörög irodalmat is kiválóan ismerte. Tehetsége már egészen korán megnyilvánult, hiszen már gyermekként is írt verseket, amelyek aztán meg is jelentek újságokban, úgyhogy korán ismert lett.
Sajnos, egy lovasbaleset révén ágyhoz kötött betegként élt nagyon sokáig, csak később Robert Barrett érkezésével javult a helyzet, de a költőnő soha nem lett teljesen egészséges.
Ha már Barrettet említem: a két ember találkozása nem volt hétköznapi, Robert Barrett ugyanis már a versei alapján látatlanul is beleszeretett Elizabethbe, akit aztán személyesen is felkeresett Londonban. Mindez eléggé furcsának tűnhet, de hát ők emelkedett művészemberek voltak.
A fentiekből kitűnik, hogy Elizabeth családja nem volt hétköznapi, még akkor sem, amikor a család elveszítette a vagyonát. Koldusszegények azért nem lettek, de a kastélyukat el kellett adni, és a család Londonba költözött.
Innentől kezdve jött ki az apa betegsége, aki nem engedte egyik gyerekének sem, hogy felnőjön és a saját életét élje. Egyedül Elizabethnek volt bátorsága ahhoz, hogy megszökjön onnét, de neki is csak a szerelem adott erőt ehhez.
Végül Browninggal Itáliába költöztek, és ott is éltek, de sajnos a házasságuk nem tartott sokáig a költőnő korai halála miatt. Egy fiúgyermekük született, az ifjabb Robert 1849-ben, de az édesanyja halála után Browning nem nősült újra, hanem egyedül nevelte őt fel.
Ez is azt mutatja, hogy a szerelmük mennyire erős volt és tiszta. Mindez abban a korban nagyon szokatlan volt, különösen a nemesek körében, akik érdekből mentek férjhez, hogy megtarthassák a vagyont, de az átlagemberek sem szerelemből házasodtak, hanem azért mert elvárták tőlük.
Erre itt van ez a két ember, akiknek a kapcsolata abszolút érdekmentes volt, hiszen mind a ketten híresek, elismertek voltak, tehát egyenrangú félként éltek együtt.
Mindezt, amit most leírtam Kertész Erzsébet regényes formában tárja elénk a költőnő kislánykorától kezdve egészen a haláláig, ami 1861-ben következett be.
Elizabeth-tel kapcsolatban eléggé vegyes benyomásaim vannak: kislánykorában nekem kifejezetten bejött a vadsága, a lázadása, de a betegsége után kifejezetten ellenszenvesnek tűnt a viselkedése. Szerintem simán felgyógyulhatott volna, ha nem hagyja így el magát szerintem. Igaz, hogy a számára legkedvesebb embert, vagyis a bátyját elveszítette egy baleset következtében, ami sokat rontott az állapotán, de ettől függetlenül én nem kedvelem a depressziós, magukat elhagyó embereket.
Amikor megszökött Browninggal, hogy összeházasodhassanak, akkor megint elkezdtem kedvelni, hiszen újjáéledt benne a régi tűz, és ismét elkezdett élni. A legismertebb művét, a Portugál szonetteket is ekkor írta Itáliában. Tiszteletreméltó az is, hogy költőként ekkora elismertségre szert tudott tenni még életében, ami azért nem semmi.
A könyv a Móra Kiadó ismert ifjúsági sorozatában, a Csíkos Könyvekben is megjelent.

2013. március 10., vasárnap

Tasmina Perry: Apuci lányai

Erről a könyvről az a benyomásom támadt olvasás közben, mintha Barbara Taylor Bradford világa összekeveredett volna Jackie Collins-éval. Így alakult ki Perry stílusa, amely nem túl komolykodó és drámai (mint Bradfordnál), de nem is túl szabadszájú (mint Collinsnál).
A szerző a korábban említett két írónőhöz hasonlóan szintén a felső tízezer világát mutatja be, különös tekintettel a divatvilág szereplőire. Mindez azt jelenti, hogy Perry a divat és a stílus szemszögéből néz mindent, és a könyvben szereplő hírességeket is ennek megfelelően válogatta ki.
Persze nem valódi hírességekről van szó, hanem kitalált szereplőkről, de a mintát azok a hírességek, celebek adták, akikkel a szerző Londonban találkozott a munkája során.
Ezúttal négy testvérről szól a történet, a Balcon lányokról, akiket gyilkossággal gyanúsít meg egy fickó mindjárt a történet elején.
Az áldozat a lányok édesapja, Lord Balcon, akit holtan találtak a saját házában nem sokkal egy parti után, amelyen a lányok is részt vettek. Na, nem ezért gyanúsítják őket, hanem azért, mert az apjukkal mindannyian ellenséges viszonyban álltak.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy Lord Balcon nem éppen ártatlan bárányka, hanem egy igazi gonosz seggfej, akinek senkihez nincs egy jó szava, és akkor még finoman fogalmaztam. Ez az ember a lányait sem szerette egyáltalán, épp ellenkezőleg: szándékosan igyekezett megakadályozni mind a négyük karrierjét. Eleinte csak szóban sértegette őket, illetve igyekezett megnyirbálni az önbizalmukat, később már komolyabb lépésekre is sor került, például zsarolás. Ezek után nem csoda, hogy a lányokat gyilkossággal gyanúsítják.
A szerző nem sokkal a zsaroló felbukkanása után visszaviszi a múltba az olvasót, hogy részletesebben kifejtse a lányok életét, de utána ismét a jelenbe tér vissza a cselekmény, hogy felderítse, mi (vagy netán ki) okozta Lord Balcon halálát.
A könyv meglehetősen terjedelmes, mert több, mint 700 oldal hosszú, de erre szükség van, ugyanis Perry nemcsak a cselekményt bontja ki, hanem igen részletesen bemutatja a felső tízezer életstílusát, amihez a legtöbb olvasónak semmi köze nincs.
Éppen ezért nagyon hálás téma a gazdagok életének a bemutatása, még akkor is, ha az átlagember felháborodik azon, hogy szórják a pénzt, mint majom a lisztet, és baromságokon hisztiznek, miközben a csórók azon aggódnak, hogy a számlákat fizessék be, vagy egyenek. Ennek ellenére azért az emberek mégiscsak szeretnének jobban élni a jelenlegi életszínvonaluknál, de az már más kérdés, hogy csak keveseknek sikerül.
Perry regényében nincsenek ilyen karriertörténetek, mert az ő hősei már eleve beleszületnek a jóba, eleve van már hírnevük, van pénzük, viszont ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy a köztudatban tartsák magukat, mert valójában rettegnek attól, hogy mindent elveszítenek.
Éppen ezért a könyv szereplőinek normális kapcsolatai nincsenek, hanem kizárólag érdekből állnak össze egymással. Az most mindegy, hogy barátság, vagy szerelem, a lényeg az, hogy olyan emberekhez kell sodródni, aki segíthet pénzt keresni, illetve aki híressé tesz. Ez a siker törvénye, és nem véletlen, hogy a nemességen alapuló társadalom ilyen sokáig fenn tudott maradni, hiszen ők nem szerelemből házasodtak, hanem anyagi megfontolásból.
Apropó szerelem: a könyv műfaja elvileg ebbe a kategóriába tartozik, de ez nem igazán fedi a valóságot, a fentebb már elmondottak miatt. A négy lánynak ugyanis valódi szerelmi kapcsolatai nincsenek, inkább a szex és a pénz uralja ezeket a vonzalmakat, hol a férfi, hol a női oldalról. Jó, persze, van benne szerelmi kapcsolat, meg happy end is, hiszen ez nem egy drámai történet, de azért Perry világát ne állítsuk már párhuzamban Danielle Steel-ével, vagy Hedwig Courths-Mahler-éval, mert nagyon nem ugyanaz.
A könyv extramegagiga vastag a szerző többi művéhez hasonlóan, de ez azért szükséges, mert az írónő részletesen bemutatja a felső tízezer világát, a luxust és a divatot. Ennek köszönhetően az olvasó megtudhatja, hogy hogyan készül egy divatmagazin, milyen partikat adnak a gazdagok, illetve milyen egzotikus helyekre járnak nyaralni.
A Cosmopolitan, Joy, és Marie Claire olvasó nőknek ez a könyv nagy örömöt fog szerezni azt, hiszem.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház Kiadó

2013. március 8., péntek

Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja

Nekem ez a könyv gyerekkori kedvenc, amit többször is elolvastam már, de mindig jókat röhögtem a szerző szövegein, úgyhogy ajánlom a mostani gyerekek/kamaszok számára is.
Igaz, hogy ez nem egy vámpíros, meg Harry Potteres könyv, de varázslat, meg sci-fi elemek bőven vannak benne.
A könyv lényege az, hogy egy átlagos piac (jelen esetben ez a VII. kerületi Garay tér Budapesten) hogyan változik át csatatérré, ahol a hentesek/halasok, na meg a zöldségesek/tejárusok háborúznak egymással mondvacsinált okból. Van itt minden, ami egy igazi háborúban lenni szokott: fegyverek, hadifoglyok ejtése, sőt még kivégzőosztag is!
Na persze nem igazából, mert ez csak paródia, olyan mint amikor a gyerekek háborúsdit játszanak, de annál azért egy picit komolyabb.
Az egész háború egy idősebb hölgy ballépésének köszönhető, aki mindössze egy tyúkért szalad le a piacra az unokahúgával.
Teréz néni egy sárkány, aki még az élő fába is beleköt. Engem valahogy anyai nagyanyámra emlékeztet, bár a nagyi azért ennyire nem volt durva. Szóval a néni állandóan basztatja valamivel a felügyeletére bízott unokahúgát, Dorkát, akinek nála kell töltenie a nyári szünidőt.
Mindez inkább büntetés a kislány számára, mint öröm, mert kénytelen eltűrni a néni piszkálódását. Mindenesetre elindulnak tyúkot vásárolni, majd amikor elszabadul a háború kiderül, hogy ennek a tyúknak rendkívüli tulajdonságai vannak, ugyanis nem csak beszélni tud, de még bölcsészdiplomával is rendelkezik! Ez azért nem semmi ám heló!
Nekik hármuknak kell elboldogulniuk a háborús körülmények között, továbbá megszüntetniük a háborút.
A könyv meglehetősen rövid és pörgős, ráadásul hihetetlenül jó szövege van a szerzőnek, úgyhogy nem ül le a regény, végig izgalmas marad. Teréz néni pedig akármilyen ellenszenves alak, akkor is a legszórakoztatóbb figurája a regénynek. Nekem Dorka olyan semmilyennek tűnik, míg Vidor, a tyúk meglehetősen modoros, ahogyan egy bölcsészdoktorhoz illik.
A könyvből egyébként film is készült Sólyom András rendezésében, amelynek a forgatókönyvét szintén Békés Pál írta.
A könyvet kiadja a Móra Kiadó.

2013. március 2., szombat

Fábián Janka: Emma lánya - az Emma trilógia befejező része

A korábbi köteteknél azt írtam, hogy Emma, illetve a családja kivételezett helyzetben élt: ők nem érezték annyira a történelem viharait, mint a szegényebbek, például nem voltak munkanélküliek, nem éheztek, nem üldözték őket, sőt Emma férje még államtitkár is volt a Horthy-korszakban, igaz nem túl sokáig.
Na jó nem akarok igazságtalan lenni, mert személyes tragédiákból nekik is kijutott, például Gábor eltűnése az első világháborúban, vagy Péter halála a második világháború idején, továbbá az intrikus Varga Erzsi megjelenése megrázta a családot, de ezeket az eseményeket túlélte a család, és folytatódott tovább az életük a maga medrében.
A harmadik kötetben történő események azonban végképp megrendítik a családot annyira, hogy az szét is hullik darabjaira a közöttük lévő ellentétek miatt. Hazánkban ugyanis a kommunisták átveszik a hatalmat 1948-ban, és onnantól kezdve nincs megállás: a diktátorok ugyanis annyira gyávák és féltik a kialakított rendszerüket, hogy szinte mindenkiben ellenséget vélnek felfedezni.
Jó voltak ilyenek is (ugyan melyik rendszernek nincsenek?), de túlnyomó többségben ártatlan embereket nyomorítottak meg a munkatáborokban és a börtönökben. Elég volt valami aprócska mondvacsinált vád, és az illetőt már el is vitték a hírhedt Andrássy út 60-ba, ami jelenleg a Terror Háza Múzeumként működik.
Ide kerül be a regény főszereplőjének Emma lányának, a férje, az orvos Lajos is, akit valutaüzérkedéssel vádolnak meg.
A Kóthay család többi tagját sem kíméli a rendszer, ugyanis kitelepítik őket a szerintük túlzottan fényűző otthonukból, és inkább egy szegényebb családnak utalják ki a házat, ők pedig mehetnek dolgozni egy fiktív faluba parasztok közé.
Ámde az idős Kóthay házaspár, Éva és Jancsika csodálatra méltó tartással viselik ezt a egészet, akárcsak az 56-os eseményeket, illetve az Amerikába történő emigrálásukat. Kóthayéknak azonban még így is mázlijuk van, mert a kitelepítés megszüntetése után sikerül visszatérniük még Pestre, és egy elfogadható lakást bérelniük, ahol lakhatnak. Igaz, cselédjük már nem lesz, de a két asszony igen gyorsan beletanul a háztartási munkákba, tehát tudnak alkalmazkodni.
Miután az 56-os forradalom elbukott, a két özvegyasszony Emma és Éva Amerikába költözik Jancsikával együtt, miközben meglátogatják a még mindig Párizsban élő Öcsit, aki azóta már családot is alapított ott kinn. Számomra ő továbbra is rokonszenves maradt, míg Tamást, az idősebb fiút ebben a részben sem kedveltem meg sőt. Én kifejezetten gyávának, jellemtelennek tartom, aki megalkudott a rendszerrel, mert azt hitte, hogy ezzel ő elősegíti a karrierjét. Ez egy darabig így is van, de a vezetés aztán megtalálja az ő gyenge pontját is, és örülhet, hogy pár év börtönnel megússza, szóval a karriernek annyi: őt már csak körzeti orvosként tűrik meg egy fővárosi rendelőintézetben.
Az igazi mázlisták azonban Emma, Éva és Jancsika, akik gond nélkül új életet tudnak kezdeni Emma apai örökségéből, de amúgy sincsenek beilleszkedési gondjaik az új országban. Na jó, időnkénti előveszi őket a honvágy, de ez természetes dolog.
Éva jelleme komoly változásokon megy át ebben a kötetben, ugyanis a napsugaras, cserfes lénye eltűnik és korán megtöri őt az élet: a kommunista diktatúra miatt ugyanis szétesik a családja, sőt páran meg is halnak, persze hogy megviselik őt ezek a tragédiák. Sajnos, az élet az új hazában sem kíméli, mert ott is komoly bajok történnek az új családi életében.
Az asszony talán össze is omlana, ha nem lenne ott az édesanyja Emma, akit én igazán csodálok a bátorsága, emberi tartása miatt. Nem elég, hogy megözvegyül, de még túl az ötvenen vállalja azt is, hogy hazát cserél, több tízezer kilométerre az otthonától, ráadásul mindezt emelt fővel teszi, szóval le a kalappal előtte.
Az meg külön becsülendő benne, hogy még ő ad erőt a családja tagjainak, ami azért érdekes, mert az idősebb embereket sokszor gyengének, vagy éppen ostobának tartják, még a saját rokonaik is. Emmával nem így van, bár idős korára már az ő állapota is sokat romlik, de egy valami mégis élteti az idős asszonyt, aki haza szeretne térni Magyarországra, az imádott Balatonkörtvélyesre..
A könyvben elég sok új szereplő is megjelenik, Emma gyermekeinek köszönhetően, akik szintén családot alapítottak, és gyermekeik, sőt unokáik is vannak már. Ők azonban csak mellékszereplők a két főszereplő, Emma és Éva mellett.
A könyv ismét negyven évet ölel fel az első kötethez hasonlóan, illetve van egy kis epilógus is a végén, ami lezárja a regényt, és tíz évvel későbbre viszi el az olvasót.
A harmadik kötet az első kettőtől eltérően nem érzeleg, inkább a történelmi események kerülnek előtérbe benne. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen a XX. század második felében a világ hatalmasat változott: felbomlott ugyanis egy több ezer éves értékrend és megjelent a szexuális forradalom, meg a rock and roll életforma, ami felszabadította az embereket a társadalmi nyomás alól. A második világháborúban illetve utána átrendeződtek az országhatárok is, például felbomlott a gyarmatrendszer, és egyre több állam vívta ki a függetlenségét az ázsiai és az afrikai földrészeken. Megjelentek továbbá olyan találmányok, amelyek megkönnyítették az emberek életét, mert felgyorsították a háztartási és egyéb munkákat, illetve az emberek közötti kommunikációt.
A szerző részben politikai, részben pedig életmódtörténetről ír a könyvében. Míg az első két kötetben csak a magyarországi eseményekről volt szó, addig a jelenlegiben már utal a francia diáklázadásra, illetve a Kennedy elnök elleni merényletre Amerikában. Mindezt a külföldön élő szereplők miatt teszi, ámde a magyar történelem azért hangsúlyosabb: a szerző ugyanis elég hosszan ismerteti a kommunista diktatúra jellegzetességeit, amiről látszik, hogy eléggé alaposan utánajárt a témának.
Ezenkívül utal még röviden a hippimozgalomra, illetve beszél még a televízió megjelenéséről is, ami azért azt hiszem eléggé izgalmas lehetett.
Szerintem nagyon összetett és komplex történet, nekem tetszett, szórakoztatott, és kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, hogyan zárja le a szerző a mesét. Na, ezt nem árulom el, de volt, ami meglepett benne.
Kiadja az Ulpius Ház Kiadó.

Fábián Janka: Emma fiai - az Emma szerelmének a folytatása

Mint említettem a korábbi bejegyzésből, a szerző a XX. század történelmét mutatja be egy budapesti polgárcsalád életén keresztül.
Vallay Emma fiatalkorával, illetve a szerelmének kialakulásával már az Emma szerelme című kötetben megismerkedhettünk, amikor is született neki három fia a férjétől Gábortól, akivel  sok viszontagság után egymásra találtak.
Az első kötet ott búcsúzik el az olvasótól, hogy Emma a negyedik gyermekét várja, aki ennek a kötetnek az elején születik meg, és az Éva nevet kapja az asszony nevelőanyja után.
Ez a könyv azonban elsősorban már a három fiúról, Tamásról, Péterről és Gáborról fog szólni, Emma, a férje Gábor, illetve a kislány, Évike a háttérben maradnak, ámde mégiscsak fontos szereplők.
A három fiú három különböző egyéniség, ennélfogva a sorsuk is eltérően alakul.
Tamás, a legidősebb fiú számomra egy se hús, se hal figura, vagyis nem kelt bennem érzelmeket, mert olyan semmilyen. Igazából nincsenek kiemelkedő tulajdonságai, vagy legalábbis az írónő nem bontakoztatja ki őket. Egy halálosan nyugodt, visszahúzódó figura, akit elkerülnek a nagy érzelmi viharok, és minden helyzethez alkalmazkodik. Ő az engedelmes jó fiú, akire számíthatnak a szülei, hogy hozza a szintet. A sorsa is ilyen kiszámítható módon fog alakulni: például a felesége is egy gyerekkori barátnő lesz, aki már régóta bele van zúgva a fiúba. A karrierjében sincsenek különösebb zökkenők: ő is orvos lesz akárcsak az édesapja.
Péter, aki a középső gyermek, a helyzetéből adódóan igyekszik valahogy felhívni magára a figyelmet. Mondjuk különösebben nem is kell megdolgoznia ezért, mert a srác kifejezetten vonzónak, szépnek született, úgyhogy eleve megnézik maguknak az emberek. Ezenkívül ő a család lázadója is, aki aztán nem engedelmeskedik semmiféle szabálynak, mert inkább ő alakítja azokat.
A fiú ezenkívül kitűnő sportoló, ámde könnyen fanatizálható, amit az edzője kihasznál, és a sráccal megismerteti Hitler tanításait, amit az át is vesz, és innentől kezdve fanatikus nyilas válik belőle. Azt hadd tegyem hozzá, hogy az edzője nem szeretetből foglalkozik annyit tanítványa előmenetelével, hanem bosszúból, aminek az oka a régmúltban keresendő. Nekem az egész kötetben Péter figurája a legrokonszenvesebb, mert több hasonló vonás is van bennünk.
Na meg benne legalább van szenvedély, van tűz.
Az írónő Péter alakján keresztül megismerteti az olvasót a berlini olimpia eseményeivel is, bár csak röviden. Sőt, az olimpián még Hitler propagandarendezője, Leni Riefenstahl is megjelenik!
A legkisebb fiút, Gábornak hívják, de szinte mindenki Öcsinek nevezi, nehogy összekeverjék az apjával idősebb Gáborral. Mindez fiatal felnőttkoráig befolyásolja a sorsát, ugyanis a fiút valahol lenézik és nem várnak sokat tőle. Na nem durván, de például senki nem nézi ki Öcsiből, hogy vannak érzései, illetve szerelmes lehet egyszer. Pedig de bizony, csak éppen ő is olyan lassú víz partot mos figura, mint a bátyja, Tamás, de azért Öcsiben a lelke mélyén lobog a tűz, csak meg kell várni azt a helyzetet, amíg az előtörhet.
Mindez majd a második világháborúban jön el, amikor neki kell  vigyáznia a bátyja családjára, mert Tamás bevonul a seregbe. Ekkor kezdtem el megkedvelni a személyét, ugyanis az addig álmodozónak tartott fiú váratlanul férfivá érik, és onnantól kezdve mindenkiben ő tartja a lelket.
A legkisebb gyermek, Évike ebben a regényben még nem kap fontos szerepet, mert még fiatal, de már lehet látni, milyen egyéniség lesz belőle. Ő a család kis napsugara, aki vidám, cserfes lényével elvarázsol mindenkit. Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné, úgyhogy igazi gondtalan gyermekkort mondhat a magáénak.
A családot amúgy nem kerülik el a válságok, mert Varga Erzsi személyében megjelenik az igazi gonosz szereplő is, aki úgy képzeli, hogy bosszút kell állnia Emmáékon. Az ő története is visszanyúlik az első kötetbe, sőt egy rövid időre még találkozhattunk vele ott is. Erzsi figurája abban hasonlít Péteréhez, hogy könnyen fanatizálható, de amíg Péterben mélyen legbelül vannak jó érzések is, addig Erzsiben szemernyi morzsa jóság nincsen. Ennek köszönhetően a kommunista mozgalomban vezető tisztséget ér el, és még a legmegrögzöttebb mozgalmárok is rettegnek tőle. Na ő az, aki Kóthayéknak komoly problémákat okoz. 
Ezenkívül még a fiúk szerelmi élete (legalábbis Péteré és Gáboré), továbbá a háborús események, meg a diktatúra jelentenek még gondot a családnak, úgyhogy van pörgés rendesen.
A történelmi események közül a szerző a második világháborút, a zsidók üldözését, illetve a kommunista mozgalmat mutatja be részletesebben a szerző. Érdekes, hogy a 20-as, 30-as évek eseményeire csak utal, de nagyon sok minden kimarad, például a világgazdasági válság, a hatalmas munkanélküliség, illetve az ország újjáépítése a két világháború között.
Mondjuk az is igaz, hogy a szerző kiváltságos fővárosi emberekről írta a művét, akiket a megszorítások nem érintettek, nem üldözték őket, tehát eléggé mesevilágban éltek.
A kivételt a második világháború, illetve majd a harmadik kötetben a kommunizmus fogja jelenteni, ami már komolyabban érinti a családot, a második világháború, ugyanis jóval durvább volt, mint az előző, tehát rengeteg civil áldozattal is járt.
A második kötet abban főleg abban tér el az elsőtől, hogy jóval inkább a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt, mint a szerelemre és az érzelgésre. Utóbbi is jelen van a kötetben, de csak kisebb felvillanásokkal.
A könyv közel 30 évet ölel fel a történelemből, ugyanis 1922 és 1948 között játszódik. Szerintem talán ez a legjobb az Emma trilógia kötetei közül. Kiadja az Ulipus Ház Kiadó

Fábián Janka: Emma szerelme - egy békebeli romantikus családregény

Az írónő ezzel a regényével került be a köztudatba, és szerencsére ott is tudott maradni a történelmi jellegű családregényeivel. Az Emma szerelmének két folytatása is van: az Emmai fiai és az Emma lánya.
Ennek az ún. Emma-trilógiának az a célja, hogy bemutassa a XX-századi magyar történelmet, de persze nem az egészet, csak egy szeletét (azért Fábián Janka mégse Ken Follett).
Az írónő persze igyekszik többféle történelmi eseményt bemutatni (pl. millenniumi ünnepségsorozat, I. világháború, Tanácsköztársaság, zsidók üldözése, II. világháború, kommunista diktatúra) egy nagypolgári család életén keresztül.
Emma és környezete a kiváltságosok életét élte, ugyanis anyagi gondjaik soha nem voltak, nem ismerték a gazdasági világváltság hatásait sem, viszont a magánéletükben volt épp elég problémájuk, amit meg kellett oldani.
Már eleve Emma, illetve a későbbi férje, Gábor szüleinek a története is nagyon érdekes és zűrös, emiatt a kislány többször is költözik az édesapjával: eleinte Párizsban, majd Budapesten, később Kanadában élnek, de aztán az apa betegsége miatt hazajönnek, hogy az akkor kamasz Emma itt Magyarországon nőjön fel.
A kislány mérhetetlenül szerencsés, hogy az apja egykori szerelme - aki ekkor már özvegy - elvállalja a nevelését, és a kislány nem kerül intézetbe.
A regény alapvetően két helyszínen játszódik: egyrészt Budapesten, másrészt egy fiktív településen, a Balaton északi partján található Balatonkörtvélyesen. Utóbbi helyen tölti el Emma kamaszkorát is, illetve ott bontakozik ki a szerelme Gáborral, a nevelőanyja fiával, aki eleinte Párizsban dolgozik orvosként.
Az ő egymásra találásukban semmi újdonság, illetve kiszámíthatatlan nincs, de mégis nagyon küzdelmes az út a szerelmük beteljesüléséig, ugyanis a régi botrányos események miatt Emma gyűlöli a férfit.
Közben Emma életét sem kerüli el a baj, mert ő is szerelmi botrányba keveredik, de szerencsére olcsón megússza a dolgot.
Közben pedig peregnek a történelmi események, amelyekből egy-két dolgot az írónő részletesebben is bemutat, például a millenniumi ünnepséget, de az első világháborúra, illetve a Tanácsköztársaság diktatúrájára is történik utalás. Legutóbbi esetben az írónő az egyik vezéralak, Szamuely Tibor figuráját is megjelenteti.
Egyébként ebben a könyvben nem is annyira a történelem a fontos, hanem Emma és a Kóthay család története, illetve az őket körülvevő bonyodalmak megoldása, mert azok azért vannak bőven.
Annak ellenére, hogy a regény időnként túlzottan szentimentálissá válik, nekem mégis tetszett, és kíváncsian vártam a folytatást, hogy a következő két kötetben az írónő mivel áll majd elő.
Emma egyébként is egy szokatlan figura, aki már gyerekként sem éli a polgárlányok/asszonyok megszokott életét, hanem egy igazi lázadó, aki ki mer magáért állni. Később, felnőttként sem az a dologtalan háziasszony, hanem sikeres írónő, akinek több könyve is megjelenik.
Fábián Janka könyvei egyébként Méhes György világára emlékeztetnek néhol, csak az írónő könyveiben több az izgalom, illetve a tűz. Azt nem tudom, hogy tudatos-e ez, vagy csak a véletlen műve, mindenesetre én szeretem a könyveit. Talán a Német lány, meg a Virágszál az, amelyek nekem kevésbé jönnek be, de ettől még erre a műfajra, amit ő csinál, szükség van itt Magyarországon.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház Kiadó