2016. december 20., kedd

E.L.James: Grey

Az 50 Árnyalat Trilógia villámgyorsan népszerű lett az egész világon. Lehet mondani, hogy kultregénnyé vált, hiszen idézgetnek belőle mind a mai napig, de nemcsak ezért fontos ez a sorozat: az igazi jelentősége abban áll, hogy elindított egy új műfajt a regényírásban, amit kizárólag nők művelnek, méghozzá az erotikus-romantikus műfajt.
Persze ez elsőre nem tűnik akkora attrakciónak, hiszen a nők már korábban is írtak szerelmes regényeket, csak éppen ezek alapvetően nyálas verzióban készültek, talán a Harlequin Kiadó Tiffany sorozatának, meg Bertrice Small regényeinek kivételével, amelyek szexibb írásmódban készültek, de még ők is csak kerülgették a témát: a szex egészen addig alapvetően a férfi szerzők területe volt.
Erre jön egy nő, bizonyos E.L. James, aki keményen belecsap a lecsóba, és egyből BDSM szex-szel kezd, vagyis a regény nem a hagyományos erotikát helyezi előtérbe. A történet alapvetően a férfi főszereplő szexuális életét hangsúlyozza ki, aki szereti dominálni a nőket az ágyban, akiket alávetetteknek hív, és megtiltja nekik, hogy hozzá érjenek. Summa summarum, az úr tehát kedveli a kikötözős-fenekelős-büntetős szexet. Azz, hogy ez mennyire normális, nem tudom megítélni, de amíg nem durvul el a buli, és mindkét fél beleegyezik ezekbe a szexuális játékokba, addig nem lehet nagy baj.
Csakhogy nekem már a sorozat első kötetében gyanússá vált a férfi főszereplő: nemcsak az előbb említett szexuális élete miatt, hanem mert túlhangsúlyozza a férfiasságát, és a domináns bunkó szerepét játssza el még önmagát is meggyőzve ezzel. Csakhogy nem ez a valóság: Grey valójában a démonaival küzd még mindig. Hiába fogadták örökbe, hiába kapott azután szeretetet, családi melegséget, a kötődésre ezután is képtelen marad, sőt: kifejezetten rémálmok gyötrik a kiskorában átélt élmények miatt.
Mindez már ebből a regényből derül ki, amely kifejezetten esendőnek mutatja a vezető beosztású, öltönyös, jóképű fickót, aki bármelyik nőt megkaphatná, de valahogy mégsem él a lehetőséggel. Helyette egy olyan lányhoz kezd el vonzódni, akit mi nők nemes egyszerűséggel jelentéktelen penészvirágnak hívunk, hiszen elsőre nem egy feltűnő valaki, inkább az ellenkezője: nem sminkel, nem divatos, nem különösebben szép, ráadásul természetre is visszafogott, sőt félénknek tűnik!
Ebből adódóan mi nők úgy gondoljuk, hogy a hozzá hasonlóak nem lehetnek vonzóak egy olyan férfi számára, mint Grey, aki mint mondtam válogathat. Csakhpgy mi nők sokszor nem vagyunk tisztában a férfiak működésével, ha azt hisszük, hogy a férfi a ruhája, a sminkje, vagy éppen a frizurája miatt talál érdekesnek egy nőt. Hát, nem. Igazából az összhatás az, ami számít, és a nő kisugárzása fogja meg őket, ez az, amitől bepörögnek, és nem a divatkellékektől.
Ezért  lehet az, hogy Christiant pont egy ilyen nő fogta meg, mint Ana, akit az első kötetben direkt egy elveszett léleknek ábrázolt a szerző, végtére is így lehet a legjobban egy művet eladni: félénk, naiv lányka vs. bunkó, nyers modorú gazdag, fiatal, cégvezető = hálás téma = teljes siker, mert imádni fogják a nők, hogy vajon mi sül ki ebből?
Az eredmény egy 3 részes sorozat lett, ami azonban nem fejeződött be, hiszen minket nőket nagyon is érdekel, hogy mit gondolnak-éreznek a sokszor rezzenéstelen külső mögött a férfiak, akiket kiskoruktól arra neveltek, hogy ne mutassák ki a gyengeségüket, sírniuk pedig végképp nem szabad. Pedig könnycsatornájuk nekik is van, szóval elvileg képesek lennének rá, de gyakorlatilag nehezükre esik a beléjük kódolt nevelési minták miatt.
Ettől függetlenül a férfiak ugyanolyan érző emberek, mint mi nők, sőt, az az igazság, hogy sokkal érzékenyebbek, szeretetéhesebbek, mint mi. Nem hiszitek? Csak figyeljetek oda rájuk, és olvassatok a jelekből, mert az írónő férfi főszereplője kiválóan tükrözi a férfiak valódi viselkedését! Minden bizonnyal a szerző sokféle férfival beszélgetett, mielőtt megalkotta volna Grey karakterét, aki mondjuk nem egy hétköznapi figura, de akkor nem is lehetne eladni a regényt.
A lényeg, hogy Grey valójában egy kötődésre képtelen, de ugyanakkor szeretetéhes, túlérzékeny figura, és nem az a bunkó, akit például a legelején megismerhettünk, de Ana sem az a félénk lányka, hiszen a férfi mesélő szerint néha nagyon is pimasz, sőt,  vissza meri őt utasítani többször is! Őt, a nagy Greyt, ami már mindennek a teteje! Szóval, a lényeg az, hogy a látszat csal, és semmi sem az, aminek látszik.
A Grey több tekintetben hasonlít a Szürkéhez, például itt is van levelezés, van szex/erotika, de a hangsúly sokkal inkább a férfivágyon van, és nem a szexuális játékokon, tehát a szerző sokkal tovább húzza az igazi beteljesülést, mint korábban. Na, ez is egy érdekes férfisajátosság: amikor istenigazából kívánnak egy nőt, akkor valahogy húzzák-halasszák a beteljesülést, mert félnek a leégéstől, illetve attól, hogy fájdalmat okozzanak a nőnek. Ezért van az is, hogy inkább lelépnek egy szó nélkül, mintsem egy nő arcába vágják az igazat, illetve ezért provokálják ki a szakítást is.
A másik süket duma meg az szokott lenni, hogy nem akarja lekötni magát. Na, persze: csak veled nem, mással igen, viszont megbántani nem akar.
Christian is egy ilyen kötődéstől, elkötelezettségtől rettegő férfi, de mégis megy Ana után, pláne amikor a csaj vissza meri őt utasítani. Igaz, hogy nem vall szerelmet, meg ilyesmi, de mégis ott van, és mindent megtesz, hogy megkapja őt. Még saját magából is kifordul, ha kell, de nem ereszti őt. Ilyen a férfivágy, és ez a kötet alapvetően ebből a szemszögből íródott, és nem a szexualitás a lényeg benne, hanem a flört, a vadászat. Mindez azért érdekes, mert Ana szemszögéből nézve Grey agresszívnek, durvának, dominánsnak tűnik, fordítva viszont ez nem így van: Grey kiszolgáltatottá vált domináns létére, méghozzá a saját vágyának, amiről talán azt sem tudta, hogy létezik, erre kihozza belőle egy nő, akit aztán nem akar elengedni. Grey ebben a kötetben is káromkodik, durva is, de valahogy engem mégsem ver át, mert emellett ott van benne az érző szívű ember is, bár ez utóbbit inkább tettekkel igyekszik kimutatni.
Summa summarum: a szerzőnek ezúttal jóval rokonszenvesebbnek, szerethetőbbnek sikerült felépítenie ugyanazokat a karaktereket (legalábbis számomra), és még írni, fogalmazni is egészen jól megtanult, úgyhogy nekem kifejezetten tetszett a Grey, legalábbis az első fele. Hála istennek a legelső kötetben rendszeresen szereplő szófordulatok ezúttal elmaradnak.(Ó, te szentséges basszantyú!)
Amennyire én tudom, a Sötét és a Szabadság 50 Árnyalata is megjelenik majd Grey szavaival.
Kiadja a Libri Kiadó

2016. december 11., vasárnap

Audrey Carlan: Calendar girl sorozat

Kötetek:
1. Január-Február-Március
2. Április-Május-Június
3. Július-Augusztus-Szeptember
4. Október-November-December

Lányok/Asszonyok! Ha szeretitek a baszós-erotikus regényeket, akkor jó hírem van nektek, ugyanis egy új sorozat jelent meg a témában. Igaz, hogy még csak az első kötet jelent meg magyarul, de angolul már megírta a szerző az összeset, már csak le kell fordítsák magyarra, és meg jell jelentetni őket, de szerintem ebben nem lesz hiba.
A lényeg az, hogy a sorozat egy eszkortlány kalandjairól szól, aki kényszerűségből vágott bele ebbe a megélhetési forrásba, ugyanis az apja szerecsejátékfüggő, ami a lakóhelyükön, Las Vegasban nem is olyan nehéz, hiszen ez a hely tele van játékbarlangokkal, amelyek megoldást kínálnak a szórakozásra, illetve a pénz elszórására. Csak mert nyerni ezeken a helyeken nem igazán lehet...
Mia Saunders apja is azt hiszi a játék megoldja minden problémáját, de téved, mert kurva nagy bajba kerül, ugyanis csak tartozást halmoz fel, és az egyik hitelező éppen Mia volt szeretője, aki a lányt is megfenyegeti, hogy megöli, ha nem fizet.
Na most ilyen esetben gyors megoldást kell találni a hiányzó összeg előteremtésére, innét az eszkortszolgálat, ahol Mia is elhelyezkedik, és dolgozni kezd.
Az eszkortlányok felszínesen kurvának tűnhetnek, de valójában nem azok, inkább fizetett exkluzív kísérők, akiket leginkább jól menő üzletemberek bérelnek fel rendezvényekre. A szex az csak esetleges, de ha igényli az ügyfél, akkor rendelkezésre kell állni. Az eszkortlányok nagyon dekoratívak, gyakorlatilag modellalkatúak, műveltek, nyelveket beszélnek, és gyakran felsőfokú tanulmányok mellett csinálják ezt a munkát, szóval nem egészen olyanok, mint a regénybeli Mia.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy vele nincs semmi bajom, semmi különös a csaj, akár még kedvelni is lehetne, viszont a regény koncepcióját eléggé érdekesnek találom: a csajnak ugyanis egy éven át kell nyújtania ezt a szolgáltatást, méghozzá minden hónapban más férfit kell szórakoztatnia, a szexet is beleértve. Azért ez nem semmi, heló.
Persze a pasik viszonylag fiatalok, jó testűek, és persze gazdagok, hogy az ágybeli képességeikről már ne is ejtsünk szót. A hapsik nemcsak amerikaiak: van közöttük francia festőművész, ír autóversenyző, vagy szamoai üzletember, de egyelőre az itthon
meg nem jelent részek tartalmáról nem merek nyilatkozni. Elég annyi, hogy a szerző honlapján fenn van az összes rész fülszövege angolul, illetve mindegyikből egy rövid részlet amolyan kedvcsinálónak. A lényeg az, hogy a regénysorozatnak van egy kerettörténete is, ami szintén zajlik a szexjelenetek közepette, tehát az olvasó megtudhatja, hogy vajon sikerül-e visszafizetnie az apja adósságát a lánynak, illetve szerelmes lesz-e vajon az egxik ügyfelébe, és ha igen, akkor kibe?
Merthogy ez mégiscsak egy szerelmi történet lenne, akármennyire is benne van Mia szerződésében az, hogy nem lehet szerelmes.
Szerintem ez a regényfolyam is eléggé elrugaszkodik a valóságtól, hiszen az ilyen lányok többnyire inkább öregedő és nem túl vonzó emberekkel találkoznak, akiknek az ágybeli kultúrája is eléggé elmaradott, de nem is az a cél, hogy a lány kielégüljön, hanem hogy a vendég jól érezze magát. Éppen ezért eszkortnak lenni igen komoly szellemi igénybevételt jelent, és nem azt a fajta szórakozást, amit Mia kap a partnereitől. Na de ez a regénysorozat egy nagy mese, aminek semmi köze a valósághoz, szóval nehogy ti is eszkortnak menjetek.
A sorozat mindegyik kötete 3 hónapot dolgoz fel, azaz egy kötetben 3 pasival találkozhattok havi bontásban, miközben a cselekmény is zajlik. Jelen pillanatban csak az első kötet érhető el magyarul, a második még csak készül, de valószínűleg jövőre megjelenik.

1. KÖTET: JANUÁR-FEBRUÁR-MÁRCIUS

Elkezdődik a cselekmény, azaz megismerjük Miát, és rögtön az első fickót, Westont, a szörföst, aki valójában filmforgatókönyveket ír, és a kapcsolatai révén akár segíthetne Miának, aki  színészettel próbálkozik. Wes rendezvényekre történő kíséretre béreli fel a lányt, de aztán a dolog, hamar komolyabbra fordul közöttük: a fickó még a családjának is bemutatja a lányt, még a foglalkozását is felvállalva, ami engem eléggé kiakasztott. Végül is a lány ha nem is kurva, azért mégiscsak közel áll hozzá, és a fickó családja azért meglehetősen gazdag. Ettől függetlenül én rokonszenvesnek találtam West, pláne, hogy segíteni akart a lányon.
Ezzel szemben a februári pasi, Alec, a francia származású festőművész szerintem egy undorító alak: már külsőre is úgy mutatta be a szerző, hogy fel forduljon tőle a gyomrom, ugyanis nem bírom az ilyen világos hajjú, szakállas hapsikat. Mondjuk ez még hagyján is lenne, de beteg a szexualitása is, úgyhogy egy időre még a regény olvasását is felfüggesztettem, és azon gondolkoztam, hogy nem érdekel tovább a könyv, de aztán mégiscsak folytattam, és milyen jól tettem!
Szerintem ugyanis a harmadik rész sikerült a legjobban, amikor is a lánynak az olasz származású Anthony Fasano étteremtulajdonosnak a menyasszonyát kell alakítania. Nos, itt következett be egy olyan fordulat, amire nem számítottam, de azt már nem árulom el, mi az, legyen meglepetés! Mindenesetre a hangulat tök olyan, mint a régi Sophia Loren filmekben, de hát az olaszok élete azóta sem igen változott. Az meg majdnem teljesen mindegy, hogy hazai pályán, vagy külhonban élnek-e, mert a szokásaikat megtartották. A család igazi központi alakja, a mamma: köré tömörül mindenki és az ő szava szent, még a felnőtt gyerekei számára is, szóval nincs menekvés.
Egy ilyen családba csöppen bele Mia is, ahová be kell illeszkednie, de ugyanakkor meg kell oldania egy nehéz helyzetet is. Mindez elég furcsa és egyben vicces is, hiszen úgy tűnik Mia nemcsak a saját, de a mások életét is megoldja, méghozzá nem is akárhogy! Ez azért nem szokott jellemző lenni az ilyen típusú regényekre. Mindenesetre én nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt kíváncsian várom, mi fog történni a következő részekben.
A könyvsorozatot hazánkban a Libri Kiadó jelenteti meg Insomnia címszó alatt.

2016. december 9., péntek

Új sorozatot indított a Libri a szerelmesregények rajongóinak: itt az Insomnia!

Nem is olyan régen a piacvezetővé vált Libri Kiadó új sorozatot indított útjára Insomnia néven. Persze erre szükség is volt, hiszen a bedőlt Ulpius Ház Kiadó által megjelentetett könyvek jó részét pont a Libri jelentette meg újra, mint ahogy az egykori Ulpiusos magyar szerzőkkel is ők kötöttek újra szerződést. Mindez már önmagában sem kevés, de egy csomó új könyvet is adnak ki mindemellett, főleg bestsellereket, szórakoztató irodalmat, ami indokolja ennek az új sorozatnak a megjelenését, ami az Insomnia nevet kapta a keresztségben.
A szó álmatlanságot jelent, ami egy kegyetlen állapot, hiszen nem tudsz aludni, ezáltal pihenni és kikapcsolni sem igazán, ami komoly bajt jelez. Ilyenkor ne erőltesd az alvást, inkább csinálj mást helyette, például olvass. Ámde nem mibdegy, hogy mit: a krimit, thrillert, horrort felejtsd el, mert az csak felzaklat. Inkább valami könnyed műfajt válassz helyette, amihez kiválóak lehetnek az Insomnia sorozat kötetei, amelyek alapvetően a szerelem-szex-erotika-romantika témakörökben íródnak elsősorban nőknek.
Ja, hogy olvasni ciki, és hogy csak azok művelik, akik alapvetően előnytelen külsejűek, és senki se hívja meg őket bulizni, mert csak petrezselymet árulnának? Ez butaság. Meg különben is mit foglalkozol vele? A könyvek mindenkit várnak, hogy olvassák őket, hisz az emberekkel ellentétben nincsenek előítéleteik, tehát olvasd őket bátran.
A sorozat darabjai egy álomvilágba repítenek el, ahol szexi kalandokról olvashatsz, tehát mondjuk ez nem egy szépirodalmi kategória, inkább felnőttmeséknek lehet nevezni, ugyanis erre a műfajra nekünk is igényünk van legfeljebb másképpen, mint a gyerekeknek. Mesebeli hercegek és hercegnők ugyanis ebben a korban már nincsenek, viszont vannak helyettük modern férfiak és nők, akik valahol szerelemre vágynak a lelkük legmélyén, de ezt olykor még önmaguknak sem ismerik be. A mesék végén persze minden jól alakul, ahogy kell.
Néhány könyv a kínálatból, ami felkeltheti az érdeklődésed:


Jennifer Probst: Keresd mindörökké - Szerelmi gyakorlatok pároknak

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódtatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatkezelési terápiára küldték a felettesei. Stone-ból sugárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn keményen ellenáll: őt aztán nem veszi le a lábáról egy tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor.

Gena Showalter: Éjsötét szenvedély – Az Alvilág Urai V.

Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.
Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt…
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.

Sierra Cartwright: Donovan-dinasztia sorozat

Sierra Cartwright bestseller sorozatában mesterien vezeti olvasóit a hatalmi játszmák világába, ahol a test is üzlet, ha az érdek úgy kívánja. Texas sosem volt még ilyen forró.
VIGYÁZAT; BDSM-SZEXJELENETEKET TARTALMAZ, CSAK FELNŐTTEKNEK.

Zakály Viki: Egyszeregy - Gábriel-duológia

Van egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.  
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?
Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Sophie Jackson: Egy font hús trilógia

Jelenleg a sorozatból eddig két kötet jelent meg, amelyekről egy összefoglaló posztot már írtam korábban itt a blogon.

Persze, ezek, csak kiragadott példák a sorozat köteteiből. A teljes kínálatot a kiadó honlapján találod.


2016. december 8., csütörtök

A Maxim Kiadó 2016-os téli újdonságai már előrendelhetők jelentős kedvezményekkel!

2016 ŐSZI ÚJDONSÁGAINKAT MOST 30% KEDVEZMÉNNYEL ELŐRENDELHETITEK, ILLETVE KORÁBBI REGÉNYEINKET IS KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETITEK!
Legalább 2 db regény rendelésétől a szállítás ingyenes, 1 db esetében pedig 800 Ft.

Az akció visszavonásig tart.

Amennyiben több különböző megjelenésű könyvet rendeltek egyszerre, akkor a legkésőbbi megjelenését követően küldjük az összeset. A feltüntetett dátumok tervezettek, ezért egyes címek esetében előfordulhat néhány nap csúszás.

A könyve(ke)t a GLS futárszolgálat szállítja ki munkanapokon 8 és 16 óra között, ezért fontos, hogy szállítási napnak olyan dátumot adjatok meg, amikor át tudjátok venni a csomagot. Az előrendelhető könyvek esetében ez a nap a megjelenés tervezett napját követő munkanapnál korábbi nem lehet. A szállítás napjáról a futárszolgálat e-mailben vagy kollégáink telefonon értesítenek. A könyvek ellenértékét a futárnak kell kifizetni átvételkor. Kizárólag magyarországi címre tudunk szállítani!

Minden regényünket bővebben megismerhetitek a http://www.olvas.hu oldalon.

Rendeléshez kattints ide

A következő könyvújdonságok rendelhetők meg:

Dream válogatás:

Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak… (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Amy Ewing: A fehér rózsa (puha kötés)(Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Jamie McGuire: Gyönyörű megsemmisülés (puha kötés)(Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Jamie McGuire: Gyönyörű megsemmisülés (kemény kötés)(Megjelenés: 2016.01.15.)
Bolti ár: 3 999 Ft Kedvezményes ár: 2 799 Ft

Jamie McGuire & Teresa Mummert: Sweet Nothing - Édes semmiség (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

John Corey Whaley: Logikátlan barátság (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Julie Murphy: Dumplin'- Így kerek az élet (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Kass Morgan: Huszonegy nap (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Kerry Drewery: Cell 7 (puha kötés)(Megjelenés: 2016.12.20.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Kerry Drewery: Cell 7 (kemény kötés)(Megjelenés: 2016.01.15.)
Bolti ár: 3 999 Ft Kedvezményes ár: 2 799 Ft

Lucy Keating: Dreamology - Álomgyár (puha kötés)(Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Melissa Landers: Összefonódva (Megjelenés: 2016.12.13.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Szaszkó Gabriella: Maradj velem! (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Vivi Greene: Sing! (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Wendy Higgins: Angyali kísértés (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Mont Blanc válogatás

Clare Mackintosh: I Let You Go – Az igazság pillanata (Megjelent)
Bolti ár: 3 499 Ft Kedvezményes ár: 2 449 Ft

David McCullough: A Wright fivérek - A repülés szerelmesei (Megjelenés: 2016.12.20.)
Bolti ár: 3 499 Ft Kedvezményes ár: 2 449 Ft

Eoin Dempsey: Rebecca nyomában – Háború és szerelem (Megjelent)
Bolti ár: 3 499 Ft Kedvezményes ár: 2 449 Ft

Erik Larson: A Lusitania titkai (Megjelent)
Bolti ár: 3 999 Ft Kedvezményes ár: 2 799 Ft

Delfin könyvek:

Geoff Rodkey: Claudia és James felforgatják New Yorkot (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 499 Ft Kedvezményes ár: 1 749 Ft

Shane Hegarty: Pusztuló világok (Megjelent)
Bolti ár: 2 999 Ft Kedvezményes ár: 2 099 Ft

Tom Watson: Pálcikakutya és a fánk (Megjelenés: 2016.12.16.)
Bolti ár: 2 499 Ft Kedvezményes ár: 1 749 Ft

Tom Watson: Pálcikacica (Megjelent)
Bolti ár: 2 499 Ft Kedvezményes ár: 1 749 Ft

Panda könyvek

Eric Litwin: Peti, a macska és a négy szökevény gomb (Megjelent)
Bolti ár: 2 299 Ft Kedvezményes ár: 1 609 Ft

Egyéb:

Christina Braun: Nyírd ki csajosan! (Megjelent)
Bolti ár: 2 299 Ft Kedvezményes ár: 1 609 Ft


2016. november 29., kedd

Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia - filmen is

A sorozat részei:
1. kötet: Az éhezők viadala
2. kötet: Futótűz
3. kötet: A kiválasztott

Bevallom, nem különösebben szoktam sci-fi-t olvasni, de az utóbbi időben, amióta egyre sűrűbben járok könyvesboltba, többször is elmászkáltam a sci-fi könyveket tartalmazó polcok felé. Mondjuk ezeket eleve úgy is helyezik ki, hogy mindenképp belebotoljon az ember, úgyhogy én is így jártam.
Az Éhezők viadaláról hallottam már korábban, mint filmről, de nem igen szoktam mozizni, úgyhogy nem láttam, és azt sem tudtam, miről szól. Ezt már csak a könyvesboltban tudtam meg, és egyből elkezdett érdekelni, míg végül a könyvtárból ki is hoztam a teljes trilógiát.
Nos, csak annyit mondhatok, megérte, mert ritkán olvasok ennyire jó könyvet, mint amilyen ez a három kötet volt. Igaz, az első rész önmagában is teljes volt, hiszen önálló műnek készült: a másik két kötet egy későbbi bővítés eredménye.
A folytatásos regényeknél/filmeknél sokszor az a gond, hogy az első rész után a többi valahogy már nem olyan jó: mintha kiégett volna a szerzőjük, és csak parancsra írta volna meg a többit.
Suzanne Collins esetében ez nem így van szerencsére sőt: ritkán olvasok ennyire jó könyvet/sorozatot, mint ez. Pedig a szerző korábban gyerekeknek írt teljesen más műfajú könyveket, de mégis tisztességesen megírta ezt a trilógiát, melynek az első
kötete már világhírt hozott a számára.
A könyv egy elképzelt világot mutat be a távoli (vagy nem is olyan távoli jövőben), amikor is az Amerikai Egyesült Államok megszűnik létezni: részben azért, mert a háborúk megviselték, részben a természeti katasztrófák miatt, melyek során a kontinens egy része víz alá került. Az elpusztult ország helyén pedig megalakult Panem állam, amely 13 körzetből áll, és egy  Kapitólium nevű nagyvárosból irányítják. Egy lázadás során a 13. körzetet elpusztították, csak hogy példát statuáljanak.
Mindez persze nem volt elég, mert az igazi büntetés csak ezután következett: létrehozták az Éhezők Viadala nevű játékot, ami voltaképp nem is az, hiszen minden pillanata valóság, tehát nincsenek forgatókönyv által írt szerepek, meg bunda a játékosok kiválasztásánál, és a harc az arénában életre-halálra folyik, tehát a játékra kiválasztott kamaszkorú gyerekek közül csak egy valaki élheti túl a versenyt, melynek szabályait a szerző részletesen ismerteti az első részben. A játékosok kisorsolásán
kötelező részt venni a körzetekben, de közvetíti a tévé is, mint ahogy később a viadalt is.
A könyv elején az egyik főszereplő, Katniss Everdeen húgát, Primet sorsolják ki a viadalra, de a kamaszlány ezt nem hagyja, és önként jelentkezik helyette. Ugyanabból a körzetből (azaz a 12.-ből) Peeta lesz a fiú játékos, tehát a társa a viadalon.
A többi versenyző már csak később mutatkozik be.
Nekem van egy olyan érzésem, hogy a szerző a szórakoztatás mellett a média világát is ki akarja figurázni ezzel a kötettel, főleg a mostanában olyan menő valóságsókat, amelyben belepillanthatunk más emberek/csoportok életébe, ha már a sajátunk nem olyan érdekes. Csak kár, hogy ezek a műsorok mind megrendezettek, és a producerek által megírt forgatókönyvek alapján működnek. Egy szóval közük nincs a valósághoz, viszont termelnek egy csomó álhíres embert, akiket manapság celebeknek hívunk, meghamisítva ezzel a szó eredeti jelentését, ami ünnepeltet takar, és az igazi sztárokat illették ezzel a kifejezéssel, pl. színészeket, énekeseket. Manapság a legalját hívják így, de azóta a színész/énekes kategória is átalakult/felhígult: ezeken a területeken is egyre több érdemtelen embert futtatnak, de amíg el tudják adni őket a médiában, nincs gond.
A szerző ezt a celebjelenséget is kifigurázza mindhárom kötetben más-más formában, de ugyanakkor a kötet remek társadalomrajz is hiszen egy komplett társadalmat mutat be annak ellentéteivel/problémáival együtt. Hiába szűnt meg a mostani civilizáció, az emberiség nem tanult a hibáiból, és ugyanolyan, illetve jobban mondva még brutálisabb/zsarnokibb társadalmat hozott létre,
mint ami volt.
Igazából a szerző a komplett első kötet mellett azért írta meg a másik kettőt, hogy egyfajta reményt és bátorságot adjon az embereknek a lázadásra, amelyek Katniss lesz a vezéralakja. Amúgy én kedvelem ezt a leányzót, mert eléggé vagány, aki meg tud állni a saját lábán. A fiú szereplők kicsit mások, bár Gale nekem talpraesettebbnek és egyben rokonszenvesebbek tűnik, mint Peeta. Viszont mindketten szeretik a lányt, ahogy ő is szereti mindkettejüket, tehát a trilógia egyben egy szerelmi
háromszöget is elmesél, aminek a végső eredménye már csak a mese végén derül ki. Peeta a másik fiú nekem nem annyira favorit, mert gyengébb karakter. Ők hárman az állandó szereplők, míg vannak, akik csak bizonyos részekben tűnnek fel.

1.KÖTET: Éhezők Viadala

Mint említettem, ez egy teljes kötet rendes lezárással, ami csak később bővült trilógiává. Itt kezdődik el a cselekmény, megismerjük az állandó szereplőket, illetve bemutatkozik Panem állam is, ahol a történet játszódik. Van egy működő társadalmi rend, ami teljesen más, mint amiben most élünk: sokkal zsarnokibb, erőszakosabb, ráadásul úgy tűnik sokkal elmaradottabb is.
Aztán később, az állam központjában, a Kapitóliumban járva kiderül, hogy a szerző szépen megvezetett bennünket: a városban ugyanis hiperszuper találmányok vannak, míg a körzetekben az emberek nyomorognak, sokszor éheznek is. Nincs teszkó és társai, hanem maguk termelnek meg mindent, már amit tudnak. Ebben a helyzetben könnyű fellázadni, és a viadal is pont ezért jött
létre, hogy ezt megakadályozza.
Szerintem kegyetlen dolog emiatt gyerekeket feláldozni, a viadalt ugyanis 12 és 18 éveseknek rendezik és a sorsoláson kötelező részt venni. Olyan ez, mint egy évente megrendezett nemzeti ünnep. A verseny lényege, hogy aki túléli a megpróbáltatásokat az nyer, a többiek viszont belehalnak a versenybe vagy azért, mert megölik egymást, vagy azért, mert a játékmesterek egyetlen gombnyomással gondoskodnak arról, hogy pusztító elemek jelenjenek meg a versenyben, ahol többen is gyilkossá válnak a győzelemért.
A 74. számú viadalon Katniss Everdeen húgát sorsolják ki résztvevőnek, de ő ezt nem hagyja, és inkább önként jelentkezik a versenyre, hogy a kislány életét megóvja. Ezzel elkezdődik számára a médiacirkusz, és a fiatal lány olyan magasságokba kerül, amiről azt sem tudta, hogy létezik. A szerző kurva jól írja le a média világát, de hát valamennyire ért hozzá, hiszen
korábban gyerekműsorok szerzője volt.
A kötet másik fele már a viadal leírása, amely szerintem hasonlít Golding Legyek ura című művéhez, ahol ugye gyerekek éltek egy szigeten. Hát itt nem sziget van, hanem egy mesterségesen létrehozott aréna, amit bekameráztak, így nekik köszönhetően élőben nézhető a küzdelem.
Szerintem páran még emlékeztek a Celeb vagyok, ments ki innen, illetve a Stohl András vezette Survivor című műsorokra, amelyek valami egzotikus helyszínen játszódtak, és a szereplőknek boldogulniuk kellett a természetben nem éppen ideális körülmények között. Mindez szép és jó, csak éppen megjátszották az egészet, mert a szereplőknek titokban megvolt mindenük, csak a producerek átbaszták a népet, oszt jó napot.
Collins könyve pont ezért kurva jó, mert itt minden valódi: a helyszín, a küzdelem, az éhség, a szomjúság, a túlélés, de még a szereplők is! Persze a mostani valóságsókhoz hasonlóan itt is vannak a közönségnek kedvencei, akiknek drukkolhatnak, amíg azok játékban vannak. Nekem már csak ezért is tetszett a könyv, de amúgy is kurva jól felépítették, hiszen egyedi a cselekménye, és kiválók a karakterek, na meg a háttér is tökéletes. Mi kellhet még?
Na jó, nemcsak könyvben lehet élvezni a sorozatot, hanem filmen, méghozzá mind a három részt! az viszont érdekes, hogy a trilógia utolsó kötetét, a Kiválasztottat két részben filmesítették meg, ami állítólag nem tett jót neki, de ezt nem tudom, mert egyik filmet sem láttam.
Azt viszont tudom, hogy az első részt, vagyis az Éhezők viadalát Gary Ross, míg a többi részt, azaz a Futótüzet és a Kiválasztottat, már Francis Lawrence jegyzi. A főszereplőt Jennifer Lawrence alakítja, de feltűnik még a vásznon Woody Harrelson, Lenny Kravitz és Donald Sutherland is.

2. KÖTET: Futótűz

A teljes első kötethez hozzárendelt első folytatás a Futótűz címet kapta nem véletlenül: már az is szabálytalan volt, hogy a viadalok történetében egyszerre két győztest hirdessenek, de a közönségkedvenc Katniss győzelme futótűzként indította be a körzetek lázadását, amelyek az addig stabil Panem létét fenyegetik. Éppen ezért a következő évi viadalt, a 75.-et minél brutálisabbra tervezik, csak hogy bosszút álljanak a lázadókon. Meg amúgy is évfordulóhoz érkezett az idő, ugyanis eddig minden 25. évben vmi extrát találtak ii a szervezők a minél nagyobb durranás érdekében. Most is egy ilyen évforduló van, és a feladat az lesz, hogy az összes eddigi viadalgyőztest eresztik össze egy újabb menetre, tehát Katnissnek és Peeta-nak ismét be kell lépniük az arénába, miután a győzelmi turnét megcsinálták. Ez azt jelenti, hogy ők már celebek lettek, de a
továbbiakért meg kell dolgozniuk, miközben körülöttük forrong az ország, és lázadnak mindenfelé.
Katnissből afféle jelkép lett, de ezt majd a harmadik kötetben bontakoztatja ki a szerző. Itt inkább a nagy médiacirkusz, na meg a második viadal a lényeg, ahol új szereplőkkel ismerkedhetünk meg a korábbi viadalgyőztesek személyében.
Csakhogy közben elkezdődnek a lázadások is, amelyekkel a szerző reményt ad arra, hogy a gagyi valóságsók jelenlétét nem muszáj eltűrni a médiában. Igaz, ki lehet kapcsolni a tévét, elfordulni az újságoktól, de szívetek mélyén tudjátok, hogy ez csak menekülés. az igazi megoldás az lenne, ha kitakarítanák az összes vackot a médiából.
Igaz, hogy a viadal nem gagyi, mert valódi, de a lázadás sokkal többről szól, minthogy szüntessék be a versenyt: igazából a társadalmi egyenlőtlenségek eltörléséről szól, amit a szerző az első kötetben már érzékeltetett, és ami tényleg nagyon durva, sokkal inkább, mint a mai állapotok.

3. KÖTET: A kiválasztott


Természetesen Katniss és Peeta élve kerülnek ki a küzdelemből, de Peetát elfogják, és valamit manipulálnak az agyával, csakhogy korábbi szerelmét, Katnisst gyűlölje és lehetőleg ölje meg, miközben a lány a korábban már elpusztított és ezáltal a föld alá költözött 13. körzetben kezd új életet a családjával. Napjaik katonásan telnek, hiszen egy katonaállamról van szó, amelynek nagyon szigorúak a szabályai, szóval úgy tűnik, a lány csöbörből vödörbe esett, de legalább a családja biztonságban van.
Amúgy nehéz elképzelnem a föld alatti életet, pedig állítólag ez lesz az emberiség jövője, hiszen háborúkat jósolnak, amelyek elől többen a föld alá költöznek majd. Ez a téma egyébként többeket megihletett már, például filmeseket, írókat, de megunni nem lehet.
A lázadás ebben a kötetben teljesedik ki, főleg a kötet második felében, amikorra Panem fővárosa, a Kapitólium gyakorlatilag lángokban áll, és innentől kezdve a lét a tét. Mint említettem, mindegyik kötetben fontos szerepet játszik a média, így itt is. Katniss ebből adódóan itt már nemcsak egy sima lázadó, hanem egy államellenes kampány arca, akinek a művészneve Fecsegőposzáta. Csakhogy mindez csapda, egy ördögi terv része, melynek a célja Katniss likvidálása. Ennek megfelelően a
Kapitóliumban játszódó jelenetek igen brutálisak és látványosak, de ez a lezárás szükséges ahhoz, hogy befejeződjön a sorozat.
A könyveket kiadja az Agave Kiadó

2016. november 21., hétfő

Paulo Coelho: A kém - Mata Hari élete egyes szám első személyben

Hát, én akármennyire történelem szakon végeztem is az egyetemen, Mata Hari élettörténetét nem ismertem. Igaz nem is volt akkora történelmi alak, inkább csak egy korabeli celeb, akit szerintem indokolatlanul sztároltak, mint például a mai playmate-ket, vagy a valóságshow-k szereplőit.
Ezek után gyanús lett, hogy a spirituális témákról író világhírű brazil szerző és a holland származású táncosnő/kurtizán életrajza hogyan passzolhat össze. Vajon utóbbiban mi lehet a spiritualitás?
Nos, ebben a könyvben igazából nem ez a lényeg, inkább egyfajta tanulságot fogalmaz meg a szerző, miszerint nőként ne akarj beledumálni a férfiak dolgába, független meg végképp ne akarj lenni, mert különben hasonlóan jársz, mint Mata Hari, akit kémkedés vádjával végeztek ki 1917-ben. Persze akkoriban a mostani női emancipációnak még csak a töredéke létezett, tehát csak kevés nő rendelkezett önálló életvitellel. A legtöbben a férfiaktól függtek anyagilag is, meg persze máshogy is. Ekkoriban ez számított erkölcsösnek, és kevesen mertek lázadni, bár abban az időszakban már egyre többen mozgolódtak.
Ilyen lázadó volt voltaképpen Mata Hari is, de az ő esetében ez a folyamat teljesen öncélú volt, hiszen nem a nők jogaiért állt ki, mindössze csak szórakozni szeretett volna, mert a nagyvilági élet jobban bejött neki, mint háziasszonynak lenni és gyereket nevelni.
Igaz, hogy a könyv nem különösebben spiritulis tartalmú, de én mégis arrafelé viszem el ezt a bejegyzést, mert ez segít megérteni a történteket, illetve másféle szemszögből világítja meg a legendás kémnő sorsát, aki 1876. augusztus 7-én született Margaretha Geertruida Zelle néven az Oroszlán jegyében a hollandiai Leuvenben. Édesapja kereskedő volt, de csődbe ment az üzlete, ami végül is a halálához vezetett, és a felesége is hamarosan követte őt, úgyhogy a fiatal lány hamar magára maradt. Szülei óvónőnek szánták, de mint említettem neki nem fűlt a foga ehhez, úgyhogy menekülésképp férjhez ment egy Indonéziába készülődő angol katonatiszthez, aki apróhirdetés útján keresett magának feleséget. Szerintem ne kövessétek a példáját, mert igen veszélyes egy gyakorlatilag ismeretlen emberrel egy ilyen komoly vállalkozásba belefogni. Még ha évek óta ismered is a párodat és elköltözöl vele egy idegen országba, fennáll a veszélye annak, hogy az új helyzet új személyiségvonásokat eredményezhet, amelyek nem biztos, hogy fognak neked tetszeni. Mata Hari is így járt, holott ő azért menekült bele a házasságba, mert bulinak gondolta az egészet, és elege volt a szülőhazájából a nyárspolgári Hollandiából.
Ahhoz képest viszont az igazi nehézségek a házassága után kezdődtek: a kedves férjről ugyanis kiderül, hogy piás, és a keze is sokszor eljár, vagyis az asszony belekerül egy bántalmazó kapcsolatba, bár ez akkoriban teljesen normális volt. Mindenesetre szült két gyereket, egy fiút és egy lányt, úgyhogy a polgári kötelességét is teljesítette. A gyerekeket azonban megmérgezték és bár a kislány túlélte, de az indonéziai életüknek és egyúttal a házasságuknak is vége lett.Mata Hari mindig is Párizsba vágyott a Fények Városába, így tehát odament a válás befejeztével.
Mindez úgy kapcsolódik az Oroszlán jegyhez, hogy ők  nehezen tűrik az alávetett helyzeteket, mert a fölényt jobban kedvelik. Végtére is az állatok királyáról van szó. Ebből adódóan, akinek a horoszkópjában hangsúlyos ez a jegy (pl. Napjegy, Holdjegy, Aszcendens, vagy több bolygó az Oroszlánban álló házban a horoszkópábrán) hasonlóan fog viselkedni, vagyis elvárja az uralkodónak kijáró tiszteletet és figyelmet, szereti a külsőségeket és a pompát. A hölgyek például imádják a divatot és a szép frizurákat/sminkeket, az urak meg a macsó pózokat például. Aztán ha nem kapják meg ezek az emberek az általuk óhajtott figyelmet, akkor jönnek a nagy drámai jelenetek a máskülönben nagyvonalúnak számító jegy képviselőinél.
Amint azt a régi képeken is láthatjátok, Mata Hari igencsak szerette a divatot, és az extrém külsőt, ami a munkája része is volt, hiszen táncosnőként kereste a kenyerét Párizsban, úgyhogy végül megkapta, amit akart: a nagyvilági életet és a pénzes, befolyásos férfiak barátságát, tehát nem lehetett oka panaszra.
Ami viszont komoly gondot jelentett az az, hogy a foglalkozása nem tartozott a kimondottan nyugdíjas állások közé, magyarul lecserélhető, illetve minőségét tekintve gyorsan romló áru volt, úgyhogy az emberek egy idő után megunták a műsorát, és újdonságot akartak látni. Mata Hari ugyanis az egzotikus távol-keleti táncosnő szerepében tetszelgett, amit eléggé hihetően el is tudott játszani az indonéziai éveknek köszönhetően. Ez be is jött az embereknek, de aztán megjelentek a fiatal trónkövetelők, és amikor betöltötte a harmincat, nehezebbé vált az élete, hiszen akkor már bekerült az öregedő nők kategóriájába.
Az Oroszlánok életében ez egy kurva nagy kihívás, mikor megtaníttatja velük az élet, hogy mások is vannak rajtuk kívül, akik érvényesülni akarnak, na meg a külsőségek sem annyira fontosak, ahogyan ők gondolják. Mata Harinak tehát a tánc mellett más megélhetési formák után kellett néznie, bár ez nem volt olyan nehéz: a közönség soraiban ugyanis kurva sok magas rangú katonatiszt ült, akiknek persze hízelgett a dolog, hogy szeretőjükké tehetik az akkor már eléggé ismert táncosnőt. Innentől kezdve a nő lényegében ebből élt, vagyis kitartott volt. Persze nem ő volt az egyetlen, de a többiek amolyan szürke eminenciások voltak hozzá képest.
Az állítólagos kémkedés dolog is innét a katonatisztektől ered, akik állítólag kifecsegtek katonai titkokat a nőnek, aki azután ezeket állítólag továbbadta. Na most ez korántsem biztos, hogy így volt a történészek szerint, akik szintén foglalkoztak a legendás táncosnővel. Szerintük a nő ártatlan volt, csak félre akarták állítani, mert túlzottan veszélyessé vált, hiszen akkor már zajlott az első világháború, és a tisztek nem engedhették meg maguknak, hogy bármi kiszivárogjon, amit nem akarnak. Ebből adódóan a nőt tehát félre kellett állítani valamilyen ürüggyel, amire a kémkedés tökéletesen megfelelt. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan kapják el, tehát a részleteket kellett kidolgozni. Végül ez meg is történt, és a nő börtönbe került, majd Párizs mellett kivégezték 1917-ben. Ekkor 41 éves volt, tehát még viszonylag fiatal.
Paulo Coelho könyve az ő életét igyekszik bemutatni, de csak kivonatos formában, bizonyos aspektusokat kiemelve, másokat pedig figyelmen kívül hagyva. Nekem az tűnt fel, hogy szerintem a szerző megveti, lenézi, illetve kioktatja a saját hősét, legalábbis nekem ez jön le, hiszen Coelho főleg a negatív tulajdonságait emeli ki a nőnek, mint például a léhaság, a kényszeres hazudozás, a teatralitás, és a hagyományok felrúgása.
Ezt megfejelve a könyv legutolsó részében a védőügyvéd szerepében tetszelegve, még bele is rúg a már régen halott nőbe, aki már nem tudja magát megvédeni, hogy saját magának köszönheti a bajt, mert nem kellett volna feltűnősködnie, lázadnia a hagyományok ellen, és akkor élhetett volna tovább is. Látjátok feleim, ez a baj a világgal: egy nő, ha komolyan érvényesülni akar, a férfiak félreállítják, vagy legalábbis megpróbálják, lásd Gyárfás Tamás problémáját Hosszú Katinkával, amelyben az úszószövetség elnöke több szerénységre kötelezi a bajnokot. Aztán az már kicsit sem zavarja, hogy neki magának akkora arca van, hogy be sem fér az ajtón.
Mata Hari esetében is hasonló a helyzet, de őt muszáj volt elhallgattatni, hiszen háború volt, és könnyen eljárhatott a szája hadititkokkal kapcsolatban. A kémkedés csak ürügy volt, rábizonyítani nem tudták, meg nem is akarták, mert nem ez volt a lényeg. Hiába volt védőügyvédje, az ítélet hamar megszületett, és a nő kegyelmi kérvényét is elutasították.
Jelen regényben a védőt maga Coelho játssza, aki a könyv végén egyes szám második személyben egy negédes hangvételű, szirupos-nyálas levelet ír a nőnek, amelyben, mint említettem őt hibáztatja a sorsáért, szóval jó kis védőügyvéd lehetett. Csak az a gond a nagy spirituális íróval, hogy pont az egyik alaptörvényt nem ismeri, miszerint minden sors úgy tökéletes ahogy van, még akkor is, hogyha netán erőszakos halállal végződik, mert minden életnek oka és célja van, így az övé is az volt. Csak kár, hogy ebben a férfiak uralta világban ő nem lehetett más, egy céda, egy rossz asszony, egy veszedelmes csábító, akivel egy darabig együtt lenni jó, de feleségül nem ezt a típust veszik, csak éppen mellette azért őt is megtartják. Na de egy férfinak ezt is lehet simán.
Coelho könyve amúgy nem egy nagy durranás: dokumentumkötetnek harmatgyenge, sima regénynek még inkább, a spirituális műfajban meg aztán végképp nem állja meg a helyét. Nem tudom, mi volt ezzel a könyvvel a szerző célja, de ez olyan nesze semmi fogd meg jól típusú iromány, amiből valamennyire megismerhetjük a legenda életét, de ez nem a teljes igazság. Amúgy egy levélregényről van szó, amely nagyrészt egyes szám első személyben íródik Mata Hari által, és a céljuk az, hogy a nő kislánya megértse, mi történt az édesanyjával: miért tette azt, amit tett. A kislányt amúgy az édesapja nevelte, vagyis jobban mondva vele élt, de szakértő személyzet foglalkozott a nevelésével, tehát az édesanyjáról nem sokat tudott. Innét ennek a regénynek a koncepciója, amelyet korabeli fotók is illusztrálnak, főként a fénykorból. A könyv amúgy olyan egyszer olvasós darab, szerintem nem érdemes megvenni még a rajongóknak sem.
Kiadja az Athenaeum Kiadó

2016. november 17., csütörtök

Wm. Paul Young: Éva

A szerző új regénye ezúttal is keresztény témájú, de most kizárólag a bibliai Teremtéstörténettel, a Genezissel foglalkozik,  avagy az emberiség megszületésével. Ádám és Éva történetét szerintem mindannyian ismeritek, legfeljebb nem hisztek benne, de ez a ti dolgotok. Mindenesetre lehet benne valami, hiszen az emberi sors egy nagy dráma, mind egyéni, mind kollektív szinten, és ez még jó darabig nem fog változni.
Erre jön Young, aki már írt egy erőteljesen megosztó hatású könyvet, a Viskót, de ez nem volt elég neki, és most a Teremtés történetét alakította át, hogy úgy mondjam egy optimistább verzióra, ami gyakorlatilag újra írja az emberiség történetét.
A cselekmény azzal kezdődik, hogy a dimenziók közötti redőben van egy kis sziget, ahol egy bizonyos John nevű fickó él, és a sziget környékére sodródott dolgokat gyűjti be. Aki ide kerül, az földi értelemben már voltaképp meghalt, hiszen eltávozott onnét a lelke, de ugyanakkor még nem került át a Túlvilágra sem, tehát az idekerült léleknek még van esélye visszakerülni a Földre.
Egy nap konténer sodródik erre a helyre, benne halott lányokkal, ámde a nyilvántartás során kiderül, hogy az egyik lány még él, de nagyon rossz állapotban van. Meg is kezdődik hát a gyógyítása, ámde a leányzó érdekes helyen jár, miközben nincs magánál, és ez nem más, mint a bibliai teremtés helyszíne, és magával Évával is találkozik, aki Minden Élők Anyja, és az első nő az emberiség történetében. Az álmainak köszönhetően emlékszik vissza a nevére is: Lillynek hívják, ami nem véletlen, hiszen Lilithre emlékeztet, akinek szintén fontos szerepe volt a Teremtéstörténetben.
Na most ennek a Lillynek is igen fontos szerepe van, ugyanis ő a kiválasztott Tanúja az emberiség megteremtődésének, beleértve a kiűzetést is a Paradicsomból. Ez azt jelenti, hogy ő csak néző, tehát nem szólhat bele az események alakulásába, bármennyire is szeretné.
Mindezt a folyamatot Lilly álmain keresztül ismerheted meg, kedves olvasó, melyek elég zavarosak, hiszen egy súlyosan sérült emberről van szó, akiről kiderül, hogy nem akármilyen képességekkel rendelkezik: Lillynek ugyanis minden sejtjében benne van genetikusan az egész emberiség története, ami azért nem semmi.
Mit is jelent ez? A szerző szerint megváltást, bár azt konkrétan nem írja le, hogyan, inkább csak a reményt adja meg az olvasónak, hogy mindez megtörténhet, ls az emberiség története újra írható, és a sok szenvedés, tragédia megszűnhet. A szerző egy interjúban elárulta, hogy a kétezres éveket a nők kiteljesedésének tartja, tehát eljött az ideje annak, hogy mi nők valódi,  egyenrangú társként álljunk a férfi mellett. Csak mert most nem így van, de erről a vallások is gondoskodtak.
Olvassátok el alaposan a Teremtéstörténetet! Látni fogjátok, hogy ott is a nőt hibáztatják az emberiség tragikus sorsáért, hiszen a kígyó őt kísérti meg alapvetően és nem a férfit. Ádám első párjáról, Lilithről pedig egy árva szó sem esik, hiszen nem volt hajlandó alávetni magát a férfi akaratának, akármennyire is megparancsolta Isten, ezért a pokolra került, mint lázadó. Utána legfeljebb példázatokban beszéltek róla a papok, hogy látjátok lányok/asszonyok hasonlóan jártok ti is, ha nem engedelmeskedtek a férfiaknak. Magyarán büntetést kaptok, nincs mese. A teremtéshez pedig csak a férfiaknak van joguk, mert ők a családfők.
Na, ez volt régen, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, és mi nők többszörösen bebizonyítottuk, hogy méltó örökösei vagyunk Lilithnek is, aki mégiscsak az első nő volt a Földön. Nem véletlenül kapta ennek a könyvnek a női főszereplője is a Lilly nevet, de ezeket az összefüggéseket már csak a kötet utolsó lapjain értettem meg, ugyanis a szerző direkt ilyen zavarosan, nehezen érthetően írta meg a művet, ahol csak a végén kerül a helyére minden. Ez rossz is, jó is, bár nekem így első blikkre nem tetszett az Éva, de lehet ha még egyszer-kétszer elolvasom, hogy jobban megértsem, ez a dolog majd változni fog.
A könyv műfaját a Viskóhoz hasonlóan kereszténynek mondják, de szerintem ez csak részigazság: sokkal több benne az ezotéria  és a spiritualitás, mint a vallás. Young ugyanis egy szóval sem említi a Tízparancsolatot, és a szabályok betartására sem hívja fel a figyelmet, de ugyanakkor mégiscsak fontos számára a kereszténység annyira, hogy képes megreformálni, az emberek számára közelebb hozni, de hogy ez sikerül-e, fene se tudja.
Na most itt jön az ezotéria a képbe, ugyanis a szerző több egymás mellett párhuzamosan létező dimenziót mutat be, ami szintén az ezotériára jellemző, ami azt mondja, hogy több párhuzamos dimenzió létezik egymás mellett, mint ahogy többféle idősík is, magyarán, ha elhagyjuk a Föld bolygót, az itt használt idő megszűnik, mint ahogy a gravitáció is és bekövetkezik a súlytalanság állapota. Ezt azt jelenti, hogyha más dimenzióba kerülünk, megváltozik az alakunk, és a sorsunk is. Gondolj csak az álmaidra, mert az is egy dimenzióutazás! Ugye, hogy minden lehetséges volt? Ha netán tartósan beteg vagy, álmaidban újra egészséges voltál például.
Ez a könyv is ezeknek az elveknek alapján íródott, vagyis átkerülve egy másik idősíkra akár az emberiség kollektív sorsa is átírható, ahogy ez a könyv is ígéri. Ez azt jelenti, hogy a kollektív bűntudat eltörölhető, amivel hatalmas tehertől szabadulunk meg, ugyanis ennek nincs értelme, és csak fölösleges szenvedést okoz. Ugyancsak megszűnhet ezzel a férfi és nő között fennálló hátrányos megkülönböztetésnek, ami a fennálló évezredek óta nagyon sok nő halálát okozta Isten, vagy éppen Allah nevében vallástól függően. Sajnos, a Föld jelentős részén a nők még mindig így élnek, aminek ideje véget vetni.
A szerző azt sugallja, hogy  a Teremtéstörténet újra írásával mindez megvalósítható, hiszen akkor egy más Istent, és egy más rendszert ismernek meg az emberek, amivel valószínűleg a kollektív tudattalanjuk is átíródik, és megváltódik a sorsuk is. Mindez új alapokra heleyezi a vallásokat is. Remélem, sikerül mindezt Megvalósítani. Ámen.
A könyvet kiadja az Alexandra Kiadó.

2016. november 10., csütörtök

Wm. Paul Young: A viskó

Nagyon nehéz igazából erről a könyvről írni, de hát olvasni sem volt egyszerű, ugyanis ez nem egy szórakoztató olvasmány, sokkal inkább filozófia, hiszen a szerző az élet nagy kérdéseire keresi benne a választ: például arra, hogyan dolgozzuk fel a gyászt, különösen akkor, ha az eltávozott személy a gyerekünk volt, illetőleg erőszakos halállal távozott közülünk.
Ilyenkor könnyen lehet, hogy bűntudatot érzel, hogy nem tettél meg mindent azért, hogy az általad szeretett személy tovább élhessen, de ezzel saját magadat csapod be leginkább, ugyanis aki távozik, az azért teszi, mert lejárt itt az ideje a Földön, de a szelleme tovább él egy másik dimenzióban,  ahová a Földön kapott testet nem viheti tovább.
Ebből adódik a következő kérdés: miért kell sokszor erőszakos halállal, fájdalmak közepette távoznunk a bolygóról, pláne gyerekként/fiatalként?
Ilyenkor szokott isten is beúszni a képbe: hiszen a Földön a legelismertebb közösségformáló elem a vallás. Teljesen mindegy formában hisznek Istenben, mert a legprimitívebb népek esetében is ugyanaz az elv, mint a nagy világvallásoknál: létezik valami felettünk álló rendszer, ami befolyásolja mindennapjainkat, és hatással van a közösségek életére, sőt ez a rendszer, aki lehet Isten is, közösségeket épít!
A lényeg tehát az, hogy évezredek óta elhitetik az emberekkel, hogy minden Isten műve: a teremtés is, a halál is, amibe az embernek nincs beleszólása, hanem csak néző. Ámde nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy Isten ítélkezik és büntet is, mintha csak gyerekek lennénk.
A Tízparancsolatot biztosan ismeritek: ez tökéletes példa arra, amit mondok: le vannak fektetve a szabályok, és ha nem az alapján játszotok, büntetést kaptok. Csakhogy Isten nagyban játszik, és nem egyszerű pofonokat osztogat, hanem sokszor életet vesz el, vagy legalábbis megbetegít. Mindez kiválóan alkalmas arra, hogy a bűntudatot elültessék az emberekben, ami viszont arra jó, hogy ennek segítségével lehet őket vezetni, mint a birkákat.
Nem véletlen, hogy az állam és a vallás évezredeken keresztül összefonódott, és az uralkodók egyben egyházfők, vallási vezetők is voltak. Az angol uralkodó például mind a mai napig az anglikán egyház feje.
Na most a gond ott van, hogy a fentiek ellenére Isten állítólag szeret minket, de mégis hagyja, hogy ennek a nevében egy csomó szörnyűség történjék az emberekkel, például a boszorkányégetések, vagy az ún. keresztes háborúk, de az is baj volt, ha valaki egyszerűen csak kérdezni, gondolkodni mert: egyből eretnekséggel vádolták, és megkínozták, majd megégették, csak hogy példát statuáljanak.
Csakhogy a gondolkodókat és a kérdezőket nem tudták elhallgattatni, csak ideiglenesen. Aztán pár száz évvel később a Felvilágosodás folyamata szépen háttérbe szorította a keresztény vallást az emberek és az állam életéből, bár nem túl gyorsan. Végezetül pedig a pápai állam területe Rómán a székhelyen belülre zsugorodott 1929-ben, pedig azelőtt gyakorlatilag egész Közép-Itáliát lefedte. Ennyit erről.
A fenti kérdések viszont továbbra is aktuálisak, és azóta sem adott rájuk senki sem választ. Végül is ki tenné ezt meg? A papok? Á, ugyan már! Az apácák? Hát, ők végképp nem! Az ezotéria? Próbálkoznak ők is, úgyhogy nem véletlenül népszerűek. Megbízható választ azonban még ők sem tudtak adni eme kérdésekre.
Erre jön Wm. Paul Young, és megírja a Viskó című művét, amely pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, amit feljebb már leírtam, de szerintem ez nem keresztény könyv, akárhogy is próbálják annak beállítani, ugyanis ez nem a vallásról szól, hanem a hitről, és ez utóbbi nem vallásfüggő.
A regény alapvető mondanivalója az, hogy az emberek elvesztették a kapcsolatot Istennel, mert függetlenné akartak válni, és nála okosabbak lenni, Isten pedig szerette őket annyira, hogy ezt megengedte, és aztán az összes többi eseményt ez idézte elő, mint például éhínség, háborúk, stb. A Bibliában megírt Teremtéstörténet is hasonló ehhez. Csakhogy Young könyve nem kelt bűntudatot, Inkább Isten végtelen és feltétlen szeretetét helyezi előtérbe, és nem a korlátokat és szabályokat.
Sőt, a szerző nem áll meg ennél, hanem egy teljesen más, modern korba helyezett Istenképet mutat nekünk, aki nőnemű, ráadásul feketebőrű, csakhogy még jobban kiverje a biztosítékot az embereknél. Jézus egy közel-keleti férfi képében tűnik fel, aminek hatására egyes (magyar) olvasók bőszen migránsozni, terroristázni kezdhetnek, míg a Szentháromság harmadik alakja, a Szent Szellem a Sarayu nevet viseli és ázsiai nő alakjában bukkan fel a könyvben. Ők lesznek azok, akik választ adnak a kérdéseidre, az emberséggel és Istennel kapcsolatban. A könyv olvasásához nem kell vallásosnak, sem hívőnek lenned, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül olvasod ezt a bejegyzést. Én legalábbis nem hiszek a véletlenekben. Persze nem biztos, hogy téged is meg fog érinteni Mack története, ugyanis egy meglehetősen vitatott témájú könyvről van szó, amit vagy szeretnek, vagy utálnak, de senki sem közömbös iránta, ez a lényeg.
A főszereplő a szerző egy barátja, Mackenzie Allan Philips, akit a továbbiakban nevezzünk Macknek. Nos, ennek a fickónak meglehetősen brutális gyerekkor jutott, ugyanis alkesz apja sokszor verte, míg a fiúnak elege lett ebből és pontot tett az ügy végére. Ámde a veszélye megvolt annak is, hogy ő is olyan lesz, mint az apja volt, de szerencsére ő megtalálta azt a nőt, akivel boldog tudott lenni.
Nan, a feleség Istenhívő volt, ezért Mack is elindult Isten felé, de még ez sem volt elég, hogy feledtesse vele gyerekkorában borzalmas emlékeit. Aztán amikor egy családi táborozás során a legkisebb gyermeke, Missy nyomtalanul eltűnik, Istennel kapcsolatos kérdései/kételyei megújult erővel lángolnak fel. Pláne, hogy a kislány ruháját egy hegyi viskóban megtalálják, és kiderül, hogy a gyereket egy ismert sorozatgyilkos rabolta el és ölte meg. Mindez iszonyúan hangzik, és az is, főleg a szülőknek, akik csoda, hogy nem őrültek bele ebbe a helyzetbe. Aztán egy nap Mack titokzatos üzenetet kap, hogy menjen át abba a viskóba, ahol a kislánya ruháját is megtalálták, mert egy bizonyos Papa nagyon szeretne már találkozni vele. Nos, a regény többi része már ezen a helyen játszódik, ahol Mack voltaképpen Istennel, illetve a Bibliából ismert Szentháromsággal találkozik, hogy választ kapjon minden kérdésére és visszataláljon Istenhez.
Az a véleményem erről, hogy a kerettörténet és az alapötlet kiváló, csak valahogy a kötet nyelvezete nem túlzottan élvezhető, mert a szerző nagyon nehézzé teszi: magyarán többször el kellett olvasnom a művet, mert ez nem az a könnyed, felszínes olvasmány, de ez önmagában nem baj. Inkább az a baj, hogy Young hangvétele túlzottan emelkedett, nem tud az utca emberéhez szólni, pedig ők vennék a kötetet.
Az egy dolog, hogy én nem hiszek semmilyen vallás által kitalált Istenben, de sok embernek igénye van erre, illetve beléjük nevelik, és emiatt nem mernek mást gondolni a témáról, mert túl erős bennük a kontroll. Az én esetemben is történt erre próbálkozás az apai nagyszüleim által, de én már gyerekkoromban nagyon határozottan kijelentettem, hogy nem hiszek Istenben, szóval ellenálltam. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek semmiben, ugyanis később elkezdtem ezotériával/spiritualitással foglalkozni, és észrevettem, hogy van egy felettünk álló rendszer, ami lehet akár Istennek is nevezni, aki ezt akarja, ugyanis a kereszténység és a spiritualitás nem zárja ki egymást. A Viskó is pontosan ezt mutatja be szerintem, amikor is a megbocsátásra, és az Istenbe vetett bizalomra helyezi a hangsúlyt, na meg persze Isten irántunk való végtelen szeretetére.
A könyv célja tisztázni az olyan fogalmak valódi jelentését, mint a szeretet, a megbocsátás, illetve az elengedés, ugyanis ezzel kapcsolatban igen sok a félreértés, pedig fontos lenne felfogni a valódi jelentésüket, mert gyógyító hatású lehet, ahogy ezt Mack esetében is lehet látni.
Azt hozzá kell tegyem, hogy nekem kifejezetten tetszik a szerző által alkotott Isten alakja, ami ismét csak nem véletlenül van így: Young egy interjúban elmondta, hogy a második évezred a nőkről fog szólni, ami azt jelenti, hogy mi nők egyre jobban ki merünk teljesedni, és egyre jobban merjük használni a teremtő erőnket, és egyre inkább részt kérünk magunknak az életből. Eddig a teremtés, a történelem alapvetően férfiakról szólt, ami meg is látszik, úgyhogy ideje ezen változtatni, és a régi beidegződéseket felrúgni, mert csak bajt okoztak. Ehelyett egy szebb, szerethetőbb világot kellene építeni kevesebb sérült emberrel. A Viskó ehhez próbál utat mutatni.
Kiadja az Immanuel Alapítvány.

2016. november 9., szerda

Singer Magdolna: Partitúra - utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel

Polcz Alaine nevét sokan ismerik, többek között én is, de a munkásságával nem voltam annyira tisztában. Talán pont ezért lett érdekes számomra ez a könyv is, hiszen voltaképpen egy életrajzról van szó, még ha csak felszínesen is.
A kötet ugyanis Polcz Alaine utolsó beszélgetéseit tartalmazza, amelyben a partnere Singer Magdolna gyásztanácsadó volt, aki egykor Alaine tanítványaként kezdte. Ma már önállóvá vált, de egykori mesterét nem felejtette el. Talán ezért is lettek némileg bensőségesebb hatásúak ezek a beszélgetések, mint ha egy külsős újságíró vette volna őket fel.
Istenigazából ez nem is klasszikus interjúkötet, hiszen nincsenek benne kérdések, már csak a kötet legvégén az utolsó beszélgetésben. Sokkal inkább visszaemlékezésről, önéletrajzról, na meg számvetésről van szó, hiszen Alaine ekkor már elmúlt 80 éves, és közelít a Halálhoz annyira, hogy a kötet 3-4. része már a súlyos beteg, haldokló ember gondolatait tartalmazza. Emiatt aztán a kötet második fele nyomasztó hangulatúvá válik, emiatt nem volt könnyű folytatni az olvasást, viszont az első két beszélgetés érdekesebb volt, főleg amikor a szakmájáról beszélt.
Úgy éreztem, hogy az egyébként visszafogottnak tűnő hölgyből előtör a tűz, a szenvedély, és az ember hirtelen élővé válik, és teljesen más lesz a kisugárzása, illetve ezen keresztül a megítélése is.
Polcz Alaine egy meglehetősen ellentmondásos személyiség benyomását kelti a könyvben amiatt, hogy az élet bizonyos területén nagyon akaratos, lázadó tud lenni, ami főleg a szakmájára igaz, máshol pedig visszafogja magát és ragaszkodik a szabályokhoz.
A fiatal Polcz Alaine.
Ez utóbbi főleg a magánéletére volt jellemző, amikor is háttérbe szorította magát a férjei kedvéért, és valahogy nem tudott, vagy akart kiállni magáért, pedig volt olyan értékes személyiség, mint ők, sőt.
Azért igen komoly fejlesztéseket tudhat a háta mögött, például a játékterápia a gyermeklélektanban, illetve a tanatológiai kutatások és a hospice házak megteremtése.
Ez utóbbi esetekben arról van szó, hogy Alaine a halál jelenségeit kutatta, a svájci Elizabeth Kübler-Rosshoz hasonlóan. Ebből nőtt ki a hospice fogalma is, amelyet gyakorlatilag Alaine terjesztett el hazánkban.
A hospice a lényegében menthetetlen, haldokló betegeket kíséri el végső útjukra, vagyis segít nekik emberi méltóságukat megőrizve távozni ebből a világból. Mindez azért különösen fontos, mert minden embernek joga van ehhez. Az már más kérdés, hogy a korábban fennálló társadalmi rendszerek ezt nem különösebben engedték meg, úgyhogy sok ember állati szinten, ösztönlény módjára élt, és hasonlóan is halt meg. A másik opció pedig az volt, hogy rendszerellenesnek tekintették az illetőt, és emiatt megkínozták, majd kivégezték, és végül tömegsírba temették. Manapság már az európai civilizált világban ilyen nincs, de a halál még így sem olyan intim folyamat, mint amilyennek lennie kéne: az emberek jelentős része ugyanis kórházban hal meg valamilyen betegségben, és ott erre nincs lehetőség. Pláne olyan helyen, ahol az emberhiány miatt túlhajszolt az ápoló személyzet, és emiatt nincs annyi idő a betegekre. Egy kórházban amúgy is futószalagon megy minden, és személytelenné válnak a betegek, nem úgy,mintha otthon ápolnák őket a hozzátartozók. Persze ezt sokszor nem is lehet megoldani, tehát marad a kórház/elfekvő/öregek otthona, stb.
A hospice ezzel szemben változást hozott, ugyanis a betegápolás személyes jellegű, és nem muszáj kórházban feküdni. Na de itt amúgy sincs kórház: helyette hospice házak vannak, de a nővérek házi ápolást is vállalnak, hogy a beteg az utolsó percig a családjával lehessen, amíg csak lehet.
Nagyjából erről szól a szakmai rész, ami szerintem a legjobb a kötetben, mert nagyon élvezetesen mesél Alaine, de amikor a magánéletéről beszél, az kurvára fájdalmas: eleve olyan területen született, amelyet akkorra már elcsatoltak hazánktól Romániához (1922-ben született Kolozsváron, amely akkor már a Cluj Napoca nevet viselte), tehát már a hovatartozása miatt is üldözték, majd a világháborús időben a megszálló szovjet hadsereg katonái közül is megerőszakolták páran. Mindez még Kolozsváron történt, úgyhogy nem csoda, hogy a fiatal nő hazánkba menekült.
Annak ellenére, hogy megerőszakolták, Alaine próbált normálisan élni: például férjhez ment az akkori vőlegényéhez, Jánoshoz, és élte a férjes asszonyok átlagéletét. Sajnos, kiderült, hogy az erőszak miatt soha nem lehet gyermeke, de a házassága nem emiatt ért véget.
Mészöly Miklós és Polcz Alaine fiatal házasként.
Már hazánkban élt, amikor az 50-es években találkozott a második férjével, Mészöly Miklós íróval, aki a nagy szerelem volt az életében, de a házasságuk nem volt különösebben boldog: a férj ugyanis más nőkkel is előszeretettel foglalkozott, magyarán hűtlen volt, illetve a figyelmesség sem tartozott az erényei közé, egy szóval egy önző, gerinctelen féreg volt szerintem. Mindenesetre Mészöly többször is elköltözött az asszonytól, aki mindig visszafogadta, egészen a haláláig.
Érdekes, hogy az egyébként sokszor lázadó asszony mennyire alá tudta magát rendelni a férjének, aki sehol nem volt Alaine-hez képest, sem emberileg, sem szakmailag, de mégis: a szerelem, a kötődés ilyen csodára is képes, hogy érdemtelenül is szeretjük a másikat, és jónak tartjuk őt.
Mészöly halálával Alaine egyedül maradt, de életszeretete sosem hagyta el, és céljai is voltak: ekkor lett ugyanis igazából író, méghozzá eléggé termékeny, mert több művet is írt, amelyek a szépirodalom és a lélektan határán egyensúlyoznak. Alaine talán ekkor lett híres igazán.
Sajnos a sors élete végén is rúgott bele egyet: az asszony, akinek a szakmája jelentős része a halálhoz kötődött, nem tudott meghalni, csak hosszas betegség, szenvedés által, tehát más emberek segítségére szorult. Szerencsére emberi tartását nem veszítette el, ami a kötet legutolsó interjújából is kiderül, amely már a betegsége idején készült.
Idősebb korában is sugárzott belőle a derű.
Egyébként a könyv félig szakmai összefoglaló Alaine tevékenységéről, félig pedig a privát életről, amelynek egy részét az Asszony a fronton című könyvében már megírta.
A Partitúra viszont azért is hiánypótló, mert előtte teljes Alaine életrajz nem jelent meg, csak más könyvekből ismerhettük meg az életét töredékesen. Ez a könyv viszont egységes, csak kivonat, amiben az az érdekes, hogy Alaine egykori tanítványa, Singer Magdolna készítette az interjúkat, illetve a kötet is az ő szerzői neve alatt jelent meg.
Róla tudni érdemes, hogy gyásztanácsadó és mentálhigiénés szakember, aki mindenféle veszteség feldolgozásában segít, legyen az haláleset, vagy esetleg egy kapcsolat vége. Ha érdekel, mert érintett vagy, akkor keresd fel a honlapját
A kötet címe pedig nem egyszerűen kottát jelent, hanem összefog minden szólamot egy zenekarban, éppen ezért a partitúra a karmester eszköze: az ő felelőssége lesz ugyanis az, hogy minden úgy szólaljon meg egy koncerten, ahogy kell. Ettől lesz igazán jó egy zenedarab.
A cím egyben utalás a sorsunkra is, ahol szintén nagyon sokféle szólam található különböző emberek személyében, akiknek aztán a megfelelő időben találkozniuk kell. Ettől teljesedik be egy életút, egy sorsvonal. A karmester pedig talán Isten,talán az Univerzum, kinek hogy, hittől függően. Mindenesetre nagyon jól eltalált cím lett. Kiadja a Jaffa Kiadó

2016. október 22., szombat

Sophie Jackson: Egy font hús trilógia

A sorozat darabjai:
1. Egy font hús
2  Egy csepp remény
3. Egy lépés feléd

Ismét újabb szerelmesregény-trilógia jelent meg a közelmúltban magyarul (legalábbis az első két kötet mindenképpen), úgyhogy kedves Hölgyeim, ismét izgulhattok, bár ezeknek a regényeknek nem szokott túl nagy meglepetés lenni a végén.
A lényeg, hogy ez a sorozat arra a koncepcióra épül, hogy az ún. rosszfiúk is megszelídíthetők a szerelem által, amikor is ún. "rendes" kötelességtudó nőkbe szeretnek bele ezek a fazonok, akik innentől kezdve végre társadalomba beilleszkedett életet élnek.
Mindez kurva hálás téma, ugyanis minket nőket azért érdekel, sőt felizgat egy-egy ilyen rosszfiú, akit ha végleg nem is akarunk megtartani, de némi sikamlós kaland azért nekünk is kell időnként, hogy kiszakadjunk a hétköznapok monotóniájából ha máshogy nem is, de ilyen könyveket olvasgatva.
Na de milyenek is ezek az ún. rosszfiúk? A jelentős részük csak simán nőcsábász, bár azokból is akad több fajta: lelketlen, magukat kedvesnek tettető skalpvadászokkal biztosan találkoztatok már, és ha megvolt a magatokhoz való eszetek, le is koptattátok őket a gecibe, mert nem érdemelnek mást. Ha nem, hát így jártatok, és a rossz tapasztalatokból tán tanultatok.
Vannak persze nagyon sármos, jófej nőcsábászok is, akikkel el lehet randizgatni, meg szexelgetni is, de komolyabb kapcsolatra nem alkalmasak, mert áltatják a nőket, hogy majd később, majd egyszer. Faszság. Ha egy férfi szerelmes, akkor lép, és minden idejét a nővel akarja tölteni. Ha  meg nem, akkor kifogásokat keres, miért nem ér rá. Ennyi.
Aztán van a rosszfiúknak egy tényleg rossz típusa is: azok, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel, hogy így irodalmiasan fogalmazzak. Nem mindegyikükből lesz bűnöző, vannak, akik csak a bűn útjára lépnek: egy kis autófeltörés, drognepperkedés, alkoholizálás drogfüggés, stb. A lista változatos, de az elkövetők egy része a társadalomba visszavezethető, ahogyan ez ennek a sorozatnak a férfi szereplőivel is megtörténik: a három férfi közül az egyik éppen börtönből szabadul, míg a másik a drogelvonót járja végig, szóval szép kis mákvirágok.
Na de sok nőt pont ezek az alakok vonzanak, mert bírják a veszélyt, az adrenalint, na meg bennük van a kisördög, hogy a pasi annyira beléjük szeret, hogy meg tudják változtatni a csávót mondjuk egy otthon ülő papucsférjjé. Én mondjuk nem látom ennek értelmét, de biztosan van, ha ennyien törekszenek rá.
A regényekre visszatérve: a három könyv nem folytatásos sorozat, hanem önállóan olvasható, csak a három férfi főszereplő személye köti őket össze: Wes, Max és Riley ugyanis barátok, és a három történet az ő sorsukat beszéli el, mármint hogyan talál rájuk a szerelem, és változtat meg mindent.
Ebből következően egyik könyv se tartozik az ún. szórakoztató, csajos regények közé, úgyhogy ennek a tudatában olvassátok, hiszen a szereplők mindannyian lelki sérültek, akik komoly sebeket hordoznak, akár a férfi, akár a női oldalról beszélünk, tehát a kötetek drámának is beillenének.
Azért lett világszerte népszerű ez a sorozat, mert egyrészt az olvasók (jórészt nők) látják, hogy a szerelem minden sebet begyógyít, még a súlyosakat is, illetve minden reménytelen helyzetből lehet kiút. Másrészt meg a szerző nem spórolja ki a műből az erotikát sem, tehát nem egy nyálas, rózsaszín történetről van szó egyik esetben sem, A kötetek nyelvezete is igazodik a rosszfiú-fílinghez, tehát sokszor nyers, káromkodós, de azért nem trágár.
Egyszóval ez egy félutas sorozat, ami nem nyáltenger, de nem is erotika, tehát azért nem a Szürke-típusú könyvek vonalán mozog. Szerintem ez egyszerre előny és hátrány is, mert én jobban szeretem, ha egy könyv elmegy szélsőségesebb irányba, és nem próbál meg kiegyezni semmivel. Egyszóval én valami vadabbra számítottam, ha már ilyen ún. rosszfiúkról írt a szerző, de hát ez van, ezt kell szeretni. Akkor most lássuk a kötetek tartalmát is

1. KÖTET: EGY FONT HÚS

A könyvesboltban már egy ideje kerülgettem őkelmét, olvastam is a fülszöveget, hogy miről szól. Ígéretesnek tűnt, de csak halasztgattam az olvasását.
A lényeg, hogy ez a kötet a börtönviselt Wes Carter és Kat Lane szerelmét beszéli el, akik a lány munkája révén találkoznak: Kat ugyanis börtönben tanít,míg Wes ott tölti a büntetését. Igaz, nem egy komoly dolog, amit csinált, pláne hogy egy haverja helyett
tölti a büntetését, de ettől függetlenül egy tanulatlan, rossz családból származó fickó.
Ezzel szemben Kat kifejezetten jó családból származik, de még gyerekként a szeme láttára ölik meg az édesapját. Őt magát is egy kapucnis fiatal srác menti meg. Neki tehát ez a lelki sebe, ami azóta sem gyógyult be, ezért is csinálja azt, amit.
Hiába ellentétes a két ember, hamar szikrázni kezd közöttük a levegő, vagyis vonzódnak egymáshoz, és pontosan ez adja a problémát: ugyanis ezt nem szabadna, már csak a tanár-tanítvány kapcsolat miatt is, de az ellentét közöttük amúgy is áthidalhatatlannak tűnik.
Na most, sok szerelmes regénnyel ellentétben nekem ez a kötet kifejezetten tetszett: mondjuk úgy, hogy megpendített bennem valamit. Talán a tiltott szerelem miatt, nem tudom, de a lényeg, hogy a szerző kurva jól felépítette a karaktereket: kedveltem Cartert is a maga nyerseségével, de Kat is hamar a szívemhez nőtt, ugyanis a munkája ellenére nem kifejezetten az a jókislány típus, inkább egy vagány, szókimondó csajszi.
Igaz, voltak problémák ebben a kötetben is, de a szerző mégis meg tudta oldani a történetvezetést anélkül, hogy a hangulat túlzóan lehúzó lenne, és ez azért nem mindegy, hiszen mint említettem, sérült emberekről van szó, akik végül egymásba szeretnek.

2. KÖTET: EGY CSEPP REMÉNY

Ez a kötet is ígéretesen indul, hiszen a drogfüggő és az elvonót végigcsináló Max O Hare, és a színesbőrű Grace Brooks szerelmét meséli el, akik Grace vidéki lakóhelyén találkoznak egy bárban, ahol a nő dolgozik. Grace is igen komoly gondokkal küzd, tehát
nem véletlenül váltott lakó-és munkahelyet. Kezdetben jól is alakul minden a kötetben, de aztán zuhan a hangulat, és mérhetetlenül lehúzó lesz a kötet, mert annyi fájdalom gyűlik fel a két emberben, hogy azt másképp már nem lehet rendezni.
Igazából nem akarok ebbe bővebben belemenni, mert akkor túl sokat mondanék, de nem véletlenül az a kötet címe ami, tehát erre a két emberre alaposan ráfér, hogy az életük gyökeresen megváltozzon, amihez viszont szükség van egy, vagy akár több csepp reményre. Innét a kötet címe, amely több hasonló sorsú embernek is reményt adhat, hogy sorsuk megváltható.
Nekem nem tetszett, mert túlzottan nyálas volt, de legalább Max hozza azt a fajta figurát, amelyet mi nők akarunk igazán: hol rosszfiú és kemény csávó, hol mérhetetlenül

gyengéd. Na most a való életben a férfia ekkora személyiségváltozásra nemige képesek, de mi nők se tudunk angyalból kurvává változni ls fordítva. Csak mondom. A többi mind ábránd, de álmodozni jó.
Amúgy a két főszereplővel más gondom nem volt, de nem is kedveltem meg őket túlzottan, a szexjeleneteket meg nagyrédzt átlapoztam, mert annyira nem kötöttek le.

A sorozatot a http://www.libri-kiado.hu jelenteti meg magyarul.

2016. október 17., hétfő

Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat

Jussi-Adler-Olsen ezúttal már az ötödik alkalommal borzongatja meg az olvasók idegeit a Q Ügyosztály által felderítendő döglött, azaz évek óta kiderítésre váró bűnesetekkel.
A mostani regény eléggé speciálisra sikeredett, ugyanis az aktuálisan felderítendő ügy nem annyira régi, de istenigazából nem is ez az érdekes: a regény ugyanis a 64-es betegnaplóhoz és Palackpostához hasonlóan ismét egy zárt, saját törvényekkel rendelkező embercsoport világába hatol be. özöttük l
Jelen esetben olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, ahol az a normális, hogy a gyerekek nem tanulnak, nem járnak iskolába (minek?), helyette vagy lopniuk/rabolniuk kell, vagy az utcán koldulniuk, és a szajrét a nap végén le kell adniuk a főnöknek. Ezt hívják úgy, hogy koldusmaffia de ezek az emberek, akik ezt csinálják, remekül tudnak rejtőzködni.
Közöttük él a 15 éves Marco is, aki a többiekkel ellentétben tud írni-olvasni, és dánul is elég jól beszél, na meg eléggé rafkós is.
Ellene indul meg a címbeli hajtóvadászat, ugyanis megszökik az ún. családjától, akik bűnözésre kényszerítették, ráadásul talál egy hullát is. Innentől kezdve nincs nyugalom az életében, ugyanis a volt családja is el akarja kapni, na meg a zsaruk is beszélni akarnak vele a holttest kapcsán. A fiú viszon retteg tőlük, hiszen ellenségnek tartja őket.
Ebből adódóan a regény jelentős része a srác üldözésével telik, akinek csodával határos módon mindig sikerül meglógnia, pedi már majdnem elfogják. Az az igazság, hogy nem könnyű (sőt, kurva nehéz) üldözéses jeleneteket írni, akár könyvről, akár filmről van szó, mert az akciódús események minden a helyén kell, hogy legyen: akkor lesz hiteles. Nyilván Adler-Olsen nem egy hollywoodi forgatókönyvíró/rendező, de ettől függetlenül kurva nagyot ütnek az ilyen jelenetek. Én legalábbis Úgy éreztem, mintha dettó a fiúval futottam volna együtt, tehát felgyorsult pulzus, megnövekedett adrenalinszint, ugrásra kész állapot, hogy a következő sarkon mi lesz...
Pedig megmondom őszintén, a könyv eleje úgy kezdődik, hogy le akartam tennI, mert valami bankügyi korrupcióról beszél a szerző, illetve egy fekete fickó megölését mondja el valahol AfrikábaN, ami engem nem igazán érdekelt, illetőleg látszólag nem kapcsolódik a regény tartalmához. Aztán persze kierül, hogy mégis...
Mindenesetre engem leginkább a Zola vezette társdalmonkívüli társaság érdekelt leginkább, akiktől Marco is megszökött. Ezt a témát kurva jól kibontja a szerző.
A Qügyosztlyon is történnek érdekes dolgok, mint például egy új ember, Gordon érkezése, akinek valahogy senki nem örül a csapatban, főg Carl nem. A nyomozást egy korábban eltűnt bankár esete adja, de hosszú az út, amJg minden összeér. Ámde addig is egy pörgős, izgalmas regényt tarthat a kezében az olvasó, amely olyan, mintha a Palackposta keveredett volna össze a 64-es betegnaplóval.
Kiadja az Animus Kiadó

2016. október 11., kedd

Gillian Flynn: Éles tárgyak

Véletlenül láttam meg ezt a könyvet a nyugati téri Alexandra könyvpalotában. Azt egyből láttam, hogy új, de valahogy még sincs akkora marketingje, mint a Holtodiglan című kötetnek volt. Márpedig az előbb említett mű csupán a szerző harmadik regénye, míg ez az első. Az egy dolog, hogy hazánkban megcserélték a sorrendet, és a Holtodiglant adták ki elsőnek, míg ezt harmadiknak, de ettől még nem ez az eredeti sorrend.
Mindenesetre az Éles tárgyak kicsit sem hasonlít a Holtodiglanra, inkább a szerző középső regényét a Sötét helyeket idézi.
Mindkettőben ugyanis a vidéki amerikai életről van szó, annak minden kicsinyességével, pletykájával, közönségességével együtt. Az amerikai álom eltűnik, helyette poros, szürke kisvárosok vannak, ahol csak egyvalamit lehet csinálni: menekülni, amíg lehet. Mást nem: élhetetlen szar az egész, ugyanis az ingerszegény környezetben az emberek nem tudnak más szórakozást találni, mint a másik életével foglalkozni.
Nem véletlen, hogy ennek a regénynek a főhőse, Camille Preaker is lelépett a szülőhelyéről, és inkább Chicagóban ment újságírónak egy feltörekvő napilaphoz. Csakhogy a szülővárosában rejtélyes gyerekgyilkosságok történnek, és a főnöke úgy gondolja, remek sztorit lehetne ebből kihozni annak dacára, hogy több ezer kilométerre történtek a várostól.
Egy szó, mint száz, Camille tehát hazautazik, és vizsgálódni kezd, miközben a múltjával is szembe kell néznie. Mindez nem semmi, ugyanis gazdag, de szeretetlen családba született, apját nem ismerte, az anyja pedig rideg és távolságtartó. Igaz, van mostohaapja, de ő se jobb a feleségénél. Az egyik húga évekkel ezelőtt meghalt, de van egy másik húga, a nála jóval fiatalabb Amma, akivel korábban nem nagyon találkozott.
A regényben hamarosan feltárul, hogy az áldozatok se voltak valami ártatlan báránykák, de ez amúgy sem jellemző Flynn regényeire, aki valamiért szereti előhozni a nők közönségesebb részét.
Ettől jelent ő akkora újdonságot, ugyanis ezt kevesen teszik meg. Még Martina Cole gonosz nőalakjaiból is áradt valami méltóság, vagy nem tudom, minek nevezzem, de Flynn nőalakjai inkább közönséges kocsmatündérekre hajaznak sokszor.
Az iskolai bántalmazás/kiközösítés is előtérbe kerül a regényben, bár nem jól mondom: inkább arról van szó, hogy a gyermeki ártatlanság kurva korán elvész: a 13 éves Amma ugyanis már mindenféle tiltott, de menőnek tartott dolgot kipróbált (cigi, drogok, szex), sőt rendszeresen él velük. Ezenkívül ő valamiféle hercegnőnek hiszi magát, akinek joga van lenézni másokat, ami még hagyján, de ilyen fiatal korban túlzottan felnőttesen viselkedik, ami baj. Egyébként vele kapcsolatban kezdettől az volt az érzésem, hogy nem egyszerűen egy elkényeztetett gyerek, hanem egy gonosz és beteg ember, mindegy hogy hány éves. Vannak ilyenek, akik így születnek, aztán tehetnek velük bármit, ilyenek maradnak.
Camille, a nővére se egy angyal, neki is megvoltak a maga dolgai, mint kiderül, de ő egy sodródó jellem, aki valahogy nem tudja megtalálni önmagát, talán a tisztázatlan, és korábban elnyomott családi feszültségek miatt, amelyek a szülővárosában történt gyilkosságok miatt előtérbe kerülnek.
Azt hadd tegyem hozzá, hogy én már kezdettől fogva gyanítottam, hogy Camille családja nem teljesen százas, hogy enyhén fogalmazzak. szóval mindnyájan terheltek, nem számít, hogy gazdag családról van szó. A lényeg, hogy ez egy beteg banda, és egy korlátol emberekkel teli kisváros, ahonnét a főhős fiatal nőként elmenekült. A gyilkosságsorozat viszont újra feltépi a sebeket. Ennyi a lényeg.
Amúgy nem rossz könyv, de igazából nemigen vannak szerethető karakterek benne, és akkor még finoman fogalmaztam. Camille még egész elviselhető, de a többieket utáltam, főleg Ammát és az anyját. Szerencsére elég rövid a könyv, és gyorsan a végére lehetett érni, de a Holtodiglan című regény színvonalától messze elmarad.
A regényt hazánkban az Alexandra Kiadó jelentette meg.

2016. október 9., vasárnap

Karin Alvtegen: Árulás

Ha valaki hosszabb ideje él partnerkapcsolatban, akkor előbb-utóbb felmerül a hűtlenség veszélye, már csak azért is, mert az évek múlásával mérséklődik az a tűz, mai még kapcsolat elején teljes lánggal égett. Mindez normális folyamat, ámde nem mindegy, hogyan kezeli a megcsalt fél a helyzetet: bosszút áll, leszarja az egészet, avagy megszabadul a "gonosztól".
Alvtegen kötetében a főszereplő házaspár Eva és Henrik is így jár: a férfit már nem érdekli a feleség és legszívesebben lelécel, de hát mégsem olyan egyszerű felrúgni egy jogi közösséget, ezért inkább félrekefél egy óvónővel, aki abban az óvodában dolgozik, ahová, az Evával közös gyermekük is jár. Mindez még keményebbé teszi a helyzetet: nem elég, hogy mással szexel, de az illető még ráadásul ismerős is. Mert ha még egy ismeretlen lenne(pl. egy kurva, vagy egy szórakozóhelyen felszedett csaj), esetleg valami alárendelt beosztott, azt még jobban elnézi az ember, de baráttal/ismerőssel csinálni? Na, az az igazi árulás!
Nem véletlen, hogy Eva amikor megtudja a helyzetet, bosszút akar állni. Mindez jogos is, ámde mindannak ami kiáramlik a világba, következménye van, így a bosszúnak is, ami egy erőteljesen negatív helyzet, és olyan erőket indíthat be, amiknek beláthatatlan következményei lesznek. Erről szól ez a regény.
Eva ugyanis azt tervezi, hogy szintén megcsalja a férjét valami alkalmi ismerőssel, aztán elfelejti az egészet a picsába. Sajnos, azonban nem úgy jön össze a dolog, ahogyan eltervezte, és innentől kezdve a regény kezd vérfagyasztó lenni.
A történetnek van egy másik szála is, amely egy fiatal párról szól, amelynek a hölgytagja kómában fekszik egy kórházban, míg a párja odaadóan gondoskodik róla.. Mindez elsőre nagyon megható, ámde közelebbről megvizsgálva a helyzetet, észrevehető, hogy valami baj van hapsival, legalább én végig azt éreztem, hogy nem stimmel vele valami, szóval pszichopata.
Azt hogyan ér össze a regény két szála nem árulom el, tessék elolvasni, de azt azért elmondhatom, hogy Alvtegen most is brutálisan pofáncsapós könyvet írt, mint mindig. Igazából nem is tartozik ez a történet a krimik közé, hiszen nincsen gyilkosság, nincsen hulla, így tehát zsaruk sincsenek, ugyanakkor mégiscsak egy bűnügyi történetről van szó. Ámde sokkal inkább dráma ez: olyasmi, amit a hétköznapi szinten nagyon sokan megélünk, de talán kevésbé vagyunk úgy elborulva, mint eme regény karakterei, vagy hát a fene tudja: senki nem lát bele igazából mások élettörténetébe, helyzetébe, úgyhogy lehet, sok Eva és Henrik mászkál közöttünk. A könyvet ajánlom minden skandináv krimi, illetve lélektani dráma rajongónak.
Hazánkban a könyvet az Animus Kiadó jelentette meg.

2016. október 5., szerda

Terry Hayes: Nevem Pilgrim

Próbálok magamhoz térni eme nagyon hosszú és komoly hatású thriller után, ami nem olyan fajta, amiket én szoktam olvasni, inkább politikai thriller titkosügynökökkel, meg arab terroristákkal, szóval nem az esetem: inkább Tom Clancy, John LeCarré, illetve Robert Ludlum vonalán mozog. Nekem ez már túl pasis vonulat, ami másról sem szól, mint férfias játékokról.
Ezek után jogos lehet a kérdés, hogy miért olvastam el, hiszen már egy eleve férfias műfajról van szó. Igazából azért kezdett el érdekelni, mert eléggé reklámozták, különben valószínűleg elsiklik felette a figyelmem. Krimiből/thrillerből ugyanis elég sok van, és közülük sok a tizenkettő egy tucat jellegű munka.
Hayes könyve egyáltalán nem ilyen: brutál erős kezdés, két erőteljes és magányos férfi főszereplő ( a Pilgrim fedőnevű amerikai titkosügynök, és a Szaracén nevű arab terrorista), sokféle helyszín, pörgős cselekmény jellemzik, miközben Amerika ellen komoly támadás készülődik anélkül, hogy elsütnének egy fegyvert.
A terroristák rájöttek, hogy nem érdemes közvetlen, nyílt akciókkal támadni, robbantgatni, repülőgépet eltéríteni, WTC centerbe belerepülni, mert van sokkal tutibb megoldás is: például a biológiai terrorizmus, ami monduk megbetegíti az emberek tömegeit, aki majd meghalnak. Történt agresszió? Nem! Pont ez a zseniális benne!
Ennek a regénynek is alapvetően ez a cselekménye, de ugyanakkor gyilkossági ügyben is nyomoz a Pilgrim nevű titkosügynök, akinek közben meg kell találnia Szaracént is, aki pár emberen már tesztelte az általa kifejlesztett betegséget, és most már kifejezetten Amerikát akarja.
Eközben Pilgrimnek egy titokzatos savfürdős gyilkos után is kell nyomoznia, illetve egy Törökországban történt látszólag balesetnek tűnő halálesetet kel felderítenie, miközben a Szaracént üldözi. Az események egy ponton összefüggenek...
Nekem valahogy kezdettől fogva az volt az érzésem, hogy ebből a könyvből kurva jó filmet lehetne csinálni, mert a cselekmény is filmszerűen pereg. Aztán elolvasva Hayes rövid életrajzát nem is fogtam annyira mellé, hiszen a szerző maga is filmes, aki évek óta forgatókönyveket ír Ha láttátok a Mad Max 2-őt, jó ha tudjátok, hogy ő követte el a teljes forgatókönyvet, de a film 3-dik részén már társszerzővel dolgozott. Ezenkívül a Függőjátszma, vagy a Halálos nyugalom című filmek elkészülésénél is bábáskodott. Külön érdekesség az, hogy ebből a  könyvből is film készül, bár nem tudni ki írja a forgatókönyvet, de biztosra vehetitek, hogy nagyon erőteljes mozi lesz belőle.
Ez már csak Pilgrim, a nem létező titkosügynök miatt is garantált, aki egy magányos, különc figura, aki a szeretetet nem ismeri. Talán ezért is szakított végleg a múltjával, aztán se család, se gyerek nincs. Mondjuk az ő szakmájában nem is ildomos, hiszen sokszor szolgálatban van, ami lykor utazással jár, sokszor a világ másik felébe. Ezúttal például Törökországba, de a szerző megmutatja Afganisztán, Szaúd-Arábia és Bahrein világát is, amelyek mind muzumán országok.
Na most arabokról írni kifejezetten hálás témának számít a 2001-es WTC elleni támadás óta, amikor is ebbe a New York-i felhókarcolóba belecsapódott egy repülőgép, amelyről kiderült, hogy egy arab terrorszervezet az Al-Kaida küldte. Bevallom, amikor anyám ezzel a hírrel fogadott otthon, először azt kérdeztem tőle, hogy ez melyik filmben volt, mert teljesen olyan volt a fíling. A válaszból aztán kiderült, hogy ez nem film, viszont a gyűlöletkeltés azóta csak erősödött a muzumlám világ iránt.
Azt eddig is tudtuk róluk, hogy elnyomják/gyűlölik/keményen büntetik a nőket, de a támadás óta keményen beindult a terroristázás, és minden arabra rásütötték ezt a bélyeget. Mondjuk nem alap nélkül, ugyanis a mohamedán vallásnak van egy ilyen eleme, hogy erőszakosan meg kell teríteni a többi embert. Aki nem tart velük, az ellenség, és pusztuljon. Ezt hívják dzsihádnak, és annak idején már az arabok le akarták tarolni ezzel Európát, de 972-ben  kikergették őket innen.
Most viszont már valószínűleg sikerülni fog a tervük, lásd a tévében/rádióban a migránsokkal foglalkozó híreket Európa-szerte. Aztán a fene se tudja, hogy ezekből melyik igaz, és melyik kacsa, de az tény, hogy kurva sokan vannak, és a bejegyzésem írásának időpontjában még megy a népszavazásról a kampány, hpgy engedjük-e be a migránsokat az országba, vagy sem.
Én  magam részéről nemet mondok erre, mert semmi közünk hozzájuk: ez legyen az egykori gyarmatosító országok problémája, akik anno megszállták őket, aztán ott balhézzanak az arabok, nálunk ne. Mindenesetre a Facebook-os ismerőseim körében naponta osztódnak a migánsokkal kapcsolatos bejegyzések, márpedig van vagy ezerfős ismeretségi köröm azon az oldalon. Ami a lényeg, hogy sokakat elért már az Orbán Viktor által indított gyűlöletkampány, és talán jogosan, hiszen nem akarják az emberek, hogy a saját hazájukban bántalmazzák őket.
Na most bántalmazásokról dögivel olvashatsz ebben a könyvben, ugyanis Hayes elég jol bemutatja az arab világot. Na nem dokumentarista szemmel, inkább felszínesen, csak amennyi a történethez kell, de az is éppen elég kemény, szóval készüljetek fel.
Azt mondjátok diktatúra van hazánkban Orbán miatt? Akkor az arabokról nem tudtok semmit! Meg úgy egyáltalán a volt gyarmatokból függetlenné vált államokról se. Persze miért is kell erről tudnotok? Hiszen kurva messze vannak, semmi közünk hozzájuk, viszont a társadalmi rendszerük és a kultúrájuk teljesen más, mint Európáé, ami még nem volna baj, viszont ők jóval szaporábbak, emiatt fel fognak zabálni minket voltaképpen. Na ez az alapja az egész konfliktusnak, meg persze az arabok által talált olaj is.
De visszatérve a regényhez: Hayes az arab kultúrának a brutálisabb felét mutatja meg, a titkosrendőrökkel, kivégzésekkel, kínzásokkal, miközben az utolsó percekig izgalomban tartja az olvasót.
Én kedveltem  Pilgrim alakját, ugyanakkor borzasztónak találtam a sorsát, hiszen gyakorlatilag senkije sincs, és ő sem létezik, legalábbis a társadalomban nincsen írásos nyoma a létezésének. Gyakorlatilag abból áll az élete, hogy egyik megbízást teljesíti a másik után, magánélete nincs, csak a kibaszott nagy űr. Szaracén hasonló, bár róla azért derülnek ki érdekes dolgok, de ő is csak egyvalamiért él voltaképpen.
A regény tehát az ő sorsukat mutatja be párhuzamosan, miközben Pilgrim keresi a savfürdős gyilkost is, na meg egy milliomos halálának ügyében is nyomoz, tehát sok szálon mozog a cselekmény, amely nem nélkülözi a brutális jeleneteket sem, ezért csak erős idegzetűek olvassák!
Olvass bele itt:
Facebook
Joy Magazin
Kiadja a Libri Kiadó