Ilyenkor könnyen lehet, hogy bűntudatot érzel, hogy nem tettél meg mindent azért, hogy az általad szeretett személy tovább élhessen, de ezzel saját magadat csapod be leginkább, ugyanis aki távozik, az azért teszi, mert lejárt itt az ideje a Földön, de a szelleme tovább él egy másik dimenzióban, ahová a Földön kapott testet nem viheti tovább.
Ebből adódik a következő kérdés: miért kell sokszor erőszakos halállal, fájdalmak közepette távoznunk a bolygóról, pláne gyerekként/fiatalként?
Ilyenkor szokott isten is beúszni a képbe: hiszen a Földön a legelismertebb közösségformáló elem a vallás. Teljesen mindegy formában hisznek Istenben, mert a legprimitívebb népek esetében is ugyanaz az elv, mint a nagy világvallásoknál: létezik valami felettünk álló rendszer, ami befolyásolja mindennapjainkat, és hatással van a közösségek életére, sőt ez a rendszer, aki lehet Isten is, közösségeket épít!
A lényeg tehát az, hogy évezredek óta elhitetik az emberekkel, hogy minden Isten műve: a teremtés is, a halál is, amibe az embernek nincs beleszólása, hanem csak néző. Ámde nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy Isten ítélkezik és büntet is, mintha csak gyerekek lennénk.
A Tízparancsolatot biztosan ismeritek: ez tökéletes példa arra, amit mondok: le vannak fektetve a szabályok, és ha nem az alapján játszotok, büntetést kaptok. Csakhogy Isten nagyban játszik, és nem egyszerű pofonokat osztogat, hanem sokszor életet vesz el, vagy legalábbis megbetegít. Mindez kiválóan alkalmas arra, hogy a bűntudatot elültessék az emberekben, ami viszont arra jó, hogy ennek segítségével lehet őket vezetni, mint a birkákat.
Nem véletlen, hogy az állam és a vallás évezredeken keresztül összefonódott, és az uralkodók egyben egyházfők, vallási vezetők is voltak. Az angol uralkodó például mind a mai napig az anglikán egyház feje.
Na most a gond ott van, hogy a fentiek ellenére Isten állítólag szeret minket, de mégis hagyja, hogy ennek a nevében egy csomó szörnyűség történjék az emberekkel, például a boszorkányégetések, vagy az ún. keresztes háborúk, de az is baj volt, ha valaki egyszerűen csak kérdezni, gondolkodni mert: egyből eretnekséggel vádolták, és megkínozták, majd megégették, csak hogy példát statuáljanak.
Csakhogy a gondolkodókat és a kérdezőket nem tudták elhallgattatni, csak ideiglenesen. Aztán pár száz évvel később a Felvilágosodás folyamata szépen háttérbe szorította a keresztény vallást az emberek és az állam életéből, bár nem túl gyorsan. Végezetül pedig a pápai állam területe Rómán a székhelyen belülre zsugorodott 1929-ben, pedig azelőtt gyakorlatilag egész Közép-Itáliát lefedte. Ennyit erről.
A fenti kérdések viszont továbbra is aktuálisak, és azóta sem adott rájuk senki sem választ. Végül is ki tenné ezt meg? A papok? Á, ugyan már! Az apácák? Hát, ők végképp nem! Az ezotéria? Próbálkoznak ők is, úgyhogy nem véletlenül népszerűek. Megbízható választ azonban még ők sem tudtak adni eme kérdésekre.
Erre jön Wm. Paul Young, és megírja a Viskó című művét, amely pont ezzel a kérdéskörrel foglalkozik, amit feljebb már leírtam, de szerintem ez nem keresztény könyv, akárhogy is próbálják annak beállítani, ugyanis ez nem a vallásról szól, hanem a hitről, és ez utóbbi nem vallásfüggő.
A regény alapvető mondanivalója az, hogy az emberek elvesztették a kapcsolatot Istennel, mert függetlenné akartak válni, és nála okosabbak lenni, Isten pedig szerette őket annyira, hogy ezt megengedte, és aztán az összes többi eseményt ez idézte elő, mint például éhínség, háborúk, stb. A Bibliában megírt Teremtéstörténet is hasonló ehhez. Csakhogy Young könyve nem kelt bűntudatot, Inkább Isten végtelen és feltétlen szeretetét helyezi előtérbe, és nem a korlátokat és szabályokat.
Sőt, a szerző nem áll meg ennél, hanem egy teljesen más, modern korba helyezett Istenképet mutat nekünk, aki nőnemű, ráadásul feketebőrű, csakhogy még jobban kiverje a biztosítékot az embereknél. Jézus egy közel-keleti férfi képében tűnik fel, aminek hatására egyes (magyar) olvasók bőszen migránsozni, terroristázni kezdhetnek, míg a Szentháromság harmadik alakja, a Szent Szellem a Sarayu nevet viseli és ázsiai nő alakjában bukkan fel a könyvben. Ők lesznek azok, akik választ adnak a kérdéseidre, az emberséggel és Istennel kapcsolatban. A könyv olvasásához nem kell vallásosnak, sem hívőnek lenned, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül olvasod ezt a bejegyzést. Én legalábbis nem hiszek a véletlenekben. Persze nem biztos, hogy téged is meg fog érinteni Mack története, ugyanis egy meglehetősen vitatott témájú könyvről van szó, amit vagy szeretnek, vagy utálnak, de senki sem közömbös iránta, ez a lényeg.
A főszereplő a szerző egy barátja, Mackenzie Allan Philips, akit a továbbiakban nevezzünk Macknek. Nos, ennek a fickónak meglehetősen brutális gyerekkor jutott, ugyanis alkesz apja sokszor verte, míg a fiúnak elege lett ebből és pontot tett az ügy végére. Ámde a veszélye megvolt annak is, hogy ő is olyan lesz, mint az apja volt, de szerencsére ő megtalálta azt a nőt, akivel boldog tudott lenni.
Nan, a feleség Istenhívő volt, ezért Mack is elindult Isten felé, de még ez sem volt elég, hogy feledtesse vele gyerekkorában borzalmas emlékeit. Aztán amikor egy családi táborozás során a legkisebb gyermeke, Missy nyomtalanul eltűnik, Istennel kapcsolatos kérdései/kételyei megújult erővel lángolnak fel. Pláne, hogy a kislány ruháját egy hegyi viskóban megtalálják, és kiderül, hogy a gyereket egy ismert sorozatgyilkos rabolta el és ölte meg. Mindez iszonyúan hangzik, és az is, főleg a szülőknek, akik csoda, hogy nem őrültek bele ebbe a helyzetbe. Aztán egy nap Mack titokzatos üzenetet kap, hogy menjen át abba a viskóba, ahol a kislánya ruháját is megtalálták, mert egy bizonyos Papa nagyon szeretne már találkozni vele. Nos, a regény többi része már ezen a helyen játszódik, ahol Mack voltaképpen Istennel, illetve a Bibliából ismert Szentháromsággal találkozik, hogy választ kapjon minden kérdésére és visszataláljon Istenhez.
Az a véleményem erről, hogy a kerettörténet és az alapötlet kiváló, csak valahogy a kötet nyelvezete nem túlzottan élvezhető, mert a szerző nagyon nehézzé teszi: magyarán többször el kellett olvasnom a művet, mert ez nem az a könnyed, felszínes olvasmány, de ez önmagában nem baj. Inkább az a baj, hogy Young hangvétele túlzottan emelkedett, nem tud az utca emberéhez szólni, pedig ők vennék a kötetet.
Az egy dolog, hogy én nem hiszek semmilyen vallás által kitalált Istenben, de sok embernek igénye van erre, illetve beléjük nevelik, és emiatt nem mernek mást gondolni a témáról, mert túl erős bennük a kontroll. Az én esetemben is történt erre próbálkozás az apai nagyszüleim által, de én már gyerekkoromban nagyon határozottan kijelentettem, hogy nem hiszek Istenben, szóval ellenálltam. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek semmiben, ugyanis később elkezdtem ezotériával/spiritualitással foglalkozni, és észrevettem, hogy van egy felettünk álló rendszer, ami lehet akár Istennek is nevezni, aki ezt akarja, ugyanis a kereszténység és a spiritualitás nem zárja ki egymást. A Viskó is pontosan ezt mutatja be szerintem, amikor is a megbocsátásra, és az Istenbe vetett bizalomra helyezi a hangsúlyt, na meg persze Isten irántunk való végtelen szeretetére.
A könyv célja tisztázni az olyan fogalmak valódi jelentését, mint a szeretet, a megbocsátás, illetve az elengedés, ugyanis ezzel kapcsolatban igen sok a félreértés, pedig fontos lenne felfogni a valódi jelentésüket, mert gyógyító hatású lehet, ahogy ezt Mack esetében is lehet látni.
Azt hozzá kell tegyem, hogy nekem kifejezetten tetszik a szerző által alkotott Isten alakja, ami ismét csak nem véletlenül van így: Young egy interjúban elmondta, hogy a második évezred a nőkről fog szólni, ami azt jelenti, hogy mi nők egyre jobban ki merünk teljesedni, és egyre jobban merjük használni a teremtő erőnket, és egyre inkább részt kérünk magunknak az életből. Eddig a teremtés, a történelem alapvetően férfiakról szólt, ami meg is látszik, úgyhogy ideje ezen változtatni, és a régi beidegződéseket felrúgni, mert csak bajt okoztak. Ehelyett egy szebb, szerethetőbb világot kellene építeni kevesebb sérült emberrel. A Viskó ehhez próbál utat mutatni.
Kiadja az Immanuel Alapítvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése