Karin Alvtegen: Árulás

Ha valaki hosszabb ideje él partnerkapcsolatban, akkor előbb-utóbb felmerül a hűtlenség veszélye, már csak azért is, mert az évek múlásával mérséklődik az a tűz, mai még kapcsolat elején teljes lánggal égett. Mindez normális folyamat, ámde nem mindegy, hogyan kezeli a megcsalt fél a helyzetet: bosszút áll, leszarja az egészet, avagy megszabadul a "gonosztól".
Alvtegen kötetében a főszereplő házaspár Eva és Henrik is így jár: a férfit már nem érdekli a feleség és legszívesebben lelécel, de hát mégsem olyan egyszerű felrúgni egy jogi közösséget, ezért inkább félrekefél egy óvónővel, aki abban az óvodában dolgozik, ahová, az Evával közös gyermekük is jár. Mindez még keményebbé teszi a helyzetet: nem elég, hogy mással szexel, de az illető még ráadásul ismerős is. Mert ha még egy ismeretlen lenne(pl. egy kurva, vagy egy szórakozóhelyen felszedett csaj), esetleg valami alárendelt beosztott, azt még jobban elnézi az ember, de baráttal/ismerőssel csinálni? Na, az az igazi árulás!
Nem véletlen, hogy Eva amikor megtudja a helyzetet, bosszút akar állni. Mindez jogos is, ámde mindannak ami kiáramlik a világba, következménye van, így a bosszúnak is, ami egy erőteljesen negatív helyzet, és olyan erőket indíthat be, amiknek beláthatatlan következményei lesznek. Erről szól ez a regény.
Eva ugyanis azt tervezi, hogy szintén megcsalja a férjét valami alkalmi ismerőssel, aztán elfelejti az egészet a picsába. Sajnos, azonban nem úgy jön össze a dolog, ahogyan eltervezte, és innentől kezdve a regény kezd vérfagyasztó lenni.
A történetnek van egy másik szála is, amely egy fiatal párról szól, amelynek a hölgytagja kómában fekszik egy kórházban, míg a párja odaadóan gondoskodik róla.. Mindez elsőre nagyon megható, ámde közelebbről megvizsgálva a helyzetet, észrevehető, hogy valami baj van hapsival, legalább én végig azt éreztem, hogy nem stimmel vele valami, szóval pszichopata.
Azt hogyan ér össze a regény két szála nem árulom el, tessék elolvasni, de azt azért elmondhatom, hogy Alvtegen most is brutálisan pofáncsapós könyvet írt, mint mindig. Igazából nem is tartozik ez a történet a krimik közé, hiszen nincsen gyilkosság, nincsen hulla, így tehát zsaruk sincsenek, ugyanakkor mégiscsak egy bűnügyi történetről van szó. Ámde sokkal inkább dráma ez: olyasmi, amit a hétköznapi szinten nagyon sokan megélünk, de talán kevésbé vagyunk úgy elborulva, mint eme regény karakterei, vagy hát a fene tudja: senki nem lát bele igazából mások élettörténetébe, helyzetébe, úgyhogy lehet, sok Eva és Henrik mászkál közöttünk. A könyvet ajánlom minden skandináv krimi, illetve lélektani dráma rajongónak.
Hazánkban a könyvet az Animus Kiadó jelentette meg.