Agatha Christie: Életem

A Krimi Királynőjét bizonyára nem kell bemutatni nektek: ha erre a bejegyzésre tévedtetek, akkor bizonyára olvastatok tőle legalább egy műve, vagy esetleg színházban láttatok tőle egy darabot. Talán utóbbi hazánkban nem annyira jellemző, de Angliában, a szerző szülőhazájában még mindig rendszeresen tűzik műsorukra a szerző darabjait a színházak, különösen Londonban. Azért ez kurva nagy szó, hiszen Agatha már vagy negyven éve meghalt, de a hírneve fennmaradt, és a könyveit is időről időre új köntösben kiadják ilyen-olyan kiadók.
Vajon minek köszönhető Agatha sikerének a titka? Erre próbál többek között ez a jó vastag önéletírás választ adni, miközben a szerző magánéletét is bemutatja születéstől a halálig. Az életem című könyv azonban így is csak kivonat, ugyanis Agatha Christie életéről több könyv is született, de ezek csak egy-egy korszakot tárgyalnak a szerző életéből, amely meglehetősen hosszú és elég kalandos is volt, tehét nemcsak a krimiírásról szólt.
A szerző ugyanis feleség és anya is volt, nem mellesleg pedig nagy utazó is, amelyre mindkét férje mellett volt lehetősége. Még az első férjjel, Archibald Christie-vel tett egy világkörüli utat, melyről külön könyv íródott, amely Grand Tour címmel jelent meg, és magyar nyelven is elérhető.

Első férjével, Archibald Christie-vel

A második férj, Max Mallowan régész volt, úgyhogy a helyzet elve adta magát, mert sokat kellett munka miatt távoli helyszínekre utazni, de Agathának ez nem volt teher, sőt: kifejezetten érdekelte a régészet! Erről is íródott könyv Életem Mezopotámiában címmel.
Na de térjünk vissza a krimikre! Vajon mitől olyan sikeresek Agatha Christie művei szerte a világon?
Többféle válasz is létezik erre a kérdésre, amelyek részben kiderülnek ebből a műből is.
Először is Agatha nem volt magától elszállva, nem játszotta magát, hogy ő most mekkora művész, meg satöbbi. Eleve nem is akart író lenni: első művét egy nővérével kötött fogadás hatására írta, amelynek az volt az alapja, hogy vajon Agatha meg tud-e írni egy tisztességes detektívregényt. Nos, az eredmény a Titokzatos styles-i eset című darab lett, amely egyben Poirot, a kis belga nyomozó megszületését is jelentette egyben. A fogadást ezzel Agatha meg is nyerte, de ekkor még nem volt bizos, hogy hivatásosként folytatja tovább az írást.

A második férjjel, a régész Max Mallowannel.

Na meg ő igazából sosem tekintette magát profinak, sőt a könyvben úgy beszél erről, mintha semmi különös nem lenne abban, hogy ő most éppen regényeket/színdarabokat ír, holott nem mindenkinek van ehhez tehetsége, lássuk be. Ő viszont banális dologként kezeli az írást, és egyszer sem beszél a könyvben a műveinek a megalkotási folyamatáról, tehát ez nem egy werkkönyv. Azt azért el kell ismerni, hogy igencsak termékeny szerző volt, hiszen sok krimit/színdarabot/romantikus regényt írt, de hát az az igazság, hogy volt rá ideje, nem kellett a megélhetéséért dolgoznia. Akkor bizonyára más lett volna a helyzet. Ő viszont egy jó házból való úri lány volt, aki nem ismerte a nélkülözést, a munkáslétet. Igaz, hogy elszegényedett a családja, de még így sem volt olyan vészes a helyzetük, hogy a híd alá kelljen menniük.

Csak  hogy legyen egy dolgozószobás kép is....

Ez a jól szituált nagypolgári, vagyis inkább főnemesi világ köszön vissza a regényekben is kivétel nélkül. Mindez azért érdekes, mert látszólag tökéletes emberekről van szó, aki ráadásul sznobok a végtelenségig. Ki gondolná, hogy ilyen békés, jellegzetesen angol közegben gyilkosság történhet?
Márpedig történik, és ez alaposan felkavarja az addig tökéletesnek tűnő idillt és felhozza a problémákat. Igazából az a jó Agatha Christie-ben, hogy direkt agressziót nem alkalmaz, tehát nincs sok vér, meg horror, meg elmebeteg sorozatgyilkos. Helyette finoman sejteti az olvasóval a történteket.
A lényeg tehát nem az agresszión van, hanem a miérten és az emberi játszmákon, amelyekből akad dögivel, sőt: azt lehet mondani, hogy az első lélektani krimiket talán ő vetette papírra. Mindez komolynak hangzik, pedig egyáltalán nem az: az A.C. krimik habkönnyűek és szórakoztatók, mintha egy tévésorozatot néznél, miközben a szerző kifigurázza és egyben bírálja is az angol társadalmat.
Végtére is, az angolok meglehetősen sznob népség szigorú erkölcsökkel, amelyek pláne Viktória királynő uralkodásának az ideje alatt jutottak érvényre. A királynő ugyanis meglehetősen prűd volt, és ezt a népétől is elvárta. Erről is olvashattok a szerző önéletrajzában,amely a gyermekkorától, vagyis az 1890-es évektől egészen 1950-ig tart, tehát elég hosszú időről van szó.

Lányával Rosalinddel, aki az első férjétől származik

A könyvben elég sok mindenről olvashatsz: szülők-és családi kör, gyerekkor, kamaszkor, az első szerelem, illetve házasság, a saját gyermek, Rosalind, a világkörüli út az első férjjel, a válás, utazások Mezopotámiában, vagyis a Közel-Keleten, találkozás és házasság a második férjjel Max Mallowannel, illetve a második világháborús idők.
Eközben megismerkedhettek Agatha személyiségével is, aki nekem nem volt annyira rokonszenves, mert egy túlzottan érzékeny, sírós ember volt, bár azt el kell ismerjem, hogy végül az élet próbáit kiállta, és bebizonyította, hogy tud ő erős és önálló is lenni, de azért alapvetően mégis egy érzékeny, finom, halkszavú teremtés tudott maradni.
Önéletrajzában a szerző a véleményét is közli sok mindenről, tehát a regény egyben szociográfia is az akkori angol társadalom egy szeletéről. Ezt azért mondom így, mert a munkások és földművesek kimaradnak, ugyanis a szerző jól szituált angol úrilány volt vidéken, ezért elsősorban ebben a társadalmi körben forgott.

Az idős írónő

Viszont ez a kötet kiváló ahhoz, hogy megtudjátok, a szerző milyen forrásokból merített a krimijeihez/színdarabjaihoz/romantikus regényeihez, na meg hogyan keletkezett Poirot és Miss Marple figurája.
Ámde ez az igazán hosszú önéletírás azoknak készült igazán, akik meg akarják ismerni a regények/színdarabok mögött álló embert, és nem a bálványt, a zsenit keresik, mert azt nem fogják megtalálni. egy embert viszont igen. Azt, hogy mennyire csalódás, vagy öröm őt megismerni az önéletírása alapján, döntsétek el magatok, mert ez viszonyítás kérdése.
A könyvet kiadja a Partvonal Kiadó