A mostani regény eléggé speciálisra sikeredett, ugyanis az aktuálisan felderítendő ügy nem annyira régi, de istenigazából nem is ez az érdekes: a regény ugyanis a 64-es betegnaplóhoz és Palackpostához hasonlóan ismét egy zárt, saját törvényekkel rendelkező embercsoport világába hatol be. özöttük l
Jelen esetben olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, ahol az a normális, hogy a gyerekek nem tanulnak, nem járnak iskolába (minek?), helyette vagy lopniuk/rabolniuk kell, vagy az utcán koldulniuk, és a szajrét a nap végén le kell adniuk a főnöknek. Ezt hívják úgy, hogy koldusmaffia de ezek az emberek, akik ezt csinálják, remekül tudnak rejtőzködni.
Közöttük él a 15 éves Marco is, aki a többiekkel ellentétben tud írni-olvasni, és dánul is elég jól beszél, na meg eléggé rafkós is.
Ellene indul meg a címbeli hajtóvadászat, ugyanis megszökik az ún. családjától, akik bűnözésre kényszerítették, ráadásul talál egy hullát is. Innentől kezdve nincs nyugalom az életében, ugyanis a volt családja is el akarja kapni, na meg a zsaruk is beszélni akarnak vele a holttest kapcsán. A fiú viszon retteg tőlük, hiszen ellenségnek tartja őket.
Ebből adódóan a regény jelentős része a srác üldözésével telik, akinek csodával határos módon mindig sikerül meglógnia, pedi már majdnem elfogják. Az az igazság, hogy nem könnyű (sőt, kurva nehéz) üldözéses jeleneteket írni, akár könyvről, akár filmről van szó, mert az akciódús események minden a helyén kell, hogy legyen: akkor lesz hiteles. Nyilván Adler-Olsen nem egy hollywoodi forgatókönyvíró/rendező, de ettől függetlenül kurva nagyot ütnek az ilyen jelenetek. Én legalábbis Úgy éreztem, mintha dettó a fiúval futottam volna együtt, tehát felgyorsult pulzus, megnövekedett adrenalinszint, ugrásra kész állapot, hogy a következő sarkon mi lesz...
Pedig megmondom őszintén, a könyv eleje úgy kezdődik, hogy le akartam tennI, mert valami bankügyi korrupcióról beszél a szerző, illetve egy fekete fickó megölését mondja el valahol AfrikábaN, ami engem nem igazán érdekelt, illetőleg látszólag nem kapcsolódik a regény tartalmához. Aztán persze kierül, hogy mégis...
Mindenesetre engem leginkább a Zola vezette társdalmonkívüli társaság érdekelt leginkább, akiktől Marco is megszökött. Ezt a témát kurva jól kibontja a szerző.
A Qügyosztlyon is történnek érdekes dolgok, mint például egy új ember, Gordon érkezése, akinek valahogy senki nem örül a csapatban, főg Carl nem. A nyomozást egy korábban eltűnt bankár esete adja, de hosszú az út, amJg minden összeér. Ámde addig is egy pörgős, izgalmas regényt tarthat a kezében az olvasó, amely olyan, mintha a Palackposta keveredett volna össze a 64-es betegnaplóval.
Kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése