2013. március 17., vasárnap

Martina Cole: A madám

Ez volt az első könyv, amit elolvastam az írónőtől, és azóta valósággal vadászom a műveire. Magát a madámot is többször olvastam, és valahogy nem tudom megunni.
Az egyik dolog, amiért szeretem, az az, hogy a valóságról ír, és nem a felső tízezer problémáiról. Félreértés ne essék, én kedvelem a felső tízezer világáról szóló regényeket is, mert szórakoztató, de nem tudom átérezni a gondjaikat, mert semmi közöm hozzájuk.
Mondjuk a nyomorhoz sincs, de szerintem ez sokkal közelebb áll a valósághoz, hiszen a legtöbb ember benne van a mókuskerékben, és fizetéstől fizetésig él. Cole hősei is ilyenek sok esetben, bár a fizetés nem mindig munkabérből származik, inkább segélyből, vagy prostitúcióból, esetleg piti bűnözésből.
A másik dolog az, hogy a szerző igyekszik ledöntögetni a tabukat, és írni azokról a társadalmi problémákról, amelyeket a társadalom igyekszik elhallgatni az emberek elől, így aztán azok nincsenek tisztában a dolgokkal. Ez azt jelenti tehát, hogy sokan burokban élnek, ami megvédi őket a mocsoktól.
Vannak azonban, akik nem ilyen szerencsések. Martina Cole az ő sorsukat tárja fel regényes formában, ahol azért minden jó, ha a vége jó. Teljesen mindegy, hogy mekkora drámai helyzetet ábrázol a szerző a könyveiben, az valahogy mindig jól végződik.
A madám egy viszonylag kellemesebb regénye az írónőnek, vagyis nem olyan durva, de így is vannak olyan jelenetek benne, amelyeket ajánlott az érzékenyebb idegzetű olvasónak átlapozni.
Végül is a könyv a londoni szegénynegyedben, az East Enden játszódik, és az ottani alvilágot mutatja be, akárcsak az írónő minden könyve.
A címszereplő madám, Briony Cavanagh 60 éves korára az East End legnagyobb bordélyhálózatának a tulajdonosa, amiben elég sok mulató és kaszinó is benne foglaltatik, ahol szintén dolgoznak kurvák, illetve táncoslányok is.
Mindez azért óriási dolog, mert Briony egy nagyon szegény családban született, és onnét csinálta meg a szerencséjét, amiben azért rengeteg munka is volt.
A szegénység alatt persze ne a mostani helyzetet képzeljük el, hanem az 1920-as éveket, merthogy a történet onnét kezdődik. Ekkoriban még nem volt vezetékes víz, villany, gáz és fűtés, ráadásul a fogamzásgátlást sem találták még fel akkoriban. Az embernek született annyi gyereke amennyi (Brionynak pl. 4 lánytestvére volt), de ezekről mind gondoskodni kellett, ami tovább nehezítette a családok helyzetét. Az abortuszt a Királyságban törvény tiltotta egészen az 1960-as évekig, tehát akinek ilyen problémája volt, az elmehetett egy angyalcsinálóhoz, aztán vagy túlélte, vagy nem. Szóval ilyen volt a világ akkoriban és az emberek úgy segítettek magukon, ahogy tudtak.
Briony apja például inkább a kocsmákat járta, mintsem dolgozni menjen, de arra azért volt esze, hogy a legidősebb lányát (Briony nővérét) eladja egy nemesúr számára gyermekprostituáltnak, amiből azért elég jól profitál a család.
Később Briony is ezt az utat választotta, de ő önként. A nővérével szemben azonban ő egy igazi karizmatikus személyiség, aki egy ügyes húzással meg tudta venni az első vállalkozását. Onnantól kezdve aztán nincs megállás: a nő egyre sikeresebb lesz, és egyre több támogatót szerez maga mellé, de ugyanakkor ellenségeket is.
Első látásra egy törékeny aprócska nőnek tűnik, ámde nagyon veszélyes tud lenni az ellenségeivel, viszont a családjáról gondoskodik. Még az elhunyt nővérének az ikerfiait is ő nevelte fel, ami azért nem semmi.  Az is érdekes, hogy hosszú élete alatt egyetlen férfit szeretett csak, Tommyt, a gengsztert, akit még gyermekprostituáltként ismert meg. A srác akkor még pitiáner zsebtolvajként dolgozott, de aztán Briony munkatársa-később élettársa lett.Ő maga is elismert gengszterré válik, akárcsak Briony.
A könyv nemcsak Brionynak, hanem a testvéreinek a sorsát is bemutatja, tehát egy sokszereplős könyvről van szó, emiatt nincs értelme leírni a cselekményt. egyen elég, hogy ez egy életrajz, ami Briony időskorával kezdődik, utána viszont már folyamatosan meséli el a hősnő történetét a szerző.
Bevallom őszintén, hogy először azt hittem, a könyv írója valójában férfi, aki női művésznéven ír. A regény nyelvezete (például a kifejezetten trágár szavak használata, a brutális kínzások, illetve gyilkosságok részletes megjelenítése, a romantika teljes hiánya, illetve a sokszor személytelen szexuális aktusok bemutatása) ugyanis kifejezetten férfira vall, mert ők szoktak ilyeneket írni.
Ezek után alaposan pofára estem: a szerző ugyanis nő, méghozzá egy vonzó szőke hölgy, akinek tényleg ez a neve, tehát semmi művészkedés.
Olyan hitelesen ír a londoni East Endről, hogy azt gondoltam ott született és/vagy ott él, illetve ő maga is gengszter, de egyik sem igaz. Sőt a hölgy még csak nem is volt londoni soha! A gengszterekhez meg csak annyi köze volt, hogy az első fiúja bankot rabolt. Mindenesetre a Madám egy nagyon korrekt és izgalmas családregény.
Kiadja az Alexandra Kiadó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése