Ahogy elolvastam, a könyveinek a fülszövegeit, észrevettem, hogy a szerzőt erőteljesen foglalkoztatja a politika, a gazdasági élet, és a hatalom, de ez nem meglepő, hiszen a szerző maga is politikus volt, a brit parlament Alsóházának a tagja. Ezenkívül még bárói címmel is rendelkezik, de a brit Konzervatív Pártnak is elnöke volt. Végül a politikai karrierjének börtönbüntetés vetett véget (ha jól értelmeztem az angol szöveget, valamilyen jogsértés miatt zárták be), de csak két évet ült, ráadásul ez idő alatt sem az átlag köztörvényes bűnözők életét élte. Ez azt jelenti, hogy bennfentesről van szó, aki a regényeit a saját élményei alapján írta.
A Légvonalban témája ugyancsak a hatalom és vagyon megszerzése, nem számít, hogy milyen áron.
Ebben a regényben a politikai vonal nem olyan erős, viszont a gazdasági annál inkább!
A könyv főhősének, Charlie Trumpernek ugyanis az a célja, hogy minél jobb kereskedő legyen, amit ő úgy képzel el, hogy megveszi a Chelsea Terrace nevű utca összes üzlethelyiségét, amikben a saját üzleteit akarja működtetni. Miután többféle üzlet is működik ebben az utcában, ezért ez meglehetősen komoly ambíciónak ígérkezik, pláne, hogy az üzleteket megtartaná eredeti formájukban, tehát ő mindenfélét árulna.
Charlie ráadásul még a szerencsésebbek közé tartozott, ugyanis nem éheztek, és a családi életük sem volt annyira zűrös, mint a többi East Endi családé.
Igaz, hogy az édesanyja meghalt, az édesapja meg inkább a kocsmákba járt, mint dolgozni, de a zöldségkereskedő nagyapa mellett nagyon sokat tanult a hagyományos értékekről. Ráadásul az öreg kiváló kereskedő volt, akitől a fiú megtanulta a szakmát is. Hamar kiderült, hogy van érzéke a kereskedelemhez, így hamarosan ő maga is árulni kezdett. A fiúnak volt még három nővére is, de ők a történet alakulásában nem játszanak különösebben szerepet, mert nem kifejezetten családregényről van szó. Ennek ellenére mégiscsak ebbe a műfajba soroltam a könyvet, mert végül is egy életrajzi regényről, egy karriertörténetről van szó.
Úgy láttam, a könyvei alapján, hogy Archernél elég erős ez a vonal, amiben Sidney Sheldonra emlékeztet a szerző, csak éppen Sheldon műveiben szenvedélyes érzelmek csapnak össze.
Archer nyelvezete ezzel szemben mérhetetlenül egyszerű, szinte már érzéketlen. Úgy láttam, hogy a Légvonalban hőseit gyakorlatilag a hatalom, a profitszerzés érdekli, ezzel szemben a családi élet nem nagyon kap helyet a történetben, legalábbis nem ez a főszál. A könyv gerincén, ugyanis két család ellenségeskedése vonul végig: a Trumper és a Trentham családé, akik mind a ketten a Chelsea Terrace összes üzlethelyiségét akarják megszerezni. Jobban mondva Trenthaméknak nem ez a céljuk: ők csak Trumperékat akarják megakadályozni a céljaik elérésében. A cél ugyanis az lenne, hogy a nevezett utcában épüljön egy 12 emeletes áruház amerikai mintára, ami egyszerűen mindent árul. Ámde addig még hosszú az út.
Charlie részben a szerencsének, részben pedig egy East Endi pék lányának, Rebecca Salmonnak köszönhetően tudta megvenni az első üzletét Chelsea-ban, ami egy eléggé felkapott negyede Londonnak.
A két ember előbb a munkában, később az életben is társa lesz egymásnak. Az asszony diplomás művészettörténész, aki később az általuk megszerzett galériát működteti. Ennek köszönhetően a szerző segítségével többször is részt vehet az olvasó képzeletben egy aukción, illetve később, amikor részvénytársasággá alakulnak, majd közgyűléseken is. Mindezt eléggé részletesen mutatja be az olvasóknak a szerző.
Trumperék és Trenthamék ellentéte Rebeccának köszönhető, ugyanis a két család rokonságba keveredik egymással, de Lady Trentham igyekszik ezt a viszont letagadni, akár csalás árán is. Ez adja a regény másik fő szálát.
A könyv nagy részében közepes tempóban zajlanak az események, de a vége felé a szerző komolyan felpörgeti a cselekményt, szóval izgulhat az olvasó, hogy sikerül-e megmenteni Charlie cégét.
A főhősről azt gondolom, hogy egy igazi garabonciás diák maradt még milliomosként is, aki zseniális húzásokat eszel ki és végre is hajtja azokat. A többiek csak statisztálhatnak mögötte, bár a felesége is okos és szorgalmas nő, akivel egyenrangú társak a munkában és a magánéletben is, bár ez utóbbiról csak kevés szó esik.
A könyv érdekessége, hogy ugyanazokat az eseményeket több szereplő szemszögéből is elmeséli. Ezt úgy oldja meg, hogy mindegyik rész elején az adott szereplő egyes szám első személyben mondja el a történteket, majd utána a szerző még azon a részen belül átvált egyes szám harmadik személyre, és úgy mesél tovább. Engem ez nem zavar, sőt én kifejezetten jónak találom ezt a megoldást, de vannak akiknek ez nem fog annyira bejönni. A könyv meglehetősen vastag, úgyhogy elég sokáig tartott elolvasni, de nekem megérte.
Kiadja a General Press Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése