Mint említettem a korábbi bejegyzésből, a szerző a XX. század történelmét mutatja be egy budapesti polgárcsalád életén keresztül.
Vallay Emma fiatalkorával, illetve a szerelmének kialakulásával már az Emma szerelme című kötetben megismerkedhettünk, amikor is született neki három fia a férjétől Gábortól, akivel sok viszontagság után egymásra találtak.
Az első kötet ott búcsúzik el az olvasótól, hogy Emma a negyedik gyermekét várja, aki ennek a kötetnek az elején születik meg, és az Éva nevet kapja az asszony nevelőanyja után.
Ez a könyv azonban elsősorban már a három fiúról, Tamásról, Péterről és Gáborról fog szólni, Emma, a férje Gábor, illetve a kislány, Évike a háttérben maradnak, ámde mégiscsak fontos szereplők.
A három fiú három különböző egyéniség, ennélfogva a sorsuk is eltérően alakul.
Tamás, a legidősebb fiú számomra egy se hús, se hal figura, vagyis nem kelt bennem érzelmeket, mert olyan semmilyen. Igazából nincsenek kiemelkedő tulajdonságai, vagy legalábbis az írónő nem bontakoztatja ki őket. Egy halálosan nyugodt, visszahúzódó figura, akit elkerülnek a nagy érzelmi viharok, és minden helyzethez alkalmazkodik. Ő az engedelmes jó fiú, akire számíthatnak a szülei, hogy hozza a szintet. A sorsa is ilyen kiszámítható módon fog alakulni: például a felesége is egy gyerekkori barátnő lesz, aki már régóta bele van zúgva a fiúba. A karrierjében sincsenek különösebb zökkenők: ő is orvos lesz akárcsak az édesapja.
Péter, aki a középső gyermek, a helyzetéből adódóan igyekszik valahogy felhívni magára a figyelmet. Mondjuk különösebben nem is kell megdolgoznia ezért, mert a srác kifejezetten vonzónak, szépnek született, úgyhogy eleve megnézik maguknak az emberek. Ezenkívül ő a család lázadója is, aki aztán nem engedelmeskedik semmiféle szabálynak, mert inkább ő alakítja azokat.
A fiú ezenkívül kitűnő sportoló, ámde könnyen fanatizálható, amit az edzője kihasznál, és a sráccal megismerteti Hitler tanításait, amit az át is vesz, és innentől kezdve fanatikus nyilas válik belőle. Azt hadd tegyem hozzá, hogy az edzője nem szeretetből foglalkozik annyit tanítványa előmenetelével, hanem bosszúból, aminek az oka a régmúltban keresendő. Nekem az egész kötetben Péter figurája a legrokonszenvesebb, mert több hasonló vonás is van bennünk.
Na meg benne legalább van szenvedély, van tűz.
Az írónő Péter alakján keresztül megismerteti az olvasót a berlini olimpia eseményeivel is, bár csak röviden. Sőt, az olimpián még Hitler propagandarendezője, Leni Riefenstahl is megjelenik!
A legkisebb fiút, Gábornak hívják, de szinte mindenki Öcsinek nevezi, nehogy összekeverjék az apjával idősebb Gáborral. Mindez fiatal felnőttkoráig befolyásolja a sorsát, ugyanis a fiút valahol lenézik és nem várnak sokat tőle. Na nem durván, de például senki nem nézi ki Öcsiből, hogy vannak érzései, illetve szerelmes lehet egyszer. Pedig de bizony, csak éppen ő is olyan lassú víz partot mos figura, mint a bátyja, Tamás, de azért Öcsiben a lelke mélyén lobog a tűz, csak meg kell várni azt a helyzetet, amíg az előtörhet.
Mindez majd a második világháborúban jön el, amikor neki kell vigyáznia a bátyja családjára, mert Tamás bevonul a seregbe. Ekkor kezdtem el megkedvelni a személyét, ugyanis az addig álmodozónak tartott fiú váratlanul férfivá érik, és onnantól kezdve mindenkiben ő tartja a lelket.
A legkisebb gyermek, Évike ebben a regényben még nem kap fontos szerepet, mert még fiatal, de már lehet látni, milyen egyéniség lesz belőle. Ő a család kis napsugara, aki vidám, cserfes lényével elvarázsol mindenkit. Talán nincs is olyan ember, aki ne szeretné, úgyhogy igazi gondtalan gyermekkort mondhat a magáénak.
A családot amúgy nem kerülik el a válságok, mert Varga Erzsi személyében megjelenik az igazi gonosz szereplő is, aki úgy képzeli, hogy bosszút kell állnia Emmáékon. Az ő története is visszanyúlik az első kötetbe, sőt egy rövid időre még találkozhattunk vele ott is. Erzsi figurája abban hasonlít Péteréhez, hogy könnyen fanatizálható, de amíg Péterben mélyen legbelül vannak jó érzések is, addig Erzsiben szemernyi morzsa jóság nincsen. Ennek köszönhetően a kommunista mozgalomban vezető tisztséget ér el, és még a legmegrögzöttebb mozgalmárok is rettegnek tőle. Na ő az, aki Kóthayéknak komoly problémákat okoz.
Ezenkívül még a fiúk szerelmi élete (legalábbis Péteré és Gáboré), továbbá a háborús események, meg a diktatúra jelentenek még gondot a családnak, úgyhogy van pörgés rendesen.
A történelmi események közül a szerző a második világháborút, a zsidók üldözését, illetve a kommunista mozgalmat mutatja be részletesebben a szerző. Érdekes, hogy a 20-as, 30-as évek eseményeire csak utal, de nagyon sok minden kimarad, például a világgazdasági válság, a hatalmas munkanélküliség, illetve az ország újjáépítése a két világháború között.
Mondjuk az is igaz, hogy a szerző kiváltságos fővárosi emberekről írta a művét, akiket a megszorítások nem érintettek, nem üldözték őket, tehát eléggé mesevilágban éltek.
A kivételt a második világháború, illetve majd a harmadik kötetben a kommunizmus fogja jelenteni, ami már komolyabban érinti a családot, a második világháború, ugyanis jóval durvább volt, mint az előző, tehát rengeteg civil áldozattal is járt.
A második kötet abban főleg abban tér el az elsőtől, hogy jóval inkább a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt, mint a szerelemre és az érzelgésre. Utóbbi is jelen van a kötetben, de csak kisebb felvillanásokkal.
A könyv közel 30 évet ölel fel a történelemből, ugyanis 1922 és 1948 között játszódik. Szerintem talán ez a legjobb az Emma trilógia kötetei közül. Kiadja az Ulipus Ház Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése