Adva van a történetben egy lány, akinek már a születési körülményei sem tiszták, ugyanis házasságon kívül jött a világra.
Az édesanyja egy vidéki földesúr elhanyagolt felesége, aki szeretőt tartott egy kapitány személyében. Hope (azaz remény) ebből a kapcsolatból születik, de érthető, hogy egyik szülő sem vállalhatja fel az ő nevelését a XIX. századi erkölcsös és prűd Angliában. Végül az asszony birtokán konyhalányként dolgozó Nell Renton fogadja magához kislányt, miután neki amúgy is nagyon sok testvére van, eggyel több, vagy kevesebb éhes száj már nem számít.
Így hát Hope ebben a családban nő fel szeretetben és biztonságban, ahol mindent megadnak neki, ami csak erejükből telik, tehát a kislánynak egyelőre fogalma sincsen a szegénységről, nyomorról, a parasztok valódi helyzetéről. Sőt, még a kastélyba is bejárhat, mint a földesúr gyermekének a játszópajtása. Közben egyik gyerek sem sejti, hogy ők valójában féltestvérek.
Eközben Nell férjhez megy Alberthez, a kertészlegényhez, aki akkoriban érkezik oda dolgozni. Valójában a két ember nem szerelemből házasodik össze, sokkal inkább érdekből. Nell azért mert ettől várja, hogy kiteljesedjék az élete, illetve gyereket akar, Albertet viszont sokkal sötétebb, gonoszabb szándék vezérli, amely a regény lapjain szépen lassan kiderül. Ő a regény intrikus figurája, aki agresszivitásával szépen lassan elszakítja Nellt a családjától.
Közben a Renton szülők váratlanul meghalnak, úgyhogy Hope biztonságos gyermekkora véget ér: új otthont és munkát kell találnia, ami sikerül is, ámde ez nem tart sokáig. A lány ugyanis véletlenül rájön Albert titkára, aki keményen megzsarolja, és arra kényszeríti, hogy tűnjön el a faluból, egy hamis üzenetet hagyva a többieknek.
A lány végül Bristolig, a közeli nagyvárosig menekül, úgyhogy se pénze, se holmija nincs. Végül barátokra talál a nagyvárosban, amely teljesen más, mint amit eddig megszokott. A lány megismeri az igazi nyomort, de mégis megőrzi a tisztaságát, és nem megy lopni, vagy a testét árulni, akár a befogadói.
Igazi hivatását és a szerelmet végül a városban kitörő kolerajárvány segítségével találja meg, amelynek köszönhetően ápolónői állást kap egy kórházban, majd végül a Krím-félszigeten zajló háborúban is találkozhatunk vele. Ámde a múltja elől nem menekülhet örökké, és előbb-utóbb haza kell térnie, hogy szembenézzen Alberttel, illetve a családjával. Közben otthon a faluban is gyökeres változások történnek, mind Nell, mind a földesúri család, mind a kapitány életében.
Az az igazság, hogy én nagyon drámainak, eltúlzottnak érzem a történetet onnantól kezdve, hogy Hope Bristolba menekült. Szerintem ugyanis fölösleges lett volna ez, hiszen a lány bármikor segítséget kérhetett volna a testvéreitől, akik eléggé sokan voltak ahhoz, hogy legyőzzék Albertet. Ámde akkor túl egyszerű lett volna a történet, és nem lett volna min izgulni.
Mondjuk szerintem amúgy is kiszámítható volt a történet, legalábbis én sejtettem, hogy a tékozló lány haza fog térni mindenképpen. Ámde addig is rengeteg aggodalmat és fájdalmat okozott a családjának, akikről úgy hitte, hogy nem tudják megvédeni őt, illetve Nellt. A két nő között amúgy is különleges volt a kapcsolat, hiszen Nell mentette meg Hope életét, akit nem sokkal a születése után a házvezetőnő meg akar fojtani, mert hát fattyú, és nincs joga az élethez.
A szoros kötelék ellenére azonban Hope mégsem kísérel meg legalább egy üzenetet hagyni a családjának, mert állítólag annyira retteg Alberttől. Szerintem meg csak szimplán önző, egocentrikus ember, aki már gyerekként is többre tartotta magát a családjánál. Mondjuk erre meg is van a magyarázat, hiszen nemesi családba született, még ha balkézről is, ezért a büszkeség a vérében van.
Ámde az élet megtöri a büszkeségét, mert a bristoli nyomorban visszább kell egy kicsit vennie magából. Amúgy a bristoli, meg a krími helyszínek leírása, bemutatása a könyv legdurvább része. Az írónő igazán nem spórol ki semmit ebből, ezért sokan úgy érezhetik, hogy ezeket a körülményeket ők nem tudnák elviselni, mert belehalnának. Pont ebben rejlik Pearse ereje, ezért olvassák a regényeit szívesen.
Egyébként úgy vettem észre, hogy mindegyik regényében megvan ez a momentum, vagyis a fiatal hősnő iszonyú pokoljáráson keresztül megtisztulva érkezik el egy jobb élethez. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy hirtelen megnyeri a lottót és gazdag lesz, inkább egy normális, kiegyensúlyozott életet mutat be a szerző, ahol minden a helyére kerül. Még szerelem is van benne, de nem az a nyálas fajta, hanem olyan, mint ami az élet része. Hiszen sokak szerint ez az élet rendje: megszületünk, felnövünk, szerelmesek leszünk, megházasodunk, jön a gyerek, de válás ugyanakkor nincs mert együtt maradunk az öregségig, amikor is jönnek az unokák.
Szép is lenne, ha ilyen egyszerű lenne, de bonyolult az élet, és szerencsére nem olyan, mint Pearse regényeiben. Mindenesetre egyszer el lehetett olvasni.
Kiadja az Ulpius Ház Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése