Eddig szó esett a mozgássérültekről, iskolai erőszakról, fajgyűlöletről, illetve ebben a könyvben a nemi erőszak egyik sajátos formájáról, a családon belüli szexuális zaklatásról.
A nemi erőszak már régóta jelen van a társadalomban, nagyjából azóta, amióta az állam, illetve a férfiközpontú társadalom létezik. A nemi erőszakot ugyanis férfiak követik el, de túlnyomó többségben simán megússzák a dolgot, azért mert megtehetik, és a tettüknek nincsen következménye.
Az egy dolog, hogy a társadalom elvileg bünteti, bár ez elsősorban a feminista mozgalomnak köszönhető, de sajnos a gyakorlatban nem valósul meg, mert az áldozat nem mer feljelentést tenni, pedig lenne rá lehetősége.
Ennek nagyon egyszerű oka van: hiába vívták ki a nők az egyenjogúságot, azért még mindig férfiközpontú társadalomban élünk, ahol a különböző ilyen olyan vezetők jó része még mindig férfi. Ha valaki nemi erőszak áldozatává válik, és elmegy a rendőrségre feljelentést tenni, akkor erősen valószínű, hogy férfi veszi fel a vallomását, mint ahogy a nemi erőszak tényét megállapító nőgyógyász is férfi, illetve ha az ügy bíróságra kerül, mert az áldozat kitartó, akkor a bíró, meg az ügyész is nagy valószínűséggel férfi lesz.
Ámde nagyon sokszor elakad az ügy a rendőrségen, vagy pedig még odáig sem jut el, mert a közvélemény az áldozatot hibáztatja, hogy miért öltözött és viselkedett úgy, mint egy kurva. Márpedig ők ezt érdemlik a társadalom szemében. Sajnos, amíg ez a helyzet, addig megoldás sem lesz.
A Soha senkinek című könyv főhőse, azonban nem felnőtt nő, nem is kurva, "csak" egy 13 éves, német kamaszlány, Malvina, aki saját maga meséli el a történetét a könyv lapjain.
Az ő esete annyiból speciális, hogy őt a nagyapja zaklatja szexuálisan. Közösülni nem közösül vele, csak intim testtájakon fogdossa, simogatja a kislányt, de ez is épp elég baj, nem volna szabad ezt megengedni.
Az a problém, hogy világszerte rengeteg ilyen van. Ázsiában pl. mindez teljesen legális, mert ott kinn vannak az ilyen kiskorúak az utcán és ott árulják a szexuális szolgáltatásaikat fiúk-lányok vegyesen.
Mit szól ehhez Malvina környezete? Azt hogy gőzük sincs róla, mert a kislány nem meri elmondani nekik a fentebb vázolt okok miatt. Főleg az apának nem, aki szintén egy tekintélyelvű, dogmatikus, egoista barom, aki remekül ki tudja oktatni a környezetét arról, hogy mi a helyes, és mi nem.
Malvinától például elvárja, hogy segítsen nagyapjának elvinni a kaját mindennap, pedig az öreg nem olyan gyenge és elesett, ahogy azt megpróbálja eljátszani. Na, de az apa ezt leszarja, és dörgedelmes hangon kioktatja a gyereket, hogy teljesítenie kell a kötelességét, mert az öregekről gondoskodni illik, és hogy legyen jó kislány. Matilda pedig jó kislány lesz és megy. Azt, hogy miért nem segít, illetve mi az amit őt tesz azért, hogy a világ jobb legyen, nem tudjuk meg, de valószínűleg semmit. Mondjuk nem is kéri tőle számon senki, hiszen ő a családfő, ő parancsol, a többieknek meg engedelmeskedniük kell, mert ezt várja el tőlük a társadalom. Éppen ezért az apát nem lehet számon kérni, illetve nem lehet vele vitázni.
Az anya retteg a konfliktusoktól, de azért érvényesíteni szeretné valamilyen módon az akaratát, ezért időnként migrénes rohamokat produkál, amikor is el kell sötétíteni a szobát, és mindenki kussoljon, mert nem bírja a hangos szót. Szóval ő is egoista, aki szarik a világra, úgyhogy gőze sincs mi van a gyerekeivel.
Malvinának két idősebb testvére van, Paul és Anne, akik szintén csak saját magukkal foglalkoznak és kerülik a konfliktusokat. Még Paul eléggé szimpatikus figura, aki jóban van Malvinával, addig Anne a cikiző testvér szerepét játssza, akit csak a saját külseje érdekel. Én a legszívesebben szájbavertem volna néhányszor, de a történet végére egész normálissá változik.
A nagymama a történet jelen idejében már meghalt, szóval a jellemét, viselkedését a kislány múltbeli visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg. Mit mondjak, a nagyi se szimpatikus, sőt ugyanolyan bűnös, mint a nagyapa. Kiderül ugyanis, hogy a kislány molesztálása nem a jelen időben kezdődött, hanem jóval korábban, ráadásul a nagymama is tudott erről, sőt hagyta is! Úgy érzem erre nincs mentség: nem számít, hogy a nagyapa agresszív volt és gyakran berúgott, akkor is meg kellett volna védenie az unokáját tőle. Ő azonban gyávaságból nem tette. Végül a nagyi rákban halt meg.
Az is érdekes, hogy a kislány mellett egyedül a nagyapa szomszédságában élő, lengyel származású nő, Bitschek asszony áll ki, aki pontosan tudja, hogy mi zajlik a háttérben, mert felismeri a kislány viselkedését.
A gyerekkori nem erőszaknak/zaklatásnak ugyanis mindig vannak jelei, csak éppen ezeket a jeleket a környezet nem ismeri fel, vagy félreérti. Pontosan úgy, ahogy Malvina esetében, ahol azt hiszik, hogy a kislány szerelmi bánattól szenved, de amúgy nem törődnek vele különösebben.
Malvinának van egy nagyon jó barátnője is, Lizzy, aki szintén nem tud semmit, mert a kislány még neki sem meri elárulni a dolgot, mert annyira erősek a benne dolgozó félelmi tényezők.
A regénnyel az baj, hogy kurva nehéz volt számomra az olvasása. Részben a téma miatt, részben pedig a központozás és a fogalmazás miatt, úgyhogy sokszor átpörgettem az oldalakat.
Maga a történet sem életszerű részben azért, mert meglepően jól végződik, részben pedig azért, mert egy szexuális zaklatáson/erőszakon átesett kislány/nő nem fog rögtön érdeklődni a másik nem képviselői iránt, szexuálisan meg pláne nem.
Márpedig Malvinának bontakozóban van a kapcsolata egy környékbeli fiúval, Zakóval, bár itt nem kifejezetten szexuális töltetű viszonyról van szó, hiszen még lényegében gyerekek. Meg úgy általában véve is kevés a sikersztori a nemi erőszak áldozatai között, ugyanis vannak, akik sohasem tudják feldolgozni a történteket, de olyanok is akadnak, akik csak részlegesen tudják ezeket feldolgozni, viszont a szexuális életükkel később is adódnak problémák. Gyerekek esetében sűrűn előfordul, hogy prostituált lesz belőlük, mert ők a szexnek ezt a formáját fogadják el normálisnak, ebbe nőnek bele.
Na de, ha a valóságot írná meg a szerző, akkor nem lenne pozitív minta az emberek előtt, így viszont Malvina története erőt adhat nekik is ahhoz, hogy elkezdjenek beszélni arról, amit ők átéltek. Igaz, azt nem tudom, hogy Malvina sorstársai mennyire fogják olvasni ezt a történetet, bár az a véleményem, hogy nem nekik kéne, hanem a szülőknek, meg a pedagógusoknak, hogy tudatában legyenek annak, hogy igenis létezik ez a probléma, és hogy felismerjék a jeleket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése