Demcsák Zsuzsa: A másik életem

A közelmúltban újabb celebkönyv jelent meg a piacon, ezúttal Demcsák Zsuzsától, aki eddig kimaradt a sorból. Mindez nem is véletlen, Zsuzsa ugyanis nem a szokásos témával jelentkezett, vagyis nem botránykönyvet írt.
Azaz de: mert amit leírt, az egy botrányos jelenség, amit nem volna szabadna megengedni sehol, de az a helyzet, hogy a társadalom gyakorlatilag legalizálja mindenütt a családon belüli erőszakot, azaz a "férfi" nyugodtan verheti, megerőszakolhatja a vele együtt élő nőt, illetve gyerekeket. Ugyan kit érdekel? Na jó, oké: a közvélemény megveti azt, aki a gyengébbet bántja, de ugyanakkor az áldozat is megkapja a magáét, mert ő meg mi a fenének hagyja magát, és miért nem lép ki a bántalmazó kapcsolatból?
Nos, ha így gondolkodtok, akkor máris csapdába estetek, ugyanis a helyzet nem olyan egyszerű, mint gondoljátok. Megvan ugyanis az egésznek a lélektana, de a választ a társadalom felállása, és az úgynevezett férfi-női szerepek adják meg.
Ezekkel nagy vonalakban ti is tisztában vagytok, hiszen ti is így nevelődtetek, és ti is valahogy így ezt adjátok tovább a gyerekeiteknek, legfeljebb nem vagytok tudatában annak, hogy egy több évezredes minta szerint éltek.
Ez azt mondja, hogy a férfiak az erősebb testfelépítésük miatt lesznek a vadászok, míg a nők inkább a ház körüli munkákat végzik el, illetve nevelik a gyermekeket. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy az ember hajlamos mindennel visszaélni, mert az egója előbb-utóbb átveszi az uralmat minden fölött.
Ez azt jelenti, hogy ti férfiak a testi fölény miatt sokszor felsőbbrendűnek képzelitek magatokat, és hajlamosak vagytok lenézni minket nőket. Ez sok esetben szóban történik, de a fizikai bántalmazásnak is ez a gyökere. Na meg az, hogy ezt (mint feljebb írtam) megtehetitek, mert nincs következménye, hiszen több évezrede ti vagytok hatalmon, és valahogy tudat alatt szolidárisak vagytok egymással.
Persze mi nők se vagyunk angyalok, mert mi meg sokszor pénzügyileg/anyagilag vesszük le szegény férfiakat, hiszen az önálló megélhetésünk sokáig nem volt biztosított. Igazából még ma sincs, és ezért kötünk ki olyan férfiak mellett, akik ezt meg tudják adni nekünk, úgyhogy ezennel bekerülünk egy ördögi körbe, ahonnét látszólag nincs menekvés.
A női nem felszabadulása kb. 200 éve kezdődött el szépen lassan, úgyhogy olyan rettenetesen nagy csodát ne várjatok, hiszen az oktatáshoz és a szavazáshoz való jogunkat is kurva nehezen sikerült csak megszerezni, és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. Sokan azt hiszik, hogy akkor ezzel az emancipáció le is zárult, hiszen a nők ma már tanulhatnak, szavazhatnak, sőt vezető állásokat tölthetnek be, illetve önálló vagyonuk is lehet, akkor mégis mit akarnak?
Mindez csak a felszín, ami alatt ugyanúgy megvannak a problémák, mint korábban, szóval a társadalmi szerepek keményen tartják magukat, és sokan ragaszkodnak is hozzájuk. Mondom, nem a szerepekkel lenne baj, csak a berögzült sztereotípiákat kéne oldani. Itt nemcsak arról beszélek, hogy a nők eleve kevesebb pénzt keresnek, mint a férfiak, nemcsak arról, hogy a szülés és a gyes miatt évekre kiesnek a munkából és nincs addig pénzkereseti lehetőségük, hanem az őket fenyegető erőszakról.
Korábban fentebb már írtam erről, hogy miért alakult ki, de az a kurva nagy baj, hogy még mindig szedi az áldozatait, és ezeket az áldozatok nem védi meg semmi és senki, még a mostani felvilágosult XXI. században sem. Számomra felháborító, hogy még az áldozatoknak kell magyarázkodni a rendőrnek, meg a bírónak, akik erős valószínűséggel az ellenkező nemhez tartoznak, szóval olyan mérhetetlenül nagy empátiát ne várjunk tőlük.
Az utcai támadások is elég borzasztóak, de az még felháborítóbb, ha egy partnerkapcsolatban történik ez meg naponta, hogy a férfi az erősebb jogán, úgy érzi, joga van fizikailag bántalmazni a nőt, mert az a tulajdona, ebből adódóan azt tehet vele, amit akar. Sajnos, az ilyen férfiak betegek, pszichopaták, sokszor alkeszek, drogosok is, de a betegségüket kurva jól tudják leplezni, ezért aztán a külvilág képtelen elhinni róluk az erőszakos viselkedést. 
Arról nem is beszélve, hogy a nőknek kifejezetten tetszik az, ahogy a bántalmazó férfi viselkedik az udvarlási szakaszban, amikor is esze ágában sincs bántalmazni a nőt! Sőt, éppen ellenkezőleg: a lényeg az, hogy kialakítsa a függőséget a leendő áldozatban, ahogy azt a Zsuzsa könyvében megszólaló interjúalanyok is elmondják.
Zsuzsa ugyanis nemcsak a saját történetét meséli el ebben a könyvben, hanem más nőkét is, akik a magánéletének nyilvánosságra kerülése után írtak neki. A mesélők történetéből kiviláglik, hogy valamikor szerelmesek voltak a bántalmazóikba, akik csak akkor váltak erőszakossá, amikor már megszerezték a nőket, tehát birtokon belül voltak. Érdekesség, hogy Zsuzsa könyvében kizárólag értelmiségi nők szerepelnek, akik közül van ún. erős nő is, tehát megdől az a sztereotípia, hogy csak a lumpen, proli, cigány, alulművelt családokban szokás az erőszak. Sajnos, nem. Bár ilyen egyszerű lenne! Az az igazság, hogy egy ún. intelligens értelmiségi férfi még rosszabb is, mint a proli, mert ő lelkileg is bántalmazhatja, meggyötörheti az áldozatot, és ez utóbbi sokkal jobban fáj. Pláne, hogy a fizikailag gyengébb, sokszor önbizalom-és szeretethiányos nő nem képes visszaütni, visszaszólni, tiltakozni, hiszen úgy gondolja, megérdemli ezt a bánásmódot, illetve nem hiszi, hogy egyedül alkalmas lenne az életre és a bántalmazók pontosan ezt használják ki. Zsuzsa azt szeretné megmutatni ezzel a könyvvel, hogy bármelyik nő belekerülhet egy pszichopata bántalmazó hálójába, szóval nincs menekvés. Kivéve, ha nagyon tudatos, illetve egészséges önbizalmú az a nő, mert akkor elhajtja a picsába az ilyen urakat (persze az utcai támadások még így is veszélyt jelenthetnek rájuk, de ez nem azt jelenti, hogy akkor most rettegésben kell élni az életet, mert az is egy kurva nagy csapda).
Zsuzsa és a könyvben megszólaló sorstársak nem voltak azok, és sajnos rá is fáztak, mert nem vették észre a jeleket, csak azt állították, hogy normális volt a párjuk a korai szakaszban, csak később kattant meg. Kár, hogy Zsuzsa nem közölte a könyvében a bántalmazó személyiség előjeleit, amivel még inkább segíthetett volna a sorstársain, hiszen eléggé sokan fogják olvasni ezt a könyvet.
Nem baj, én megteszem, belinkelem ide a bántalmazás előjeleit, de a Nők Joga oldalán részletesebb ismertető találhattok. Tudom, hogy sokan szeretnétek már valakihez tartozni, szerelmesnek lenni, de próbáljatok erre odafigyelni, mert ez a fajta férfitípus aztán nem fog nektek boldogságot nyújtani, legalábbis hosszabb távra biztosan nem. Zsuzsáék problémáját is sajnos ez okozta, és ne gondoljátok, hogy ez normális, hogy a férfi birtokolni akar titeket, és elszigetelni a korábbi életetektől. Nyissátok ki a szátokat és merjetek tiltakozni még idejekorán, nehogy ti is idejussatok!
Az a baj, hogy Zsuzsa könyve nem kínál végleges megoldást a problémára, de nem is ezért született meg, hanem azért, hogy felhívja a figyelmet a jelenségre, és végre szélesebb körben is essék róla szó. Miután híres ember írta a könyvet, ebből nem is lesz gond, az viszont már problémát jelent, hogy a szerzőt megvádolták azzal, hogy pénzéhség és botránykeltés miatt írta ezt a könyvet, de vannak, akik szerint Demcsák hazudik és így akart megszabadulni a férjétől.
Én azt gondolom, hogy engem ez nem érdekel, és ilyet szerintem nem szoktak viccből kitalálni a nők. Még Vajna Palácsik Timike sem, Damu Roland egykori nője, aki eléggé gyomorforgató módon szerepelt a médiában, de még az ő történetében is volt igazság, mert azért Damunak volt már korábban ilyen ügye.
Na de visszatérve Demcsákra: érdekes, hogy a könyvében nem beszél arról, hogyan bántalmazta a férje (ezt inkább a terapeutája mondja el helyette), inkább az életét mondja el, tehát ez egy életrajzi kötet félig-meddig, de persze a férjéről és a magánéletéről is esik szó. Demcsák visszaemlékezéseit meg-megszakítják az interjúk, amelyeket sorstársaival készített.
Kevés esetet oszt meg velünk Zsuzsa a könyvben, ezért a mű nem tekinthető reprezentatív mintának, de nem is tudományos műnek készült, inkább figyelemfelketésnek, viszont a könyv jobban sikerült szerintem, mint amit egy ilyen celebtől várnánk, aki nem az érdemei alapján került a tévébe. Mondjuk a javára szóljon, hogy azóta egész jól megtanulta ezt a szakmát, és mégse valami VV-s celeb szintjén  mozog. Nyilván komolyabb feladatokat nem fog kapni a tévében, de a kereskedelmi csatornák gagyi műsoraihoz megfelel az ő tudása is.
A könyvből itt olvashattok részleteket:
Könyves Blog
Olvass bele
Blikk
Kiadja az Athenaeum Kiadó

D. Tóth Krisztina: Húszezer éjszaka

Annak idején Kriszta előző könyvéhez azt írtam, hogy eddig nem tudott önálló művel előrukkolni, hiszen eddig a lányáról, meg az édesanyjáról írt.  Persze itt is kell tudni fogalmazni, meg kell, hogy legyen némi spiritusz az emberben, ha már írásra adja a fejét. Mindez meg is van Krisztában, aki nem véletlenül végzett kommunikáció szakot az egyetemen.
Nem is olyan régen elérkezettnek látta az időt egy önálló regény megírására, ami a Húszezer éjszaka címet kapta, ami kicsit hatásvadász, de legalább felkelti a figyelmet.
A könyv egy negyvenedik születésnapját betöltő nő életének válságáról szól, amelyen sok nő keresztül megy, tehát mondjuk úgy, hogy mi nők magukra ismerhetünk benne, de olykor a férfiak is. A szerző ugyanis nemcsak a női gondokat vázolja fel ebben a regényben, hanem elsősorban az elszürkülő, társas magánnyá váló partnerkapcsolatokat, amelyben az emberek nagy része valamilyen módon érintett. Miért is? Mert félnek a változástól, a magánytól, a komfortzónájuk áthelyezésétől, illetve úgy gondolják, hogy ők nem érdemlik meg a boldogságot, továbbá azt is, hogy ezek az elszürkülő párkapcsolatok egyszerűen az élet részei, és törvény, hogy a leglángolóbb szerelemnek is ez lesz a vége, azaz a legjobb nőt/pasit  is unja valaki. Meg sokan azzal jönnek, hogy már a szüleiknek sem sikerült, ami jogos, pláne akik sok balhét láttak, és zűrös családi viszonyaik voltak, ami eleve hátrány a partnerkeresésben.
Mondjuk Szomjas Helga nem keres kifejezetten partnert, hiszen a szülei, főleg az anyja kurva sok gátlást nevelt belé, emiatt valahogy nem mert élni. Adva van ugyanis egy értelmiség család egy karrierista főorvos anyával, és egy bácskai parasztcsaládból érkező apával, aki ki akar kerülni a korábbi életformájából és ezt ő pécsi orvosként akarja megvalósítani.
Ide születik bele a regény főszereplője, akinek a szüleit gyakorlatilag az egész városban ismerik, tehát csak úgy nem helytelenkedhet, mert azzal a szülei hírnevét is tönkreteszi. Mindez olyan ártatlan dolgokra is vonatkozik, mint például az ismerkedés a másik nemmel. Na, neki azt sem szabad, mert mit fog szólni hozzá a szomszéd, a család, a barátok, a város? Ebből a szempontból Pécs ugyanis gyakorlatilag egy falu, ahol az értelmiségi embereket gyakorlatilag az egész város ismeri, hiába lakják mondjuk 150 000-en, az ebből a szempontból semmi.Tehát innét származik Helga félelme az élettől, ezért lesz ő olyan jó kislány, és nem egy csakazértis lázadó figura.
Az egyetlen lázadás, amit végig mert vinni, az az, hogy a szülők óhaja ellenére nem az orvosi egyetemen tanult, hanem pszichológia szakra felvételizett a fővárosban, ahová fel is vették szerencsére, hiszen Helgát már fojtogatta a kisvárosi levegő és a köré emelt falak is.
Ámde hősnőnk  még a szülei távol sem mert igazán élni, úgyhogy radikális változások nem is történtek annyira az életében, még annak ellenére sem, hogy férjhez ment és megszülettek a lányai.
Miért mondom ezt? Azért, mert Helga gyakorlatilag csöbörből vödörbe került, hiszen gyermek-és kamaszkorában is magányos volt barátok nélkül, míg a házasságában is magányos lesz, hiába születik két lánya, hiába lesznek barátnői, és hiába lesz pénze, meg rózsadombi életformája, attól még az élete tök üres és értelmetlen, amire a 40. születésnapján döbben rá, addig nem tudatosítja magában.
Ilyenkor ugyanis az ember már számot vet az életével kapcsolatban, és tudatosul benne, hogy mi az, amit megvalósított az életében, és mi az, amit nem. Ilyenkor szoktak beköszönteni a válságok, amelyeket rendezni kell. Sokszor vissza kell utazni a gyerekkorig, hogy az ember rendbe tegye az életét, illetve a kapcsolatát a szüleivel, esetleg a testvérével, már ha ez lehetséges. Sok nő ebben a korban talál rá az igazi boldog párkapcsolatra, és kezdi el igazán élvezni a szexet, hiszen ebben a korban már szerez bizonyos tapasztalatokat az életről és a személyisége is átformálódik. Mindez egyfajta katarzisélménnyel jár az ember számára, ami ijesztő lehet sokaknak.
Nem véletlen, hogy Helga is megijed ettől a változási folyamattól, hiszen az addig elfojtott érzések hirtelen a felszínre törnek, de ezt ő nem tudja kezelni, ezért a katarzisélmény elmarad. Pedig az élet nem egyszer próbálta tanítani őt.
A nő ráadásul végzett pszichológus is, igaz nem dolgozik a szakmájában, de ez teljesen mindegy. Amíg másban meglátja a hibát és tanácsokat tud adni, addig a saját életét kívülről nem látja, mert érzelmileg annyira összenő vele, hogy nem tud távolságot tartani, nem tudja kívülről látni, ezért egyedül nem tudja megoldani az életét, segítséget meg nem kér.
Eközben a férj semmit nem vesz észre a feleségében zajló folyamatokból, már csak azért sem, mert férfi, és nekik nem olyan kifinomult az érzelmi rendszerük, mint a nőknek. Ettől függetlenül a férfiaknak is vannak érzéseik, meg érzelmeik, csak éppen arra nevelik őket, hogy ezt ne mutassák ki, inkább legyenek kemények. 
Mondjuk Helga férje, Tamás nem tartozik ebbe a kemény, macsó kategóriába, de ő is azzal áltatja magát, hogy minden rendben van, és nem veszi észre a jeleket, amiket a felesége sugároz felé, csak amikor már majdnem késő lesz.
Igazából nekem az a bajom ezzel a könyvvel, hogy amolyan nesze semmi, fogd meg jól módjára ábrázolja a könyvbeli válságjelenséget, ami mint mondtam eléggé általános jelenség. Krisztina ugyanis nem bontja ki eléggé a problémát, ráadásul a végére eléggé összecsapja a történetet, ezenkívül a főszereplő Helga is túl sokat hisztériázik piszlicsáré problémákon.
Mire is gondolok itt? Sokkal érdekesebb lett volna a történet, ha Helga szeretői viszonyba bonyolódik az egyik szórakozóhelyen megismert gazdag vállalkozóval, mert akkor érthető lenne a hisztizése, meg a bűntudata, így viszont túl nagy feneket kerít a dolognak.
Helga és Tamás viszonyának kezdetéről sem tudunk meg túl sokat, de nagyon valószínű, hogy egy átlag vonzalomról van szó és nem egy szépirodalmi/operai jellegű nagy szerelemről. Sajnos ezt a főként szexuális jellegű átlag vonzalmat könnyű összetéveszteni a szerelemmel. Sajnos, erre már csak későn jönnek rá az emberek, amikor az élet megpróbáltatásai/válságai felőrlik a kapcsolatot. Helgáékat is ez a veszély fenyegeti, bár ők még szerencsésebbek, mert csak elszürkült a kapcsolatuk és egymás mellett élnek. Viszont sok helyütt komoly veszekedések/balhék mennek, illetve szeretőt tartanak a párok, miközben kifelé azt játsszák el a külvilágnak, hogy minden rendben van.
Krisztina regénye is próbál betekintést mutatni ebbe a világba, de szerintem az előző regényében jobban sikerült ábrázolni ezt a folyamatot, pedig ott talán nem ez volt a cél.
Ugyanakkor ez a regény sem rossz, csak nem jött át, ahogy Pély Barna mondta volt a Megasztár zsűrijében. Mondom jobban ki kellett volna bontani a folyamatot, és nem csak tükörcserepeket vetni az olvasók elé, de ez csak az én véleményem.
Ami szintén zavar: azt írják a könyvről, hogy ebből magukra ismerhetnek a nők, hiszen a szerző az ő problémáikat fogalmazza meg. Engem csak az zavar, hogy ez a Helga egy tehetős réteghez tartozik, akik kisebbségben élnek ebben az országban, innentől kezdve ne mondja senki, hogy magunkra ismerhetünk mi nők az ő sorsában, mert a magyar lakosság jelentős része nem ugyanazon a pályán játszik, mint a Helga-félék.
Egy átlag nőnek ugyanis teljesen mások a gondjai, hiszen a legfontosabb probléma sokszor a havi fizetés beosztása, illetve ennek a megkeresése. Ezek után nem hiszem, hogy az átlagember elkezdene válságozni, legalábbis lelkileg nem, mert dolgozni kell, gyereket kell nevelni (már ha van), tehát van elfoglaltság bőven.
Ezek után nem csoda, hogy a könyv eléggé megosztotta (és meg is fogja osztani) a véleményeket a Molyon.
Én is azok közé tartozom, akik nem tudták megkedvelni a főszereplőt a túlzott hisztije miatt sem, illetve a határozatlansága miatt sem.Arról nem is beszélve, hogy valahogy nem tudok együtt érezni vele, hiszen az égvilágon mindent megkapott a szüleitől is, illetve később is megteremtette magának a biztos pénzügyi hátteret egyedül, szóval annyira nem hülye a csaj. csak hát manapság divat lett a szar gyermekkort okolni a problémák felbukkanása miatt, és ezen cirkuszolni.
Érdekes, hogy a kevésbé tehetős szülőkkel megáldott gyerekek nem paráznak annyit, és valahogy velük jobban együtt tudok érezni, mint ezzel a szerencsétlen hülye nővel, már bocs. Mindenesetre vannak még páran ilyen Helga-félék, de hát elférnek, és ők is színesítik világunkat. Meg aztán ha nem lennének, akkor regényt sem lehetne róluk írni,és én se írhatnék negatív kritikát ide.
A könyvet kiadja a Bookline Könyvek

Oravecz Nóra: Az igazi kötelék - az Összekötve folytatása

Aki még nem olvasta az Összekötve című művet, az kérem, hogy ezt a bejegyzést se olvassa el (meg lehetőleg azt a kötetet se, mert szerintem nem érdemes), mert vissza fogok utalni a végére.
Na, szóval az Összekötve című könyv tragikusan végződött, és Beni meghalt a balesetben Amerikában, ahová Kloé jóvoltából utazhattak el.
Nem csoda, hogy a lány teljesen összetört, de az azért már nagyon durva szerintem, hogy egy általa alig ismert srác miatt ekkora depresszióba zuhanjon. Az meg pláne, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ez utóbbi már végképp nem tudom tolerálni. Az még érthető, ha valakivel az ember éveken át szoros kapcsolatot tartott fenn, és a halála esetén kikészül, de így, hogy ez a két fiatal még csak fel sem vállalta egymást, így érthetetlen.
Ámde kiderül, hogy Beni mégsem halt meg, csak kommunikációs problémák adódtak, de a srác túlélte a balesetet, és hát ez lenne a lényeg. Innentől kezdve a két fiatal kezd rájönni, hogy mit is jelentenek egymás számára, de még hosszú az út odáig, hogy tényleg be is vallják ezt maguknak, na és a másiknak.
A könyv alapvető mondanivalója az, hogy mi történne, ha kapnánk még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk a másik embernek, mit is jelent ő valójában nekünk. Erre ugyanis csak akkor jövünk rá, amikor meghal a másik, és nem látjuk őt többé. Pont ezért támasztja fel Nóra a folytatásban a halottnak hitt Benit, ami egy katarzisélménnyel jár Kloé számára, úgyhogy végre elindulhat a gyógyulás felé. A lány ugyanis nem tudta feldolgozni a szülei halálát, továbbá azt gondolta magáról tévesen, hogy a csóróságuk miatt nem lehet igazán értékes ember, tehát az önszeretettel/önbecsüléssel súlyos gondjai vannak.
A regényből aztán kiderül, hogy Beninek ugyanezek a problémái, csak az ő szülei tele vannak pénzzel, ami mit sem ér, ha egyszer szarnak a gyerekükre.Így aztán a két fiatal valahogy máshonnét próbálja meg elérni, hogy figyeljenek rájuk.
Való igaz, hogy sikerül barátokat szerezniük, de valójában ezek nem igazi barátságok, csak felszínen alapuló kapcsolatok, amelyek nem sokat érnek.
A könyv második része valójában egy terápia, amelyben a két sérült fiatal igyekszik egymást meggyógyítani, jobban mondva Beni az, aki igyekszik megszerettetni Kloéval saját magát, szóval egy kicsit pszichoterapeuta szerepet alakít.
Érdekes, hogy a két fiatal között semmi sem utal szerelemre, még csak nem is csókolóznak, vagy szexelnek, ami a számomra rettenetesen furcsa, de ezt már az előző könyvnél is említettem. A második rész jóval érzelgősebb, mint az első, emiatt továbbra sem kedveltem.
Azok a hibák, amiket az előző kötetnél említettem, itt is fennállnak, vagyis ez a könyv se csajos regénynek nem jó, spirituális kötetnek meg végképp vacak. Olyat meg senki ne várjon a valóságban lányok, hogy egy fiú adjon a számotokra önbizalmat, meg önszeretetet, és ez fordítva is igaz. Mindezt az embernek kell kifejlesztenie magának, és a jó hír az, hogy ez nem lehetetlen, de dolgozni kell rajta, olykor éveket.  Az előző kötetnél már említettem, hogy ezeket a dolgokat nem Oravecz Nórától fogjuk elsajátítani, de akit érdekel a szerző blogja a Caféblogon, vagy az Indexen, esetleg a rajongói oldala a Facebookon, az nosza, tegyen egy próbát.
A könyvet kiadja a Libri Kiadó

Oravecz Nóra: Összekötve

Megvallom, nekem sokáig fogalmam sem volt róla, ki az az Oravecz Nóra, talán mert nem szoktam olvasgatni a Caféblogot. Viszont egy ismerősöm a Facebookon osztotta meg a nevezett hölgy legismertebb írását, a Hova kurvultok csajok? címűt. Ekkor tudtam meg, hogy kicsoda ő, és hogy van egy blogja a Caféblogon, illetve az Indexen is. Sőt, azóta már Facebook oldala is van, több mint százezer rajongóval. Azért ez a mai világban nem kevés, pedig a hölgy semmi különöset nem csinál, csak idézeteket, meg spirituális írásokat gyárt, és persze azt hiszi, hogy feltalálta a spanyolviaszt.
A népszerűsége legalább akkora, mint Paulo Coelhóé, sőt őt magát is női Coelho-ként emlegetik.
A könyveinek az elolvasása után beleolvasgattam a blogjába is, ami végül is nem rossz, mert sok igaz dolgot ír, de nem igazán értem, hogy miért lett híres a hölgy. Talán mert trendi? Mert hogy az ezotéria, meg a spiritualitás nem ez, amit ő csinál. Én legalábbis már évek óta ezzel foglalkozom, tehát benne vagyok, míg a sok birkának megfelel ő is meg Somamama is.
Mindenesetre kíváncsi lettem Nóra regényére, ami eléggé agyon volt reklámozva, és az egyik Libri könyvesboltban gyorsan el is olvastam, mert szerencsére nem túl vastag a könyv, szóval gyorsan lehetett vele végezni.
A lényeg az, hogy ez a könyv a mostani trendi fiatalok trendi problémáival foglalkozik, vagyis a párkeresés nehézségeivel, meg a szingli életmóddal, amikor is az élet csupa buli, legalábbis látszólag. Aztán szépen lassan előjönnek a problémák.
A regény női főhőse, Kloé egy igazán trendi lány, aki a fővárosban él (naná, hol máshol, mi?), menő munkája van (valami kizárólag angol nyelven létező manager), és persze bulizik a haverokkal különböző pesti menő szórakozóhelyeken. A leányzónak állandó kapcsolata nincs, legfeljebb állandóan más, de ki is akarna olyan lánnyal járni, aki egy kicsit túl hamar ajánlkozik fel.
A férfi főhős, Beni egy titokzatos srác, akiről nem sok minden derül ki a regény során. Nem tudjuk meg mi a munkája, illetve milyen a múltja, csak annyit, hogy rohadt gazdag a családja, és a srác korábban egy igazi beképzelt, csajozós szemétláda volt.
Na, nem mintha Kloé hercegnő jobb lett volna kamaszként. Ő viszont szegény családból érkezett, és megszállottan menő akart lenni, hogy befogadják. Éppen ezért egy igazi hülye picsa lett belőle, kenterbe verve az osztály menő lányait is. Ahelyett, hogy megtalálta volna a saját stílusát. Aztán egy tragikus esemény megváltoztatja a sorsát, de a csaj így is a trendi életmódot választja és nem tanítónő lesz egy falusi iskolában mondjuk. Sokkal inkább egy csak angolul kimondható xy menedzserként dolgozik egy irodában, de ebben a könyvben amúgy sem a munkája lesz a lényeg.
A két fiatal közös barátok által találkozik össze gy bulihelyen (hol máshol), és Kloé rögtön vonzónak találja a srácot, aki viszont távolságot tart tőle, bár hamarosan praktikus okokból Kloé lakásába költözik. A két fiatal közben elkezdi megismerni egymást, de nem lesz szerelem a dologból, sőt még egy kóbor numera sem. Épp ez benne a furcsa, hiszen végül is két vonzó, fiatal emberről van szó, de ahogy olvassuk a regényt, látni fogjuk, hogy mi nem stimmel.
Sajnos, Nóra egy általános jelenséget vetett papírra a két fiatal sorsán keresztül, méghozzá a kötődésre való képtelenséget, illetve az érzelmeink felvállalását. A fiatal nőknek szóló magazinokban is rendszeresen téma ez, hogy a pasi képtelen felvállalni a csajt, és inkább eltűnik balfenéken, mert hogy nem áll készen egy kapcsolatra. Persze nem csak a pasik problémája ez, de a társadalom valahogy velük azonosítja ezt a jelenséget, pedig a nőknél is fennáll ahogy azt ebben a történetben is olvashatjuk. Igazából pont ez az előnye ennek a regénynek, hogy jobban láttatja problémákat, mint egy újságcikk, vagy egy önfejlesztő kötet.
Hátránya viszont az, hogy több sebből vérzik, ugyanis egy meglehetősen identitászavaros történetről van szó: Nóra nem tudta eldönteni ugyanis, hogy egy modern csajos regényt (ún. chick-litet), vagy pedig ezoterikus könyvet írjon, úgyhogy inkább ötvözte mindkettőt.
Ettől még persze lehetett volna jó a végeredmény, de sajnos ez nem sikerült. A valódi chick lit inkább egy szórakoztató műfaj boldog véggel, míg Nóra könyve egyáltalán nem az, bár a szingli téma itt is megjelenik, de mondom: szerelemről nincs szó, csak gyötrődik szerencsétlen lány, miközben semmi sem történik vele ezen a téren. Ráadásul maga a történet sem túl szórakoztató, cserébe viszont Nóra felsorol egy csomó trendi helyet itt a fővárosban, ahol a menő arcok étkeznek, meg buliznak.
Fentebb írtam, hogy a történet spirituálisan sem jó, ugyanis Nóra felsorol pár közhelyet, amivel a tudatosan gondolkodó ember már régen tisztában van, a többiek pedig nem Oravecz Nórától fogják ezeket megtanulni, hanem a saját kárukon, többnyire akkor, amikor már késő. A két főhős lelkizik párat, miközben a feszültség közöttük egyre nő, mert vonzónak találják a másikat, de ezt nem vállalnák fel a világért sem, mert félnek a további sérülésektől. Kloé problémái már a regény elején kiderülnek, de mint említettem, Beniről semmit sem tudunk meg. Az is furcsa volt nekem, hogy a lelkizést éppen pont Beninél hangsúlyosabb, mint ahogy a spiritualitás iránt is ő érdeklődik jobban. Igaz, hogy csak Eckhart Tolle kerül szóba a regényben, de hát ő a menő manapság, őt illik ismerni. Mindenesetre nekem furcsa ez, hogy egy pont egy férfi a lelkisebb alkat, mert általában ez nem jellemző rájuk, ezt inkább a nőkre hagyják.
Több spirituális témájú regényt is olvastam már, és a közös jellemzőjük az, hogy felemelő hatásúak, és megváltoztatják az olvasó életét, vagyis katartikus hatásúak. Oravecznél viszont ez nem jellemző: szerintem spiritualitás szempontjából egy nagy nulla ez a kötet, hiszen pár gondolaton kívül nincs benne semmi különös. Az olvasó meg csak verheti a fejét a falba, hogy megvette/elolvasta ezt a szart könyvet. Jó, én mondjuk nem vettem meg, hanem ott helyben olvastam el, de ettől függetlenül nem tetszett a mű. Ráadásul voltam olyan marha, hogy a folytatását is elolvastam, amiről hamarosan szintén újabb bejegyzés készül.
Kiadja a Libri Kiadó

Kánya Kata: Darabokra tört szívek - tizenegy igaz történet

Kánya Katát leginkább a társkereső irodája miatt ismerik az emberek, illetve az egykori rádióműsorról, a Kedd Esti Cupidóról, amit a Juventus Rádió sugárzott valamikor húsz-huszonöt éve. Azt már kevesebben tudják, hogy az eredeti foglalkozása színésznő, mert akkora alakításai azért nem voltak neki. Nincs is ezzel baj, mert legalább időben váltott és a segítő szakma valóban jobban megy neki, hiszen egy kívül-belül rokonszenves egyéniség, hatalmas beleérző képességgel és szívvel.
Korábban már jelent meg egy könyve a Társtaláló, amelyről már én is írtam korábban. Ebben a könyvben az a jó, hogy gyakorlati tanácsaival segíthet társat találni az egyedülállóknak. Kata második könyve,  a Darabokra tört szívek viszont nem ilyen, hanem egy történetgyűjtemény, ami az alcímből ki is derül.
A történetek szereplői valamennyien Kata ügyfélköréhez tartoznak, azaz társkeresők, bár kiderül, hogy erre még nem mindegyik szereplő áll készen. Cserébe viszont legalább kibeszélhették magukat, ami egy hatalmas dolog, mert legalább az őket gyötrő feszültség egy részétől megszabadultak.
Márpedig ilyen feszültségek, drámák bőven akadnak ebben a kötetben, hiszen volt olyan nő, akinek öngyilkos lett a férje, de volt olyan is, aki prostituáltnak ment, hogy a szülőfalujából Pestre kerülhessen, de olyan is akad, aki egy ikerpár mindkét tagjához férjhez ment (persze csak egymás után), de aztán mindkét férje meghalt. Érdekes, hogy a megszólalók többsége nő, hiszen a férfiak szerint a segítségkérés gyengeségnek számít, amit ők rosszul viselnek, és a társadalom is nehezebben tolerálja, míg a nőktől ugyanezt jobban elfogadják. Kata könyvében is csak két férfi mesélő van, akik szintén komoly problémákkal küzdenek.
A könyvet úgy reklámozták, hogy megrázó, dráma, ami egyébként igaz is, mert még engem az érzéketlen olvasót is szíven ütött egy-két történet. Lesznek persze olyan olvasók, akik azt mondják, hogy némelyik történet biztosan kamu, de én ezt nem tudom, meg nem is akarom megítélni. Amúgy sem ez lenne a célja a könyvnek, hanem hogy gondolkodtasson: másnak is vannak problémái, sőt olykor sokkal súlyosabb gondjai, szóval nem vagyunk egyedül. Senki sem sziget, bármennyire is úgy érzi az ember néha, szóval szükségünk van a többi emberre mindenképpen.
Nem véletlenül mondják, hogy az ember társas lény, akinek előbb utóbb szüksége lesz társ(aság)ra, mert különben megőrül a magánytól. Nem véletlen, hogy a legsúlyosabb büntetés az, amikor valakit kivet magából egy közösség, vagyis kiközösítik, és nem beszélhet senkivel.
Nem véletlen, hogy virágzanak a különböző társkereső irodák, illetve online közösségi oldalak, ahol az emberek tudnak egymással beszélgetni ebben az elidegenedett, modern világban is. Kata is egy ilyen irodát működtet, ahová be lehet menni, és lehet vele beszélgetni is. Sajnos, a tagsági elég húzós, de cserébe a tulajdonosnő kiszűri a csak szeretői/szexuális kapcsolatra utazókat, akik majd máshová mennek. Van dögivel hely, ahol ők is megtalálják a számításaikat, de Kata irodája igényességre törekszik. Aki bővebb információt szeretne, nézze meg a művésznő honlapját
A könyvet kiadja a Jaffa Kiadó

Havas Henrik-Almási Kitti: Szeretők - a második változat

Annak idején, amikor a boltokba került ez a könyv, csodálkoztam is, hogy minek kellett ismét elővenni ezt a témát, hiszen Havasnak annak idején már jelent meg ugyanezzel a címmel hasonló könyve.
Csakhogy közben eltelt jó öt év, vagy talán még több is az előző kötet megjelenése óta, és azóta kurva sok minden változott, de ugyanakkor semmi nem változott. Érdekes ellentét ez, de mindjárt kifejtem ennek okát.
Ami maradt az a hűtlenség a párkapcsolatokon belül, vagyis kurva sok ember tart állandó, vagy éppen változó számú szexuális partnereket a párja mellett, mert éppen erre van igénye. Azt nem mondom, hogy mindig a férfiak a csúnya gonosz farkasok, mert sokszor a nők is csalfák, de sajnos a leginkább az terjedt el a társadalomban, hogy a férfi megy leginkább félre, sőt még valahol joga is van hozzá, hiszen ő a családfenntartó még mindig sok esetben. Na, de erről az előző könyv kapcsán írtam már bővebben.
Viszont ami változott az az, hogy általánossá vált a számítógép-, illetve internethasználat, továbbá egyre fontosabb szerepet játszik az emberek életében a média, azon belül is a bulvár, amiről köztudott, hogy nem éppen értéket közvetít. Na, de hogy is jön mindez a szeretősdihez?
Az interneten megjelentek a különböző közösségi oldalak, illetve a társkeresők, ahol lehet ismerkedni egymással, és ahol sok kapcsolat megszületett már. Mindez felszínesen nézve nagyon jó találmány, csakhogy megjelentek ezeken az oldalakon a különböző szélhámosok, meg a foglalt pasik, akik így akarnak csajokkal ismerkedni, tehát a szeretői kapcsolatnak egy új dimenziója alakult ki.
Aztán ott van a bulvár, illetve a média egyre erősödő jelenléte, ahol megjelentek azok a csajok, akik a vetkőzés és a magamutogatás miatt lettek híresek, más mesterségük nincs. Szóval tulajdonképpen kurvákról van szó, akik időnként Dubai-t is megjárták. Régebben mindez szégyennek számított, manapság meg menő kurvának lenni, vetkőzni, de az ún. valóságshow-k se különbek, ahol összeeresztenek több különböző típusú karaktert bezárva egy házba, aztán lássuk mi lesz belőle. Lehetőleg minél nagyobb botrány, annál jobb.
Ennek annyi köze van Havas könyvéhez, hogy itt már ilyen modernizált történeteket is lehet olvasni, mint amilyeneket korábban már említettem. A koncepció ugyanis hasonló az előző kötetéhez, vagyis Havas történeteket gyűjtött össze, de amúgy különösebb szerepe nincs a könyvben a szerzőnek. Na, jó annyi a különbség az előző kötethez képest, hogy itt már Havas minden történetet véleményez úgy bevezetésképpen, de aki bunkóságot vár tőle, az most csalódni fog, mert Henrik kifejezetten emberi módon viselkedik. 
Hatalmas különbség az előző kötethez képest, hogy megjelent egy szerzőtárs, Almási Kitti pszichológus személyében, aki viszont már komolyabban véleményez, elemez, hiszen ez a dolga.
 A lélekgyógyász véleményeiből kiderül, hogy a legtöbb nő azért megy bele ilyen szeretői kapcsolatokba, mert problémák vannak az önértékelésével, és nincs tartása. Arról nem is beszélve, hogy sokan rettegnek az egyedülléttől, és inkább belemennek bármilyen kapcsolatba, csak ne kelljen magukban lenni.
Ez nem azt jelenti, hogy minden szeretői kapcsolatban élő nőnek problémája lenne az önértékelésével, de miután az egyik szerző pszichológus, ezért ő leginkább ilyen esetekkel találkozik. Arról nem is beszélve, hogy a lélekgyógyászok az állam emberei, tehát nekik érdekükben áll pont ezeket az eseteket előrángatni, hiszen a társadalom szerint ilyen viszonyban élni nem normális. Az egy dolog, hogy sokan így csinálják, de akkor sem.
Olyan sztorik vannak a könyvben, hogy én időnként a hajamat téptem kínomban és közben azon tűnődöm, hogy ennyire hülyék nem lehetnek a nők, és nem alázhatják meg magukat ennyire egy farok miatt. Csak sajnos kurva sokan megteszik, aztán itt az eredmény. Ezek a történetek ha másra nem is, de elrettentő példának kitűnőek.
A könyvet kiadja a Libri Kiadó

Havas Henrik: Szeretők - az első változat

Havas ismét egy olyan témáról írt könyvet, ami gyakorlatilag mindenkit érdekel: az ember ugyanis társas lény, tehát igénye van különböző emberi kapcsolatokra, így a partnerkapcsolatra is.
Ez utóbbiból sokáig csak a házasság volt az egyetlen társadalmilag elfogadott együttélési mód, de ma már azért szabadabban gondolkozik a társadalom szerencsére. Viszont még mindig elvárják az emberektől, hogy partnerkapcsolatban/házasságban éljen, de ez nem mindenkinek sikerül. Az okokat itt nem feszegetném, mert bonyolult, szóval nem lehet egy-két szóval diagnózist felállítani rá.
Ez nem azt jelenti, hogy aki kapcsolatban él, az hátradőlhet, mert révbe ért. Naivitás ezt hinni, de mégis sokan ezt gondolják, főleg a nők, akik szerint megvan a hapsi, úgyhogy megvan a bizonság is, aztán innentől kezdve minek energiát fektetni a kapcsolatba. Pláne, amikor megérkezik a gyerek is. A férfiak közül is sokan elkényelmesednek, de ők más okok miatt, mint a nők, hiszen ők nem a romantika oldaláról közelítik a meg a dolgot, hanem örülnek, hogy kiszolgálják őket minden téren.
Ezek után nem csoda, hogy sok kapcsolat ellaposodik. Persze, lehet így élni évekig, de az a helyzet, hogy az ember nem monogám, és vannak bizonyos ösztönei, vágyai, amiket ki kell élni, és emiatt jelenik meg előbb-utóbbi a partnerkapcsolatokban egy harmadik ember is a férfi, vagy a nő részéről.
Ettől függetlenül lehet azt gondolni, hogy a házasság/partnerkapcsolat az egyetlen boldogsághoz vezető út, lehet jönni a statisztikákkal, stb., de ki kell mondani azt, hogy az ember nem képes hosszabb távon a monogámiára, tehát meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet, mármint azt, hogy az embert megcsalhatják egy kapcsolatban.
Havas könyve ebben nem fog tudni segíteni, mert nem azért íródott. Inkább egyfajta látlelet a partnerkapcsolatokról, bár a riporter ahhoz kevés történetet közöl a könyvében, hogy tényleg erről lehessen beszélni, viszont legalább nyíltan felvállalja ezt a megcsalásos témát, illetve elmondja a nyers valóságot: a párkapcsolatok és a házasság sokszor nem a szerelemre, romantikára épül, hanem a fentebb már említettek alapján. Mindez azt jelenti, hogy sokan csak azért létesítenek párkapcsolatot, hogy ne szólják meg őket mások, amiért egyedül vannak (az ugyanis egy stigma), illetve nők részéről a gyermekvállalás is fel szokott lépni igényként. Mindez riasztónak hangzik, pláne ha elolvassuk a könyvet, ami arra jó, hogy némileg túllássunk a saját életünk keretein.
Lehet, a kedves olvasó azt hiszi, hogy az ő kapcsolatába nem furakodhat be egy harmadik, de kérem elolvasni a fentebbi sorokat, és akkor talán megváltozik a véleményük erről a témáról.
Apropó vélemény: a szeretőkről, mint minden társadalmi jelenségről kialakult egy sztereotípia (általánosító kép) a fejekben, miszerint az illető csinos, fiatal nő, aki többnyire a főnökével, illetve más magasabb beosztású férfival bonyolódik kapcsolatba, és főképp a férfi társadalmi helyzete vonzza. Szóval voltaképpen egy kurváról van szó, és a kialakuló kapcsolat lényege a szex, és nem a szerelem mondjuk.
Természetesen vannak ilyenek is nem kevesen, de ezek alapján nem érdemes általánosítani, hiszen idősebb, előnytelen külsejű, a férfival egyenrangú nők is lehetnek szeretők, sőt a férfiak is lehetnek azok, csak ez utóbbiról valahogy nem esik szó, mert olyan férfiatlanul hangzik.
Érdekes a társadalom hozzáállása is a jelenséghez: egy férfi nyugodtan félremehet, mindenki behunyja a szemét, sőt a férfitársak még el is ismerik, pláne ha minél több jó nőt sikerül megcsinálnia. Egy nő ellenben rohadt kurva, ha félrelép.
Havas könyve is csak az előítéletekre erősít rá, a könyvében ugyanis kizárólag nőnemű szeretők szólalnak meg, férfiak valahogy egy se. Talán mert nem merik felvállalni ezt a dolgot a nőkkel ellentétben.
Az is érdekes, hogy a könyvben megszólaló nők jó része nem rendelkezik önbecsüléssel, és valószínűleg ezért sodródtak bele ilyen kapcsolatokba. Nagyon ritka az, amikor egy nő hosszabb távon csak ilyen kapcsolatban éljen, és erős önbecsüléssel, illetve önbizalommal rendelkezzen, bár a könyvben vannak ilyenek is, csak nem sokan. A túlnyomó többség nem ilyen, amivel azt a sztereotípiát erősítik, hogy egy nőnek sokkal  inkább szüksége van egy szerető partnerkapcsolatra, mint egy férfinak.
Talán éppen ezért oszlik Havas könyve három részre, akik boldogok, akik feladták és akik reménykednek, tudniillik ez a szeretői kapcsolatoknak a három fázisa. Persze, akiknek a története boldogan végződött, azok sem a szeretői kapcsolatban éléstől lettek azok amik, sokkal inkább azért, mert levonták a tanulságot, el tudták fogadni a történteket és tovább tudtak lépni. Ebből következik, hogy a szeretői kapcsolat hosszabb távon senkinek nem ad boldogságot, csak mérhetetlen fájdalmat. Ettől függetlenül, amíg ez a társadalmi rendszer fennáll, addig a megcsalás/szerető jelensége is fenn fog maradni és problémákat fog okozni, ezért a megoldást másutt kell keresni. Mint említettem Havas könyve nem ezért született, inkább botránykeltés volt a célja, azt meg valószínűleg sikerült neki elérni.
Kiadja az Alexandra Kiadó

Pál Ferenc (Feri atya): A függőségtől az intimitásig - vágy, élmény, kapcsolat

Pál Feri atya nevével a Szeretlek Magyarország Magazinban találkoztam először, ahol többször is reklámozták az előadását, mint hatalmas közönségsikert. Miután többször is láttam a reklámot, utánanéztem, hogy mégis ki ez a fickó és mit tud.
Kiderült, hogy a hatalmas siker nem véletlen, ugyanis egy elképesztően jó előadóról van szó, aki az élet fontos kérdéseiről szórakoztató formában képes beszélni, miközben a közönség tanul is valamit.
A papokkal kapcsolatban is él egy sztereotípia az emberek fejében: többnyire fekete reverendában képzelik el őket savanyú arccal, mint akik képtelenek élvezni az életet. Ha az idősebb korosztályba tartozol, akkor még a gyóntatófülkéket is látod magad előtt, ahol mondjuk megbüntettek tíz Miatyánkra a bűnös gondolataidért/cselekedeteidért, mintha ezáltal máris feloldozást nyertél volna. Ez persze nem így van, de a néppel sok mindent el lehet hitetni, ha elég sokszor mondják.
Ezek után érthető a bizalmatlanság a papok felé, hiszen nem mindenki hisz abban az Istenben, meg abban a vallásban, de szerencsére Feri atya nem felel meg a papokról kialakult képnek. Talán ezért is lett olyan népszerű. Először is nem visel reverendát (legalábbis az előadásokon nem), és nem várja el azt sem, hogy higgy Istenben, illetve gyakorold a vallást, szóval nyugodtan légy rossz.
Azt már említettem, hogy kiváló előadó, de azt még nem, hogy valójában képzett mentálhigiénés szakemberről van szó, aki az emberek lelki egészségét segít megőrizni. Mindez nem is áll olyan messze a papi szakmától, amit Feri szintén gyakorol, tehát miséztet, gyóntat, illetve esket is.
Feri atya azonban az előadásainak köszönhetően lett közismert, amelyeket vagy 14 éve kezdett el tartani, de aztán a népszerűség növekedésével folyton nagyobb előadótermet kellett választani. Ha esetleg lemaradtál egy előadásról, nem gond, mert a különböző hang-és videóanyagok szerencsére már a neten is megtalálhatók. Ha érdekelnek az ingyenesen letölthető hanganyagok, akkor Pál Feri hivatalos oldalán megtalálhatod őket, akárcsak a Youtube videókat Sőt, azóta már könyvei is jelentek meg Ferinek. Ezek közül az egyikről fogok most beszélni, ami a párkapcsolatokról szól.
Mindenki mondja, hogy az ember társas lény, tehát igény van ezekre, de valahogy nem tudjuk jól csinálni a dolgot.
Régen más volt, mert akkor az egyetlen törvényes kapcsolat a házasság volt, amelyből nem lehetett kilépni, tehát az emberek emiatt azt gondolták, hogy ez a boldogság kulcsa. Kívülről ez sokszor így is volt, de sokszor nem voltak boldogok az emberek, csak megalkudtak, mert nem lehetett mást tenni.
Manapság amikor már teljesen természetes dolog a válás/szakítás, úgy tűnt, a párkapcsolatoknak befellegzett, hiszen az emberek nem képesek kitartani egy kapcsolatban.
Igazából itt nm a válás/szakítás a baj, hanem az, hogy akkor is ezt a lépést választjuk, ha az adott kapcsolatot még meg lehetne mondjuk menteni. Helyette mégis szakítanak az emberek, hogy aztán a következő kapcsolatukban ismét ugyanazokat a hibákat kövessék el.
Feri könyve, illetve előadásai nem gyakorlati segítséget nyújtanak, tehát egyik sem fogja megmondani konkrétan, hogy mit tegyél egy kiegyensúlyozott kapcsolat kialakításáért, inkább csak helyzetképet nyújtanak.
Itt van például ez a könyv, ami olyan alapfogalmakat kíván tisztázni, mint a vonzalom, intimitás, függőség, vagy éppen meghittség. Az emberek jó része ugyanis nincs tisztában ezeknek a fogalmaknak a jelentésével, pedig fontos lenne ahhoz, hogy egészséges, bizalmon alapuló kapcsolatok alakuljanak ki.
A könyv mindezt közérthetően magyarázza meg, pl. mi az, ami egészséges, és mi az ami a kapcsolatfüggő személyekre jellemző, de azt is elmondja a könyv, hogy az ember általában kikhez vonzódik úgy általában.
A szerkesztés remekül oldotta meg mindezt, ugyanis az ismérveket, definíciókat vastagított betűvel szedték, míg a szöveg nagy részét normálisan, tehát egyből láthatod azt, ami fontos.
A könyv lényegében Feri atya a témával kapcsolatos előadásainak írott anyaga, ami ugyanolyan élvezetes, mintha élőben hallgatnád: a komoly témák mellett itt is belecsempészi az atya a humort a szövegeibe, ugyanakkor vallással, Tízparancsolattal, imádságokkal, stb. továbbra sem fogsz találkozni. Sokkal inkább egy pszichológiai, életvezetési könyv ez, amelynek a segítségével talán te is másképp látod majd a dolgokat. Ez a szemléletváltás lenne ugyanis az első, amelynek a segítségével az életed eseményei megváltozhatnak.
Ha még többre vagy kíváncsi, akkor a Citátumon találsz bőven idézeteket Feritől, vagy nézd meg a Facebook oldalát is

Gillian Flynn: Holtodiglan

Párkapcsolatokról beszélni igen hálás téma, ugyanis ez mindenkit érdekel valamilyen szinten, akár van kapcsolatuk, akár nincs. Minden kapcsolat más és más, ugyanakkor mindegyiknek van egy titkos élete, amelyet a külvilág nem láthat, mert a négy fal között zajlik. Ezért lepődik meg a külvilág, amikor egy látszólag harmonikus életet élő pár váratlanul szakít, hiszen ők csak a külvilág felé mutatott álcát látják, ami megtévesztő lehet. Sokszor még egy kapcsolaton belül is kurva nehéz kiismerni a másikat, aki olyan arcot mutat felénk, amilyet akar, és amilyet nem szégyell. Vannak, akik tíz, vagy húsz évig is csinálják, de egy idő után lebuknak, és akkor a kapcsolatnak is valószínűleg vége lesz. Örök tanulság, hogy sohasem lehet tudni, kiben mi lakozik.
Flynn könyve is egy ilyen helyzetet mutat be, vagyis egy házaspár játszmázását, akik eljátsszák a külvilágnak, hogy minden rendben van, pedig nincs. Aztán az egészre az asszony váratlan eltűnése teszi fel a koronát, ami ráadásul az ötödik házassági évfordulójuk napján történik.
Nem csoda, hogy Nick, a férj rettentően kiborul, de a környezetet is megdöbbenti az asszony váratlan lépése. Azonban ez még nem minden, ugyanis a nő úgy rendezi meg ezt az egészet, hogy halottnak higgyék, és a férjét gyanúsítsák gyilkossággal. Innentől kezdve a regény krimibe, jobban mondva thrillerbe fordul át, ahol a férjnek az ártatlanságát kell bebizonyítania, miközben a rendőrség az asszonyt keresi. Pedig valamikor szerették egymást, vagy legalábbis úgy tűnik a romantikus szerelem minden kelléke megvolt, de aztán ahogy olvassuk a regényt kiderül, hogy mindez illúzió, és nem a szerelemről szól.
A történteket két szemszögből olvashatjuk: Nick és Amy ugyanis felváltva beszél a regényben, amiből kiderül, hogy az eseményeket mindketten máshogy látják, de hát végül is két különböző emberről van szó, akik ráadásul ellentétes szerepeket is alakítanak. (Itt most eleve a férfi-nő szerepre gondolok).
Bevallom a könyv első fele eléggé bosszantott, ugyanis hatalmas cirkuszt rendeztek a csaj eltűnése körül, amúgy amerikai módra, ugyanis nemcsak a kisvárosi környezet bolydult fel a hír hallatán, hanem bekerült egy országos tévéshow-ba is, amely direkt ilyen emberek felkutatásával foglalkozik. A műsorvezető meg szépen felheccelte a közönséget, hogy a férj biztosan egy szemétláda, amit persze be is kajáltak. Szóval nekem ez a hisztériázás nem volt szimpi, és azon filóztam, hogy abbahagyom az olvasást, de aztán folytattam, mert érdekelt az Amy körüli rejtély.
Jól is tettem, mert aztán a könyv második része egy éleset vált is kiderül az igazság a nő körül, hogy miért is csinált ezt az egészet. Nos, én kurva ritkán szoktam meglepődni, de most megtörtént. Az élmény olyan volt, mintha pofán vágtak volna, ugyanis erre nem számítottam. Azt nem árulom el mire, de hogy aljas, és gonosz némber ez az Amy, az is biztos. Ennek ellenére pont őt kedveltem jobban a szereplők közül, míg Nicket csak egy férfinek látszó szerencsétlen hülyének tartom. Már bocs.
A történt vége pedig meglepő, és a címét sem véletlenül kapta. Egyelőre csak ennyit mondhatok. Aki szereti a jól megírt, borzongató, pszichothrillereket, annak tetszeni fog a könyv, legalábbis a második része.
Kiadja az Alexandra Kiadó

Laura Zigman: A csábítás elmélete - a film könyvváltozata

A partnerkapcsolatokkal kapcsolatos kérdések mindenkit érdekelnek, még azokat is, akiknek jelen pillanatban nincs ilyen, mert ők esetleg szeretnének, de valamiért nem sikerül nekik.
A szerző ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni egy  rövid kapcsolat kialakulásától kezdve a megszűnéséig, illetve azt is megmutatja, hogyan lehet magunk mögött hagyni a múltat és készen állni egy új kapcsolatra.
Jane egy tévéműsornak dolgozik segédszerkesztőként, és ott a munkahelyén ismeri meg Rayt, a gyártásvezetőt, akivel hamar egymásba bonyolódnak annyira, hogy Ray már az összeköltözést sürgeti.
Aztán az utolsó pillanatban visszalép, és javasolja a csajnak, hogy lehetőleg ritkítsák a találkozásaikat, mert valahogy mégsem szeretné elkötelezni magát ebben a viszonyban.
Na most ha egy férfi ilyet mond, akkor nem érdeklődik komolyan a nő iránt, nemhogy szerelmes lenne belé. Mert ha az lenne, akkor minden idejét a nővel töltené, és nem jönne különböző kifogásokkal, hogy pl. dolgoznia kell, vagy fáradt, stb. Ha szerelmes az ember, akkor ezek a dolgok nem számítanak különösebben.
Ezek után különösen nagy kibaszás, az amit Ray művelt Jane-nel, aki a lakását már ekkorra kiadta és be is költözött oda az albérlő, a közös lakás viszont bukta, úgyhogy szegény csajnak nem volt hová mennie. (Ebből következik, hogy Ray egy aljas, gyáva féreg nem egy jellembajnok). Éppen ezért a munkatársához Eddie-höz költözik, akinek szintén párkapcsolati gondjai vannak, amiket úgy old meg, hogy megszállottan csajozik, miközben az igazit keresi.
Jane a szakítástól teljesen kiborul, viszont cserébe elkezdi keresni a választ olyan kérdésekre, hogy miért olyan szerencsétlen, és miért hagyják folyton el a férfiak, különösen az a bizonyos férfi.
A választ hamar meg is találja, ugyanis elkezd elméleteket gyártani a párkapcsolatok lélektanáról, amit úgy old meg, hogy az állatvilág biológiájához fordul segítségért, különös tekintettel az állatok párzására.
A már megjelentetett elméletekből aztán összeollóz néhány újságcikket, és megalkot egy új alteregót magának, egy titokzatos tudósnőt. A cikksorozatnak hihetetlen nagy sikere lesz, és mindenki a tudósnőt akarja.
Nos, hát lényegében ennyi lenne a könyv sztorija, amely a párkapcsolatokat figurázza ki, tehát egy humoros könyvről van szó, ami egy mindenkit érdeklő témát dolgoz fel. Ez még akár jó is lehetne, de a könyvvel több problémám is akadt.
Probléma 1: Igazából ami Jane és Ray között kialakult az nem is volt annyira párkapcsolat, inkább egy rövid epizód, ami tartott kb. fél évig. A két ember villámgyorsan egymásba habarodott, és a szex is remek volt köztük, sőt a pasi igen hamar szerelmet is vallott! Erre mondják, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Aztán, mint a villám olyan gyorsan ér véget ez az epizód, viszont Jane úgy viselkedik, mintha egy évek óta tartó, együttéléssé/házassággá alakult kapcsolatból küldték volna el, szóval eljátssza itt a nagy halált. Innentől kezdve egy ellenszenves hülye, hisztis picsának tartom a csajt, és ez a probléma.
Mert az rendben van szerintem, hogy ha valakinek a házassága/élettársi kapcsolat több év után véget ér, és így viselkedik, mert ott már kialakult egy kötődés, de ami Jane és Ray között volt, az lényegében csak dugás volt, de a csaj mégis úgy viselkedik, mintha Ray lett volna élete nagy szerelme. Könyörgöm, mitől? Ez alatt az idő alatt, még valamiféle kötödés, szeretet sem igen alakulhatott ki, nemhogy több!
Szerintem csak megsértődött a csaj, hogy dobták, és ennyi.
Probléma 2: A könyv úgy állítja be a férfiakat, mintha kizárólag ösztön vezérelte lények lennének, akiket csak a dugás érdekel, minél több és változatosabb partnerrel. Sok igazság van ebben, de ez csak az érem egyik oldala. Arról már kevésbé esik szó, hogy a férfiaknak is fontos a szeretet, a szerelem, a család, legfeljebb másképpen, mint a nőknél.
Emlékszem, valamikor nagy férfigyűlölő voltam, de mára ez elmúlt, mindenfajta pszichiátriai/pszichológusi segítség nélkül, egyszerűen az élettapasztalataim hatására. Zigmannál ez valószínűleg nem így van, szóval ő is meg lehet sértődve a férfiakra, akárcsak a hőse Jane, különben nem írta volna meg ezt a művet.
A könyvből az derül ki, hogy a férfiak azért lépnek le a nőtől, mert már egy másik kezdi el őket érdekelni. Ezt hívja a szerző Új Tehén Elméletnek, amit a könyvben bővebben megmagyaráz.A probléma azonban szerintem jóval összetettebb, és nem lehet pusztán erre fogni. Ez az elmélet leginkább azoknak jön be, akik szeretik minden bajukat a társadalomra, a környezetre és a másik emberre fogni, és a saját felelősségüket elutasítani. Ez a viselkedés még gyerekkorban érthető és elnézhető, de itt felnőtt, elvileg értelmesen gondolkodó emberekről beszélünk.
Probléma 3: A Ray típusú pasik(mert férfiaknak hadd ne nevezzük őket) tömeges megléte. Na, de kik is ők? A diagnózis neve: elkötelezettség-fóbia. Egy párkapcsolathoz ugyanis szükséges elkötelezni magunkat a másik mellett, és hűségesnek lenni hozzá, legalábbis a társadalom ezt várja el már évezredek óta.
Na most vannak olyan emberek, akik ettől borzasztóan rettegnek, mert azt gondolják, hogy ettől elvész a szabadságuk, és nem csinálhatnak azt, amit akarnak. Érdekes, hogy ez egy civilizációs probléma, ami a szexuális forradalom óta van jelen a nyugati civilizációban, és leginkább a férfiakat érinti.
Vannak persze női példányok is, de a férfiak jóval nagyobb kárt tudnak csinálni, ugyanis az elkötelezettség-fóbiás példányok hihetetlenül intenzívek tudnak lenni, pontosan úgy, ahogy a könyvbeli Ray is. Azaz túl szép, hogy igaz legyen. Na, de pontosan ez benne a csapda, ugyanis ezek a férfiak pontosan azt adják, amire a nőknek szükségük van, éppen ezért a nők gyorsan beléjük zúgnak, mire a férfiak előjönnek a szüneteltetni kellene a kapcsolatukat típusú dumával, vagy csak egyszerűen húzzák az időt. Szóval hölgyeim, csak óvatosan az ilyen típusú pasikkal, és elkerülni őket jó messzire, ha lehet.
Zigman könyve nem ad jó tanácsokat az ideális párkapcsolat kialakításához, illetve a szakítás utáni gyászmunka feldolgozásához, csak ábrázol egy helyzetet, ami esetleg erőt adhat sok embernek.
Ennek ellenére a könyvről vegyes benyomásaim támadtak. Fentebb írtam, hogy nem szimpatikusak a szereplők, kivéve talán Eddie-t, akihez Jane odaköltözik. Érdekes, hogy a nagy csajozások közepette is mennyire normális tud maradni.
Kreatívnak találtam a már fentebb említett Új Tehén-Régi Tehén elméletet, továbbá azt, hogy Jane tudósnak álcázza magát, és így dolgozza fel a szakítást. Ez utóbbiak miatt kicsivel többre értékelem a művet, mert egyébként nagyon gagyi.
Kiadja a Trivium Kiadó

Kánya Kata: Társtaláló

Nekem Kánya Kata már a Kupidó nevű társkereső műsorban is szimpatikus volt a Juventus Rádióban. Igaz, én akkor még eléggé kamasz voltam, amikor ez ment, de valamiért szerettem a hangját, az egyéniségét, az empátiáját a másik ember felé.
Eredetileg színésznő a szakmája, de akkora nagy hivatástudata, meg tehetsége nemigen lehetett, ha otthagyta a művészvilágot és inkább társkereső irodát nyitott. Végül is igaza van, mert ma a társkeresés komoly üzlet, miután nem egy pofonegyszerű dologról van szó.
Manapság már az embereknek nem a szülei keresnek párt, (elvileg) nem érdekből kerülnek össze, nem a házasság az egyetlen alternatíva az együttéléshez, illetve ma már nem kötelező benne maradni egy rossz házasságban, mint 100 évvel ezelőtt.
Ez azt jelenti, hogy megváltoztak az emberek életvezetési szokásai, kitágult a tér, manapság már  gyakorlatilag bármi lehet bárkiből, ha nagyon el akarja érni.
Azt hihetnénk, hogy ez a szabadság megkönnyíti a társkeresést is, de ez nem így van, inkább az ellenkezője következik be, vagyis jóval nehezebb már eleve az ismerkedés is, nemhogy egy kapcsolat megtartása.
Nem véletlenül kongatják meg a vészharangot a különböző magazinok, hogy jaj mi lesz így a társadalommal, ki fogunk halni, stb. Szerencsére ennyire azért nem tragikus a helyzet, én azt gondolom, de hát ezeket a cikkeket, mag az újságokat is el kell adni valahogyan, hogy minél többen olvassák.
Mindenesetre az tényleg nem jó, hogy az emberek rengeteget dolgoznak (már akinek van munkája), és emiatt az ismerkedés háttérbe szorul, mint ahogy az sem jó, hogy kevés olyan hely van manapság, ahol lehet ismerkedni.
Ezért is jöttek létre az online társkereső portálok és a társkereső irodák, amelyeknek a segítségével az emberek találkozni tudnak.
Kánya Katának is van egy ilyen irodája a fővárosban, amelynek a tagsági díja 50 000 forint, viszont itt kizárólag komoly szándékú társkeresőkkel lehet találkozni, tehát a hölgy a foglalt, csak szexre, szeretői kapcsolatra utazókat kiszűri. Aki szexet akar, az menjen egy olyan típusú társkeresőbe.
A könyv is azért íródott, mert nagyon sok embernek problémája akad az ismerkedéssel és a társkereséssel, például önbizalomhiánya van, illetve azt sem tudja mit/kit akar az életben. Tehát az embereknek segítségre van szükségük ezen a téren, mert nagyon könnyű elrontani, márpedig itt is vannak szabályok, amiket érdemes betartani.
A könyvben ezek a következők:
-Döntsd el, hogy tényleg akarsz-e partnerkapcsolatot!
-Ha akarsz, akkor vállald fel, hogy társkereső vagy (pl. ismerősök, szűkebb család)!
-Ebből következik, hogy ha már akarsz, akkor milyen legyen az a másik ember, kivel tudnál élni?
-Ismerd meg önmagad minden téren, például milyen céljaid vannak az életben, hogyan gondolkodsz a világról, mi az amiben engedsz, miben nem, felvállalod, vagy kerülöd a konfliktusokat, stb.
-Legyen összhangban a külsőd a személyiségeddel! Erre Kata több példát is hoz a könyvben.
-Zárd le a múltat!
-Legyél nyitott a többi ember megismerésére, tehát randizz azokkal is, akik nem tetszenek annyira, vagy ellenszenvesek! Kata szerint ugyanis ezeken az embereken keresztül gyakorolhatod a randizási, flörtölési képességeidet. Ráadásul soha nem lehet tudni kiből lesz a cserebogár.
A könyv igazából olyan rettentően nagy újdonságokat már nem mond, hiszen a különböző női magazinok, már bőségesen kimerítették ezt a témát, viszont a Társtaláló ezekkel a cikkekkel szemben nem gagyi, és nem a szórakozás, kikapcsolódás céljából íródott, hanem mert tényleg segíteni szeretne.
A könyv elsősorban nők számára íródott, ugyanis elsősorban ők azok, akik önfejlesztéssel, önismerettel foglalkoznak, pedig a férfiaknak is hasznos lenne ez, hiszen ők is hibáznak. Csak az a baj, hogy a férfiak ezt nem ismerik be, mert ők mindig tökéletesnek akarnak mutatkozni, mert hibázni, illetve ezt beismerni a gyengeség jele, ezért nem férfias. Persze Katánál azért férfi ügyfelek is előfordulnak, nem kis számban.
Akit érdekel az iroda, nézze meg a honlapját A könyvet kiadja a Jaffa Kiadó

Kánya Kata: Társtaláló

Nekem Kánya Kata már a Kupidó nevű társkereső műsorban is szimpatikus volt a Juventus Rádióban. Igaz, én akkor még eléggé kamasz voltam, amikor ez ment, de valamiért szerettem a hangját, az egyéniségét, az empátiáját a másik ember felé.
Eredetileg színésznő a szakmája, de akkora nagy hivatástudata, meg tehetsége nemigen lehetett, ha otthagyta a művészvilágot és inkább társkereső irodát nyitott. Végül is igaza van, mert ma a társkeresés komoly üzlet, miután nem egy pofonegyszerű dologról van szó.
Manapság már az embereknek nem a szülei keresnek párt, (elvileg) nem érdekből kerülnek össze, nem a házasság az egyetlen alternatíva az együttéléshez, illetve ma már nem kötelező benne maradni egy rossz házasságban, mint 100 évvel ezelőtt.
Ez azt jelenti, hogy megváltoztak az emberek életvezetési szokásai, kitágult a tér, manapság már  gyakorlatilag bármi lehet bárkiből, ha nagyon el akarja érni.
Azt hihetnénk, hogy ez a szabadság megkönnyíti a társkeresést is, de ez nem így van, inkább az ellenkezője következik be, vagyis jóval nehezebb már eleve az ismerkedés is, nemhogy egy kapcsolat megtartása.
Nem véletlenül kongatják meg a vészharangot a különböző magazinok, hogy jaj mi lesz így a társadalommal, ki fogunk halni, stb. Szerencsére ennyire azért nem tragikus a helyzet, én azt gondolom, de hát ezeket a cikkeket, mag az újságokat is el kell adni valahogyan, hogy minél többen olvassák.
Mindenesetre az tényleg nem jó, hogy az emberek rengeteget dolgoznak (már akinek van munkája), és emiatt az ismerkedés háttérbe szorul, mint ahogy az sem jó, hogy kevés olyan hely van manapság, ahol lehet ismerkedni.
Ezért is jöttek létre az online társkereső portálok és a társkereső irodák, amelyeknek a segítségével az emberek találkozni tudnak.
Kánya Katának is van egy ilyen irodája a fővárosban, amelynek a tagsági díja 50 000 forint, viszont itt kizárólag komoly szándékú társkeresőkkel lehet találkozni, tehát a hölgy a foglalt, csak szexre, szeretői kapcsolatra utazókat kiszűri. Aki szexet akar, az menjen egy olyan típusú társkeresőbe.
A könyv is azért íródott, mert nagyon sok embernek problémája akad az ismerkedéssel és a társkereséssel, például önbizalomhiánya van, illetve azt sem tudja mit/kit akar az életben. Tehát az embereknek segítségre van szükségük ezen a téren, mert nagyon könnyű elrontani, márpedig itt is vannak szabályok, amiket érdemes betartani.
A könyvben ezek a következők:
-Döntsd el, hogy tényleg akarsz-e partnerkapcsolatot!
-Ha akarsz, akkor vállald fel, hogy társkereső vagy (pl. ismerősök, szűkebb család)!
-Ebből következik, hogy ha már akarsz, akkor milyen legyen az a másik ember, kivel tudnál élni?
-Ismerd meg önmagad minden téren, például milyen céljaid vannak az életben, hogyan gondolkodsz a világról, mi az amiben engedsz, miben nem, felvállalod, vagy kerülöd a konfliktusokat, stb.
-Legyen összhangban a külsőd a személyiségeddel! Erre Kata több példát is hoz a könyvben.
-Zárd le a múltat!
-Legyél nyitott a többi ember megismerésére, tehát randizz azokkal is, akik nem tetszenek annyira, vagy ellenszenvesek! Kata szerint ugyanis ezeken az embereken keresztül gyakorolhatod a randizási, flörtölési képességeidet. Ráadásul soha nem lehet tudni kiből lesz a cserebogár.
A könyv igazából olyan rettentően nagy újdonságokat már nem mond, hiszen a különböző női magazinok, már bőségesen kimerítették ezt a témát, viszont a Társtaláló ezekkel a cikkekkel szemben nem gagyi, és nem a szórakozás, kikapcsolódás céljából íródott, hanem mert tényleg segíteni szeretne.
A könyv elsősorban nők számára íródott, ugyanis elsősorban ők azok, akik önfejlesztéssel, önismerettel foglalkoznak, pedig a férfiaknak is hasznos lenne ez, hiszen ők is hibáznak. Csak az a baj, hogy a férfiak ezt nem ismerik be, mert ők mindig tökéletesnek akarnak mutatkozni, mert hibázni, illetve ezt beismerni a gyengeség jele, ezért nem férfias. Persze Katánál azért férfi ügyfelek is előfordulnak, nem kis számban.
Akit érdekel az iroda, nézze meg a honlapját A könyvet kiadja a Jaffa Kiadó