Oravecz Nóra: Az igazi kötelék - az Összekötve folytatása

Aki még nem olvasta az Összekötve című művet, az kérem, hogy ezt a bejegyzést se olvassa el (meg lehetőleg azt a kötetet se, mert szerintem nem érdemes), mert vissza fogok utalni a végére.
Na, szóval az Összekötve című könyv tragikusan végződött, és Beni meghalt a balesetben Amerikában, ahová Kloé jóvoltából utazhattak el.
Nem csoda, hogy a lány teljesen összetört, de az azért már nagyon durva szerintem, hogy egy általa alig ismert srác miatt ekkora depresszióba zuhanjon. Az meg pláne, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ez utóbbi már végképp nem tudom tolerálni. Az még érthető, ha valakivel az ember éveken át szoros kapcsolatot tartott fenn, és a halála esetén kikészül, de így, hogy ez a két fiatal még csak fel sem vállalta egymást, így érthetetlen.
Ámde kiderül, hogy Beni mégsem halt meg, csak kommunikációs problémák adódtak, de a srác túlélte a balesetet, és hát ez lenne a lényeg. Innentől kezdve a két fiatal kezd rájönni, hogy mit is jelentenek egymás számára, de még hosszú az út odáig, hogy tényleg be is vallják ezt maguknak, na és a másiknak.
A könyv alapvető mondanivalója az, hogy mi történne, ha kapnánk még egy esélyt a sorstól, hogy elmondjuk a másik embernek, mit is jelent ő valójában nekünk. Erre ugyanis csak akkor jövünk rá, amikor meghal a másik, és nem látjuk őt többé. Pont ezért támasztja fel Nóra a folytatásban a halottnak hitt Benit, ami egy katarzisélménnyel jár Kloé számára, úgyhogy végre elindulhat a gyógyulás felé. A lány ugyanis nem tudta feldolgozni a szülei halálát, továbbá azt gondolta magáról tévesen, hogy a csóróságuk miatt nem lehet igazán értékes ember, tehát az önszeretettel/önbecsüléssel súlyos gondjai vannak.
A regényből aztán kiderül, hogy Beninek ugyanezek a problémái, csak az ő szülei tele vannak pénzzel, ami mit sem ér, ha egyszer szarnak a gyerekükre.Így aztán a két fiatal valahogy máshonnét próbálja meg elérni, hogy figyeljenek rájuk.
Való igaz, hogy sikerül barátokat szerezniük, de valójában ezek nem igazi barátságok, csak felszínen alapuló kapcsolatok, amelyek nem sokat érnek.
A könyv második része valójában egy terápia, amelyben a két sérült fiatal igyekszik egymást meggyógyítani, jobban mondva Beni az, aki igyekszik megszerettetni Kloéval saját magát, szóval egy kicsit pszichoterapeuta szerepet alakít.
Érdekes, hogy a két fiatal között semmi sem utal szerelemre, még csak nem is csókolóznak, vagy szexelnek, ami a számomra rettenetesen furcsa, de ezt már az előző könyvnél is említettem. A második rész jóval érzelgősebb, mint az első, emiatt továbbra sem kedveltem.
Azok a hibák, amiket az előző kötetnél említettem, itt is fennállnak, vagyis ez a könyv se csajos regénynek nem jó, spirituális kötetnek meg végképp vacak. Olyat meg senki ne várjon a valóságban lányok, hogy egy fiú adjon a számotokra önbizalmat, meg önszeretetet, és ez fordítva is igaz. Mindezt az embernek kell kifejlesztenie magának, és a jó hír az, hogy ez nem lehetetlen, de dolgozni kell rajta, olykor éveket.  Az előző kötetnél már említettem, hogy ezeket a dolgokat nem Oravecz Nórától fogjuk elsajátítani, de akit érdekel a szerző blogja a Caféblogon, vagy az Indexen, esetleg a rajongói oldala a Facebookon, az nosza, tegyen egy próbát.
A könyvet kiadja a Libri Kiadó