A koncepció ugyanaz, mint az előző kötetekben: szerteágazó, többszálas cselekmény, a rendőrök részletes magánéletével megspékelve.
A főhősök magánélete jelentősen megváltozott: Alexnek a csapat vezetőjének meghalt a felesége, amely miatt érthetően magába zuhant, de ugyanakkor a munkát folytatnia kell, nincs mese.
Peder, a hímsoviniszta barom kibékült a feleségével, és újrakezdték a kapcsolatukat egy terapeuta segítségével. Korábban nem kedveltem a fickót, de most a harmadik kötetben már kifejezetten emberi vonásokat kezd mutatni, ugyanis meghatóan gondoskodik az értelmi sérült öccséről.
Fredrika egy nős professzorral keveredett viszonyba még a második kötetben, ami aztán meglehetősen komolynak bizonyult: a férfi ugyanis elhagyta miatta a feleségét, hogy vele éljen, sőt a kapcsolatukból már gyermek is született, akivel Fredrika éppen gyesen van.
Ámde Stockholm külvárosában találnak egy emberi holttestet két darabra vágva, fej és kezek nélkül, úgyhogy szükség lesz a rideg, tárgyilagos kriminológus elemzésére is, ezért Fredrika visszatér a csapatba.
A regény másik szálát egy idős nő jelenti, aki egy otthonban él, és már vagy harminc éve nem beszél senkivel. Nem azért, mert beteg, hanem mert önként vállalta a némaságot, de az, hogy miért,majd kiderül szépen lassan a regényből.
Ohlsson nem sieti el az információk adagolását, de ez amúgy sem jellemző a skandináv krimikre, szóval szépen lassan bontakozik ki az olvasó előtt a történet anélkül, hogy leülne, unalmassá válna. Nem véletlen, hogy sokan Ohlsson tartják talán a legjobb skandináv krimiírónak.
Az is érdekes, hogy a regényben a nyomozók érzelmileg is érintetté válnak az ügyben, ugyanis közeli hozzátartozóik is belekeverednek ebbe az egész ügybe, amelynek a középpontjában az önkéntes némaságot vállaló írónő, Thea Aldrin áll. Mit mondjak, engem az erős idegzetű, edzett krimiolvasót is megrendített a történet, hát még a többieket! Ezek után pedig kíváncsian várom a sorozat következő darabját.
Kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése