2014. július 30., szerda

Peter Gethers: A macska, aki Párizsban járt

Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy imádom ezeket a doromboló-nyávogó szőrgombócokat annyira, hogy macskamentéssel is foglalkozom. Éppen ezért minden olyan könyvet örömmel olvasok el, amelyben macskákról esik szó.
A mostani könyv ráadásul azért is különleges, mert a szerzője éveken keresztül utálta a macskákat anélkül, hogy ismerte volna őket igazán. Aztán egyszer csak az éppen aktuális barátnője vett neki egy fajtatiszta skót lógófülű cicát, ami egyébként kurva nagy felelőtlenség, hiszen egy állatot nem lehet csak megvásárolni és ajándékba adni, mint egy tárgyat, hiszen érző lelkű élőlényekről van szó. Ámde az ajándékozás ezúttal jól sült el: a cica ugyanis akármennyire is utálta őt Gethers, egy nap alatt megszerettette magát annyira, hogy a gazdája onnantól kezdve mindenhová magával vitte, nehogy már egyedül legyen otthon a cica.
Mindez lehet, hogy furcsa nekünk magyaroknak, mert nem szoktunk hozzá, hogy az üzletekben, éttermekben, közlekedési eszközökön, esetleg a strandokon állatokat lássunk, pedig ők sokkal kulturáltabbak, mint némelyik ember. Csak egyszerűen meg kell tanítani őket alkalmazkodni a megváltozott helyzethez.
Bármennyire is Betegséghordozó Bolhabusznak tartja sok ember itt Magyarországon a kutyát meg a macskát, nem ők a piszkosak, mosdatlanok, és az utcát/lépcsőházat nyilvános WC-nek használók, hanem bizonyos emberek. Ja, és nem az állat hangoskodik és zavarja embertársait nyilvános környezetben. Sőt, az állat remekül elvan a hordozóban, bár azért ha problémák adódnak, akkor jeleznek ők is. Ezeket a dolgokat azért érdemes figyelembe venni.
Na persze Gethersnek is meggyűlt a baja a hülyékkel, illetve nem volt tapasztalata az állatok viselkedésével kapcsolatban, mint kiderül a könyvből, de aztán megtanulta ezeket, és végül rutinos utazókká váltak. A magyar macskások is tanulhatnak ebből a könyvből, bár nem kifejezetten ezért  jött létre, hanem inkább azért, hogy elmeséljen egy aranyos történetet, miközben sok nő azt kívánja, bárcsak hasonló férfi lenne az oldalán (köztük én is).
A könyv meglehetősen vékonyka, ezért úgy kb. 2 óra alatt el lehet olvasni, tehát még a legelfoglaltabb embereknek is jut rá ideje. Ennyi időt pedig szerintem érdemes erre a könyvre szánni, mert nagyon aranyos és szórakoztató.
Kiadja a K.U.K. Kiadó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése