A közelmúltban jelent meg ez a kötet, amit most is nagy erőkkel promóznak a Nyugati aluljáróban található Libri könyvesboltban, és jogosan. Végül is nem egy újabb bugyuta sztárocskáról szóló könyvről van szó, hanem ezúttal olyan emberről írtak, aki igazán megérdemli.
Lovasi András ugyanis több, mint zenész és szövegíró: az úr tehetséges koncertszervező és lokálpatrióta is, aki már vagy 20-25 évvel ezelőtt is részt vett a szülővárosának, Pécsnek a kulturális életében és a szép emlékű Hard Rák Caféban dolgozott. Nem is olyan régen (pontosan nem tudom, hogy mikor) pedig létrehozott egy fesztivált Fishing On Orfű néven, amely egy családias alternatív zenei rendezvény a nevezett településen, és igen hamar bekerült az ismert hazai fesztiválok közé.
A buli a nevét az egyik Kiscsillag számról kapta, akik szintén fel szoktak lépni arrafelé.
Apropó, Kiscsillag: remélhetőleg Lovasi zenekarait a Kispál és a Borzot, meg a Kiscsillagot nem kell senkinek sem bemutatni. Nem kell ehhez rajongónak lenni, én se vagyok az, sőt, alig ismerem a számaikat, mégis tudom, kikről van szó.
Ez egyszerűen azért van, mert Lovasi András szép lassan ikonná emelkedett és közismertté tette az ún. alternatív műfajt, amelyet azért elég sokan művelnek hazánkban. Mindez már önmagában is érdekes, ámde eközben a zenekar Pécsről indult: a fővárostól kurva messze, sőt a tagok mind a mai napig ott élnek. Igaz a Kispál már feloszlott, de a Kiscsillag még létezik pécsi központtal. Utóbbi szintén amatőr zenekarként indult a Kispálhoz hasonlóan, aztán profivá és országosan ismertté váltak.
Igazából a könyv születésének nincs különösebb apropója, tehát évforduló, vagy ilyesmi, de a 27 éves zenészkarrier talán elég ok arra, hogy az ember megjelentessen egy életrajzi könyvet. A bugyuta sztárocskáknak még ennyi sincs a tarsolyában, mégis írnak magukról, vagy róluk iratnak. Az most mennyivel jobb?
Lovasinak azért van dögivel miről mesélni, de aki bulvárkönyvet vár az csalódni fog: nincsen sárdobálás és botrány, Lovasi még a konfliktusokról is emberien és némi humorral tud beszélni, márpedig ilyenek voltak azért a zenekarok háza táján, mégpedig nem kevés.
Aki rajongói könyvet vár a Kispálról, vagy a Kiscsillagról, az egy picit csalódni fog: igaz, hogy sok szó esik a Kispálról (a Kiscsillagról már kevesebb), hiszen hozzátartozott a frontember életéhez, ámde a könyv mégiscsak Lovasiról szól, annyira, hogy az első száz oldalig, csak az énekes gyerek-és ifjúkoráról esik csak szó, amikor a zenész még "normális" életvitelre készült.
A műben sok szó esik Pécsről, a pécsi helyekről, néhány pécsi emberről is, tehát a lokálpatriótáknak is érdemes elolvasni a könyvet.
Utána már leginkább a zenészélet nehézségeiről esik szó, vagyis, hogyan lesz ismert egy zenekar úgy egyáltalán, hogyan kell leszervezni egy koncertet például, illetve hogyan készültek a dalok, szóval csupa ilyen finomság, amit a rajongók kívülről nem látnak. Mindebből megtudhatja az olvasó, hogy a zenészélet korántsem csillogás, még akkor sem, ha zenészek élete látszólag bulinak tűnik: az egy dolog, hogy ragadnak a zenészekre a csajok, illetve piálnak/drogoznak a zenészek, de ez csak a felszín. A Kispál mondjuk soha nem volt egy csajozós, vagy egy botránybanda, inkább egy szövegcentrikus koncertzenekar, ahogy Lovasi definiálja magukat, de azért ők sem voltak angyalok.
Lovasi őszintén elmondja azt is, hogy miért lett vége a Kispálnak, illetve hogyan/miért született meg a Kiscsillag zenekar, továbbá az egyéb projektjeiről is beszámol, például filmszerepekről, versek megzenésítéséről, illetve a Budapest Bárról, ami mind a mai napig egy működő formáció.
A zenész időnként kitér a magánéletére is, továbbá a véleményét is közli az olvasóval különböző zenekarokról (pl. Tankcsapda), továbbá bemutatja a hazai alternatív zenei szcénát is.
Lovasi önvallomását színes képek, illetve Kispál és Kiscsillag zeneszövegek szakítják meg. Az is érdekes, hogy a fejezetcímek is sok esetben utalások valamelyik Kispál, vagy Kiscsillag dalszövegre/lemezre, szóval nem egy szokványos dologról van szó.
A könyv nyelvezetén látszik, hogy egy rutinos szövegláda, és karizmatikus színpadi előadó beszéli el a sorokat, tehát unatkozni egy percet sem volt módom. Annyi kifogásolni valóm akadt, hogy Lovasi túl sokat szakmázik ebben a kötetben, illetve a véleményem több ponton eltér az övétől, pl. a Tankcsapda esetében, ami nekem az egyik kedvenc zenekarom. Végül is Lovasi nem szólja le Lukács Lacit, csak úgy finoman odaszól neki. Amúgy ezek az odamondogatások eléggé jellemzőek az énekesre, mert több ponton is találkozni ezekkel a könyvben.
Érdekes az is, hogy Lovasi a könyv végén a jövőbeni terveit is megosztja az olvasókkal, ami azért nem jellemző az önéletrajzokra. Az énekes az életét Lévai Balázs tévérendezőnek meséli el, akivel már régóta jó barátok, ezért is fordulhat elő, hogy szerzőként ő szerepel, és nem Lovasi.
A könyvet kiadja a Libri Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése