Havas ismét egy olyan témáról írt könyvet, ami gyakorlatilag
mindenkit érdekel: az ember ugyanis társas lény, tehát igénye
van különböző emberi kapcsolatokra, így a partnerkapcsolatra is.
Ez utóbbiból sokáig csak a házasság volt az egyetlen
társadalmilag elfogadott együttélési mód, de ma már azért
szabadabban gondolkozik a társadalom szerencsére. Viszont még
mindig elvárják az emberektől, hogy partnerkapcsolatban/házasságban
éljen, de ez nem mindenkinek sikerül. Az okokat itt nem
feszegetném, mert bonyolult, szóval nem lehet egy-két szóval
diagnózist felállítani rá.
Ez nem azt jelenti, hogy aki kapcsolatban él, az hátradőlhet,
mert révbe ért. Naivitás ezt hinni, de mégis sokan ezt gondolják,
főleg a nők, akik szerint megvan a hapsi, úgyhogy megvan a
bizonság is, aztán innentől kezdve minek energiát fektetni a
kapcsolatba. Pláne, amikor megérkezik a gyerek is. A férfiak közül
is sokan elkényelmesednek, de ők más okok miatt, mint a nők,
hiszen ők nem a romantika oldaláról közelítik a meg a dolgot,
hanem örülnek, hogy kiszolgálják őket minden téren.
Ezek után nem csoda, hogy sok kapcsolat ellaposodik. Persze,
lehet így élni évekig, de az a helyzet, hogy az ember nem monogám,
és vannak bizonyos ösztönei, vágyai, amiket ki kell élni, és
emiatt jelenik meg előbb-utóbbi a partnerkapcsolatokban egy
harmadik ember is a férfi, vagy a nő részéről.
Ettől függetlenül lehet azt gondolni, hogy a
házasság/partnerkapcsolat az egyetlen boldogsághoz vezető út,
lehet jönni a statisztikákkal, stb., de ki kell mondani azt, hogy
az ember nem képes hosszabb távon a monogámiára, tehát meg kell
tanulni kezelni ezt a helyzetet, mármint azt, hogy az embert
megcsalhatják egy kapcsolatban.
Havas könyve ebben nem fog tudni segíteni, mert nem azért
íródott. Inkább egyfajta látlelet a partnerkapcsolatokról, bár
a riporter ahhoz kevés történetet közöl a könyvében, hogy
tényleg erről lehessen beszélni, viszont legalább nyíltan
felvállalja ezt a megcsalásos témát, illetve elmondja a nyers valóságot: a párkapcsolatok és a házasság sokszor nem a szerelemre, romantikára épül, hanem a fentebb már említettek alapján. Mindez azt jelenti, hogy sokan csak azért létesítenek párkapcsolatot, hogy ne szólják meg őket mások, amiért egyedül vannak (az ugyanis egy stigma), illetve nők részéről a gyermekvállalás is fel szokott lépni igényként. Mindez riasztónak hangzik, pláne ha elolvassuk a könyvet, ami arra jó, hogy némileg túllássunk a saját életünk keretein.
Lehet, a kedves olvasó azt hiszi, hogy az ő kapcsolatába nem furakodhat be egy harmadik, de kérem elolvasni a fentebbi sorokat, és akkor talán megváltozik a véleményük erről a témáról.
Apropó vélemény: a szeretőkről, mint minden társadalmi jelenségről kialakult egy sztereotípia (általánosító kép) a fejekben, miszerint az illető csinos, fiatal nő, aki többnyire a főnökével, illetve más magasabb beosztású férfival bonyolódik kapcsolatba, és főképp a férfi társadalmi helyzete vonzza. Szóval voltaképpen egy kurváról van szó, és a kialakuló kapcsolat lényege a szex, és nem a szerelem mondjuk.
Természetesen vannak ilyenek is nem kevesen, de ezek alapján nem érdemes általánosítani, hiszen idősebb, előnytelen külsejű, a férfival egyenrangú nők is lehetnek szeretők, sőt a férfiak is lehetnek azok, csak ez utóbbiról valahogy nem esik szó, mert olyan férfiatlanul hangzik.
Érdekes a társadalom hozzáállása is a jelenséghez: egy férfi nyugodtan félremehet, mindenki behunyja a szemét, sőt a férfitársak még el is ismerik, pláne ha minél több jó nőt sikerül megcsinálnia. Egy nő ellenben rohadt kurva, ha félrelép.
Havas könyve is csak az előítéletekre erősít rá, a könyvében ugyanis kizárólag nőnemű szeretők szólalnak meg, férfiak valahogy egy se. Talán mert nem merik felvállalni ezt a dolgot a nőkkel ellentétben.
Az is érdekes, hogy a könyvben megszólaló nők jó része nem rendelkezik önbecsüléssel, és valószínűleg ezért sodródtak bele ilyen kapcsolatokba. Nagyon ritka az, amikor egy nő hosszabb távon csak ilyen kapcsolatban éljen, és erős önbecsüléssel, illetve önbizalommal rendelkezzen, bár a könyvben vannak ilyenek is, csak nem sokan. A túlnyomó többség nem ilyen, amivel azt a sztereotípiát erősítik, hogy egy nőnek sokkal inkább szüksége van egy szerető partnerkapcsolatra, mint egy férfinak.
Talán éppen ezért oszlik Havas könyve három részre, akik boldogok, akik feladták és akik reménykednek, tudniillik ez a szeretői kapcsolatoknak a három fázisa. Persze, akiknek a története boldogan végződött, azok sem a szeretői kapcsolatban éléstől lettek azok amik, sokkal inkább azért, mert levonták a tanulságot, el tudták fogadni a történteket és tovább tudtak lépni. Ebből következik, hogy a szeretői kapcsolat hosszabb távon senkinek nem ad boldogságot, csak mérhetetlen fájdalmat. Ettől függetlenül, amíg ez a társadalmi rendszer fennáll, addig a megcsalás/szerető jelensége is fenn fog maradni és problémákat fog okozni, ezért a megoldást másutt kell keresni. Mint említettem Havas könyve nem ezért született, inkább botránykeltés volt a célja, azt meg valószínűleg sikerült neki elérni.
Kiadja az Alexandra Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése