D. Tóth Krisztina: Húszezer éjszaka

Annak idején Kriszta előző könyvéhez azt írtam, hogy eddig nem tudott önálló művel előrukkolni, hiszen eddig a lányáról, meg az édesanyjáról írt.  Persze itt is kell tudni fogalmazni, meg kell, hogy legyen némi spiritusz az emberben, ha már írásra adja a fejét. Mindez meg is van Krisztában, aki nem véletlenül végzett kommunikáció szakot az egyetemen.
Nem is olyan régen elérkezettnek látta az időt egy önálló regény megírására, ami a Húszezer éjszaka címet kapta, ami kicsit hatásvadász, de legalább felkelti a figyelmet.
A könyv egy negyvenedik születésnapját betöltő nő életének válságáról szól, amelyen sok nő keresztül megy, tehát mondjuk úgy, hogy mi nők magukra ismerhetünk benne, de olykor a férfiak is. A szerző ugyanis nemcsak a női gondokat vázolja fel ebben a regényben, hanem elsősorban az elszürkülő, társas magánnyá váló partnerkapcsolatokat, amelyben az emberek nagy része valamilyen módon érintett. Miért is? Mert félnek a változástól, a magánytól, a komfortzónájuk áthelyezésétől, illetve úgy gondolják, hogy ők nem érdemlik meg a boldogságot, továbbá azt is, hogy ezek az elszürkülő párkapcsolatok egyszerűen az élet részei, és törvény, hogy a leglángolóbb szerelemnek is ez lesz a vége, azaz a legjobb nőt/pasit  is unja valaki. Meg sokan azzal jönnek, hogy már a szüleiknek sem sikerült, ami jogos, pláne akik sok balhét láttak, és zűrös családi viszonyaik voltak, ami eleve hátrány a partnerkeresésben.
Mondjuk Szomjas Helga nem keres kifejezetten partnert, hiszen a szülei, főleg az anyja kurva sok gátlást nevelt belé, emiatt valahogy nem mert élni. Adva van ugyanis egy értelmiség család egy karrierista főorvos anyával, és egy bácskai parasztcsaládból érkező apával, aki ki akar kerülni a korábbi életformájából és ezt ő pécsi orvosként akarja megvalósítani.
Ide születik bele a regény főszereplője, akinek a szüleit gyakorlatilag az egész városban ismerik, tehát csak úgy nem helytelenkedhet, mert azzal a szülei hírnevét is tönkreteszi. Mindez olyan ártatlan dolgokra is vonatkozik, mint például az ismerkedés a másik nemmel. Na, neki azt sem szabad, mert mit fog szólni hozzá a szomszéd, a család, a barátok, a város? Ebből a szempontból Pécs ugyanis gyakorlatilag egy falu, ahol az értelmiségi embereket gyakorlatilag az egész város ismeri, hiába lakják mondjuk 150 000-en, az ebből a szempontból semmi.Tehát innét származik Helga félelme az élettől, ezért lesz ő olyan jó kislány, és nem egy csakazértis lázadó figura.
Az egyetlen lázadás, amit végig mert vinni, az az, hogy a szülők óhaja ellenére nem az orvosi egyetemen tanult, hanem pszichológia szakra felvételizett a fővárosban, ahová fel is vették szerencsére, hiszen Helgát már fojtogatta a kisvárosi levegő és a köré emelt falak is.
Ámde hősnőnk  még a szülei távol sem mert igazán élni, úgyhogy radikális változások nem is történtek annyira az életében, még annak ellenére sem, hogy férjhez ment és megszülettek a lányai.
Miért mondom ezt? Azért, mert Helga gyakorlatilag csöbörből vödörbe került, hiszen gyermek-és kamaszkorában is magányos volt barátok nélkül, míg a házasságában is magányos lesz, hiába születik két lánya, hiába lesznek barátnői, és hiába lesz pénze, meg rózsadombi életformája, attól még az élete tök üres és értelmetlen, amire a 40. születésnapján döbben rá, addig nem tudatosítja magában.
Ilyenkor ugyanis az ember már számot vet az életével kapcsolatban, és tudatosul benne, hogy mi az, amit megvalósított az életében, és mi az, amit nem. Ilyenkor szoktak beköszönteni a válságok, amelyeket rendezni kell. Sokszor vissza kell utazni a gyerekkorig, hogy az ember rendbe tegye az életét, illetve a kapcsolatát a szüleivel, esetleg a testvérével, már ha ez lehetséges. Sok nő ebben a korban talál rá az igazi boldog párkapcsolatra, és kezdi el igazán élvezni a szexet, hiszen ebben a korban már szerez bizonyos tapasztalatokat az életről és a személyisége is átformálódik. Mindez egyfajta katarzisélménnyel jár az ember számára, ami ijesztő lehet sokaknak.
Nem véletlen, hogy Helga is megijed ettől a változási folyamattól, hiszen az addig elfojtott érzések hirtelen a felszínre törnek, de ezt ő nem tudja kezelni, ezért a katarzisélmény elmarad. Pedig az élet nem egyszer próbálta tanítani őt.
A nő ráadásul végzett pszichológus is, igaz nem dolgozik a szakmájában, de ez teljesen mindegy. Amíg másban meglátja a hibát és tanácsokat tud adni, addig a saját életét kívülről nem látja, mert érzelmileg annyira összenő vele, hogy nem tud távolságot tartani, nem tudja kívülről látni, ezért egyedül nem tudja megoldani az életét, segítséget meg nem kér.
Eközben a férj semmit nem vesz észre a feleségében zajló folyamatokból, már csak azért sem, mert férfi, és nekik nem olyan kifinomult az érzelmi rendszerük, mint a nőknek. Ettől függetlenül a férfiaknak is vannak érzéseik, meg érzelmeik, csak éppen arra nevelik őket, hogy ezt ne mutassák ki, inkább legyenek kemények. 
Mondjuk Helga férje, Tamás nem tartozik ebbe a kemény, macsó kategóriába, de ő is azzal áltatja magát, hogy minden rendben van, és nem veszi észre a jeleket, amiket a felesége sugároz felé, csak amikor már majdnem késő lesz.
Igazából nekem az a bajom ezzel a könyvvel, hogy amolyan nesze semmi, fogd meg jól módjára ábrázolja a könyvbeli válságjelenséget, ami mint mondtam eléggé általános jelenség. Krisztina ugyanis nem bontja ki eléggé a problémát, ráadásul a végére eléggé összecsapja a történetet, ezenkívül a főszereplő Helga is túl sokat hisztériázik piszlicsáré problémákon.
Mire is gondolok itt? Sokkal érdekesebb lett volna a történet, ha Helga szeretői viszonyba bonyolódik az egyik szórakozóhelyen megismert gazdag vállalkozóval, mert akkor érthető lenne a hisztizése, meg a bűntudata, így viszont túl nagy feneket kerít a dolognak.
Helga és Tamás viszonyának kezdetéről sem tudunk meg túl sokat, de nagyon valószínű, hogy egy átlag vonzalomról van szó és nem egy szépirodalmi/operai jellegű nagy szerelemről. Sajnos ezt a főként szexuális jellegű átlag vonzalmat könnyű összetéveszteni a szerelemmel. Sajnos, erre már csak későn jönnek rá az emberek, amikor az élet megpróbáltatásai/válságai felőrlik a kapcsolatot. Helgáékat is ez a veszély fenyegeti, bár ők még szerencsésebbek, mert csak elszürkült a kapcsolatuk és egymás mellett élnek. Viszont sok helyütt komoly veszekedések/balhék mennek, illetve szeretőt tartanak a párok, miközben kifelé azt játsszák el a külvilágnak, hogy minden rendben van.
Krisztina regénye is próbál betekintést mutatni ebbe a világba, de szerintem az előző regényében jobban sikerült ábrázolni ezt a folyamatot, pedig ott talán nem ez volt a cél.
Ugyanakkor ez a regény sem rossz, csak nem jött át, ahogy Pély Barna mondta volt a Megasztár zsűrijében. Mondom jobban ki kellett volna bontani a folyamatot, és nem csak tükörcserepeket vetni az olvasók elé, de ez csak az én véleményem.
Ami szintén zavar: azt írják a könyvről, hogy ebből magukra ismerhetnek a nők, hiszen a szerző az ő problémáikat fogalmazza meg. Engem csak az zavar, hogy ez a Helga egy tehetős réteghez tartozik, akik kisebbségben élnek ebben az országban, innentől kezdve ne mondja senki, hogy magunkra ismerhetünk mi nők az ő sorsában, mert a magyar lakosság jelentős része nem ugyanazon a pályán játszik, mint a Helga-félék.
Egy átlag nőnek ugyanis teljesen mások a gondjai, hiszen a legfontosabb probléma sokszor a havi fizetés beosztása, illetve ennek a megkeresése. Ezek után nem hiszem, hogy az átlagember elkezdene válságozni, legalábbis lelkileg nem, mert dolgozni kell, gyereket kell nevelni (már ha van), tehát van elfoglaltság bőven.
Ezek után nem csoda, hogy a könyv eléggé megosztotta (és meg is fogja osztani) a véleményeket a Molyon.
Én is azok közé tartozom, akik nem tudták megkedvelni a főszereplőt a túlzott hisztije miatt sem, illetve a határozatlansága miatt sem.Arról nem is beszélve, hogy valahogy nem tudok együtt érezni vele, hiszen az égvilágon mindent megkapott a szüleitől is, illetve később is megteremtette magának a biztos pénzügyi hátteret egyedül, szóval annyira nem hülye a csaj. csak hát manapság divat lett a szar gyermekkort okolni a problémák felbukkanása miatt, és ezen cirkuszolni.
Érdekes, hogy a kevésbé tehetős szülőkkel megáldott gyerekek nem paráznak annyit, és valahogy velük jobban együtt tudok érezni, mint ezzel a szerencsétlen hülye nővel, már bocs. Mindenesetre vannak még páran ilyen Helga-félék, de hát elférnek, és ők is színesítik világunkat. Meg aztán ha nem lennének, akkor regényt sem lehetne róluk írni,és én se írhatnék negatív kritikát ide.
A könyvet kiadja a Bookline Könyvek