Nos, mondjuk azóta eltelt vagy tíz év, és elfogyott a lóvé, Anna is eltűnt a közéletből, tehát kellett valami, amivel visszakerül a köztudatba, na még pénzre is szüksége van a csajnak.
A plebs ilyenkor elmegy dolgozni, a celeb meg újra csinál egy botrányt, vagy eladja a testét, aztán már meg is van az összeg. Utóbbi egyszerűbb pénzkeresetnek tűnik, de hosszabb távon rongálja az önbecsülést és az emberi tartást, bár az ilyen sztárocskák magasról szarnak az egészre, a lényeg, hogy beszéljenek róluk. Hát, Annáról most már ezek után fognak, azt hiszem.
Az előző kötethez képest ugyanis felvállalja magát, és nem álnéven tetszeleg, miközben mindenki tudta, ki ő. A mostani kissé hatásvadász című kötetben viszont már egyes szám első személyben mesél a gyerekkoráról is, továbbá azokról a férfiakról, akikkel pénzért szexelt. Neveket persze nem említ, pedig úgy érdekesebb lenne a dolog szerintem. Na de mégse említhette meg ezeknek az ismert férfiaknak a nevét, pedig még politikussal is szexelt, akinek a nevére pedig sokan kíváncsiak lennének. Már ha egyáltalán igazak azok a történetek, amiket ebben a könyvben megírt, mert könnyen lehet, hogy kamu. Bár a fene tudja, sok hülye férfit izgat egy ilyen Műcsöcsű Bohóc, nem véletlenül nézik azokat a hülye pornófilmeket is, hiszen azokban is sok ilyen nő szerepel. Már ha egyáltalán nőnek lehet nevezni az ilyen lényeket, mert szerintem nem azok, és nem tudom megérteni, hogy mit találnak rajtuk a férfiak olyan érdekesnek. Talán arra kíváncsiak, hogy milyenek az ágyban, vagy mi?
Mindenesetre ez a Kelemen Anna elég jó lehetett, ha a sok hülye férfi képes volt fizetni érte, még akkor is, amikor nem volt ismert a csaj, ugyanis már előtte is a szexből élt. A Playboy versenye, illetve az ezzel járó ismertség már csak hab volt a tortán.
Na, de erről Anna részletesebben beszél a könyvében, amely szerencsére értelmesebb stílusban íródott, mint a Méhkirálynő, amelynek idején Anna bedrogozva adott interjúkat a szerző Havas Henriknek. Na, de a kis hölgy legalább nem játszotta meg magát akkor sem, és most sem. Persze az is lehet, hogy a mostani könyvet már nem Anna írta, csak az ő neve alatt jött ki. Mindenesetre teljesen más a stílusa, mint a Méhkirálynőnek, ahol Annácska összevissza beszélt, viszont ebben a könyvben folyamatosan, időrendi sorrendben mesél.
A könyv alaptémáját elvileg az adja, hogy Anna kitalálta: 30 napra nép szolgálatába állítja magát és felajánlja a szolgálatait különböző férfiaknak óránként 100 ezer forintért, miközben élményeit megosztja a nagyvilággal könyv formájában.
Nos, a művet alaposan beharangozták a bulvársajtóban, de elolvasva kiderült, hogy egy nagy átbaszás, mert valójában ez a harminc napos élménybeszámoló csak kb. 40 oldalt tesz ki a könyvben, a többi tulajdonképpen Anna (szexuális) önéletrajza.
Jó, persze az is érdekes, hiszen az emberek sokat felejtettek azóta, de lényegében olyan sztorikat írt meg újra, amelyekről korábban már írt a bulvársajtó, illetve a könyv kapcsán ismét felemlegettek pár sztorit, de szerintem ezek miatt nem érdemes megvenni a könyvet.
Amit viszont nehéz megbocsátani, az az emberek átbaszása, főleg a férfiaké, akik szívesen olvastak volna a művésznő részletes szexuális kalandjairól, illetve a szexpartnerek értékeléséről, ugyanis Anna elmondása szerint kurva sokan jelentkeztek. Ehelyett viszont csak jegyzetszerű beírásokat olvashattunk kb. húsz oldalon. Szóval én nemezt vártam, de szerencsére csak az egyik könyvesboltban olvastam el a könyvet, és nem vettem meg. Azt viszont a könyv végére érve sem értem, hogyan találhatják az Anna féle műnőket a férfiak vonzónak? Ez a rejtély még megfejtésre vár, azt hiszem.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház
Köszönöm, hogy írtál róla. Sehol nem találtam egy normálisan megírt kritikát.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek veled: nem ér meg egy fityinget sem. Mindazonáltal én még mindig remélem, hogy valahol majd elérhető lesz letölthető PDF fájlban.
További sikeres blogolást.