A hamarosan 70. életévét betöltő énekes azonban sokkal többet tud ennél: a hetvenes évek elejétől kezdve folyamatosan adja ki a lemezeit, eleinte zenekari tagként (Small Faces, Faces), később már szólóban elég komoly sikerrel,legalábbis az USA-ban. Mindezzel csak annyi a probléma, hogy az énekes félig skót, félig angol származású, és Londonban született, szóval ő sem a hazájában lett próféta.
Azóta eltelt vagy negyven év, és az idős énekes úgy gondolta, ideje papírra vetni emlékeit, de önéletrajzában nem a zenére helyezte a hangsúlyt. Végül is a karrierjének főbb állomásait meg lehet találni a különböző lexikonokban, ha nagyon keresi az ember, szóval emiatt nem érdemes megírni egy könyvet. Viszont az már jóval több embert érdekel,hogy a népszerű énekes milyen a magánéletben, és itt nemcsak a szerelemi/szexuális életére gondolok, hanem arra is, hogy milyen a személyisége, mi az amit kedvel, mi az amit nem, stb.
Nos, Rod Stewart a feladatot remekül megoldotta, mert ebből a könyvből aztán alaposan megismerhetjük őt, és szerintem sokan kedvelni fogják kedélyes, sokszor szellemes, fiatalos stílusát is. Én legalábbis így vagyok vele.
A sztár sokat mesél a gyerek-és fiatalkoráról is a karrierje mellett, továbbá a ún. közjátékok szakítják meg a fejezetek sorrendjét, amelyekből kiderülnek különböző érdekességek az énekes magánéletével kapcsolatban, pl. a frizurájának története és kialakítása, a ragaszkodása a skót futballhoz, illetve a vasútmodell-építéshez, de az ital-és drogfogyasztási szokásairól, na meg a nőügyeiről is őszintén mesél.
Ha már a nőket említem:az énekes eléggé szerette őket annyira, hogy még a komolyabb nőit (akiket feleségül is vett) sem tudta értékelni, és megcsalta őket még középkorú férfiként is.
Persze nem kell ezen csodálkozni, hiszen hihetetlenül szexi kisugárzása és mozgása van a sztárnak, amely különösen a sláger klipben, a Do you think Im sexyben látszik, szóval nem csoda, hogy repültek rá a nők, ő meg nem tudott ellenállni.
Ez a hűtlenség már nem annyira rokonszenves tulajdonsága, mint ahogy az sem, hogy nagy fenegyerek volt fiatalkorában, pl. sokat piált, de drogozott is, de hát ez velejárója a rock and roll életnek és nem ő volt az egyetlen, aki csinálta. Csak hát sok kollégája meghalt, míg ő az idén 2015-be tölti be a hetvenedik életévét január tizedikén. (Érdekes, hogy az én szülinapom január tizenegyedikén van....)
Ebből következik, hogy Stewart a rockvilág nagy túlélője. Titka valószínűleg annyi, hogy bár ő is kivette a részét a bulizásból, meg a csajozásból, de mégsem lett függő, de nem is volt őrült, meg pszichopata sem, szóval földközelben tudott maradni. Minden bizonnyal az is segítette ebben, hogy a szülei szerették őt és normális gyerekkora volt sok sztárral ellentétben. Ezenkívül Stewart nem is akart különösebben lázadni, csak szórakozni és szórakoztatni. Azt hiszem ennyi a titka. Na, de ez ebből a könyvből is kiderül.
A könyvet kiadja a Helikon (Trubadúr) Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése