Ebből adódóan már nehezen lehet elolvasni és értelmezni a szövegét, de az azért kiderül, hogy egy elrabolt gyerek kér benne segítséget. A kérdés most már csak az, hogy kicsoda a gyerek, és életben van-e még egyáltalán.
Mo(e)rck felügyelő ezúttal ennek az esetnek ered a nyomába, és igencsak hajmeresztő az, amit talál.
A lényeg, hogy a csapat sorozatos gyerekrablásokra bukkan, amelyekben mindig testvérpárokat rabolnak el, de a tettes csak a pár egyik tagját hagyja életben, a másikat kegyetlenül megöli, miközben azért van pofája váltságdíjat követelni a szülőktől.
A szerzőtől már megszokhattuk a beteg dolgokat, de ez most úgy érzem, mindenen túltesz, de hát a dán szerzők által írt krimik többnyire ilyenek, na de ezek csak a világot tükrözik vissza, amelyben élünk.
Márpedig egy olyan világban élünk több ezer éve, ahol Isten, meg a Szeretet nevében szörnyű dolgokat követnek el, pedig egyik vallásalapító se ezzel a szándékkal, hozta létre ezeket az alapelveket. Csak hát az idők során az ember ezeket kiforgatta, átértelmezte, és kurva nagy pénzeket szakított le belőle, miközben egy csomó embert vertek át és rángattak dróton azzal fenyegetve őket, hogy egy földön túli hatalom majd jól megbünteti őket annyira, hogy az még a haláluk után is tartani fog, tehát viselkedjenek rendesen. A sok befolyásolható, buta ember meg persze elhitte, hiszen akkoriban még nem volt jellemző az írásbeliség az emberek nagy részére, mint manapság. Az az elszomorító, hogy sokan még ma is hisznek ezeknek a vallásoknak, pedig már jó ideje egy modern korban élünk, és nem kinn a tanyán.
Mindezt azért mondom el, mert a szerző a mostani kötetben ezekkel a vallási szektákkal foglalkozik, illetve az ezek alapján élő embereket mutatja, miközben Mo(e)rck felügyelő egy arctalan, pszichopata gyilkost üldöz,, aki ezeknek a szektáknak a tagjai közül szedi az áldozatait.
Mindezt úgy teszi, ahogy azt már tőle megszokhattuk: vagyis szépen lassan bogozódnak ki a történet szálai, amelyek meglehetősen bonyolultak, de eközben azért dolgozik az adrenalin is, tehát van min izgulni szerencsére. Igazából a szerző regényeiben nem is a krimiszál a lényeg, hanem a lélektani folyamatok és az emberi sorsábrázolás. Az, hogy időnként megjelenik egy-két holttest, illetve üldözik/elkapják a gyilkost, már csak körítés.
Én pont ezért szeretem a skandináv műfajt, mert inkább a lélektani vonatkozások érdekelnek, illetve az, hogy meddig és hogyan torzulhat el az ember személyisége. Adler-Olsennél mindez bőséggel megtalálható, hiszen a szerző gyerekként különböző elmegyógyintézetek szolgálati lakásaiban nőtt fel, pszichiáter édesapjának köszönhetően, úgyhogy gondolom, volt miből meríteni. Akiknek tetszettek a szerző előző köteti, azok most sem fognak csalódni szerintem, de aki most találkozik először ezzel a műfajjal, annak is bátran ajánlható ez a könyv kezdésnek. A sorozatjelleg senkit ne ijesszen el, mert a Q Ügyosztály mindegyik esete önálló regényként is olvasható, tehát nincs összefüggés. Kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése