Azaz de: mert amit leírt, az egy botrányos jelenség, amit nem volna szabadna megengedni sehol, de az a helyzet, hogy a társadalom gyakorlatilag legalizálja mindenütt a családon belüli erőszakot, azaz a "férfi" nyugodtan verheti, megerőszakolhatja a vele együtt élő nőt, illetve gyerekeket. Ugyan kit érdekel? Na jó, oké: a közvélemény megveti azt, aki a gyengébbet bántja, de ugyanakkor az áldozat is megkapja a magáét, mert ő meg mi a fenének hagyja magát, és miért nem lép ki a bántalmazó kapcsolatból?
Nos, ha így gondolkodtok, akkor máris csapdába estetek, ugyanis a helyzet nem olyan egyszerű, mint gondoljátok. Megvan ugyanis az egésznek a lélektana, de a választ a társadalom felállása, és az úgynevezett férfi-női szerepek adják meg.
Ezekkel nagy vonalakban ti is tisztában vagytok, hiszen ti is így nevelődtetek, és ti is valahogy így ezt adjátok tovább a gyerekeiteknek, legfeljebb nem vagytok tudatában annak, hogy egy több évezredes minta szerint éltek.
Ez azt mondja, hogy a férfiak az erősebb testfelépítésük miatt lesznek a vadászok, míg a nők inkább a ház körüli munkákat végzik el, illetve nevelik a gyermekeket. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy az ember hajlamos mindennel visszaélni, mert az egója előbb-utóbb átveszi az uralmat minden fölött.
Ez azt jelenti, hogy ti férfiak a testi fölény miatt sokszor felsőbbrendűnek képzelitek magatokat, és hajlamosak vagytok lenézni minket nőket. Ez sok esetben szóban történik, de a fizikai bántalmazásnak is ez a gyökere. Na meg az, hogy ezt (mint feljebb írtam) megtehetitek, mert nincs következménye, hiszen több évezrede ti vagytok hatalmon, és valahogy tudat alatt szolidárisak vagytok egymással.
Persze mi nők se vagyunk angyalok, mert mi meg sokszor pénzügyileg/anyagilag vesszük le szegény férfiakat, hiszen az önálló megélhetésünk sokáig nem volt biztosított. Igazából még ma sincs, és ezért kötünk ki olyan férfiak mellett, akik ezt meg tudják adni nekünk, úgyhogy ezennel bekerülünk egy ördögi körbe, ahonnét látszólag nincs menekvés.
A női nem felszabadulása kb. 200 éve kezdődött el szépen lassan, úgyhogy olyan rettenetesen nagy csodát ne várjatok, hiszen az oktatáshoz és a szavazáshoz való jogunkat is kurva nehezen sikerült csak megszerezni, és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. Sokan azt hiszik, hogy akkor ezzel az emancipáció le is zárult, hiszen a nők ma már tanulhatnak, szavazhatnak, sőt vezető állásokat tölthetnek be, illetve önálló vagyonuk is lehet, akkor mégis mit akarnak?
Mindez csak a felszín, ami alatt ugyanúgy megvannak a problémák, mint korábban, szóval a társadalmi szerepek keményen tartják magukat, és sokan ragaszkodnak is hozzájuk. Mondom, nem a szerepekkel lenne baj, csak a berögzült sztereotípiákat kéne oldani. Itt nemcsak arról beszélek, hogy a nők eleve kevesebb pénzt keresnek, mint a férfiak, nemcsak arról, hogy a szülés és a gyes miatt évekre kiesnek a munkából és nincs addig pénzkereseti lehetőségük, hanem az őket fenyegető erőszakról.
Korábban fentebb már írtam erről, hogy miért alakult ki, de az a kurva nagy baj, hogy még mindig szedi az áldozatait, és ezeket az áldozatok nem védi meg semmi és senki, még a mostani felvilágosult XXI. században sem. Számomra felháborító, hogy még az áldozatoknak kell magyarázkodni a rendőrnek, meg a bírónak, akik erős valószínűséggel az ellenkező nemhez tartoznak, szóval olyan mérhetetlenül nagy empátiát ne várjunk tőlük.
Az utcai támadások is elég borzasztóak, de az még felháborítóbb, ha egy partnerkapcsolatban történik ez meg naponta, hogy a férfi az erősebb jogán, úgy érzi, joga van fizikailag bántalmazni a nőt, mert az a tulajdona, ebből adódóan azt tehet vele, amit akar. Sajnos, az ilyen férfiak betegek, pszichopaták, sokszor alkeszek, drogosok is, de a betegségüket kurva jól tudják leplezni, ezért aztán a külvilág képtelen elhinni róluk az erőszakos viselkedést.
Arról nem is beszélve, hogy a nőknek kifejezetten tetszik az, ahogy a bántalmazó férfi viselkedik az udvarlási szakaszban, amikor is esze ágában sincs bántalmazni a nőt! Sőt, éppen ellenkezőleg: a lényeg az, hogy kialakítsa a függőséget a leendő áldozatban, ahogy azt a Zsuzsa könyvében megszólaló interjúalanyok is elmondják.
Zsuzsa ugyanis nemcsak a saját történetét meséli el ebben a könyvben, hanem más nőkét is, akik a magánéletének nyilvánosságra kerülése után írtak neki. A mesélők történetéből kiviláglik, hogy valamikor szerelmesek voltak a bántalmazóikba, akik csak akkor váltak erőszakossá, amikor már megszerezték a nőket, tehát birtokon belül voltak. Érdekesség, hogy Zsuzsa könyvében kizárólag értelmiségi nők szerepelnek, akik közül van ún. erős nő is, tehát megdől az a sztereotípia, hogy csak a lumpen, proli, cigány, alulművelt családokban szokás az erőszak. Sajnos, nem. Bár ilyen egyszerű lenne! Az az igazság, hogy egy ún. intelligens értelmiségi férfi még rosszabb is, mint a proli, mert ő lelkileg is bántalmazhatja, meggyötörheti az áldozatot, és ez utóbbi sokkal jobban fáj. Pláne, hogy a fizikailag gyengébb, sokszor önbizalom-és szeretethiányos nő nem képes visszaütni, visszaszólni, tiltakozni, hiszen úgy gondolja, megérdemli ezt a bánásmódot, illetve nem hiszi, hogy egyedül alkalmas lenne az életre és a bántalmazók pontosan ezt használják ki. Zsuzsa azt szeretné megmutatni ezzel a könyvvel, hogy bármelyik nő belekerülhet egy pszichopata bántalmazó hálójába, szóval nincs menekvés. Kivéve, ha nagyon tudatos, illetve egészséges önbizalmú az a nő, mert akkor elhajtja a picsába az ilyen urakat (persze az utcai támadások még így is veszélyt jelenthetnek rájuk, de ez nem azt jelenti, hogy akkor most rettegésben kell élni az életet, mert az is egy kurva nagy csapda).
Zsuzsa és a könyvben megszólaló sorstársak nem voltak azok, és sajnos rá is fáztak, mert nem vették észre a jeleket, csak azt állították, hogy normális volt a párjuk a korai szakaszban, csak később kattant meg. Kár, hogy Zsuzsa nem közölte a könyvében a bántalmazó személyiség előjeleit, amivel még inkább segíthetett volna a sorstársain, hiszen eléggé sokan fogják olvasni ezt a könyvet.
Nem baj, én megteszem, belinkelem ide a bántalmazás előjeleit, de a Nők Joga oldalán részletesebb ismertető találhattok. Tudom, hogy sokan szeretnétek már valakihez tartozni, szerelmesnek lenni, de próbáljatok erre odafigyelni, mert ez a fajta férfitípus aztán nem fog nektek boldogságot nyújtani, legalábbis hosszabb távra biztosan nem. Zsuzsáék problémáját is sajnos ez okozta, és ne gondoljátok, hogy ez normális, hogy a férfi birtokolni akar titeket, és elszigetelni a korábbi életetektől. Nyissátok ki a szátokat és merjetek tiltakozni még idejekorán, nehogy ti is idejussatok!
Az a baj, hogy Zsuzsa könyve nem kínál végleges megoldást a problémára, de nem is ezért született meg, hanem azért, hogy felhívja a figyelmet a jelenségre, és végre szélesebb körben is essék róla szó. Miután híres ember írta a könyvet, ebből nem is lesz gond, az viszont már problémát jelent, hogy a szerzőt megvádolták azzal, hogy pénzéhség és botránykeltés miatt írta ezt a könyvet, de vannak, akik szerint Demcsák hazudik és így akart megszabadulni a férjétől.
Én azt gondolom, hogy engem ez nem érdekel, és ilyet szerintem nem szoktak viccből kitalálni a nők. Még Vajna Palácsik Timike sem, Damu Roland egykori nője, aki eléggé gyomorforgató módon szerepelt a médiában, de még az ő történetében is volt igazság, mert azért Damunak volt már korábban ilyen ügye.
Na de visszatérve Demcsákra: érdekes, hogy a könyvében nem beszél arról, hogyan bántalmazta a férje (ezt inkább a terapeutája mondja el helyette), inkább az életét mondja el, tehát ez egy életrajzi kötet félig-meddig, de persze a férjéről és a magánéletéről is esik szó. Demcsák visszaemlékezéseit meg-megszakítják az interjúk, amelyeket sorstársaival készített.
Kevés esetet oszt meg velünk Zsuzsa a könyvben, ezért a mű nem tekinthető reprezentatív mintának, de nem is tudományos műnek készült, inkább figyelemfelketésnek, viszont a könyv jobban sikerült szerintem, mint amit egy ilyen celebtől várnánk, aki nem az érdemei alapján került a tévébe. Mondjuk a javára szóljon, hogy azóta egész jól megtanulta ezt a szakmát, és mégse valami VV-s celeb szintjén mozog. Nyilván komolyabb feladatokat nem fog kapni a tévében, de a kereskedelmi csatornák gagyi műsoraihoz megfelel az ő tudása is.
A könyvből itt olvashattok részleteket:
Könyves Blog
Olvass bele
Blikk
Kiadja az Athenaeum Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése