Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában - csak 18 éven felülieknek!

A Kelemen Anna névről az embereknek elsősorban a szőkített hajú, műmellű vetkőzős, pornózós csaj jut eszébe, és nem is tévednek: ezt a könyvet valóban ő írta. Na de minek kellett még egy könyv, amikor egyszer jelent már meg róla egy kiadvány Méhkirálynő címmel Havas Henrik tollából?
Nos, mondjuk azóta eltelt vagy tíz év, és elfogyott a lóvé, Anna is eltűnt a közéletből, tehát kellett valami, amivel visszakerül a köztudatba, na még pénzre is szüksége van a csajnak.
A plebs ilyenkor elmegy dolgozni, a celeb meg újra csinál egy botrányt, vagy eladja a testét, aztán már meg is van az összeg. Utóbbi egyszerűbb pénzkeresetnek tűnik, de hosszabb távon rongálja az önbecsülést és az emberi tartást, bár az ilyen sztárocskák magasról szarnak az egészre, a lényeg, hogy beszéljenek róluk. Hát, Annáról most már ezek után fognak, azt hiszem.
Az előző kötethez képest ugyanis felvállalja magát, és nem álnéven tetszeleg, miközben mindenki tudta, ki ő. A mostani kissé hatásvadász című kötetben viszont már egyes szám első személyben mesél a gyerekkoráról is, továbbá azokról a férfiakról, akikkel pénzért szexelt. Neveket persze nem említ, pedig úgy érdekesebb lenne a dolog szerintem. Na de mégse említhette meg ezeknek az ismert férfiaknak a nevét, pedig még politikussal is szexelt, akinek a nevére pedig sokan kíváncsiak lennének. Már ha egyáltalán igazak azok a történetek, amiket ebben a könyvben megírt, mert könnyen lehet, hogy kamu. Bár a fene tudja, sok hülye férfit izgat egy ilyen Műcsöcsű Bohóc, nem véletlenül nézik azokat a hülye pornófilmeket is, hiszen azokban is sok ilyen nő szerepel. Már ha egyáltalán nőnek lehet nevezni az ilyen lényeket, mert szerintem nem azok, és nem tudom megérteni, hogy mit találnak rajtuk a férfiak olyan érdekesnek. Talán arra kíváncsiak, hogy milyenek az ágyban, vagy mi?
Mindenesetre ez a Kelemen Anna elég jó lehetett, ha a sok hülye férfi képes volt fizetni érte, még akkor is, amikor nem volt ismert a csaj, ugyanis már előtte is a szexből élt. A Playboy versenye, illetve az ezzel járó ismertség már csak hab volt a tortán.
Na, de erről Anna részletesebben beszél a könyvében, amely szerencsére értelmesebb stílusban íródott, mint a Méhkirálynő, amelynek idején Anna bedrogozva adott  interjúkat a szerző Havas Henriknek. Na, de a kis hölgy legalább nem játszotta meg magát akkor sem, és most sem. Persze az is lehet, hogy a mostani könyvet már nem Anna írta, csak az ő neve alatt jött ki. Mindenesetre teljesen más a stílusa, mint a Méhkirálynőnek, ahol Annácska összevissza beszélt, viszont ebben a könyvben folyamatosan, időrendi sorrendben mesél.
A könyv alaptémáját elvileg az adja, hogy Anna kitalálta: 30 napra nép szolgálatába állítja magát és felajánlja a szolgálatait különböző férfiaknak óránként 100 ezer forintért, miközben élményeit megosztja a nagyvilággal könyv formájában.
Nos, a művet alaposan beharangozták a bulvársajtóban, de elolvasva kiderült, hogy egy nagy átbaszás, mert valójában ez a harminc napos élménybeszámoló csak kb. 40 oldalt tesz ki a könyvben, a többi tulajdonképpen Anna (szexuális) önéletrajza.
Jó, persze az is érdekes, hiszen az emberek sokat felejtettek azóta, de lényegében olyan sztorikat írt meg újra, amelyekről korábban már írt a bulvársajtó, illetve a könyv kapcsán ismét felemlegettek pár sztorit, de szerintem ezek miatt nem érdemes megvenni a könyvet.
Amit viszont nehéz megbocsátani, az az emberek átbaszása, főleg a férfiaké, akik szívesen olvastak volna a művésznő részletes szexuális kalandjairól, illetve a szexpartnerek értékeléséről, ugyanis Anna elmondása szerint kurva sokan jelentkeztek. Ehelyett viszont csak jegyzetszerű beírásokat olvashattunk kb. húsz oldalon. Szóval én nemezt vártam, de szerencsére csak az egyik könyvesboltban olvastam el a könyvet, és nem vettem meg. Azt viszont a könyv végére érve sem értem, hogyan találhatják az Anna féle műnőket a férfiak vonzónak? Ez a rejtély még megfejtésre vár, azt hiszem.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás - csak 18 éven felülieknek!

Amióta állatvédőként dolgozom, nem nagyon érek rá bulvárral foglalkozni, tehát gőzöm sincs, hogy ki kivel mit csinált a celebvilágban. Ezt a lányt is csak véletlenül láttam meg a Blikkben, amikor írtak arról, hogy állítólag szexuálisan zaklatták, illetve bántalmazták őt. Egy ilyen téma mindig hatalmas érdeklődést generál, ugyanis a zaklatás, meg az erőszak fogalmával nem egyszer visszaéltek már olyan lányok/nők, akik csak bosszút akartak állni valamilyen férfin, és ez tűnt a számukra legkézenfekvőbb lehetőségnek. Ezek után nem csoda, hogyha ilyen esettel találkoznak az emberek, valahogy kétkedve fogadják ezt az egészet.
Különösen Nikolett esetére igaz ez, aki bulizik, piál, pasizik, szexel orrba-szájba gátlástalanul, úgyhogy nem éppen az ártatlan, szexuálisan megrontott áldozat képét mutatja. Ámde lélekgyógyászok azt állítják, hogy a prostituáltak és pornósok gyerekkorában sok esetben volt erőszak, szexuális bántalmazás, ezért is léptek erre a „pályára”, hiszen ezt szokták meg, ezt ismerik, márpedig a gyerekkorban kialakult szokások, hiedelmek sokszor egy egész életen át velünk maradnak.
Niki azonban elvileg nem kurva, mert nem pénzért csinálja a szexet, hanem állítólag élvezetből. Ámde van ezzel némi gond: az ilyen szex ugyanis soha nem lehet élvezetes, legfeljebb arra a rövid időre, amíg csinálják, de aztán nem marad más, csak a nagy űr.
Valójában a Niki életmódját élő lányok is titkon vágynak a szeretetre, az állandó partnerkapcsolatra (ezt Niki be is ismeri a könyvben), csak éppen totálisan rosszul állnak hozzá a dologhoz. Nikolett a könyvben ugyanis eléggé lenéző hangnemben emlegeti a partnerkapcsolatban/házasságban élőket, mert szerinte hűség úgy sincs: mindenki hazudik, félrelép, stb. Mondjuk elismerem,hogy sok igazság van abban, amit leír, pláne a hírességek/művészek/sportolók világában, de szerencsére nem mindenki él így.
Viszont azzal, hogy így áll a dolgokhoz, és inkább a bulizós, piázós, szexelős életmódot preferálja, attól nem fog közelebb kerülni a boldog szeretetteli kapcsolatokhoz, inkább ellenkezőleg: csak távolodik tőle, ugyanis egyetlen férfi sem fog komolyan venni egy olyan nőt, akibe már aznap beleüríti a tárat, pláne, ha ilyen céllal szedte fel. Ugyan minek is venné, hiszen már lelőtték a poént, legfeljebb majd szeretőnek használja a nőt a felesége/barátnője mellett. Van, akinek ez is elég, mert ennyi az önbecsülése, de Nikolett miután megírta a könyvét, akkora szarba keveredett, amiből már nem fog tudni kimászni. A könyvben ugyanis lényegében azt meséli el, hogy kik és hányszor dugták meg, továbbá leírja a férfiakról is a sokszor lenéző véleményét. Ezek után mondjuk ne nagyon várja azt, hogy komoly kapcsolatot akarnak vele kialakítani. Szexre ajánlkozó hapsik azonban minden bizonnyal lesznek dögivel, hogy utána elmondhassák: nekik is megvolt a botrányhősnő, akinek a teljesítményét aztán osztályoznák, meg különböző fórumokon kibeszélnék.
Apropó kibeszélés: ennek a könyvnek különösebb irodalmi értéke nincs, egyedül abból a célból született meg, hogy az emberek beszéljenek róla, na meg érzéseket váltson ki. Úgy gondolom, hogy ez sikerült is, mert tényleg közutálatot váltott ki a csaj. Jó, nálam annyira nem, bár eléggé egoistának tartom, aki kihangsúlyozza, hogy ő mennyire sikeres sportoló, aki keményen hajtott a sikerért.
Hát ha ez így lenne, akkor helyezést ért volna el valamelyik olimpián, vagy komolyabb bajnokságon, ámde ez nem így történt, ezért is kényszerül a magánéletének a kiárusítására. Érdekes, hogy Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, vagy Cseh László nem tettek ilyet, ők emberileg is példaképek tudnak lenni, és nincs szükségük botrányokra ahhoz, hogy képben tudjanak maradni. Igaz, ők nem buliztak, meg szórakoztak, hanem kőkeményen megdolgoztak a sikerért.
Szepesi Nikolett közben visszavonult az aktív versenysporttól, és megírta ennek a könyvnek a folytatását, az Orgazmuspontokat is, amiről hamarosan be fogok számolni itt a blogon.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház

Szalai Vivien: Stohl őszintén - a színész önéletrajza

Az utóbbi időkben két könyv is megjelent Stohlról: ez az egyik, illetve a Magyar börtönpokol a másik. Érdekes, hogy mind a kettőt az újságíró Szalai Vivien jegyzi.
Apropó börtön: ez a könyv egészen Stohl börtönbe vonulásáig meséli el a színész életét, de arról, hogy mi is történt vele a börtönben már a másik könyv beszél.
Azt, hogy miért ítélték börtönre a színészt gyakorlatilag az összes bulvárlap megírta, mint ahogy a magánéletét is kivesézték, de miután azt RTL Klub-ban műsort vezetett, ez nem is csoda: celeb lett belőle, márpedig a celebekről írnak sokat, olyat is ami sokszor nem igaz. Ezek miatt a cikkek miatt, illetve a műsorvezetési stílusa miatt is sokan nem kedvelték a színészt, többek között én sem.
Ez a könyv azzal a céllal íródott, hogy Stohl elmesélje az igazat, na meg azért is, hogy köztudatban maradjon a neve, beszéljenek róla. Meg gondolom valami pénzügyi juttatás is járt hozzá.
A színész azt állítja ebben a könyvben, hogy számára nagyon fontos, hogy szeressék, ezért is beszél magáról ennyire őszintén.
Sajnos, ezzel pont az ellenkező hatást éri el, legalábbis nálam mindenképpen, mert én eddig sem kedveltem Stohl Andrást,  a könyv olvasása közben egyszerűen megutáltam azért, ahogyan éli az életét.
A színész szeretne nagyon macsónak, férfiasnak látszani nemcsak a szerepeiben, hanem az életben is, de engem valahogy nem tudott meggyőzni. Akármennyire határozottnak, pörgősnek, nőfalónak tűnik, valahogy mégiscsak egy felelőtlen kamaszgyerek marad, pedig 3 lány édesapja.
A könyvben többször is elismétli, hogy ő mennyire sajnálja, hogy ennyire fájdalmat okozott a családjának, de ettől még nem jönnek rendbe a dolgai.
Ami nálam külön rossz pont, hogy Stohl vadászik, azaz állatokat gyilkol. Mindezt nem azért teszi, mert csak így kajához jutni. Egy fenét! Neki, meg a többi pénzeszsák számára, a vadászat csak szórakozás, amolyan úri sport. Még ha azért vadászna, mert éhes, az még hagyján, mert azt muszáj, de ez...
Az egyetlen pozitív dolog, amit el lehet mondani Stohlról az, hogy senkiről nincs egy rossz szava sem, ő nem haragszik senkire, még az édesapjára sem, aki sokszor veréssel fegyelmezte. Ugyanakkor a volt barátnőire, illetve a feleségére, meg a többi celebre sem neheztel, pedig - mint ahogy azt Stohl elmondja - voltak azért necces pillanatok nem kevés. Szóval  ez nem egy beszólogatós botránykönyv lett szerencsére.
A színész amúgy semmit sem hagy ki a könyvből: tehát mesél a gyerekkoráról, a csajozásokról, a színészi pályája kezdetétől, illetve arról, hogyan került az RTL Klubba, de őszintén elmondja azt is, hogy mi okozta a válását, továbbá beszél a Survivor-os Tündével való viszonyáról és Ancsikáról, a mostani társáról is.
A baleset, ami miatt a börtönbe került,már csak a könyv végén szerepel.
Némi extra, hogy a szerző a könyv legvégén megszólaltatta Stohl jelenlegi társát, Ancsikát, illetve a színész egyik lányát is, amit szerintem nem kellett volna. Na, de szükség volt erre is a művészúr fényezéséhez.
Kiadja az Alexandra Kiadó

Havas Henrik: Kedves Sanyi, Feri és a többiek! - a legdurvább blogokból

Ez a könyv Havas Henrik beszólásaiból szerkesztett válogatás, amelyből megtudjuk, hogy a 2009-es években milyen bulvárhírek foglalkoztatták a riportert.
Havast nagyon sokan a Heti Hetesből ismerik, ahol meglehetősen flegma és arrogáns módon véleményezte a különböző híreket.
Igaz, hogy onnét már régóta elkerült, sőt azóta a TV2-től is kirúgták, de a hírkommentálás megmaradt: eleinte az Indexnek blogolt, majd később elindította önálló videoblogját, amely azóta is működik.
A könyv egy 2009. márciusi bejegyzéssel indul és egy decemberivel ér véget, tehát majdnem egy évet átfog.
A riporter elsősorban a celebekről és a politikusokról mondja el a sokszor sértő véleményét, úgyhogy egy igazi botránykönyv született.
Havas ráadásul úgy állítja be magát, mintha valami Isten lenne, aki a többi ember fölött áll. Minderre ráerősít az is, hogy a bejegyzéseket minden esetben egy kurzívval szedett pár soros ún. lead vezeti be, amely egyes szám harmadik személyben íródott. Mindez azt jelenti, hogy távolságot tart, fölötte áll az egésznek.
Az emberek jó része pontosan ezért utálja annyira, mert hát hogy jön ahhoz a köcsög Havas, hogy másokat lenézzen és sértegessen, hiszen ő sem tökéletes.
Ez jogos is, de ez egy önálló műfaj, ami nem Havasról, illetve a kritizálóról szól, hanem magáról a kritikáról, illetve azokról, akik kapják,mert lényegében ezek tartják fenn gyakorlatilag a bulváripart.
Márpedig ez a műfaj az, amivel leginkább foglalkoznak az emberek. Csak egy példa: a Blikk Facebook oldalának több, mint 100 000 rajongója van, és biztosan nem a szél fújta őket oda. A Borsnál ez a szám egy kicsit kevesebb, úgyhogy nézettség van bőven és akkor még a különböző tévéműsorokat nem is említettem.
Havas a könyv előszavában azt mondja, hogy ő csak azokról az emberekről mond véleményt, akik így,  vagy úgy a köztudatban vannak, akár senkiházi celebek, akár politikusok.
Lélektani jelenség, hogy azokról, akik kiállnak a porondra, az embereknek véleménye van, ami erőteljesen különbözhet egymástól. Lehet ez pozitív, negatív, kulturált, vagy ordenáré. Mindez függ az adott embertől, illetve attól is, aki épp a porondon áll.
Annak idején sokszor olvastam Borsot, meg Velvetet is, de elsősorban nem a cikkek miatt mentem oda, hanem a hozzászólások miatt, amelyek jóval szórakoztatóbbak voltak, mint maga a portál. Ezekhez a kommentekhez képest Havas egy igazi úriember szerintem, ugyanis annyi durvasággal lehetett ott találkozni. Nem csoda, hogy megszüntették mindét helyen a hozzászólás lehetőségét, bár szerintem ha nem firkálnának össze ennyi marhaságot ezekről az emberekről ocsmány stílusban, akkor nem lennének ilyen negatív hozzászólások/vélemények sem.
Ámde az az idő valószínűleg még messze van, amikor a bulvár jelentősége csökken, és ezek a celebek kihalnak. Addig is foglalkoztatják az embereket, még Havast is, aki ebben a könyvben Mónikáról, Claudiáról, Fábry Sándorról, Vágó Istvánról, Molnár Anikóról, Kapócs Zsókáról, A Mr. és Mrs. című műsorról, Kedves Feriről és a kitartott nőiről, Demcsák Zsuzsáról, a Hooligans együttesről, Bajor Imréről, Benkő Dánielről, Bochkor Gáborról, Steiner Kristófról, a Fresh-lányokról továbbá az egykori munkahelyéről, a z RTL Klubról.
Nagyon szép lista ez is, de a szerzőt legalább annyira foglalkoztatja közélet és a politika is, sőt talán még jobban, mint a celebek világa, hiszen a politika mindannyiunk életét meghatározza így, vagy úgy, szóval teljesen elbújni előle nem lehet.
Havas nem is akar: kíméletlenül ostorozza Gyurcsányt, Bajnait, Kósát, Bokrost, a szlovákokat, a 4-es metró és az M6-os autópálya építését, a Vital és az Echo TV-t, a leggazdagabb hazai milliárdosokat, Kuncze Gábort,Orbán Viktort, a Déli Krónikát, Lendvai Ildikót, és még elég sok mindenkit.
Havas ugyanakkor képes az öniróniára is, hiszen a könyv készítésének az évében töltötte be a 60. évét, és szerinte ez egyszerűen szar, még akkor is, ha ő tevékenyen éli is meg ezt a korszakot. Viszont a 60 év, azért mégiscsak az időskor kezdete még neki is.
A könyv kritikus hangvételét enyhíti, hogy Havas időnként a családját is beleszövi a véleményekbe, főként a kisunokáját, Zsófit. Ilyenkor látszik meg, hogy azért Havas ember is tud lenni, de ez nagyon ritka.