Kánya Kata: Darabokra tört szívek - tizenegy igaz történet

Kánya Katát leginkább a társkereső irodája miatt ismerik az emberek, illetve az egykori rádióműsorról, a Kedd Esti Cupidóról, amit a Juventus Rádió sugárzott valamikor húsz-huszonöt éve. Azt már kevesebben tudják, hogy az eredeti foglalkozása színésznő, mert akkora alakításai azért nem voltak neki. Nincs is ezzel baj, mert legalább időben váltott és a segítő szakma valóban jobban megy neki, hiszen egy kívül-belül rokonszenves egyéniség, hatalmas beleérző képességgel és szívvel.
Korábban már jelent meg egy könyve a Társtaláló, amelyről már én is írtam korábban. Ebben a könyvben az a jó, hogy gyakorlati tanácsaival segíthet társat találni az egyedülállóknak. Kata második könyve,  a Darabokra tört szívek viszont nem ilyen, hanem egy történetgyűjtemény, ami az alcímből ki is derül.
A történetek szereplői valamennyien Kata ügyfélköréhez tartoznak, azaz társkeresők, bár kiderül, hogy erre még nem mindegyik szereplő áll készen. Cserébe viszont legalább kibeszélhették magukat, ami egy hatalmas dolog, mert legalább az őket gyötrő feszültség egy részétől megszabadultak.
Márpedig ilyen feszültségek, drámák bőven akadnak ebben a kötetben, hiszen volt olyan nő, akinek öngyilkos lett a férje, de volt olyan is, aki prostituáltnak ment, hogy a szülőfalujából Pestre kerülhessen, de olyan is akad, aki egy ikerpár mindkét tagjához férjhez ment (persze csak egymás után), de aztán mindkét férje meghalt. Érdekes, hogy a megszólalók többsége nő, hiszen a férfiak szerint a segítségkérés gyengeségnek számít, amit ők rosszul viselnek, és a társadalom is nehezebben tolerálja, míg a nőktől ugyanezt jobban elfogadják. Kata könyvében is csak két férfi mesélő van, akik szintén komoly problémákkal küzdenek.
A könyvet úgy reklámozták, hogy megrázó, dráma, ami egyébként igaz is, mert még engem az érzéketlen olvasót is szíven ütött egy-két történet. Lesznek persze olyan olvasók, akik azt mondják, hogy némelyik történet biztosan kamu, de én ezt nem tudom, meg nem is akarom megítélni. Amúgy sem ez lenne a célja a könyvnek, hanem hogy gondolkodtasson: másnak is vannak problémái, sőt olykor sokkal súlyosabb gondjai, szóval nem vagyunk egyedül. Senki sem sziget, bármennyire is úgy érzi az ember néha, szóval szükségünk van a többi emberre mindenképpen.
Nem véletlenül mondják, hogy az ember társas lény, akinek előbb utóbb szüksége lesz társ(aság)ra, mert különben megőrül a magánytól. Nem véletlen, hogy a legsúlyosabb büntetés az, amikor valakit kivet magából egy közösség, vagyis kiközösítik, és nem beszélhet senkivel.
Nem véletlen, hogy virágzanak a különböző társkereső irodák, illetve online közösségi oldalak, ahol az emberek tudnak egymással beszélgetni ebben az elidegenedett, modern világban is. Kata is egy ilyen irodát működtet, ahová be lehet menni, és lehet vele beszélgetni is. Sajnos, a tagsági elég húzós, de cserébe a tulajdonosnő kiszűri a csak szeretői/szexuális kapcsolatra utazókat, akik majd máshová mennek. Van dögivel hely, ahol ők is megtalálják a számításaikat, de Kata irodája igényességre törekszik. Aki bővebb információt szeretne, nézze meg a művésznő honlapját
A könyvet kiadja a Jaffa Kiadó