Ingrid Bergmanról elsősorban a Casablanca című film jut sokak eszébe, illetve sokan azt is tudják, hogy ő volt Hollywood jókislánya, aki nem ivott/drogozott, nem pasizott és nem voltak botrányai se se. Helyette házasságban élt Petter Lindströmmel, aki egyben a menedzsere is volt.
Valójában ez a jókislányság is csak egy szerep volt, amit a menedzserek és a filmstúdiók aggatták rá a színésznőre, miközben ő fulladozott ebben a szerepben.
Nem is csoda, hogy végül Bergman fellázadt és otthagyta a családját Roberto Rossellini filmrendezőért. A végeredmény hatalmas botrány lett, és senki sem értette, hogy egy állítólag kiegyensúlyozott házasságban élő nő miért tesz ilyet. Persze ez a kiegyensúlyozottság csak látszólagos volt, és a csak a külvilágnak szólt.
Azt már csak kevesen tudják, hogy a színésznőnek nemcsak Roberto Rossellinivel volt viszonya, hanem Robert Capa fotós-haditudósítóval is, még Rossellini megjelenése előtt. Mindez akkoriban még könnyebben titokban maradhatott, hiszen akkor még nem volt olyan izmos a bulvársajtó Amerikában, és lesifotósok sem igen léteztek még. Ezzel szemben ma egy amerikai hírességnek gyakorlatilag lehetetlen magánéletet élni ebben a bulvárvilágban.
Ha már híresség: a másik ismert emberről Robert Capáról még kevesebbet tudtam, mint Ingridről egészen mostanáig. Mindez azóta változott, hiszen ez a második könyv, amit vele kapcsolatban olvastam, tehát volt alkalmam őt valamennyire megismerni. Legelőször az emlékével kapcsolatban rendezett fotókiállítás kapcsán találkoztam a nevével, és ekkor derült ki az is számomra, hogy magyar származású volt. Később azt is megtudtam róla, hogy Friedmann Endre volt az eredeti neve, csak éppen zsidó származása miatt még kamaszkorában elmenekült Budapestről és Párizsban kötött ki. Mellesleg ugyanitt találkozott Ingriddel is.
Korábban Gerda Taro volt a szerelme, aki szintén fotózott, de ő meghalt a spanyol polgárháborúban munka közben. Az ő szerelmüknek Susana Fontes könyve, a Robert Capára várva állít emléket. Ezt a könyvet is olvastam, de még nem írtam róla. Ígérem pótolni fogom ezt a hiányt is.
Visszatérve Bergman és Capa viszonyára: ez nem az unatkozó gazdag szépasszony szeretőt tart című műsorszám volt, hanem egy igazi szenvedélyes szerelem, ami pont a természete miatt nem tarthatott sokáig, hiszen így is rengeteg energiát emésztett fel a találkák megszervezése, stb. Szóval sajnos véget kellett hogy érjen, de amíg tartott, addig szép volt, és legalább volt mire emlékezni.
Chris Greenhalgh angol irodalmár és kutató ennek a szerelemnek eredt a nyomába, és írta meg ezt a könyvet, ami valójában nem is annyira dokumentumkötet, sokkal inkább regény. Vannak ugyanis benne párbeszédek, illetve a szerző inkább a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt, mintsem a tényközlésre és ismeretterjesztésre.
Nincs is ezzel baj, csak annyi a problémám ezzel a kötettel, hogy sokszor túlzottan érzelmesre sikeredett a hangvétel, amely azt jelenti, hogy ez regény köröket ver a Danielle Steel könyvekre is, ami azért nem semmi. Persze az is igaz, hogy egy szerelmi kapcsolatról van szó benne, amit nem lehetett felvállalni a külvilág előtt, mert az egyik fél házas, illetve közismert ember ráadásul, tehát ehhez mindenképpen igazodnia kellett az ezt közvetítő szerzőnek.
A regény amúgy kétféle szemszöget mutat be: egyrészt Ingrid Bergmanét, ami egyes szám harmadik személyben íródott, másrészt Robert Capáét, ami viszont egyes szám első személyben. Mindez nagyon szokatlan megoldás, amivel még sohasem találkoztam. Nem tudom, mi lehetett ezzel a szerző célja, de van egy olyan érzésem, hogy Capa figuráját közelebb érezhette magához, míg Bergmanétól távolságot tart.
Ha már távolság: a két ember végül szakított egymással, de Ingrid házasságát már semmiképpen nem lehetett megmenteni: az asszony, mint írtam elhagyta a férjét Rosselliniért, de az a házasság sem sikerült. Capa sorsa tragikusabb: az örök nyughatatlan fotós kereste az újabb háborút, ahol dolgozhatott és vesztére meg is találta. 1954-ben a vietnami háború színterein dolgozott, amikor is aknára lépett, ami a halálát okozta. Negyven éves volt ekkor.
A könyvet kiadja a Pioneer Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése