Papp Diána: Téli fagyi

A szerző a szingliregények után most a családanyák problémáira koncentrál a legújabb regényében, azoknak is egy speciális rétegére, a kizárólag családanyaként működő, saját magukat a férjjel eltarttató asszonyokra.
Ez egy különösen hálátlan szerep azért, mert az ilyen asszonyokat nem igazán éri annyi inger, mint a dolgozó nőket, és egy idő után beszűkülnek, és nem lehet velük miről beszélgetni, hiszen csak a háztartással és a gyerekekkel foglalkoznak, mással már nem annyira. Aztán majd ezeket a háziasszonyokat csalja meg a partnerük egy idő után, mert unalmassá válnak.
A Téli fagyi egyik főszereplője, Judit éppen ilyen: ő sem dolgozik, ugyanakkor a három gyereke, meg a háztartás éppen elég munkát ad neki. Cserébe viszont a férje, Bálint szépen keres vezetőként, úgyhogy megengedhetik maguknak ezt a luxust.
Ámde megtörténik a baj: Bálint megcsalja az asszonyát, mire a nő berág és családostul az egyedülálló húgához, Virághoz költözik, aki a másik főszereplője a regénynek.

Mint az összes többi Papp Diána regényben, itt is rengeteget bőg a főszereplő, bár jogosan, mert eléggé ki van borulva szerencsétlen, de én akkor is túlzásnak érzem ezt. Szerintem nagyon teátrális ez az egész, már bocs. Csak sajnos, kevés ember látja kívülről a saját életét, ezért nem látja, hogy ő mit tett rosszul, és inkább menekül, mint ahogy Judit is. Mondjuk Bálint se az a kifejezett jellembajnok.
Közben ott van Judit testvére, Virág is, aki teljesen más életet él, mint a nővére: ő egyedülálló, dolgozik, és egy nem túl nagy albérletben lakik, de ennek ellenére szeretik egymást a nővérével, és összetartanak. Ezért is költözhet hozzá Judit a három gyermekével.
A Téli fagyiban szintén szerepet kap a vidéki életforma, akárcsak a szerző többi regényében. Érdekes, hogy eddig még a szerző legtöbb szereplőjének az életére a vidéki életforma hozott megoldást. Mondjuk ez nem véletlen, hiszen ott nyugodtabb az élet, és nem olyan zaklatott, mint a fővárosban, illetve a szereplők kiszakadnak némileg a mindennapi életükből, ezáltal sikerül némi távolságot tartaniuk tőle. Valószínűleg ez lehet a siker titka.
Érdekes, hogy most is a vidéken élő férfi szereplők a legrokonszenvesebbek számomra, vagyis Frici, a lányok apja, és Béci, az egykori szerencsejátékfüggő, Frici gyámolítottja. Valahogy ők azok, akikből mérhetetlen nyugalom és életszeretet árad, és ők azok, akik étel-és életrecepteket adnak a hölgyeknek.
Apropó, receptek: ebben a regényben is vannak ilyenek, de valahogy kevésbé hangsúlyosak, mint az előző kötetben. Lehet, hogy nem is kellene őket erőltetni, miután ez a könyv nem egy gasztroregény amúgy sem, de végül is engem annyira nem zavarnak.
A regény vége meglehetősen kiszámítható, bár a szerző az egyedülálló testvér, Virág sorsát eléggé háttérbe állítja, és inkább Judit a lényeg.
A könyv a szerző többi regényéhez hasonlóan eléggé vékonyka, úgyhogy hamar kiolvasható. Kiadja a Bookline Könyvek