Amióta állatvédőként dolgozom, nem nagyon érek rá bulvárral
foglalkozni, tehát gőzöm sincs, hogy ki kivel mit csinált a celebvilágban. Ezt a
lányt is csak véletlenül láttam meg a Blikkben, amikor írtak
arról, hogy állítólag szexuálisan zaklatták, illetve
bántalmazták őt. Egy ilyen téma mindig hatalmas érdeklődést
generál, ugyanis a zaklatás, meg az erőszak fogalmával nem
egyszer visszaéltek már olyan lányok/nők, akik csak bosszút
akartak állni valamilyen férfin, és ez tűnt a számukra
legkézenfekvőbb lehetőségnek. Ezek után nem csoda, hogyha ilyen
esettel találkoznak az emberek, valahogy kétkedve fogadják ezt az
egészet.
Különösen Nikolett esetére igaz ez, aki bulizik, piál,
pasizik, szexel orrba-szájba gátlástalanul, úgyhogy nem éppen az
ártatlan, szexuálisan megrontott áldozat képét mutatja. Ámde
lélekgyógyászok azt állítják, hogy a prostituáltak és
pornósok gyerekkorában sok esetben volt erőszak, szexuális
bántalmazás, ezért is léptek erre a „pályára”, hiszen ezt
szokták meg, ezt ismerik, márpedig a gyerekkorban kialakult
szokások, hiedelmek sokszor egy egész életen át velünk maradnak.
Niki azonban elvileg nem kurva, mert nem pénzért csinálja a
szexet, hanem állítólag élvezetből. Ámde van ezzel némi gond:
az ilyen szex ugyanis soha nem lehet élvezetes, legfeljebb arra a
rövid időre, amíg csinálják, de aztán nem marad más, csak a
nagy űr.
Valójában a Niki életmódját élő lányok is titkon vágynak
a szeretetre, az állandó partnerkapcsolatra (ezt Niki be is ismeri
a könyvben), csak éppen totálisan rosszul állnak hozzá a
dologhoz. Nikolett a könyvben ugyanis eléggé lenéző hangnemben
emlegeti a partnerkapcsolatban/házasságban élőket, mert szerinte
hűség úgy sincs: mindenki hazudik, félrelép, stb. Mondjuk
elismerem,hogy sok igazság van abban, amit leír, pláne a
hírességek/művészek/sportolók világában, de szerencsére nem
mindenki él így.
Viszont azzal, hogy így áll a dolgokhoz, és inkább a bulizós,
piázós, szexelős életmódot preferálja, attól nem fog közelebb
kerülni a boldog szeretetteli kapcsolatokhoz, inkább ellenkezőleg:
csak távolodik tőle, ugyanis egyetlen férfi sem fog komolyan venni
egy olyan nőt, akibe már aznap beleüríti a tárat, pláne, ha
ilyen céllal szedte fel. Ugyan minek is venné, hiszen már lelőtték
a poént, legfeljebb majd szeretőnek használja a nőt a
felesége/barátnője mellett. Van, akinek ez is elég, mert ennyi az
önbecsülése, de Nikolett miután megírta a könyvét, akkora
szarba keveredett, amiből már nem fog tudni kimászni. A könyvben
ugyanis lényegében azt meséli el, hogy kik és hányszor dugták
meg, továbbá leírja a férfiakról is a sokszor lenéző
véleményét. Ezek után mondjuk ne nagyon várja azt, hogy komoly kapcsolatot akarnak vele kialakítani. Szexre ajánlkozó hapsik azonban minden bizonnyal
lesznek dögivel, hogy utána elmondhassák: nekik is megvolt a
botrányhősnő, akinek a teljesítményét aztán osztályoznák,
meg különböző fórumokon kibeszélnék.
Apropó kibeszélés: ennek a könyvnek különösebb irodalmi
értéke nincs, egyedül abból a célból született meg, hogy az
emberek beszéljenek róla, na meg érzéseket váltson ki. Úgy
gondolom, hogy ez sikerült is, mert tényleg közutálatot váltott
ki a csaj. Jó, nálam annyira nem, bár eléggé egoistának tartom,
aki kihangsúlyozza, hogy ő mennyire sikeres sportoló, aki keményen
hajtott a sikerért.
Hát ha ez így lenne, akkor helyezést ért volna el valamelyik
olimpián, vagy komolyabb bajnokságon, ámde ez nem így történt,
ezért is kényszerül a magánéletének a kiárusítására.
Érdekes, hogy Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, vagy Cseh László
nem tettek ilyet, ők emberileg is példaképek tudnak lenni, és
nincs szükségük botrányokra ahhoz, hogy képben tudjanak maradni.
Igaz, ők nem buliztak, meg szórakoztak, hanem kőkeményen
megdolgoztak a sikerért.
Szepesi Nikolett közben visszavonult az aktív versenysporttól, és
megírta ennek a könyvnek a folytatását, az Orgazmuspontokat is,
amiről hamarosan be fogok számolni itt a blogon.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése