2013. november 15., péntek

Kate Furnivall: Az orosz szerető

Ha ezt a könyvét olvastam volna elsőnek az írónőtől, akkor erős lett volna a valószínűsége, hogy nem olvasok több művet tőle, ami igazán kár lett volna. Pedig ez az írónő legismertebb könyve, de mégis nekem nem jött be annyira.
Nem mondom, hogy rossz a történet, sőt a szerzőnek igencsak széles ismeretei vannak a témából, de mégis borzasztó vontatottnak éreztem a történetet, és úgy éreztem, hogy sose lesz vége. Kivéve az utolsó oldalakat, amikor is végre izgalmassá válik a történet, hogy aztán meglepő befejezéssel érjen véget.
Az orosz szerető amúgy egy trilógiának a központi kötete, ugyanis van egy előzményregénye, a Szentpétervár ékköve, és egy folytatása, a Lydia titka. Igazából ehhez a három kötethez kapcsolódik még a Vörös sál is, amely a Szentpétervár ékkövében megismert pap és orvos lányainak a felnőttkori történetét meséli el. Mind a négy regény igaz történeten alapszik, ugyanis a szerző édesanyjának és annak rokonságának a történetét mondja el. Mindezt ráadásul nagyon is hiteles módon, tehát nem a Ken Follett féle szórakoztató bulvártörténelmet olvashat az érdeklődő, hanem a sokszor brutális valóságot, ami különösen Kínában volt nagyon durva még a két világháború közötti modernizálódó világban is.
Kínáról tudni kell azt, hogy ebben az időben szűnt meg a császárság több ezer éves intézménye (ha jól emlékszem, 1912-ben), szóval ott is beindult azért a régi rendszer bomlása, csak másképpen, mint nyugaton.
Az ország ekkor még angol protektorátus volt, ami védnökséget takar. Ebben az esetben az ország külkereskedelmét ellenőrizték csak az angolok, de amúgy Kína független maradt. Mindez hatalmas szó volt, hiszen a Föld legnagyobb gyarmatbirodalma Angliához tartozott, de Kína elég erős maradt ahhoz, hogy meg tudja tartani a függetlenségét, a többi ázsiai országgal ellentétben. A két világháború közötti Kína egyik komoly problémája a kommunizmus előretörése volt, amit Csang Kaj Sek seregei próbáltak megakadályozni, amint az a könyvből is kiderül. Mindez polgárháborús helyzethez vezetett az országban.
Szóval ebbe a környezetbe érkezik meg a Szentpétervár ékkövéből megismert arisztokrata származású zongoraművésznő, Valentina Ivanova, akinek a szerelmi történetét Jens Friis dán mérnökkel a korábbi kötetben már nyomon követhettük.
A két fiatal házasságából egy kislány születik, a vörös hajú Lydia, de a kis család sajnos nem sokáig maradhat Oroszországban, ugyanis megdöntik a cárizmust, és a forradalmárok gyűlölik Valentina családját, ezért elmenekülnek az országból Kínába.
Ámde a vonatot, amin utaznak, megállítják és Valentina férjét, Jenst elhurcolják magukkal a katonák, így az asszony magára marad a kislányával.
Hosszú hányattatások után a kínai Juncsowban telepednek le, ahol főként angolok élnek, de hőseink találkoznak azért oroszokkal is. Érdekes, hogy Valentina megtagadja a hazáját is, sőt a kislányát is angolnak neveli, tehát a gyerek egy szót sem beszél a tulajdonképpeni anyanyelvén.
Az előkelő családból származó Valentina most megismeri a szegénységet, ráadásul a szerelme elvesztését sem tudja igazából feldolgozni, ezért piálni kezd. Emiatt a kislányára sem tud annyira figyelni, aki eléggé elkanászodik, bár valószínűleg ez a zabolátlanság veleszületett természete is. Nekem ettől mindjárt rokonszenvessé is vált ettől a leányzó, viszont az eddig szimpatikusnak tartott Valentina nagyon zuhant a szememben. Tudom, hogy nagy csapás érte, de vannak, akik még ezután képesek voltak összeszedni magukat és normálisan élni, szóval nem törvényszerű megzakkanni.
Viszont ez a Lydia tűzről pattant teremtés, aki fütyül a szabályokra, és egy kínai fiúba szeret bele, akivel kölcsönösen megmentik egymás életét. Ráadásul ez a kínai fiú még kommunista is, ami tetézi a bajt. Szóval ennek a kötetnek a középpontjában az ő szerelmük áll.
A történet vezetése nagyon hasonlít a Szentpétervár ékkövéhez annyiban, hogy itt is két fiatal szerelmi megpróbáltatásairól van szó, de ugyanakkor jóval komplexebb a történet, mint az előzményregényben: az olvasók ugyanis megismerkedhetnek a kínai kultúrával és történelemmel is, ugyanakkor a szerző az előző kötetben megismert Valentina sorsát is tovább szövi. Ráadásul megjelenik az előző kötetből már megismert kozák, Liev Popkov alakja is, aki Valentináéknál szolgált. Ebben a kötetben még nem kap fontos szerepet, csak a folytatásban, a Lydia titkában, szóval őt ezért tartottam fontosnak megemlíteni.
Kiadja az I.P.C. Könyvek Kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése