Kate Furnivall: Lydia titka - az Orosz szerető folytatása

Talán ez az írónő legjobb regénye, legalábbis szerintem. Még a Vörös sálat is felülmúlja, pedig sokáig az volt a kedvenc tőle. A témájuk egyébként hasonló, már abból a szempontból, hogy mindkettő a két világháború közötti Oroszországban játszódik, ahol akkoriban Sztálin volt az úr, akinek a zsarnoksága még a cár atyuskáét is felülmúlta: elég volt egy rossz szó, és az illető máris egy munkatáborban, vagy egy börtönben találta magát, ahol megkínozták, illetve dolgoztatták.
A vörös sál is egy ilyen helyen játszódott, de a Lydia titkában is vannak ilyen jelenetek, miután Lydia édesapja is egy ilyen helyen fogoly és a lány azért utazik Kínából Oroszországba, hogy megtalálja és ha lehet kiszabadítsa őt. Éppen ezért izgalmas annyira ez a könyv, aminek ráadásul több szálon fut a cselekménye, hogy aztán a regény közepén, illetve a végén összeérjenek a szálak. Pontosan ez tette olyan izgalmassá a könyvet szerintem, mert izgatott, hogy akkor most kiszabadítják-e a foglyot, vagy sem. A regény előzményeit a szerző már a Szentpétervár ékkövében és az Orosz szeretőben kibontotta, azokról már az előző bejegyzésekben meséltem. A szereplők is többé-kevésbé ugyanazok, akik az előző kötetben felbukkantak, kivéve pár új arcot
Akárcsak a többi Furnivall regénynél itt sem a történet a lényeg, hanem a légkör, illetve leírások, amelyeket remekül megcsinált az írónő, akinek az édesanyja orosz származású. Az Orosz szerető trilógia éppen pont ennek a családi vonalnak a történetét meséli el, tehát igaz történeten alapszik.
Kiadja az I.P.C.Könyvek Kiadó