2013. november 13., szerda

Sara Gruen: Vizet az elefántnak

Soha nem szerettem a cirkuszokat különösebben, még gyerekként sem. Részben azért, mert nem értettem, hogy mi ebben a szórakoztató, részben azért, mert kínozzák benne az állatokat, én pedig nagy állatvédő vagyok. Gruen könyve is többször utal erre, a cél viszont az, hogy bemutassa a 30-as évek amerikai vándorcirkuszainak a hangulatát egy történeten keresztül. Abban az időben volt a gazdasági világválság is, amely rányomta a bélyegét a cirkuszok világára is, ugyanis az embereknek az alapvető élelmiszerekre se nagyon volt pénzük, nemhogy szórakozni.
Ebbe a cirkuszi világba csöppen bele Jacob Jankowski egy fiatal egyetemi hallgató, akinek váratlanul meghalnak a szülei egy autóbalesetben, és kiderül, hogy csak tartozásokat hagytak rá. Emiatt a srác nem írja meg a záróvizsgáját, különben vizsgázott állatorvos lehetne belőle. Ámde a fickó elhagyja a várost és felszáll az első vonatra a város határán kívül, amelyről kiderül, hogy a Benzini Testvérek Vándorcirkuszát szállítja.
Itt kezd el Jacob dolgozni, mint állatorvos, aztán később a címben szereplő elefánt, Rosie idomárja is.
Hamarosan kiderül számára, hogy a cirkusz kegyetlenül bánik az emberekkel és az állatokkal is, de ami mégis maradásra bírja, az Marlena a műlovarnő jelenléte, akivel egymásba szeretnek. Mondjuk várható volt a szerelmi szál a kötetben, hiszen egy nagyon erős érzelemről van szó, ami mindent gyökeresen megváltoztat.  Egyetlen bökkenő van: Marlena már férjezett, és a férje, August egy meglehetősen kiszámíthatatlan hangulatember, akiről egyre gonoszabb dolgok derülnek ki. Ez a könyv egyik szála.
A másik szál már a nagyon idős Jacobot mutatja, akit a gyerekei bebasztak egy öregek otthonába ahelyett, hogy magukhoz vette volna valamelyikük. A régi pörgős életéhez viszonyítva unalmasan telnek itt a napok, ráadásul az ellátás is szar, legalábbis Jacob folyton zsörtölődik valamiért. Ennek ellenére még így is szerethető figura számomra, sőt: valószínűleg én is így tennék a helyében.
Szóval innét az otthonból emlékezik vissza a fiatalságára annak apropóján, hogy az otthon közelébe cirkusz érkezik, ami a fiatalságát juttatja az eszébe.
Sokan azt írták, hogy egy nagyon aranyos történet ez, ami elvarázsolta őket. Nos, engem nem annyira. Oké, nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni, továbbá rokonszenves volt a két főszereplő, de én akkor sem voltam tőle elájulva valahogy. Lehet, hogy az a baj, hogy nem szeretem a cirkuszokat sem, és ezért nem hatott a varázs, nem tudom. Igazából ebben a könyvben nem is annyira történet a lényeg, hanem az előbb említett varázs, illetve a cirkuszosok életmódjának ábrázolása is, tehát ez egy regényes dokumentumkötet.
A regény az Aranypöttyös Könyvek című sorozatban jelent meg, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
A könyvet meg is filmesítették Robert Pattinson és Reese Witherspoon főszereplésével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése