Nem olvastam eddig túl sok skandináv krimit, de bátran kijelenthetem, hogy eddig ez a legjobb közülük, már szerintem. A könyv ugyanis jóval több, mint egy bűnügyi regény, azért mert a könyv egyben szociográfia, és kemény társadalmi bírálat is.
A regény főhőse ugyanis egy hajléktalan nő Sibylla, aki véletlenül belekeveredik egy gyilkosságba, és a rendőrség azt hiszi, hogy ő a tettes, hiszen ő látta utoljára élve az áldozatot. Innentől kezdve a nőnek menekülnie kell a hatóságok elől, hiszen ha elkapják, akkor bevarrják pár évre anélkül, hogy bizonyítékot találnának a bűnösségére. Mondjuk ebben közrejátszik az is, hogy már régóta hajléktalan, nincs személyigazolványa és TB azonosítója, tehát igazából ő nem is létezik ebben a társadalomban.
Azt hadd tegyen hozzá, hogy Sibylla nem az az ártatlan angyalka: a nő ugyanis csaló, aki bajba jutott hölgynek adja ki magát a svéd főváros luxusszállóiban, ahol gazdag pasasokkal fizetteti ki a vacsoráját, illetve a szállását. Cserébe legalább viszont van mit ennie, és fedél is van a feje felett legalább arra az éjszakára. Korábban, a hajléktalansága kezdetén viszont alkoholista volt pár évig, de aztán leszokott, egy traumatikus élmény hatására. Mondjuk ez eléggé életszerűtlen, mint ahogy az is, hogy havi járandóságot kap pénzes szüleitől. Na, de ez egy regény, szóval mese az egész.
Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy Sibylla külsőre sem úgy néz ki, mint egy lepukkant sarki kocsmás hajléktalan, hanem nagyon is ápolt, igényes a külsejére, tehát senki meg nem mondaná róla, hogy hajléktalan. Meg az is érdekes a sorsában, hogy ő dúsgazdag családba született bele, de ugyanakkor semmi szeretetet nem kapott a szüleitől, csak jeges közönyt, és kőkemény szabályokat, amelyeket be kellett tartania, akár tetszett akár nem. Ha hibázott, akkor szüleinek jeges hallgatása volt a válasz.
Sajnos már önmagában az a körülmény, hogy a szülei dúsgazdagok, már önmagában is kitaszítottá tette abban a kisvárosban, ahol éltek, de a szülei - főleg az anyja -, még barátkozni sem engedték a többi gyerekkel, hiszen ők közönségesek voltak hozzájuk képest. Ez a kitaszítottság aztán világéletében elkísérte Sibyllát, aki aztán egy elmegyógyintézetből megszökve megismerte a másik végletet is, vagyis az otthontalanságot és a létbizonytalanságot. Miután gyermekként hamar megismerte a kiszolgáltatottságot, ezért felnőttként sem akar más, csak hogy hagyják már végre békén. Végül is egész életében így élt, szeretetet senkitől sem kapott, szóval nincs, ami motiválja, ezért céljai sincsenek.
Nekem rokonszenves az ő alakja, mert hasonló a gondolkodásunk, és én is eléggé távolságtartó családból jöttem, de mi azért normálisak voltunk, Forsenströmékkel szemben.
Nyilván az olvasóban felmerül a kérdés, hogyan került a főhős a mérhetetlen gazdagságból egy elmegyógyintézetbe, illetve onnét az utcára, éppen ezért Alvtegen párhuzamosan meséli el a könyvben a múltat és a jelent, hogy megérthessük az okokat, amik a jelenhez vezettek.
Én azt gondolom, hogy Sibylla soha nem volt egy pillanatra sem elmebeteg, csak traumatikus élmény érte, ami miatt fellázadt és bekeményített a szülei ellen, ami lássuk be, hogy jogos volt. A fiatal lány helyett inkább a Forsenström szülőket kellett volna pszichiátriai kezelésben részesíteni. Sajnos az a baj, hogy hasonló szülők a valóságban is vannak nem kevés, akik aztán egy csomó lelki sérültet gyártanak a világra, mint amilyen Sibylla is.
A regény pont az ő alakja és élete miatt nem ül le egy pillanatra sem, szóval mindig van meglepetés és csavar a történetben, de azért a regényben csak lassan csordogálnak az események, és elég sok leírás.
Ezek részben Sibylla életkörülményeire, részben a jellemére, részben pedig a múltjára vonatkoznak.
A skandi krimikben jellemző még, hogy a rendőrök magánéletét és jellemvonásait is részletesen bemutatják általában a szerzők. Ez itt hiányzik, mivel nincs rendőr szereplő a történetben.
A nyomokat részben Sibylla, részben pedig kamaszkorú segítőtársa, Patrik deríti ki, akivel a nő csak véletlenül találkozik, de aztán társak lesznek. Ők derítik ki a sorozatgyilkos létét, ugyanis a stockholmi Gramd Hotelben elkövetett gyilkosság után még három hasonlóan elkövetett bűneset következik, amit szintén Sibyllára akarnak kenni, persze bizonyíték nélkül. Gratula a rendőrségnek. Mondjuk nem ez az első regény, amelyben ostobának, tehetetlennek és lustának ábrázolják a rendőrséget, akiket aztán lefőz egy magánnyomozó.
Nekem mindenesetre tetszett a történet, főleg azok a részek, amelyek Sibylla jellemét, gondolkodását és életmódját mutatták be. Szerintem ez sokkal érdekesebb volt, mint a gyilkosság maga.
Ami probléma volt Avtegennel, hogy sokszor homályosan fogalmaz, de hát ez egy pszichothriller, ahol kétségeket kell hagyni az olvasóban. Viszont, amiben nem kételkedem az az, hogy el fogom olvasni a többi könyvét is.
Kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése