A skandináv krimik sorozatában ezúttal egy igazán szövevényes bűnügyet kell kiderítenie a rendőrségnek, amelynek a szálai a régmúltba vezetnek. Látszólag egyszerűen indul a regény, ugyanis kupán vágnak benne egy idős embert, aki belehal a sérüléseibe.
Banális eset ez, ami New Yorkban és Londonban egy nap többször is megesik, továbbá itt Magyarországon is elég sűrűn előfordul, na de nem Izlandon, ahol a regény is játszódik.
Az Atlanti-óceánban fekvő sziget ugyanis teljesen más világ. Először is egy kis területű országról van szó, a sarkkör közelében, tehát eleve milliós metropoliszok sincsenek, ráadásul nagyon hideg is van.
A főváros, Reykjavík lakossága kb. 90 000 főt számlál, ami nagyjából a mi Szombathelyünknek, vagy Szolnokunknak felel meg, úgyhogy olyan nagy pörgés nincs, ráadásul előbb, vagy utóbb mindenki ismer mindenkit. Természetesen vannak még más városok is a szigeten, éppen ezért a szerző mellékelt a könyv elejére egy térképet is, hogy jobban tudjunk tájékozódni, Izland ugyanis eléggé kiesik a fő csapásirányból, szóval elég kevesen ismerik.
Na, most ilyen körülmények között a rendőrség is jóval nagyobb felhajtást csinál egy egyszerű gyilkosságból, mint egy zsúfolt nagyvárosban, ahol a hasonló típusú gyilkosságok eléggé a rendőrség ingerküszöbe alatt vannak.
A szerző állandó főhőse Erlendur felügyelő azonban komolyan veszi a munkát, és a stábjával együtt nyomozni kezd, hogy megtalálják a tettest.
Hamarosan kiderül, hogy az áldozat nem is volt olyan ártatlan bárányka, hiszen vagy 40 éve feljelentették nemi erőszak elkövetése miatt, ráadásul született egy kislánya is a megerőszakolt nőtől. Sajnos mind a nő, mind pedig a kislány meghalt már régen, ezért a felügyelőnek nem sok eszköze marad a gyilkosság felderítésére.
Ámde Erlendur nem adja fel, és szépen lassan fényt derít az igazságra, amely meglehetősen hátborzongató, és mint említettem meglehetősen szövevényes is.
Igazából ez a könyv nem is krimi, inkább pszichothriller, amely a sorozat többi kötetéhez hasonlóan a lélektanra, illetve a családi problémákra helyezi a hangsúlyt, mintsem a gyilkosságok elkövetésére.
Nem kivétel ez alól Erlemdur felügyelő sem, akinek úgyszintén akadnak problémái. Az elvált kétgyerekes nyomozó egyedül él fővárosi lakásában. Feleségével már régóta nem állnak szóba egymással, és a gyerekeivel sem tartja a kapcsolatot, bár ez utóbbi nem rajta múlt. A fia drogügyletek miatt éppen börtönben van, de a lánya is drogos, aki ráadásul teherbe is esett az egyik pasasától. A lány fel is bukkan a regényben, és próbálja rendezni az életét, szóval le akar állni a drogról, mert meg akarja tartani a gyerekét, ami azért becsülendő benne. Na, meg az apját is próbálja megismerni.
Eközben Erlendur és stábja olyan embereket keres fel, akiknek köze volt az egykor elkövetett nemi erőszakhoz. A történet hibája annyi, hogy hagy egy-két elvarratlan szálat a történetben, de amúgy ezenkívül hibátlan a regény, amelyben adódnak vérfagyasztó részletek, emiatt a regényt csak erősebb idegzetűek olvassák.
A regény olvasása közben azon tűnődtem, hogy tök jó lenne megfilmesíteni a sztorit. Aztán olvastam, hogy ez már megtörtént, ráadásul izlandi rendező közreműködésével. Azt nem tudom, hogy hazánkban vetítették-e a filmet, de az Imdb-n megvan valahol az adatlapja, csak most nem tudom, hogy hol.
A könyvet kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése