A folytatásokkal általában az a helyzet, hogy többnyire erőltetettek, és nem érik el az előző kötet színvonalát. Talán azért lehet ez, mert a szerzők elfáradnak, kiégnek, na meg hát pénzt akarnak keresni. Mondjuk ez utóbbi érthető is, hiszen mindannyian pénzből élünk ugyebár, de az írás egy művészet, tán nem kéne regénygyártó kisiparosok szintjére süllyedni a szerzőknek.
Jeffrey Archer azon kevés író közé tartozik, akik nem követik el ezt a hibát, tehát a Párbaj folytatása is egy kiváló, zseniális darab lett, amiről csak felsőfokon lehet beszélni.
Az az igazság, hogy ez a könyv nem is annyira folytatás - na jó részben az -, inkább egy párhuzamregény: a Párbaj egyik felének, Abel Rosnowskinak a lányáról, Florentynáról szól a történet.
A Párbajból az ő sorsát részben már megismerhettük, tehát a regény első fele nem mutathat akkora meglepetést azok számára, akik a Párbajt olvasták.
A tékozló lány azonban más szempontból nézi a történteket, továbbá Florentyna sorsát helyezi előtérbe, akinek az ambíciói még az apjáét is magasan verik, mert ő akar az Amerikai Egyesült Államok első női köztársasági elnöke lenni. Mindenesetre van önbizalma a csajnak, aki az apja legendás üzleti érzékét is örökölte: annak idején, amikor az apja elzavarta otthonról a tiltott szerelme miatt, a lány egy divatáru üzletben kezdett el dolgozni, majd nem sokkal később saját üzletet alapított, amelyből később egy egész üzletlánc nőtt ki, amelynek természetesen ő a vezetője.
Aki ennek alapján férfias nőre, vénkisasszonyra, vagy valamiféle terminátorra tippel, az téved: Florentyna nem olyan, mint egykori nevelőnője, az angol Winifred Tredgold kisasszony, aki egy egyszerű külsejű, aszkéta életet élő, csúnyácska vénkiasszony volt. Nem, szó sincs róla: Florentyna vonzó nő, akinek van érzéke a divathoz, és a sminkeléshez is, tehát a külsejével is el tudja adni magát. Ráadásul van neki családja is, férj plusz két gyerek, akikről gondoskodnia kell, tehát betölti a női szerepet is, csak éppen a hagyományoktól eltérően.
Az más kérdés, hogy nagyon intelligens és művelt nő, aki bármikor utoléri - sőt, talán le is hagyja a férfiakat -, és visszafogni sem hajlandó magát, szóval még energikus is. Csak éppen az a baj, hogy rettentően konzervatív országban él, ahol azért még mindig elvárják, hogy a nőnek a konyhában a helye.
Pedig Amerikáról mindenki úgy tudja, hogy a lehetőségek hazája, illetve az amerikai népet is kifejezetten nyitottnak és optimistának ismerik, de ez csak részigazság. Valójában egy rettentően vaskalapos országról van szó, ahol kemény szabályrendszer szerint zajlanak az események.
Az például elképzelhetetlen ebben az országban, hogy például egy színesbőrű, vagy egy nő legyen a köztársasági elnök. (Na jó, a színésbőrű köztársasági elnök már valóra vált, de a nőre még várni kell, ki tudja meddig).
Mindenesetre Florentyna egy olyan közegbe akar betörni, amely jórészt férfiakból áll. Innentől kezdve azon izgulhat az olvasó, hogy sikerül-e neki a célja, és tényleg megválasszák-e elnöknek.
A könyv annyiban tér el a többi Archer regénytől, hogy ebben a könyvben a szerző egy kicsit többet foglalkozik a családdal, a magánélettel, hiszen össze kell békíteni két ellenséges családot, ami másként nem megy.
Viszont a feszes cselekmény, illetve a különböző gazdasági, politikai bravúrok nem maradnak el szerencsére, tehát lehet izgulni, hogy az adott szereplőnek sikerül-e megszerezni a hatalmat.
Archer profin mozog a gazdasági és politikai életben, hiszen ő maga is politikus volt, habár ő nem Amerikában, hanem a londoni parlamentben dolgozott. Mindenesetre kiváló háttérmunkát végzett, mielőtt elkezdte írni ezt a regényt.
A könyv nyelvezetet egyszerű, letisztult, tehát Archer nem dobálózik különböző szakszavakkal, és nem akarja megmutatni, hogy ő most mekkora szakértője a témának, pedig simán megtehetné. Éppen ezért azok az olvasók is élvezhetik a regényt, akik nem értenek ezekhez a területekhez, csak kikapcsolódni szeretnének. Na, arra ez a könyv tökéletes lesz. Kiadja a General Press Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése