Philip Carlo: A Jeges - igaz történet a New York-i olasz maffia egyik bérgyilkosáról csak erős idegzetűeknek

Az előző bejegyzésben egy bűnöző élettörténetéről írtam. Most ugyanezt a koncepciót folytatom tovább, de a két ember között hatalmas különbségek vannak. Míg Kenneth Rijock egy értelmiségi, ún. fehérgalléros bűnöző volt, aki lényegében csalt, addig Richard Kuklinski, a Jeges, egy hidegvérű bérgyilkos volt, aki a nyomorból érkezett, hogy aztán a New York-i olasz maffiának dolgozzon külsősként. Philip Carlo az ő életét, illetve „munkásságát” meséli el, ami azért nem volt semmi, a fickó ugyanis komplett őrült volt, elmebeteg, aki csak úgy gyakorlásképpen öldösött embereket az utcán. Arra azért persze mindig ügyelt, hogy lehetőleg hajléktalanokat, piti szemeteket nyírjon ki, akik senkit nem érdekelnek.
A könyvből kiderül, hogy a Jeges szegény családból származott, de ez még nem mentség arra, hogy pszichopatává váljon valaki. Viszont az ő szülei is azok voltak, ami azért már jelent valamit. Például az apja egy agresszív, alkoholista barom volt, aki folyton verte a családját, míg az anyja vallásbuzi volt, akit Istenen kívül más nem nagyon érdekelt, ezért a fiúnak sokszor kellett ételt lopnia ahhoz, hogy egyáltalán ehessen, hiszen a szülei nem gondoskodtak róla. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Kuklinski 1935. április 11-én született és abban az időszakban teljesen más volt a szociális háló, és a gyermekvédelmet sem igazán ismerték, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a verés volt az egyetlen fegyelmezési eszköz, bár voltak azért más büntetési formák is.Azok a szociális intézmények pedig amiket manapság ismerünk, még nem voltak meg. Sokan azt mondják, hogy mennyire rettenetes nagy nyomor van manapság, holott komfortos háztartásban élnek. Na, ez akkor még nem volt meg, amikor Kuklinski gyerek volt: akkor még a legalapvetőbb emberi körülmények, amiket ma ismerünk, luxusnak számítottak. A Kuklinski család is nyomorgott, pláne, hogy az apa azt a kevés jövedelmét is inkább piára verte el. Ha már verés: Richard apja igazi gonosztevő volt, aki a felesége mellett a fiait is verte, mígnem a legidősebb gyerek belehalt a sérüléseibe. Richard anyja viszont vallásbuzi volt, akinek Isten az első, emiatt még a gyerekeit is hanyagolta, tehát a fiú kénytelen volt ételt lopni, mert különben éhen halt volna.Érdekesség, hogy az öccse is pszichopata volt, aki megerőszakolt, majd megölt egy kislányt, ezért börtönbe csukták.
Richard különben egy érdekes figura, egy kétarcú Janus volt: egyrészt mérhetetlenül figyelmes tudott lenni a feleségéhez és gyerekeihez, másrészt kegyetlen gyilkos volt, aki a legkülönbözőbb módszerekkel ölt, amit a könyv elég részletesen bemutat. Én erős idegzetű ember vagyok, de ettől a pasitól folyamatosan rázott a hideg, ugyanakkor kedveltem is azért, mert nem semmi arc volt. Azt is érdekesnek találtam, hogy soha nem ölt meg nőket, illetve gyerekeket. Utóbbiakat például sohasem volt képes bántani, de a feleségét ő is rendszeresen verte, ah elborult az agya. Mindezt kurva nehéz lehet összeegyeztetni az olvasónak, de abban a világban ez teljesen rendjén való volt, hiszen a férfi volt az úr, aki lényegében azt csinált otthon, amit akart következmények nélkül. Azt maga Kuklinski is elismerte, hogy sohasem szerette igazából a feleségét, csak birtokolni akarta, hogy más férfié ne lehessen. Érdekesség az is, hogy Kuklinski felesége, Barbara nem volt az a tipikus áldozattípus, inkább egy nagyszájú, vagány, társaságkedvelő csaj volt, aki gyakran visszaszólt az urának, amiért szintén tasli járt. Az is érdekes, hogy Kuklinski soha nem csalta meg a feleségét még egy kóbor numera erejéig sem. A könyvben egy külön rész foglalkozik Barbarával a feleséggel, de nagyrészt Kuklinski „karrierjéről” esik szó a továbbiakban.
A könyv szerintem legizgalmasabb része a Kuklinski ellen indított nyomozás, ami kurva későn kezdődik el, ugyanis a bérgyilkos hibázott, amikor nem megfelelő emberekkel állt össze. Maga a nyomozás évekig tartott, hiszen bizonyítékokat kellett gyűjteni ellene, továbbá be kellett valakit építeni a maffiába, hogy lebuktassa Richardot. Végezetül már a jól megérdemelt börtönéveket mutatja be a szerző, aki bűnügyi íróként beszélgetett el Kuklinskivel a börtönben, innét a könyv.
A bérgyilkos hála istennek már nincs az élők sorában, mert 2006-ban, vagy 2007-ben meghalt. Igazából azt nem értem, hogy miért nem végezték ki villamosszékben, amikor másokat jóval kevesebbért is elítélnek.
A könyvben kurva erőteljes részek olvashatók Richard módszereiről, ezért csak erős idegzetűek olvassák.
A könyv a Sötét Örvény című sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.