Jean-Pierre Montcassen: Meliki

Már maga a borító is megfogja az embert, ugyanis egy elfátyolozott arcú arab nő látható rajta, akinek a szeme látszik. Innét mindjárt kikövetkeztettem, hogy a regény valószínűleg a muszlim kultúrában játszódik.
A WTC Center tragédiája óta elég sok ilyenfajta könyv jelenik meg, amelyeknek a lényege ennek a kultúrának a lejáratása, ami azt jelenti, hogy egy csomó memoár jelent meg arról, hogy ott mennyire szar nőként élni.
A Meliki azonban szerencsére távol esik ezektől a könyvektől, már csak azért is, mert egy történelmi regényről van szó, ami az 1630-as években játszódik a Török Birodalomban, tehát semmi köze az arabokhoz.
A Meliki egyébként sem akar uszítani, épp ellenkezőleg: ez a könyv azokhoz szól, akik szeretik a szépet, de ugyanakkor mégsem akarnak nyáltengert. A könyvben szerencsére ez utóbbitól nem kell tartani, mert a szerelem itt inkább egyfajta elmélyülő barátságot jelent egy janicsár és az általa megvásárolt rabnő között.
Ferhat, a janicsár leszerelt a hadseregtől, és különösebb életcélja már nincs: csak szeretné nyugalomban élni az életét. Felesége, gyereke szintén nincs, és különösebben nem is akar.
Aztán egyszer a drinápolyi rabszolgapiacon járva halk magyar szót hall az egyik kereskedőnél. A hang forrása egy koszos rongycsomó alatt heverő kislány, Boriska, aki gyakorlatilag már az utolsókat rúgja, ámde Ferhat mégis megveszi, mert a magyar szavak régen hallott anyanyelvére és régen látott szülőföldjére emlékeztetik őt. A janicsár ugyanis magyar volt egykor, de fogolyként elhurcolták magukkal a török katonák  a hazájukba, hogy katonát faragjanak belőle, miközben elvárták, hogy tagadja meg a gyökereit, felejtse el az anyanyelvét és legyen török. Mindez a valóságban is megtörtént a Török Hódoltság területén, szóval a janicsárokat mindig a leigázott országok gyermekkorú foglyai közül toborozták.
Ferhat azonban sohasem felejtette el a gyökereit és a kislánynak köszönhetően magyarul beszélgethetnek a férfi otthonában. A gyermeket ugyanis sikerül megmenteni, annak ellenére, hogy nagyon súlyosak a sérülései.
A két ember kapcsolatát meséli el a könyv, amely szép lassan átfordul szerelemmé, habár a megkérgesedett szívű férfi erőteljesen harcol ellene, már csak a hatalmas korkülönbség miatt is. Mielőtt azzal jönnének a kedves olvasók, hogy milyen pedofil ez az ember, elárulom, hogy nem történik szex a felek között, pedig a régi világban nagyon sok ilyen történt a valóságban. Akkoriban ugyanis az urak nem kérték meg szép szóval a rabszolga-és jobbágysorban élő nőket, hogy ugyan bújjanak már velük ágyba, hanem egyszerűen elvették azt, amiről úgy gondolták, hogy jár nekik. Ehhez képest kifejezetten normális ember ez a Ferhat. :)
Nem véletlen, hogy Boriska annyira tiszteli őt. A kislánnyal ugyanis korábban már erőszakoskodtak a katonák, szóval fiatal élete során látott pár gonosz dolgot, amiket el kell felejtenie. Szerencsére, úgy tűnik sikerül neki.
A két ember kapcsolatára egyébként az alá-fölérendeltségi viszonyok jellemzőek, és nem azért, mert Ferhat zsarnokoskodna a kislánnyal, hanem azért, mert a gyerek a megmentőjeként tiszteli őt.
A történet 1630-ban kezdődik és öt évet ölel fel, de a szereplők későbbi sorsát egy kétszáz évvel később íródott utóhangból komolyan megismerhetjük. Véleményem szerint a regény cselekménye nem is annyira fontos, sokkal inkább a hangulat a lényeges, illetve az életmód/kultúra. Az, hogy mi történik a szereplőkkel, az másodlagos, de annyit elárulok, hogy Ferhatra többen is haragszanak a rabnő miatt, tehát az életük komolyan veszélybe kerül. Ráadásul a birodalom területén egy zsarnoki természetű uralkodó áll, aki komoly besúgói hálózatot üzemeltet, szóval a cselekmény helyenként itt-ott emlékeztet a Tanú című filmre, ahol a főhőst időnként valami mondva csinált ürüggyel beidézik a hivatalba. Nos hát Ferhattal is valami hasonló történik. 
A regényen meglátszik, hogy a szerző alaposan utánajárt a török kornak, mind a történelmi eseményeket, mind a kultúrát, mind a nyelvezetet illetően. Miután elég sok török szó/kifejezés szerepel a kötetben, ezért a szerző a kötet végére szerkesztett egy szótár, ami segít a tájékozódásban csak hátra kell lapozni.
A szerző neve senkit ne tévesszen meg: magyar emberről van szó ugyanis, akit civilben Cselenyák Imrének hívnak, és már több regényt is írt ezen a néven, de a saját nevén is.
A könyv az Aranypöttyös Könyvek sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.