Nemrég került a kezembe a Meztelenül folytatása, és igencsak vissza kellett lapoznom az előző könyvet, mert már eléggé elfelejtettem, mi volt benne. Ez is azt mutatja, hogy mennyit ért kb.
Nos, az All In eléggé alul teljesített a Meztelenülhöz képest, ugyanis jóval érzelgősebb lett a hangvétele, bár azért a szexjelenetek itt sem hiányoznak, de azért mégis más ez a kötet az előzőhöz képest.
Ethan Blackstone ugyanis beleszeret Brynne-be, a művészeti főiskolás lányba, és innentől kezdve ez irányítja az életét. Persze ez még nem lenne baj, ha Miller nem venné csöpögősre a hangvételt, ami azért különösen rossz, mert a könyvben végig Ethan szemszögéből nézzük a történteket, tehát ő a mesélő.
Ethan az érzelgés mellett ráadásul roppant férfiasnak akar tűnni, ami megint nem baj (hiszen végül is férfi), csak ezt úgy akarja elérni a szerző, hogy a főhős rendkívül sokat káromkodik és a szeretkezést is baszásnak, dugásnak nevezi, pedig állítólag szereti a lányt. Ez a nyers és durva hangvétel különbözteti meg a könyvet a Herlekin kiadó szerelmes füzeteitől.
A sztori az előző részhez képest izgalmasabbá válik: ugyanis kiderül, hogy mi történt pontosan Brynne múltjában, amire az előző kötet csak célozgatott, vagyis Brynne mindent elmesél Ethannek, akinek az a feladata, hogy megvédje őt.
Igaz, hogy már az előző kötetben is ez volt a lényeg, de akkor a lány még nem tudta az igazat és azt hitte, hogy véletlenül jöttek össze. Aztán amikor rájött, hogy mi az ábra, akkor nem csoda, hogy bedurcizott és lelépett.
Az All In pontosan ezzel a jelenettel, illetve Ethan nyavalygásával folytatódik, de gondolom nem jelent meglepetést a szerelmes-erotikus regényeken edződött olvasóknak, hogy a párocska újra összejön és a kapcsolatuk magasabb szintre emelkedik, szóval elkezdenek járni egymással.
A könyv egy nagyon hálás témát dolgoz fel, amit már az előző résznél, illetve az 50 Árnyalat Trilógiánál is már említettem: vagyis a felek lényegében először szexuális jellegű kapcsolatban állnak egymással, amelynek elsősorban a szex a lényege, de aztán a férfi beleszeret a nőbe, és a szerelmével üldözi addig, amíg meg nem győzi a nőt. Lehetőleg a férfi jó (pénzes) családból származzon, vagy csak legyen sikeres üzletember, aki megdolgozott a sikerért, illetve lehetőleg domináns fajta legyen, aki képes megvédeni a nőt a bajoktól, de azért gyengéd is legyen már.
Ebben a könyvben is ez van, szóval látszik, hogy nő írta. Ha férfi írta volna, akkor a pasi nem szeret bele a nőbe, hanem csak használja, illetve egy valóban férfias karakter lett volna a főszereplő, és nem egy káromkodó, kemények tűnő kis nyálgép. Na, de mostanában ez a divat, ezt lovagolta meg a Szürke is, ami a maga nevében egyedülálló volt egészen addig, amíg meg nem jelentek a másolatok, mint például ez is.
Ráadásul ez még korántsem a befejező rész, mert lesz még egy kötet, ami Tágra nyílt szem címmel fog megjelenni magyarul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése