"Valami bűzlik Dániában" - mondta volt Shakespeare a Hamletben, amivel azt akarta kifejezni, hogy a korabeli Dániát teljesen elborította a korrupció. Mindez igaz a modern Dániára is, meg persze egy csomó országra, de mivel a szerző dán, ezért maradjunk Dániánál.
Jussi Adler-Olsen előző regényében, a Nyomtalanulban már megismerkedhettünk a Q Ügyosztállyal, amely felsőbb parancsra jött létre, és feladata az évek óta felderítetlen rendőrségi ügyek kivizsgálása. Mindez remek alkalom arra, hogy a koppenhágai rendőrség egyik nyomozójától, az antiszociális és közutálatnak örvendő Carl Mo(e)rcktől megszabaduljanak. Persze ki is rúghatták volna, de amúgy kurva jó zsaru, szóval inkább hagyják dolgozni, és a kapitányság pincéjébe száműzik a Q Ügyosztály élére. Kap még egy segédet, a szíriai menekült, Assad személyében, aztán ennyi.
Az előző kötetben egy eltűnt politikusnő hollétét nyomozta ki sikeresen Mo(e)rck, most viszont egy olyan ügyet kap, amelyet tulajdonképpen lezártak, hiszen az elkövető bevallotta a gyilkosságot, és le is ültették. Ámde az ügy aktája valamiért mégis Mo(e)rck asztalán landol, aki aztán beleveti magát a nyomozásba Assaddal együtt. Sőt, kapnak még egy társat is, a rendőri végzettségű Rose személyében, aki szintén asszisztensként dolgozik ott, és a jelenléte mérhetetlenül bosszantja Mo(e)rcköt.
A sztori lényege röviden: évekkel ezelőtt csúnyán agyonvertek egy fiatal testvérpárt egy vidéki nyaralóban.
A nyomok egy internátus tanulóihoz vezetnek, akik mindannyian jó családból származnak, csak éppen kurvára unatkoznak, meg az élet értelmét sem találják, ezért különböző bűncselekményeket követnek el, mint például ennek a két fiatalnak a halála is.
Az egykori fiatalok közül három férfi a regény jelen idejében Dánia köztiszteletben álló és közismert üzletembere, az egyik férfi meghalt, egy másik férfi pedig bevallotta a gyilkosságot, így leültették. Egyedül egy nő tűnt el, Kimmie, aki után nemcsak a zsaruk, hanem a három dán üzletember is hajtóvadászatot indít, szóval ő lesz a központi figurája a regénynek.
Talán az ő sorsa a legérdekesebb, ugyanis nem sokkal a gyilkosság után hajléktalanként kezd el csavarogni Koppenhága utcáin. Ilyenkor az emberben óhatatlanul felmerül az, hogy miért tesz valaki ilyet. Pláne, hogy Kimmie nem az a hagyományos típusú hajléktalan, ugyanis van egy csomó dugipénze, illetve egy rozzant vasúti őrházban húzza meg magát. A nyomozás tehát főként a Kimmie-féle szálat deríti fel, de ugyanakkor a másik három férfi életének a legmélyére is leás. Pontosan ezért írtam a kezdőmondatban, azt amit, ugyanis a három fickó mindegyike korrupt, és nagyon nem örülnének annak, ha a nyilvánosságra kerülne az, hogy miben voltak benne.
A szerző előző könyvével szemben a Fácángyilkosok sztorija jóval összetettebb, és a társadalomkritika sem hiányzik belőle. Igaz ez utóbbit Olsen nem vágja direkt a szemünkbe, viszont aki a sorok között tud olvasni, az észreveszi. A könyv vége pedig olyan volt, hogy kirázott a hideg, de azt már nem árulom el, hogy mitől. Tessék elolvasni. Kiadja az Animus Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése