Azon tűnődöm így a könyv elolvasása után, hogy mit gondoljak róla: tetszett-e, vagy se, ugyanis annyira vegyes műfajú, komplex műről van szó, hogy ilyet korábban még nem láttam.
A Hívj be ugyanis olyan mintha a skandináv krimik világa összekeveredett volna a vámpíros könyvekkel, na meg Jodi Picoult Tizenkilenc perc című könyvével, szóval eléggé érdekes katyvasz lett az egész.
A skandi krimiknek nagy rajongója vagyok és a Tizenkilenc perc is tetszett, de vámpíros könyvet korábban még nem olvastam, éppen ezért nehéz egyértelműen állást foglalni.
A regény valamikor a 80-as évek elején játszódik Svédország fővárosának egyik külvárosában, Blackebergben, ahol a szerző is született.
Mondjuk a szerző egyértelműen nem írja, de egy munkáskerületről van szó, ahol nem éppen vidám az élet, és a sok munka mellett a szülők nem érnek rá a gyerekeikkel foglalkozni.
Talán ezért is fordulhat elő, hogy a kiskamasz Oskart bántalmazzák az osztálytársai. Itt nem szimpla csúfolódásról van szó, hanem kőkemény szívatásról, ugyanis a bántalmazók szemében Oskar egy ocsmány, kövér, mamlasz figura, akinek nincs joga létezni se. Miután azonban mégsem ölhetik meg, legalább jól megszívatják, ahol lehet. A tanárok, meg a szülők úgyis szarnak az egészre, hiszen ki vannak égve, és főként a pénzkeresés érdekli őket. Érdekes, hogy a szülői törődés nyomaival nem nagyon találkozhatunk a könyvben, szóval úgy tűnik, mintha ezek a fiatalok teljesen vadon nőnének fel. Talán csak Oskar édesanyja mutat némi törődést a fia felé, de csak keveset.
Szóval ez az Oskar egy magányos, kitaszított figura, akinek igazi barátai nincsenek. Ámde hamarosan találkozik egy nagyjából vele egykorú kislánnyal, Elivel, aki igen különösen viselkedik: például csak éjszaka jelenik meg, iskolába nem jár és nagyon furcsa szaga van.
Nekem mondjuk elég hamar lejött, hogy ez az Eli valamilyen alien lehet, de Oskar már nem ilyen gyors felfogású, szóval neki elég sokáig tartott rájönni.
Van még egy kiégett, középkorú, alkoholproblémákkal küszködő bagázs is a kötetben, illetve egy sorozatgyilkos, aki valamilyen módon kapcsolódik Elihez, a vámpírhoz is.
Apropó sorozatgyilkos: a kötetben több gyilkosság is történik, amelynek az áldozatai teljesen elvéreznek, és amelyek felkavarják a stockholmi peremváros életét.
Közben azon tűnődöm, hogy mi értelme volt ennek a regénynek a megírásának, hiszen különösebb nyomozás nem történik a gyilkosságok ügyében, illetve különösebb kerettörténet sincs. Ráadásul mire a végére értem, kb. elfelejtettem, mi volt az elején, mert annyira hosszú a könyv és vontatott, lassú a történet. Kábé arra volt jó ez a kötet, hogy a Budapest-Nyíregyháza vonatutat végigrémüldözzem, miután a kötetet útközben olvastam el. Másra viszont nemigen.
Számomra rokonszenves szereplőt sem igen találtam benne, bár ha már választani kell közülük, akkor Eli legyen az.
Szóval akármekkora világsiker is ez a könyv, én abszolút nem ájultam el tőle, de ez legyen már az én bajom.
A könyv eredetileg a Vörös Pöttyös Könyvek című sorozatban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, de most hallottam nemrég, hogy azóta a kiadó újra megjelentette a kötetet ezúttal a Sötét Örvény sorozatban is. Minderre azért volt szükség, mert ez nem az a szokványos vámpíros történet, amit a kamaszkorú lánykák annyira keresnek (pl. Meyer, vagy Lara Adrian kötetei, esetleg az Anita Blake, meg a Cat&Bones sorozat). A Hívj be ugyanis nem szerelmi történet, hanem egy rémregény, szóval ennek tudatában tessék elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése