Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul - A Q Ügyosztály esetei I.

A skandináv krimik sorozat mostani darabja ezúttal Dániában játszódik. Ismét egy olyan szerzővel lesz dolgunk, aki állandó zsaruszereplővel dolgoztat. Ő Carl Mo(e)rck, aki meglehetősen népszerűtlen a társai körében, már csak azért is, mert egy elcseszett akciót egyedül ő él túl épségben: két társa közül az egyik meghal, a másik pedig sérülten fékszik a kórházban, és úgy néz ki, hogy soha nem jön helyre. Mindezért Mo(e)rck-öt hibáztatják a koppenhágai kapitányságon, de mondjuk emberi tulajdonságai miatt sem kedvelik, ugyanis eléggé fárasztó alak, aki finoman szólva nem csapatjátékos, márpedig ez ebben a szakmában elengedhetetlen. Szóval ő alakítja a rossz zsaru figuráját a könyvben, bár nem mintha a többiek olyan jók lennének.

Kirúgni azonban mégsem rúghatják ki, mert kurva jó zsaru amúgy, aki mindig ad pár tippet a kollégáknak elősegítve ezzel a nyomozást, mert hogy ezek a tippek mindig beválnak.

Mo(e) rck helyzetének a megoldására kiváló lehetőséget nyújt egy miniszteri rendelet, mely szerint alakítsanak ki egy külön osztályt a rendőrségen belül a régóta kiderítésre váró, ún. döglött ügyek megoldására. Ez lesz az ún. Q Ügyosztály, amelynek az élére Mo(e)rck-öt száműzik. Ez tulajdonképpen egy egyszemélyes osztályként működik a koppenhágai rendőrkapitányság pincéjében, de Mo(e)rcknek sikerül annyit kiharcolnia, hogy egy asszisztenst kapjon a szíriai menekült, Assad személyében, aki később a nyomozásban is segít.

Az alcímből kiderül, hogy ez majd egy sorozat lesz, amelynek már azóta megjelent a második kötete is, de ez most még az első, amelyben egy öt éve eltűnt politikusnő, Merete Lynggaard ügyét próbálják meg kideríteni, akit utoljára egy kompon láttak, tehát elképzelhető, hogy esetleg a vízbe esett és megfulladt.

Nos, a regényt olvasva látjuk, hogy nem ez történt vele, hanem elrabolták, és fogva tarták, de valami különösen brutális módon. Fogvatartóinak ugyanis nem áll érdekükben azonnal megölni őt. A nyomok, mint kiderül a múltba vezetnek, amit nagyon nehéz lesz kideríteni: a politikusnő ugyanis meglehetősen zárkózott életet él, gyakorlatilag magánélete sincs, nem látják férfival sem, tehát nincs miről pletykálni sem vele kapcsolatban.

Éppen ezért Mo(e)rck és Assad folyamatosan falakba ütközik a nyomozás elején, de aztán szépen lassan közelebb kerülnek a megoldáshoz. A regény időnként idősíkot vált, és öt évvel előbbre visz minket az időben azért, hogy megérthessük, mi vezetett a politikusnő elrablásához, illetve az író képet ad az elrabolt nő életéről, bár azt igazából nem lehet annak nevezni. Éppen ezért a könyvet csak erősebb idegzetűek olvassák, mert seggbe rúg!

A regény hozza azt, ami a skandináv krimik általában, vagyis az erőteljes lélektani vonalat, illetve azt, hogy szinte minden szereplő hülye, vagyis lélektanilag defektes.Na, de ezekről az emberekről lehet igazán sokat beszélni.  A könyv lehatol az áldozat magánéletének, lelkivilágának legmélyebb bugyraiba, ezért ez a könyv nem is annyira krimi, inkább pszichothriller, ami borzongatja az olvasók idegeit. 

Kiadja az Animus Kiadó