E.L. James: 50 Árnyalat Trilógia: A szabadság ötven árnyalata

A trilógia harmadik, legutolsó részében Anastasia és Christian összeházasodnak, de amúgy a harmadik kötet nagyon hasonlít a másodikhoz. Az ifjú pár ugyanúgy játszmázik egymással, mint korábban, vagyis Christian hajlamos parancsolgatni, míg Ana folyton ellenszegül neki. Nekem pedig a harmadik kötetben sem sikerült őket megkedvelnem, legalábbis én nem tudnék így élni.

Itt nem a pénzről van szó, bár nem ismerek olyan embert, akinek ellenére volna, hogy annyi pénze legyen, amit korlátlanul elkölthet nap, mint nap arra, amire szeretné úgy, hogy még bőven maradna is. Ez eddig remekül hangzik, de sajnos mindennek ára van, amit meg kell fizetni, így milliomos életnek is. 

A milliomosoknak ugyanis adódnak ellenségeik, akik szeretnék őket elpusztítani, éppen ezért sokszor testőrökkel kell járkálniuk nemcsak nekik, hanem a hozzátartozóiknak is.

Erről szól a harmadik kötet anyaga, vagyis felbukkan egy ellenfél, aki ártani akar Christiannak Anán keresztül, meg persze az egész Grey családnak, ezért testőrökkel járkálnak mindenhová, akárcsak a sztárok. 

Én nem tudnék így élni, de Anának is nehezen megy, mint ahogy az is nehezen megy, hogy megszokja a gazdagok életstílusát, és elfogadja, hogy innentől kezdve a személyzet csinál meg helyette mindent, illetve szabadon vásárolgathat, hiszen most már bőven van pénze. (Érdekes, hogy nekem nem lenne ezzel problémám). 

Szóval a harmadik kötetben a szerelem és a szex mellé egy krimiszál is szövődik, így próbálva izgalmasabbá tenni a regényt. Sajnos, számomra ez nem jött össze, ugyanis a könyvnek a nyelvezete ugyanolyan nyálas, mint az előző volt. A szexet leszámítva olyan, mintha valamelyik szerelmes füzetet olvasnám, sőt még azok is jobbak egy hangyányival ennél. Ráadásul azok a bugyuta füzetecskék hamarabb véget is érnek, és nem nyújtják el hosszú oldalakon kereszül a mondanivalójukat, ami persze igazából nincs is. 

A szexjelenetekről ugyanaz a véleményem, mint az előző köteteknél: valahol megrekedtek az erotika és a pornó között, úgyhogy nem lehet őket igazából egyik műfajba se beskatulyázni. Mindenesetre a megfáradt háziasszonyok fantáziájának a felcsigázására nagyon jók.

A két főhős számomra ugyanolyan ellenszenves, mint korábban, habár Ana egész komoly változáson ment keresztül az első kötet óta, például egyre jobban ki tud állni saját magáért, de a kapcsolatukban még mindig Christian a domináns fél. Nekem egyébként pont ezért parancsolgatós-domináns stílus miatt ellenszenves a férfi főhős, de sok nő ábrándozik ilyen férfiakról. Hát, egészségükre. Nekem nem jött be ez a románc, és örülök, hogy végre a trilógia végére értem. 

Kiadja az Ulpius Ház