2013. január 29., kedd

Nora Roberts: Kék füst

Szeretem Nora Roberts könyveit annak ellenére, hogy a romantikus könyveknek nem vagyok valami nagy barátja. Viszont a csaj nagyon szerethetően ír, ráadásul a szerelem mellett sokszor valami nagy rejtélyt is meg kell fejteni, tehát nem érzelgős-szenvedős történeteket ír szerencsére.
Női főhősei is többnyire határozott erős jellemű csajok, bár időnként akad egy-egy kivétel, de azért az utóbbiakból is előtör az oroszlán.
A Kék füst főszereplője olyan munkát végez, amely bármelyik férfi dicséretére válna (a rendőrségen gyújtogatásokkal foglalkozó nyomozó), amit még egy gyermekkori élmény hatására választott.
Catarina (Reena) Hale szüleinek a pizzériáját ugyanis felgyújtják Baltimore-ban és a csupán a kislány éberségének köszönhető, hogy időben kihívják a tűzoltókat.
A kislányra ez a tragédia olyan nagy hatással van, hogy onnantól kezdve ő maga is szeretne hivatásszerűen foglalkozni a tűzoltással, jobban mondva a gyújtogatások felderítésével. Mindehhez segítséget is kap az üggyel foglalkozó nyomozó, John Minger személyében, aki összebarátkozik a családdal, és a lány mentora lesz.
A gyújtogató személye hamarosan ki is derül: egy környéken lakó család feje a tettes, akit el is fognak a zsaruk, majd a család többi tagja is elköltözik onnét. Innentől kezdve az ügyet lezárják, és mindenki éli tovább az életét. A család is segítséget kap az étterem újjáépítéséhez és üzemeltetéséhez a rokonoktól, úgyhogy elfelejtik az egészet. Pedig az ügy abszolút nincs lezárva, ugyanis a felnőtt Reena életében tragikus események kezdenek el történni, ugyanis minden pasi, akivel jár, váratlanul és tragikusan hal meg balesetben, amelyet mindig a tűz okoz.
Érdekes, hogy a lány nem gyanakszik semmire,egészen addig, amíg el nem költözik a szüleitől egy önálló lakásba. Innentől kezdve folyamatosan fenyegető telefonokat kap egy ismeretlentől. Innentől kezdve szépen lassan rájön, hogy azok a korábbi balesetek nem is voltak azok, hanem szánt szándékkal idézte elő őket valaki.
Azt, hogy kicsoda, az olvasók már sejtik, de Reena és a családja nem, ők csak szépen lassan jönnek rá. Innentől kezdve az a feladat, hogy elfogják a gyilkost.
Miután a szerző tulajdonképpen szerelmes regényeket ír, ezért ebből a regényből sem maradhatott ez ki: Reena ugyanis nagy sokára megtalálja a szerelmet akkor, amikor beköltözik a saját otthonába, a szomszédja, Bowen Goodnight személyében. A fickó asztalos, és egy kedves, humoros figura, aki remekül kijön Reena népes olasz családjával.
Reena ugyanis az anyja révén félig olasz származású, és a családjában is ezek a hagyományok uralkodnak, sőt ők maguk is a város olasz negyedében élnek. Reena amúgy nem követi annyira az olasz hagyományokat: például nem megy hamar férjhez és nem szül gyerekeket, ahogy a két nővére tette. Sokkal inkább a karrierjére koncentrál, és igyekszik függetlenedni a családjától, de azért nagyon szereti és gyakran látogatja meg őket. Nekem nagyon rokonszenves Reena családja még úgy is, hogy én teljesen más mentalitású vagyok.
Ami nekem problémát okoz a könyvben: Roberts túlzottan elnyújtja Reena felnőtt életének és a szerelmének a történetét a gyerek-és fiatalkorához képest, legalábbis szerintem. Éppen ezért már kicsit untam a könyvet a vége felé, de a történet amúgy izgalmas. Sajnos Roberts nem egyszer elkövette már ezt a hibát, pedig amúgy nem lenne ő rossz író.
A könyvet kiadja a Gabo Kiadó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése