Az előző kötetben megismert családok (Fitzherbert, Dewar, Peshkov, Ulrich, Williams) története folytatódik, de ezúttal a korábbi szereplők gyermekeinek a sorsa kerül előtérbe. Éppen ezért új szereplőkel bővül a történet (pl. Rothman, Murray, Leckwith, Franck családok), miután a fiatalok életében is megjelenik a szerelem és a házasság.
A könyvről ugyanazt el lehet mondani, mint az előző részről, vagyis ez egy szórakoztató családregény, valós történelmi eseményekkel a háttérben. Ezeket az eseményeket iskolai tanulmányainkból már ismerjük, úgyhogy a regény nem ettől lesz izgalmas, hanem attól, hogy a főszereplők hogyan élik mindezt meg, miközben a saját, hétköznapi életüket folytatják.
A főszereplők az előző részben hasonlóan különböző társadalmi helyzetből jönnek, de igazából senki sem nyomorog, tehát az anyagi helyzetük rendben van, mondhatni. Érdekes az is, hogy az előző kötetben megismert szegényebb sorsú szereplők mindegyikének sikerült kitörnie a helyzetéből, sőt volt aki milliomossá vált! A való életben ez azért nem szokott megtörténni, de ez egy kitalált történet, amelynek nem az a célja, hogy az emberek nyomorát mutassa be. Éppen ezért a szerző az emberek valódi helyzetének a leírásába már nem megy bele annyira, csak időnként utal rá egy-egy jelenettel.
A cselekmény az 1930-as, 40-es években játszódik, vagy a nácizmus előretörésének, illetve a második világháborúnak az idején .A szélsőjobb megerősödése az 1929-es gazdasági válságnak volt köszönhető, amelynek a megoldása kemény kezet igényelt, tehát sok helyütt össze kellett húzni a nadrágszíjat.
Mondjuk Amerikát ne számítsuk ide, mert ott nem voltak ezek jellemzők, csak Európában. Ráadásul Amerika egyáltalán nem foglalkozott az európai eseményekkel még a háború kitörésekor sem, mert egészen más céljai voltak.
Ugyanakkor ezekben az időszakban a szocialisták és a kommunisták is egyre inkább hallatni kezdték a hangjukat éppen pont a válság miatt, amikor is nagyon sok embernek romlott az anyagi helyzete, és a szocialistáktól várták a megoldást.
(Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy hatalmas különbség van a szocialisták és a kommunisták között: az előbbieknek ugyanis a dolgozó emberek életkörülményeinek a javítása volt a célja, míg az utóbbiak egyszerűen diktátorok voltak, akik a közösség uralmát akarták megteremteni, és a magántulajdont eltörölni, hogy mindenkinek egyforma rész jusson.)
Nekem van egy olyan érzésem, hogy a szerző inkább a szocialistákkal rokonszenvezik, mint a nácikkal, mert valahogy őket rokonszenvesebbnek ábrázolja. A nácikat ellenben szélsőséges vadbarmokként tünteti fel, akik agresszíven bántalmazzák a zsidókat és kommunistákat, meg úgy egyáltalán azokat, akik nem értenek velük egyet. A szerző több ilyen agresszív náci kínzásra utal a könyvben (pl. fogyatékos gyerekek tervszerű megölése, illetve az ez ellen tiltakozó pap halálra kínzása, továbbá a könyv elején a zsidó üzletek lerombolása, egy angol szocialista gyűlés megtámadása, stb.).
A szocialisták esetében a szerző testközelből mutatja be a munkájukat, hiszen az angol Leckwith család házaspárja, Bernie és Eth mindketten szocialista képviselők, sőt, Eth nevelt fia Lloyd is csatlakozik a mozgalomhoz. A német oldalról Ethel nagy barátnője Maud Fitzherbert-Ulrich és a lánya Carla az aki egyértelműen a mozgalom mellett teszi le a voksát.
Érdekes, hogy azt már meg sem említi, hogy a másik a szélsőséges diktatúra, a kommunizmus ugyanezt csinálta. Sztálin, a Szovjetúnió vezetője ugyanis egyáltalán nem volt egy ártatlan angyalka, sőt még rosszabb is volt, mint Hitler, mert ő saját harcostársait is kinyíratta azért, mert úgy gondolta, hogy elárulják őt és a rendszert. A könyv szovjet szereplői, vagyis a Peshkov család, illetve a hozzájuk közel álló szereplők, amúgy semmit kivetnivalót nem találnak ebben, sőt egyesen lelkesednek ezért a rendszerért. Egyedül Beriját, Sztálin fő segítőjét utálják, jobban mondva félnek tőle.
Miután ez akét szélsőséges diktatúra létrejött, várható volt, hogy nem tudnak egymás mellett megmaradni, hiszen mind a ketten világuralomra törtek, de csak egy valaki győzhetett. Miután ismerjük a történelmet, tudjuk, hogy ki győzött, de a 6 éven keresztül zajló háború rengeteg kárt okozott a világnak. Ezeknek a sebeknek egy része már sosem heged be: gondolok itt például a zsidó haláltáborokra, a bombázások okozta károkra, illetve az emberek lelki sérüléseire is, ugyanis voltak, akik megzakkantak a háborús borzalmak miatt, például a katonák egy része.
Follett regényében ezekről nem esik szó, mert ő nem mutatja be a valódi háborús borzalmakat, csak pillanatfelvételeket ad, hogy azért értsük, miről van szó. Lényegében ezek a háborús jelenetek, illetve a diplomáciai tárgyalások polaroid felvételek csupán. A könyv nem sokkal a világháborút lezáró béketárgyalások környékén fejeződik be, bár ezekkel csak a tüzet oltották el, a valódi problémákat nem szüntették meg. Gondolok itt az USA és a Szovjetúnió közötti hidegháborúra, amely csak nem 40 évig fennállt. Erről azonban már csak a harmadik kötetben lesz szó, amely már a jelenlegi kötet szereplőinek a gyermekeiről fog szólni.
Említettem a bejegyzés elején, hogy a könyv bizonyos tekintetben csalódást okozott. Az egyik az volt, hogy a szerző az előző kötet befejezése után kihagy jó 10 évet a XX. századból, pedig az 1920-as években is történtek izgalmas dolgok nemcsak a történelemben, hanem a szereplők életében is, de ezt csak úgy tudjuk meg, hogy a szerző néha visszautal ezekre.
Én még arra is számítottam, hogy a szerző végül összehozza Fitzet és Ethelt, akiknek az első kötetben viszonyuk volt egymással, sőt törvénytelen fiuk is születik, de ez nem történt meg.
A másik csalódást nekem a szerelmi szálak okozzák a történetben, ugyanis számomra ezek túl előreláthatóak,kiszámíthatóak, de lehet, hogy én vagyok túlzottan intuitív ember, nem tudom. Mindenesetre általában már az első találkozásnál megjósolhatóak ezek a szerelmi szálak.
Talán az egyetlen kivételt Daisy Peshkov, az orosz származású amerikai milliomos, Lev Peshkov lánya jelenti, akinek nem sikerül elsőre megtalálni a megfelelő férfit. Daisy amúgy is az a szereplő a kötetben, akinek a jelleme a legtöbbet fejlődik. A könyv jó részében ugyanis egy mérhetetlenül sznob és felszínes liba, aki szeretne bekerülni az igazi elit tagjai közé mind a szülőhazájában Amerikában, mind pedig később Angliában. Sajnos az előbbi nem sikerül neki, de a házassága révén az angol előkelőségek udvariasságból befogadják, de éppen hogy csak megtűrik, szóval nem igazi elfogadás ez. Aztán a második világháború bombázásai során tanúja lesz egy tűzesetnek, és ekkor segít a sérültek kórházba szállításában, ami később a hivatása lesz. Innentől kezdve az addig problémái eltörpülnek, és az asszony számomra egészen szimpatikus személyiséggé válik.
A kisebb csalódások ellenére ez a kötet is remekmű lett, csak sajnos baromi vastag, majdnem 1500 oldal terjedelmű, úgyhogy volt mit olvasni. A legutolsó kötet majd csak 2014-ben jelenik meg, úgyhogy addig még sokat kell aludni. :) Kiadja a Gabo Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése