Ken Follett: Évszázad Trilógia 1 - A titánok bukása

Többen is azt gondolták, hogy az író nem fog már olyan monumentális jellegű műveket alkotni, mint a Katedrális, vagy az Idők végezetéig, de tévedtek: a szerző még ezeknél a könyveknél is sokkal nagyobb feladatban fogott, ugyanis regényes formában megírja a XX. század történetét!
Azért írom ezt jelen időben, mert a munka még jelenleg is tart, ugyanis a trilógia harmadik része majd csak 2014-ben fog megjelenni.
Na most 100 év történelmének az elmesélése nem kis dolog, úgy hiszem. Nem véletlen tehát, hogy az író három kötetben meséli el ennek a eseménydús évszázadnak a történelmét regényes formában, több család  történetén keresztül.
Jogosan vetülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy miért éppen a huszadik századot választotta az író, és miért nem valami korábbi időpontot? Valószínűleg azért, mert az emberek életmódja, felfogása ebben az időben gyökeresen megváltozott, és ez a változás azóta is tart, sőt még fel is gyorsult!
Ken Follett célja megmutatni azt, hogy az emberek hogyan élték meg a történelmet, ami alatt főként a háborút, illetve a diplomáciai tárgyalásokat kell érteni, de ugyanakkor az író megismerteti a szénbányászok nyomorúságos életét is az olvasóval. Az első kötet cselekménye az 1920-as évig tart, tehát benne van az első világháború is, illetve szerepelnek benne azok az okok is, amelyek a háborús helyzet kialakulásához vezettek, továbbá a békeszerződések, illetve a rájuk adott reakciók. A mű elsősorban a győztes hatalmak szemszögéből nézi az eseményeket, tehát elsősorban ezeknek az országoknak a történelme szerepel itt. Kivéve mondjuk Oroszországot, amely igaz, hogy elvesztette a háborút, viszont olyan gyökeres változásoknak a színtere, hogy nem lehetett kihagyni. Ilyen például a nagy szocialista forradalom kitörése, illetve az utána következő polgárháborús időszak, amelynek az eredménye az egész világra kihat, hiszen utána megalakul a Föld legnagyobb területű országa a Szovjetúnió, amely sorra kebelezi be a környező európai és ázsiai kis országokat. Ettől is lesz olyan a nagy a területe. Mondjuk ez már nem szerepel ebben a kötetben.
A könyvnek nem az a célja, hogy hitelességre törekedjen (bár Folett több történésszel is konzultált), mert a történelmet elsősorban az iskolában kell megtanulni. Az író inkább szórakoztatni akar, miközben a történelmi események adják a mű hátterét.
Éppen ezért a szerző a valódi nyomort nem is mutatja meg, legfeljebb ízelítőt ad belőle, ráadásul valahogy mindegyik szereplő így, vagy úgy, de ki tud ebből törni, ami azért elég ritka a való életben.
Ugyancsak nem nagyon esik szó a nőmozgalomról, vagy a szavazati jogok kiterjesztéséről, legfeljebb érintőlegesen. A regény inkább a diplomáciai tárgyalásokról szól, meg a háborúról, de ez utóbbi valódi arcát sem nagyon mutatja meg, tehát részletesebb csatajelenetek sincsenek. A regény inkább a mindenből egy kicsit elvét követi, ámde a mű még így is túl vastagra sikerült, mert kábé 1000 oldalas lett.
Fentebb említettem, hogy a regény több család történetét meséli el, akik különböző országokból, illetve társadalmi környezetből származnak. Megtaláljuk közöttük az uralkodó osztály tagjait (pl. az amerikai Dewar, az angol Fitzherbert, vagy a német Ulrich családokat) éppúgy mint a munkásosztály képviselőit ( a brit Williams, illetve az orosz Peshkov családokat). A szereplők sorsa már ebben a kötetben is szorosan összefonódik, hiszen többen is rokonságba kerülnek egymással, ami aztán a második és a harmadik kötetekben tovább bonyolódik.
Igazából nehéz összefoglalni a mű cselekményét pár mondatban, és szerintem nincs is értelme, hiszen annyira monumentális történetről van szó. Annyit azért elmondanék, hogy a családregényeket kedvelők ebben a könyvben megtalálhatják a számításukat. Kiadja a Gabo Kiadó