A könyv arról szól, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek ránk,
ha internetes társkereső, illetve közösségi oldalakon
ismerkedünk. Na persze, a média már többször írt arról, hogy
ezek a portálok kiváló terepet jelentenek a szélhámosok számára,
de sorozatgyilkosságra eddig még nem volt példa. Ebben a könyvben
viszont lesz, ugyanis a sorozatgyilkos, egy fiatal srác, ezen a
Loveclub nevű internetes társkereső portálon szed fel lányokat,
akiket aztán megdug, és végül meggyilkol, a gyilkosságokat
azonban mindig öngyilkosságnak állítja be.
Mindez felkelti egy ifjú újságíró-gyakornok, Lili
érdeklődését, aki élete nagy sztorijára vár, hogy befuthasson
végre. Nos, úgy tűnik, hogy ez az álma valóra is válik a
sorozatgyilkosnak köszönhetően, ugyanis Lili rááll az ügyre,
hogy beszámolót készítsen róla.
Egy krimiben többnyire rendőrök, magánnyomozók is elő
szoktak fordulni, vagy lelkes amatőrök, akik megpróbálják az
esetet felderíteni. Lakatos Leventénél egy háromfős rendőrcsapat
dolgozik az ügyön: Fényes Laura, Kovács és Farkas, de utóbbi
két fickónak csak a vezetéknevét ismerjük meg a regényben. A
rendőrök munkáját Dr.Lengyel Dávid kriminálpszichológus
segíti, aki fiatal kora ellenére egyszerűen zseniális annyira,
hogy a nemzetközi hatóságok is foglalkoztatják. A könyvben talán
Dr. Lengyel figurája a legérdekesebb, ugyanis a szerző egy
sorozatot tervezett köré, amelyből a következő kötet, a Bomlás
már meg is jelent és olvastam is. A sorozat darabjai egymástól
függetlenek, tehát önállóan olvashatók, bár a Bomlásban
lesznek azért visszautalások.
Visszatérve Lengyel figurájára: a fickó annyira jól tud
kérdezni és elemezni, hogy hamar nélkülözhetetlenné teszi magát
mindenhol, és az észrevételei segítségével sikerül a gyilkos
kilété felderíteni, míg a rendőrség eleve rosz nyomon indul el,
és olyan gyanúsítottat fog el, aki ártatlan az ügyben. Mindez
hálás téma a krimik világában, úgyhogy nem meglepő, hogy
Lakatos is ezt a klisét alkalmazza.
Akkor most jöjjön a véleményem a könyvről: az utóbbi pár
évben sokat beszélnek a fiatal íróról, aki elsősorban a
tinilányok kedvence, ha már az ő korosztályukról ír regényeket.
Sajnos, a bemutatkozó könyvét, a Barbibébit nem olvastam,
mert a könyvtárban nem találtam meg, csak ezt, illetve a Bomlást,
tehát kénytelen voltam ezekkel beérni.
Elsősorban azzal a szándékkal kezdtem el olvasni, hogy majd jól
lehúzom a könyveit itt a blogon (na meg azért is, hogy egy csomóan
látogassák), de ebből már nem lesz semmi, ugyanis meglepően
jónak találtam a két könyvet, pedig eléggé kekec vagyok.
Közben pedig olvasom a különböző portálokon, hogy mennyire
megosztók Levente könyvei, ugyanis sokan igénytelennek meg szarnak
tartják.
Az tény, hogy eléggé beteg dolgok vannak a könyveiben,
amelyeket leginkább erotikus thrillerként jellemeznek a bennük
található szexjelenetek miatt.
Mondjuk a szex egy eleve hálás téma, hiszen mindenkit izgat
valahol, mert belénk van kódolva. Csak nem mindegy, hogy ez az
irány merre tart.
Ahogy azt Levente könyvében olvasni fogjuk, ez az érdeklődés
már beteges formát ölt, és a sorozatgyilkos mindig valamilyen
szexuális indíttatásból öl.
Érdekesség, hogy a könyvben a sorozatgyilkos nézőpontját is
megismerhetjük, egy testi hibával született fiatal srác személyében, aki
emiatt hamar a perifériára kerül. Aztán a regényt olvasva
kiderül, hogy ez csak mondvacsinált ok, mert a gyerek enyhén
szólva is pszichopata, aki beteges vágyakkal rendelkezik.Mindez az
ő elmondása alapján derül ki, ugyanis a srác visszavezeti az
olvasót a gyökerekig, vagyis a gyermekkoráig.
Ő az egyetlen szereplő, aki egyes szám első személyben
beszél, egyébként a regény egyes szám harmadik személyben
íródik.
Egyébként ez a sorozatgyilkosos motívum eléggé újdonság a
magyar krimik világában, eddig ugyanis nem volt jellemző. Na, de
az amerikai, meg a skandináv krimikben bejött ez a műfaj, ezért a
szerző azt gondolta, hogy hátha itthon is sikeres lesz. Ami azt
illeti a tinik és a fiatalok körében ez be is jött. Engem,
illetve az érettebb korosztályt azonban nem ez aggaszt, hanem az a
világ, amit a szerző ábrázol a könyvben, vagyis a felgyorsult
tempó és a megnövekedett ingerküszöb. A mostani kamaszok ugyanis
már kurva korán elkezdik azt a z életet, amit például az én
korosztályom kb. 16-18 éves korban kezdett el, vagyis a bulizást,
és a másik nemmel történő ismerkedést beleértve a szexet is. A
mostani gyerekek már kb. 12 éves korban cigiznek, piálnak (és nem
üdítőt, vagy gyümölcslevet isznak), buliznak, a kiscsajok
sportot űznek abból, hogy ki tud több pasit leszopni mondjuk pl. a
mellékhelyiségben. Ha már szex: a különböző pornóoldalakon
nagyon népszerű az ún. tini kategória, amikor valóban nagyon
fiatal, vagy csak annak álcázott lánykák kefélnek mindenféle
hapsival. Ráadásul ezek a kislányok sokkal érzékibbek és
szenvedélyesebbek, mint az érett korosztály, szóval velük
kiválóan el lehet adni ezeket az oldalakat.
Mindez különösen a fővárosban élőkre igaz, mert a
nagyvárosi környezet ebből a szempontból is veszélyesebb,
embertelenebb. Ezt a világot ábrázolja a könyvben Levente, akinek
nem célja a népnevelés, mindössze bemutatja azt ami van. Márpedig
ő eléggé jól ismeri ezt a világot, ugyanis a médiában
dolgozik, mint firkász. Újságírónak ugyanis nem nevezném, mert
bulvárlapoknál dolgozik, tehát lételeme a pletyka. Nem véletlen
tehát, hogy az egyik szereplő Lili újságíró gyakornokként
dolgozik. Amúgy szerintem van tehetsége a szerzőnek az íráshoz,
legalábbis a Fejős-és Vass-féle vonalnál mindenképpen jobbak a
munkái, bár ez csak az én véleményem.
A könyvet kiadja az Ulpius Ház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése