Kate Morton: Az elfeledett kert

Kate Morton könyveivel először valamelyik könyvesboltban találkoztam, és azonnal felkeltették az érdeklődésemet,csak éppen megvenni nem tudtam őket, mert eléggé borsos árban mérik őket, szóval maradt a könyvtár, de ott meg egyszerűen elvitték mindig az orrom elől.
Végül a Felszáll a ködöt nagy nehezen sikerül kihoznom. A könyv nem volt éppen rossz, de nagyon kiszámítható volt a vége, emiatt egy picit csalódást okozott.
Az elfeledett kertet még ennél is nehezebb volt megszerezni, de most nemrég sikerül kikölcsönözni azt is. Nos, annyit mondhatok, hogy megérte rá várni, mert nagyon izgalmas és szövevényes a cselekménye.
Emiatt nem is mennék bele részletesen a taglalásába. A lényeg az, hogy egy négyéves kislányt egy Angliából Ausztráliába tartó hajó fedélzetén hagynak tök egyedül. Mindez valamikor a huszadik század elején történik. A kislány szerencsére összebarátkozik más gyerekekkel a hajón és hozzájuk csapódva róla is gondoskodnak. Az út végén a gyerek már a nevét sem tudja megmondani.
A regény egy másik szála Ausztráliában játszódik, amikor is fiatal lányról, Nellről kiderül a 21. születésnapján, hogy örökbefogadták a szülei. Ettől a leányzó kiborul, ami még érthető, de az már kevésbé, hogy emiatt gyakorlatilag teljesen kifordul magából és felborítja az addig jól bejáratott életét, szóval eléggé megkattan. Az is érdekes, hogy már csak idős korában kezd el nyomozni az eredeti szülei után Angliában. Végül is az igazságot már csak Nell unokája, Cassandra deríti ki szintén Angliában. A szálak egy angol birtokra vezetnek Cornwallban.
A könyv idősíkban ide-oda ugrál, vagyis mindegyik fejezet másik időben és helyszínen játszódik. Van amelyik napjainkban, van ami 1975-ben, van ami 1900-ban, és van ami 1913-ban.
Talán a legérdekesebb a könyvben a cornwalli udvarház lakóinak a története, akik kapcsolódnak Nellhez és az unokájához, de mindez már csak a kötet végén derül ki az olvasó előtt.
A könyv meglehetősen depresszív hangulatú, amelyben szinte minden szereplőnek van valami baja. Nellét már fentebb említettem, Cassandra elvált, ráadásul meghalt gyermeke. Rose folyton betegeskedik, de ez annak tudható be, hogy az édesanyja így manipulálja, de valójában semmi baja nincs. Talán Eliza volt az egyetlen rokonszenves figura számomra, mert egy féktelen lázadó volt, aki jól megmutatta mindenkinek, ráadásul abban az időszakban még pénzt is tudott keresni, szóval nem egy férfi tartotta el.
Az írónő komoly erőssége, hogy nagyon érzékletesen tud írni, szóval könnyedén a korabeli és a jelenlegi Angliába tudtam képzelni magam. Amúgy is kedvelem a vidéki angol birtokok hangulatát, mert pedig a regény cselekményének egyik szála itt játszódik.
Érdekesség, hogy a könyvben még az írónő Eliza Makepeace meséi közül is szerepel egy-egy.
A könyvet kiadja a Könyvmolyképző Kiadó