A szerző ezúttal az 1919-29 közötti időszakot eleveníti fel a címszereplő két lány sorsán keresztül, akik egy nevelőintézetben találkoznak. Sorsuk innentől kezdve összefonódik, miközben a háttérben zajlik mögöttük a történelem.
Maga a könyv is a történelmi-romantikus műfajba sorolható, mint a többi Fábián-regény, de ebben a könyvben a történelmi háttér nem olyan erős, sokkal inkább szappanoperára hajaz az egész, mert ebben a műfajban van kb. annyi szarkeverés, mint ebben a műben.
A lényeg, hogy a címszereplő két lány osztálytársak lesznek egy nevelőintézetben, de a viszonyuk eléggé ellentmondásos: eleinte őszinte barátságot kötnek, majd Adélnak kezd az agyára menni a barátnője ragaszkodása és kedvessége, szóval meg akar szabadulni tőle, de ez nem is olyan egyszerű, ugyanis a sorsuk jobban összefonódik, mint ahogyan azt szeretnék.
A két lány teljesen eltérő családi körben nőtt fel: Adél pesti lány, akit az édesanyja nevel a kisöccsével együtt, miután az édesapját megölték a kommunisták.
Ezzel szemben Alíz egy vidéki birtokról érkezett, nemesi családból. Neki Adéllal ellentétben teljes a családja, ráadásul eléggé szigorú légkörben nevelkedik bátyjával, Andorral együtt, talán ezért is olyan igazi jó kislány.
Adél ezzel szemben akaratos, vad és rosszindulatú. Ő a történet igazi intrikusa. Nekem ennek ellenére ő a rokonszenvesebb karakter, pontosan ezért. Alíz olyan kis unalmas, nem sok tűz van benne.
A másik rosszindulatú figura Iván, az intézet kertésze, aki beáll a kommunisták közé. A fickó tudja hogyan kell élni, hiszen a szeretőjévé teszi az intézet egyik fiatal tanárnőjét, majd a két lányt is szépen sorban, szóval nagy kujon. Közben meg elkeseredetten lázad a rendszer ellen, mert azt gondolja, hogy a szegénységének az állam az okozója.
Mondjuk azt el kell ismerni, hogy az állam akkoriban nem bánt valami emberségesen a szegény sorban élőkkel. Igaz, hogy ma sem, de akkor meg pláne. A regény a Horthy-korszakban játszódik, ami egy konzervatív, jobbra tolódó rendszert takart. Mindez azt jelentette, hogy egyik társadalmi szélsőségnek (tehát kommunisták, szélsőjobbosok, nyilasok,stb.) sem engedtek teret, viszont a szociáldemokraták működhettek bizonyos keretek között. Ebből következett, hogy a kommunistákat, ha rájuk bukkantak, akkor elfogták, megkínozták és kivégezték, ami megmagyarázza, hogy a regényben miért működött a párt a föld alatt. Hát ezért.
A könyv ezt a hátteret mutatja be a kommün megszűnésétől a világgazdasági válság kitöréséig, azaz közel 10 év történetét. Valójában itt is az a baj, mint a többi Fábián-regénnyel, vagyis hogy a szerző nem megy bele annyira a történelmi eseményekbe, inkább amolyan szórakoztató bulvárregényeket ír, amiben azért van történelmi szál is. Ezt nem azért mondom, mert rossznak találom (épp ellenkezőleg), csak ténymegállapítás volt. Ráadásul az Adél és Alíz szerintem kifejezetten egy jól sikerült darab, ugyanis a cselekménye kifejezetten szövevényes, mert van benne családi rejtély is, továbbá tele van kusza szerelmi viszonyokkal, szóval van min izgulni.
Kiadja az http://www.ulpiushaz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése