A könyvet a szerző és kiadó a Katedrális folytatásaként hirdette meg, szóval a nép felajzottan várta a könyvet, hogy vajon mi történik a szereplőkkel a folytatásban.
Aztán jól pofára is estek, mert az Idők végezetéig nem a közvetlen folytatása a Katedrálisnak, hanem 200 évvel később játszódik, de a színhely ugyanaz az angol város, ami az előző regényben, a szereplők pedig a Katedrális hőseinek a leszármazottjai. Ennyi a kapocs mindössze, szóval egy önállóan olvasható regényről van szó. Ken Follett lényegében a Katedrális klónregényét írta meg, mert gyakorlatilag nagyon hasonló a két könyv. Szóval olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a Katedrálist olvastam volna újra.
Az idők végezetéig is egy középkorban játszódó sokszereplős történelmi családregény, amelynek a cselekményét éppen ezért nincsen értelme hosszan ismertetni. A Katedrálishoz hasonlóan itt is több család sorsa fonódik össze szintén egy katedrális, na meg egy híd építésén keresztül, de a regényben szerepet kap az éppen akkor zajló pestisjárvány is, amely Kingsbridge-t is megfertőzi.
Az előzményregényben szereplő katedrális igaz, hogy már régen üzemel, csak éppen megroggyan, akárcsak a város határánál található híd, szóval ezeket kell felújítani, csak éppen a város vezetése keveri a szart. Intrika ugyanis a középkorban is volt, pedig akkor még a bürokráciát fel sem találták, de mégis a regény másból sem áll, mint ebből. Nemcsak a város életére értendő mindez, hanem az egyes szereplők magánéletére is, amely szintén bővelkedik izgalmakban.
A Katedrálishoz hasonlóan itt is van egy szerelmespár, akik elé komoly nehézségeket sodor az élet, és csak hosszú idő múlva teljesülhet be a szerelmük, de van gazdag gyapjúkereskedő család, és szemétláda földbirtokos gróf is, aki a népet sanyargatja. Engem a legjobban talán a szegény parasztlány, Gwenda érdekelt, bár a pontos okát ennek nem tudnám megmondani. Lehet, hogy pont a származása miatt, illetve azért is, mert olyan vagány csajnak tűnik hasonlóan a barátnőjéhez, Carishoz, aki a Kingsbridge-i gazdag gyapjúkereskedő lánya. Mondjuk ez is egy érdekes dolog, hogy a két gyökeresen eltérő származású lány ennyire jóban legyen egymással, ami szerintem nagyon nem életszerű. Pláne a középkorban nem, amikor azért a társadalmi különbségek jóvan szembetűnőbbek voltak, mint ma.
Az idők végezetéig szintén egy gigavastag regény, ami több, mint ezer oldalas, ugyanazért amiért az előzményregény is, vagyis bőséges leírások vannak benne az emberek és a város életéről, a katedrális és a hídépítés műszaki rejtelmeiről, a pestisjárványról, a feudális szokásjogról és örökségről stb. Ha ezek nem lennének benne, akkor jóval kevesebb oldalból ki lehetett volna hozni ezt a regényt. Történelmi adaléknak pedig ott a 100 éves háború, amely valójában több, mint 100 évig tartott Anglia és Franciaország között, de én úgy láttam, hogy a könyv sokkal inkább az életmódtörténetre fókuszál, mintsem a történelmi eseményeket kövesse.
A Katedrálisnál már írtam, hogy nem a legigényesebb és leghitelesebb történelmi regényről van szó. Ugyanez itt is érvényes, szóval egy történelmi bulvárregényt tart a kezében az olvasó, amelyben minden jó, ha jó a vége. Igaz, hogy több olvasó szerint elég sok erőszak van a kötetben, de hát ez hozzátartozott a középkor világához. Ahhoz képest pedig Follett nem is jelenít meg belőle túlzottan sokat.
Amúgy van egy olyan érzésem, hogy az Idők végezetéig egy jóval komplexebb, bonyolultabb regény lett, mint a Katedrális, mert Follett sokkal jobban összekuszálja benne a szálakat, emiatt sokszor nehéz olvasni. Meg azért az sem semmi, hogy a könyv kb. 3 kiló, ezért olvasás közben nehéz tartani.
Számomra elég ellentmondásos ez a regény abból a szempontból, hogy nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem. A Katedrális jobb volt, mert színesebb volt, míg ennél a könyvnél úgy éreztem, hogy az író egy kicsit kimerült, és ezért nem tudott a nyomába érni az előző könyvnek. Meg gondolom, hogy pénzt akart keresni, meg talán a kiadó is ösztökélte ennek a könyvnek a megírására, nem tudom.
Mindenesetre nem rossz könyv ez, mert izgalmas és érdekelt a szereplők sorsa, de mégis valamiért nem tudott úgy megfogni, mint a Katedrális.
Kiadja a Gabo Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése