Plum Sykes: New York hercegnői

Úristen! Ez a könyv annyira szar, hogy az már jó! Korábban azt hittem, hogy Fejős Éva műveinél rosszabb már nem jöhet, de tévedtem. Ez egy agyhalott történet, agyhalott szereplőkkel, és olvasás közben kezdtem úgy érezni, hogy nekem is pusztulnak az agysejtjeim. Legalábbis meglehetősen báván vigyorogtam olvasás közben, ugyanis a szerzőnek legalább van humora, és elég jó dumákat tol a könyvben.
Az előbb említettem Fejős Évát, de ez a történet sokkal inkább Tasmina Perry világára emlékeztet, vagyis tele van divattal, gazdag fiatal lánykákkal, akik igazából nem csinálnak semmi különöset, csak beleszülettek a jóba, vagy éppen egy pénzes hapsihoz mentek férjhez, aztán élik a gazdagok átlagéletét: partiznak, jótékonysági összejöveteleket tartanak, vásárolgatnak, szépészkednek a másik ember pénzén.
Sykes ezt a világot figurázza ki a regényében, ami szerencsére jóval vékonyabb, mint a Perry regények szoktak lenni, különben könyörögnék, hogy szabadítsanak már meg a szenvedéseimtől, és hadd ne kelljen ezt tovább olvasnom. Szerencsére azonban vékony a kötet, úgyhogy akár pár óra alatt túl lehet rajta lenni.
Cselekménye nincs különösebben a regénynek: két csaj botladozásáról szól a divat, a partik és a pasizás erdejében. Érdekesség, hogy a történetet mesélő lánynak még csak neve sincs, Névtelenke marad. Csak annyit tudunk róla, hogy félig angol, félig amerikai családból származik, és Angliában töltötte a gyerekkorát egy átlag családban.
A gazdagok közé úgy kerül be, hogy Amerikában tanult az egyetemen, majd egy divatmagazinhoz került újságírónak.
Barátnője, a kötet másik főszereplője, Julie Bergdorf viszont egy áruházlánc örököse, akinek ennek köszönhetően soha nem volt gondja a pénzre. A csaj erősen emlékeztet Paris Hiltonra egyébként.
A kötetet olvasgatva azon tűnődtem, hogy vajon melyik bige az ostobább, de ezt a regény végére érve sem tudtam eldönteni, úgyhogy 1:1 az állás.
A könyv abban is hasonlít a már fentebb említett Tasmina Perry regényekre, hogy Sykes is rengeteget foglalkozik a divattal és csak úgy dobálja a különböző divatmárkák neveit. Csak a különbség annyi, hogy Perryhez képest elég szegényesek a leírások a különböző társasági eseményekről, viszont cserébe Sykes megismerteti az olvasót a New York-i szlenggel, amit viszont Perry nem ismer, hiszen ő angol.
Viszont az eredeti foglalkozása mindkét szerzőnek ugyanaz, hiszen divatmagazinoknál dolgoztak szerkesztőként, illetve újságíróként. Innét ismerik ezt a világot.
A New York hercegnői a Cosmo és Joy olvasóinak, na meg Paris Hilton kedvelőinek bizonyára tetszeni fog.
Az Ulpius Ház adta ki ezt a szart.  ezt a könyvet.