2013. augusztus 4., vasárnap

Kate Furnivall: A fehér gyöngy

Az írónő köteteitől valahogy eddig idegenkedtem, de azt nem tudnám megmondani, hogy miért. Aztán egyszercsak összeszedtem minden bátorságomat és elszántságomat, és belevágtam ebbe a könyvbe. Szerencsére kellemes tapasztalatok értek, úgyhogy hamarosan elolvasom a szerző többi könyvét is.
Azt vettem észre, hogy Furnivall kötetei vagy Ororszországban, vagy a Távol-Keleten, szóval az európai ember számára egzotikus helyeken játszódnak. Mindez azért van, mert Furnivall édesanyja Oroszországban töltötte a gyerekkorát, majd később a Távol-Keleten élt, ezért ír ilyen témában az írónő. Sőt, a korábbi köteteiben az édesanyja családjának a történetét dolgozza fel!
A fehér gyöngy kivétel, ezért is kezdtem ezzel a kötettel az olvasást. Mondjuk egzotikus helyszínben itt sincs hiány, a szerző ugyanis a második világháborús Malajziába utaztatja vissza az olvasót, amely akkoriban még angol gyarmat volt.
A szigetországot éppen akkor támadják meg a japánok, akik szeretnék a Távol-Keletet az uralmuk alá hajtani, szóval a regény hőseinek így vagy úgy, de el kell menekülniük a támadás elől, hogy ha életben akarnak maradni. Erre pedig mi sem lehet alkalmasabb, mint egy hajó, ami a Fehér Gyöngy elnevezést kapta. Innét a regény címe is. Hőseinknek tehát ezzel a hajóval kell elhagyniuk a szigetországot, hogy egy biztonságosabb helyre kerülhessenek, ráadásul eközben még a hajóutat is túl kell élniük.
A könyvről az jutott az eszembe, hogy egy kész valóságsó, hiszen különböző rendű és rangú emberek vannak összezárva egy hajón a nyílt tengeren, ahonnét nincsen hová menekülni, ha valamilyen konfliktus van. Márpedig ilyenek bőven adódnak egy ilyen helyzetben. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi tévék is csináltak hasonló agyelszívó megrendezett műsorokat, aztán be is kajálta őket a nép minden alkalommal, mert sokan elhitték (vagy el akarták hinni), hogy ami a képernyőn van, az a valóság. Hát nem.
A valóság az nagyjából olyasmi lehet, mint amit Furnivall ír ebben a kötetben, vagy legalábbis hasonló. Mondjuk ez egy kitalált történet, de könnyen megtörténhetett a valóságban is.  
A könyv több műfajt is egyesít magában, mert egyszerre  történelmi-, kaland-és családregény is, szóval akik kedvelik ezeket a műfajokat, bőven megtalálják a számításukat.
A regény központi alakja Constance Hadley, egy angol ültetvénytulajdonos felesége, akinek igazából semmi más dolga nincs, mint feleségnek lenni, és úgy viselkedni, ahogyan azt az ő köreikben elvárják. Neki ez esze ágában sincs, ugyanis ő nem az Bólogató Juliska, mint a többi hasonló nő. Neki igenis van akarata, és adnak is a szavára.
Már ez is épp eléggé problémás helyzet, de a helyzetét tetézi még az is, hogy csak látszatházasságban élnek a férjével, illetve az asszonynak van egy nyomasztó titka is, ami a regényből majd ki fog derülni.
A másik karakteres személyiség, azt Fitzpayne, akit a hajó kormányzásával bíznak meg, illetve az a feladata, hogy a menekülőket biztonságos helyre vezesse, tehát hatalmas felelősség nyugszik a vállán. Mindezt a vezető szerepet a vasakaratának, és a tudásának köszönheti.
Természetesen a többiek sem lebecsülendőek, de ez a két ember viszi a regényt szerintem. Annak ellenére, hogy a kötet elég vastag, eléggé olvastatja magát, szóval érdemes nekikezdeni. Semmi fölösleges sallang, illetve érzelgés nincs benne, tehát eléggé egyszerű a nyelvezete.
Többen írták, hogy ez egy szerelmi történet, ami részben igaz is, de nem ezen van a hangsúly. A szerző inkább csak finom árnyalatokkal érzékelteti, hogy kik azok, akik egymásba szeretnek, de nincs nyál, meg szeretlek mindhalálig, meg ilyenek. A szerelem egyszerűen csak a történet része, ami általában az ilyen összezárt kényszerhelyzetben ki szokott alakulni.
A regény a kalandos helyzetek mellett bőven tartalmaz leírást az akkori Malajziáról is. 
A könyvet kiadja az I.P.C.Kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése