A szerző ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni egy rövid kapcsolat kialakulásától kezdve a megszűnéséig, illetve azt is megmutatja, hogyan lehet magunk mögött hagyni a múltat és készen állni egy új kapcsolatra.
Jane egy tévéműsornak dolgozik segédszerkesztőként, és ott a munkahelyén ismeri meg Rayt, a gyártásvezetőt, akivel hamar egymásba bonyolódnak annyira, hogy Ray már az összeköltözést sürgeti.
Aztán az utolsó pillanatban visszalép, és javasolja a csajnak, hogy lehetőleg ritkítsák a találkozásaikat, mert valahogy mégsem szeretné elkötelezni magát ebben a viszonyban.
Na most ha egy férfi ilyet mond, akkor nem érdeklődik komolyan a nő iránt, nemhogy szerelmes lenne belé. Mert ha az lenne, akkor minden idejét a nővel töltené, és nem jönne különböző kifogásokkal, hogy pl. dolgoznia kell, vagy fáradt, stb. Ha szerelmes az ember, akkor ezek a dolgok nem számítanak különösebben.
Ezek után különösen nagy kibaszás, az amit Ray művelt Jane-nel, aki a lakását már ekkorra kiadta és be is költözött oda az albérlő, a közös lakás viszont bukta, úgyhogy szegény csajnak nem volt hová mennie. (Ebből következik, hogy Ray egy
Jane a szakítástól teljesen kiborul, viszont cserébe elkezdi keresni a választ olyan kérdésekre, hogy miért olyan szerencsétlen, és miért hagyják folyton el a férfiak, különösen az a bizonyos férfi.
A választ hamar meg is találja, ugyanis elkezd elméleteket gyártani a párkapcsolatok lélektanáról, amit úgy old meg, hogy az állatvilág biológiájához fordul segítségért, különös tekintettel az állatok párzására.
A már megjelentetett elméletekből aztán összeollóz néhány újságcikket, és megalkot egy új alteregót magának, egy titokzatos tudósnőt. A cikksorozatnak hihetetlen nagy sikere lesz, és mindenki a tudósnőt akarja.
Nos, hát lényegében ennyi lenne a könyv sztorija, amely a párkapcsolatokat figurázza ki, tehát egy humoros könyvről van szó, ami egy mindenkit érdeklő témát dolgoz fel. Ez még akár jó is lehetne, de a könyvvel több problémám is akadt.
Probléma 1: Igazából ami Jane és Ray között kialakult az nem is volt annyira párkapcsolat, inkább egy rövid epizód, ami tartott kb. fél évig. A két ember villámgyorsan egymásba habarodott, és a szex is remek volt köztük, sőt a pasi igen hamar szerelmet is vallott! Erre mondják, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Aztán, mint a villám olyan gyorsan ér véget ez az epizód, viszont Jane úgy viselkedik, mintha egy évek óta tartó, együttéléssé/házassággá alakult kapcsolatból küldték volna el, szóval eljátssza itt a nagy halált. Innentől kezdve egy ellenszenves hülye, hisztis picsának tartom a csajt, és ez a probléma.
Mert az rendben van szerintem, hogy ha valakinek a házassága/élettársi kapcsolat több év után véget ér, és így viselkedik, mert ott már kialakult egy kötődés, de ami Jane és Ray között volt, az lényegében csak dugás volt, de a csaj mégis úgy viselkedik, mintha Ray lett volna élete nagy szerelme. Könyörgöm, mitől? Ez alatt az idő alatt, még valamiféle kötödés, szeretet sem igen alakulhatott ki, nemhogy több!
Szerintem csak megsértődött a csaj, hogy dobták, és ennyi.
Probléma 2: A könyv úgy állítja be a férfiakat, mintha kizárólag ösztön vezérelte lények lennének, akiket csak a dugás érdekel, minél több és változatosabb partnerrel. Sok igazság van ebben, de ez csak az érem egyik oldala. Arról már kevésbé esik szó, hogy a férfiaknak is fontos a szeretet, a szerelem, a család, legfeljebb másképpen, mint a nőknél.
Emlékszem, valamikor nagy férfigyűlölő voltam, de mára ez elmúlt, mindenfajta pszichiátriai/pszichológusi segítség nélkül, egyszerűen az élettapasztalataim hatására. Zigmannál ez valószínűleg nem így van, szóval ő is meg lehet sértődve a férfiakra, akárcsak a hőse Jane, különben nem írta volna meg ezt a művet.
A könyvből az derül ki, hogy a férfiak azért lépnek le a nőtől, mert már egy másik kezdi el őket érdekelni. Ezt hívja a szerző Új Tehén Elméletnek, amit a könyvben bővebben megmagyaráz.A probléma azonban szerintem jóval összetettebb, és nem lehet pusztán erre fogni. Ez az elmélet leginkább azoknak jön be, akik szeretik minden bajukat a társadalomra, a környezetre és a másik emberre fogni, és a saját felelősségüket elutasítani. Ez a viselkedés még gyerekkorban érthető és elnézhető, de itt felnőtt, elvileg értelmesen gondolkodó emberekről beszélünk.
Probléma 3: A Ray típusú pasik(mert férfiaknak hadd ne nevezzük őket) tömeges megléte. Na, de kik is ők? A diagnózis neve: elkötelezettség-fóbia. Egy párkapcsolathoz ugyanis szükséges elkötelezni magunkat a másik mellett, és hűségesnek lenni hozzá, legalábbis a társadalom ezt várja el már évezredek óta.
Na most vannak olyan emberek, akik ettől borzasztóan rettegnek, mert azt gondolják, hogy ettől elvész a szabadságuk, és nem csinálhatnak azt, amit akarnak. Érdekes, hogy ez egy civilizációs probléma, ami a szexuális forradalom óta van jelen a nyugati civilizációban, és leginkább a férfiakat érinti.
Vannak persze női példányok is, de a férfiak jóval nagyobb kárt tudnak csinálni, ugyanis az elkötelezettség-fóbiás példányok hihetetlenül intenzívek tudnak lenni, pontosan úgy, ahogy a könyvbeli Ray is. Azaz túl szép, hogy igaz legyen. Na, de pontosan ez benne a csapda, ugyanis ezek a férfiak pontosan azt adják, amire a nőknek szükségük van, éppen ezért a nők gyorsan beléjük zúgnak, mire a férfiak előjönnek a szüneteltetni kellene a kapcsolatukat típusú dumával, vagy csak egyszerűen húzzák az időt. Szóval hölgyeim, csak óvatosan az ilyen típusú pasikkal, és elkerülni őket jó messzire, ha lehet.
Zigman könyve nem ad jó tanácsokat az ideális párkapcsolat kialakításához, illetve a szakítás utáni gyászmunka feldolgozásához, csak ábrázol egy helyzetet, ami esetleg erőt adhat sok embernek.
Ennek ellenére a könyvről vegyes benyomásaim támadtak. Fentebb írtam, hogy nem szimpatikusak a szereplők, kivéve talán Eddie-t, akihez Jane odaköltözik. Érdekes, hogy a nagy csajozások közepette is mennyire normális tud maradni.
Kreatívnak találtam a már fentebb említett Új Tehén-Régi Tehén elméletet, továbbá azt, hogy Jane tudósnak álcázza magát, és így dolgozza fel a szakítást. Ez utóbbiak miatt kicsivel többre értékelem a művet, mert egyébként nagyon gagyi.
Kiadja a Trivium Kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése